Komáromi Lapok, 1928. január-június (49. évfolyam, 1-78. szám)
1928-02-04 / 15. szám
6 oldal. Komáromi Lapok 1928. február 4. Ax Újság (1924. márc, 2) [ Az énekszámok között egy fiatal, alig tizeves fiúcska zongorázott. Neve Földes B ndi. Igazi csodagyermek, de nem a szó elkoptatok, rosszabb értelmében. Játékából nem a betanultságot, hanem az ösztönös mu ixalitist és a korán megnyilvánult nagy zenei tehetséget érezzüa ki. Nem mindennnppi zenei intelligencia’ teljes megértés és korához képest meglepően gazdag érzésvilág sugárzik ki előadásából. Lelkesen ünnepelték és több rá idást követeltek és kaptak tőle. A ráadások sorában egy ügyes és talantumos saját szerzeményét is eljátszotta. Nem hisszük, hogy csalódnánk, amikor azt mondjuk, hogy ez a kis fiú helyes vezetés melleit igen nagy művésszé fog fejlődni, Esti Kurír (1924. márc. 2.) Hangversenyén egy alig tízéves kis zongoraművész, Földes Andor, működött közre. Csodagyermek, de nem abból a faj ából, amilyen minden pesti családban akad. Értelmes, cé ludaios, Beethoven vagy M-ndelssohn müveit korához mérten bámulatos érzékkel ad a elő és ha játéka a nagy mesterek szellemét nem is jj tükrözi még vissza, máris látható, I hogy ez nála nem tehetség, hanem csakis eleikor kérdése N így, őszinte sikert aratott. Pesti Napló (1924. mire. 2) « A hangverseny tulajdonxépoeni érdekessége a tizeves Földes Bandi közremük'déie volt, aki h h-tetten elmélyedéssel, a legérettebb művészek formai ésmu ikáiis biztosságával adta elő Bee hoven Fisz-dur szonátáját, A fiatal művészben, kinek zenei nevelését Sann Irén páratlan tekin éssel irányítja, Dohnanyi leg- | méltóbb módját veljü« felfedezni. Itt nemcsak rendkívül technikai készséggel, csodálatos mu ikáiis kap ellássál van do'gun ; Földes Bindi máris költő, akinek zongorázása Beethoven egyik legmélyebb zenekölteményél igazi élménnyé vará- j zsoi-ja, akinek ptanisziikus érzéke a i kitűnő iskolán túl máris egyéni szint j mutat. Tökéletesen fogja a ritmust, minden frázisa szerves, lekerekített • egész, ösztönösen megérzi a stílust s í még felépítési fantáziája sem marad el a kiforrott mű/eszeké mögött. A közönség lelkesem ünnepelte a kis pianistát, aki mrg Albenis egyik szerzeményét, Mendelssohn R mdo a capriccióját játszotta, ráadásul pedig saját | szerzeményei közül egy kis foimás, j ügyes f-moll opuszt. Világ (1924. márc. 2.) j Földes Andor. A művészeti rovatok i rekiámtengereben, a kritika kis szigetén nem szere jüfe a „cimnevekei“, de a jövő magyar előadózene legszebb J reménységének, Földes Andornak nevét j meg kelt jegyezni. A tízéves Földes : Andornak ugyan ma még inkább a : Bmdi név dukál és igy emlékeztünk meg róla mi is a múlt évben, mikor a Föd )T-vizsgán beszámoltunk szenzációs ; sikeréről. Vasárnap délután Radosné Bock Hilda dalenekesnd koncertjén működött tözre Beethoven Fisz dur j szonátáját játszotta mozarti zsenialitás- ' sál, technikán felül a kompozíció bámulatos megérzésével. Nincs kedvünk a csodigyermekproblémák befejezetlen vitaihoz a { Földes Bandi esetével kapcsolatban újabb érveket felsorakoztatni, csak lelkes örömmel akarunk hirt f adni arról, hogy a sors, mely Lengyel Ernő, Pártos Pista, Nagy Jancsi tragikus hilálával olyan kegyetlenül sújtotta a magyar muzsikát, most nagyszerű ajándékkal tes: bizonyságot ennek a városnak páratlanul gazdag zenei tehetségtermeséről. * • * A kis Fö’des Bandi Schumann, Debussy, Bortkievic, Mendelssohn müveit fogja interpretálni zongorán. Az est iránt már most igy nagy érdeklődés nyilvánul meg. ezért ajánlatos jegyekről eiőre gondoskodni. Vidám rovat A színész: Elhatároztam, hogy otthagyom a színpadot és filmszínész leszek. A színigazgató: És tud majd közönség nélkül játs ani? , A színész: így is állandóan anélkül játszom. * — Hallotta, hogy egy Doppler nevű bécsi orvos a vérkeringés gyersitásával uj fiatalító eljá ást talált föl? — Érdek es. És mi van a páciensekkel? — Megifjodva, remekül érJk magukat. A vérkeringésük azonban úgy meg van gyorsitva, hogy ha véletlenül a napba néznek, hát a — tyúkszemük kezd hunyorgatni... * — Kérlek borzasztó, hogy feleségein mennyi pénzt kér tőlem I — Éi mit csinál azzal a sok pénzzel? — Azt sem tudom. Mert soha sem adok neki egy vasat sem. Biró: Miért lop'ad el a koronát? Fiú: Kérem, moaba akartam menni, hogy megnézzem a „Tízparancsolat“ című filmet. * — Irtózom a Jazztól és a mozitól. — Micsoda maga kérem? — Jizzbandista vagyok egy moziban. * — Müßt olyan dagadt ennek az embernek a képe? — Tegnap éjjel, mikor haza ment, a felesége virágokkal dobálta meg. — Ugyan, ugyan? — Len, de nem vette ki a cserépből. Farsangi naptár. Február 4 Diákbál a kul'u’-palotában. Február 4. A Vas- és Fémmunkások jelme? estélye. FebruárÖ, Az Iparoskor bálja a kultúrpalotában. Február 11. A Komáro ni Hidirokkantak Egyesületének n->gy Ksrnevá! estélye a Dósa-féle Vigadóban. Fcbr. 11. A Z'idó Egyházi Énekkar hangversenye a kul urpalotában Vajda Lili operaénekesnő és Földes B*ndi zongoraművész felléptével. Február 12 A komáromi katolikus Legényegylet áaicos karton b Íja saját helyiségeibe. Febr. 19. A Katolikus Egyházi Éiekkar tánccal egybekötöd nag/ műsoros dalesiélye a Katolikus Legényegyletben. Február 21. A K F. C. rngy Karneválja a Vigadóban. Régi utazások Komárom vármegyében. A legrégibb időktől a múlt \ század közepéig. Irta: Dr. Baranya? József. {Folytatás.) 1671-ből is van egy külföldi adatunk, Skinner János említi a kocsit s annak magvar eredetét. Még a XVIII. században is nagy a külömbség a magyar kocsi és a külföldiek között. Eléggé bizonyiija ezt Hofmannsegg gróf, aki 1793—94. években Magyarországon tartózkodott és sokszor kérésziül utazott Komárom vármegyén. Élményeiről, tapasztalatairól levélben szokta érte siteni nővérét, aki Kleist porosz huszárszázadosfelesége volt. E levelekben nem győzi dicsérni a magyar kocsi kényelmességét. A grófnak ez a véleménye annál fontosabb, mivel világlátott ember volt, bejária Német-, j Francia, Spanyolországot, Porlugá: j Hál, tehát sok különböző jármüvet ! látott már s mégis a magyar kocsinak adja az elsőséget 1793. július 3-án Budáról kelt levelében igy ir: „Múlt (jun.) hó 23-án ulaztam el Bécsből. Lehetetlen jobb postakocsi szolgálatot kívánni, mint ebben az országban van. Csak ilyen intézmény mellett lehetséges két nap alatt és pedig reggel 5 óráiól j este 9-ig fartó utazás után 36 mér- I vl ELEGÁNS FÉRFIINGEK MÉRTÉK SZERINT NŐI FEHÉRNEMŰEK BABY KELENGYE A G Y N EMU VÁSZONÁRÜ £ földnyi utat meglenni, mert ilyen messze van Buda Bécstöl, mégis a második nap esle már ott voltam.“ Érdekes, hogy a XVIII. századbeli angol Johnson etnymológiai szótárában Kocs község nevétől származtatja az angol coach (kocsi) szót. Az ellentábor még azzal érv 1, hogy nincs igen okiralos emléke annak, hogy Kocs komárommegyei községben valamikor virágzó kocsi ipar lelt volna. Ennek könnyű okát adni, A Kocsról való szekér, azaz kocsi hamar meghódította az orszá got, a hire, neve, megmaradt akkor is amikor Kocs községei porrá égették a törökök. A háborús forgatagban elpusztult minden emlékével a kocsi szekér ipar, amely lehel, hogy csak rövid ideig virágzóit, de a kocsi mintája megvolt széjjel az országban, utána csinálták s egész Európa kalapot emelt Komáromvármegye híres találmánya, a kocsi jó tulajdonságai előtt. II. A viziutak bősége. - A komáromi hajósok, hajóácsok — A szárazföldi áthaiózás. Xerxes és Hannibál követői. — A hun királyok ha|ói — A gázlók — A hajóvonlatás. A rabszolgák. — Ha állat nincs, jó az ember is. — A követek, hirnökök és kémek utazásai — A tatai és igm&ndi gyógyforrások a rómaiak idejében. - Az avarok gyászlemelője: Csallóköz — Tevék. — Egy csallóközi vadászat a XII században. — A szerzeiesek utjai a vármegyében. — Birtokösszeírások, határjárások Egy római sir. — Elpusztult községek. A szárazföldi fő közlekedési eszközről, a kocsiról mondottak után illő dolog a vizi jármüvekről is röviden megemlékezni, mert hiszen Komárom vármegye a vizi ulakban a leggazdagabb vármegyék közé tartozott és mint Kocs község hires volt az ő szekér iparáról, éppen olyan híresek voltak a komáromi hajókészi ők, hajóácsok és superok. Hiszen a hagyomány szerint a komáromi őslakosságot, ezt az ősi hajós répet Kelet vezér a Kuma folyótól tel pitette le Komáromban. A Kuma egy része az asztracháni tartomány határfolyója. A komáromi hajós népek és a komáromi hajó ácsok már régó'a és messze földön híresek voltak. Bár Komárom nagy nevű történész szülötlje, Takáts Sándor túlzollnak mondja Szent kláray azon állítását, hogy Komáromban valamikor nagy hajógyár is voü de annyi biztos hogy a komáromi hajóácsok műhelyei nem egyszer vetekedtek holmiféle kisebb hajógyárral. Hogy a vármegyéi keresztülszelő folyókat már az ősidőkben használták utazást célokra, fényes bizonyítékai ennek a már fentebb említett hajóroncsok a föld alatt. A vármegyén végig haladó vizi utazások legrégibb emlékei ezek. A rómaiak már korán felismeriék a Komárom megyén is keresztül haladó Duna fontosságát nemcsak utazási kereskedelmi, hanem hadászati szempontokból is, hiszen az ifjabb Cato már K. e. negyven évvel sürgette a dunai hajóhad létesítését. A rómaiak a Duna egyes állomásain hajógyárakat létesiteltek, amelyek feleslegessé tették az itáliai hajók behozatalát a nehézkes szárazföldi ulon. Attilának is volt hajóhada és érdekes, hogy a szárazföldi hajógyárból szekereken, guruló szálfákon szállítja a Rajnára és a Dunára Ezl nevezték szárazföldi hajózásnak, amit Attila előtt Xerxes, Hannibál és Oclaviánus is megkísérelt már. A kuirigur hun királyról tudjuk, hogy 558 559 ben a vizi csatákban nádból készített kas szerű tutajokon harcoltak az alattvalói. Mintegy 150 ilyen primitív csatahajót készítettek. A honfoglaló magyaroknak legegyszerűbb átkelési eszköze a tömlő, amelyet az első hun király, Balamir is használt már 374 ben. Az uj haza felé közeledvén, felszerelik magukat vizieszközfákkel, hídkészletekkel, dereglyékkel, tutajokkal, ladikokkal. A hidverésben olyan ügyesek a magyarok, hogy Maunkos az ö taktikájában példaképen állítja a görögök elé. A magyarok — mondja — amig egy részük a hidat veri, a másik részük már deszkázza le. A magyarok által használt tömlők ökör vagy kecskebörből készültek. A hadipodgyász és egyéb holmival való átkelésnél fontos szerepel játszónak a qázlók amelyek a nem szabályozott folyóknál száraz időben gyakor ak' voltak. A törökök elől sok szerb kajős-, nép vándorolt Magyarorszagba, így többek között Komáromba is, 1538 ban hire fut, hogy a török szultán Buda és Bécs elfogjalására ment. Erre a hírre a komáromi dunaparion népes és zajos hajóács telepeket rögtönöznek, ahol uj naszádokét készítenek és a régieket kijavítják. A komáromi hajósok jó hírnevét az is bizonyítja, hog a komáromi hajóépítő céhtől kérnek a bécsi hajógyár számára pallérokat és munkavezetőkéi. Szentklaray szerint 1542 ben a a messze földön hires Kréta szigetbeli hajósok közül ezren akarlak letelepedni Komáromban, hogy a magyar hajóhad szolgálatába álljanak, de a terv megvalósilásáról nem tudunk. 1552-ben a mármarosi hegyekben Szolnok számára 40 tiszai gályát ácsollak össze. Hajóépítő mesterekéi Komáromból küldölt oda a király. 1553 ban egy Bécsben készült uj szerkezetű naszádot matatnak be a komáromiaknak, amely nagyon megtetszeit e naszádosoknak. A törökök bivalybörból is vertek hidat a Dunán Már a Hunyadiak korában használtak vérles, páncélos hajókat. Voltak leherhordó, hombáros, vagy portékás hajók,amelyeket II Rákóczy Ferenc padlózott hajóknak nevez. A hadihajókat nedves bivalybörökkel is lefedték Az evező és vitorla mind a kellő ősrégi eszköz. Az első vitorlákat bőrből készítették. Nagyobb terheknél nem volt elég az evező és a vitorla A hajókat vontatni kellett lovakkal, vagy szarvasmarhákkal az erre a cé ra készített s a folyammal párhuzamos vonlaié utakon. Voltak hajóvontaló társaságok, amelyek még kincstári hajóhad vontatását és bor, valamint gabonaszállitásokat is elvállallak. A törökök a hajóikat rendesen (örök fogságban sínylődő keresztény rabszolgákkal vontatták fel Vidámtól egész Komáromig. A XVII. században már nemcsak rabszolgákat alkalmazott a török erre a baromi munkára, hanem a Duna menlén hat mérföldön belül eső községek népeit is berendelték hajóvontatásra. Természetesen azt a hat mérföldet bőven mérte a török és nem egyszer a kétszeresét is kitelte. Ez volt a legnehezebb szolgálat a hódoltság területén és a nép a „császár müvének“ hívta. Komárommegye földrajzi fekvése, a kelelet nyugattal, a délt északkal összekötő helyzete hozta már magával, hogy a vármegyén keresztül mindig nagy volt a nemzetek, a népek és egyesek járása-kelése. Sok kisebb-nagyobu nemzet lakott hoszszabb-rövidebb ideig ezen a területen, amelyeknek fejedelmei, vezérei, hírnökei, fulárjai, kémei sok-sok
