Komáromi Lapok, 1928. január-június (49. évfolyam, 1-78. szám)
1928-01-31 / 13. szám
Wegyvenkileneedik «évfolyam, 13. f»z6m. Kedd, 1928, január 31 ÜtKiwitési ár ««ehislOTák értékben: ■islffesn éi vidékre postai ixétküldénel: fgésa évre 80 K, (élévri 40 K, negyedévre 20 i. — íalfölden 150 Ke. eyei etcám áru s 80 fillér. POUDIKAHAP. ALAPÍTOTTA: TUBA JANOS. Felelős főszerkesztő: GAÁL GYULA dr Szerkesztő: B ARANY A Y JÓZSEF dr Sxerkeiztöiég éi kiadóhivatal: Nádor-a. W„ Megjelenik hetenkint háromszori kedden, csütörtökön és szombaton. Serédi Jusztinján Komárom, — jan. 30. Tegnap, vasárnap, országos ünnepre gyűlt össze a magyarság az első szent magyar király városában, Esztergomban. Ezen a napon foglalta el az esztergomi érsekprimások trónusát Serédi Jusztinián bíboros, akit Róma a legnagyobb elérhető kitüntetésekkel eihalmozva küldött a hercegprímások ősi székhelyére. A fiatal és tudós szerzetesnek útja diadalut volt Magyarországra és a magyar nép még soha főpapot nem fogadott oly lelkesültséggel, sem pedig azzal a megmagyarázhatatlan optimizmussal, mellyel tőle várják az ország ügyei intézésében a nagy kiegyenlítés szerepét. Az elképzelhető káprázatos fényű ünnepségből kiemelkedik Serédi Jusztiniánnak ünnepi szózata, alig pár percig tartó beszéd, melyből egyetlen hang csengett ki, de ez hatalmas kiáltássá fokozódik és bejárja a kis országot: a szeretet. Ezt hirdette az uj főpap, meg az egymásnak megbecsülését, egymás segítését, az alkotó munkát, amelyre össze kell fognia az ország kicsinyének-nagyjának, ha azt akarják, hogy a magyar nép ismét megbecsültté legyen a világon. Ez a nagyszerű pap és ember még nem bizonyította be, hogy dolgozni fog az országért, de a nép és közvélemény máris mellé áll, mintha már nagy feladatokat végzett volna el, amelyre hivatva van. Egész bizonyosan el is fogja ezeket végezni, mert semmije sem hiányzik ehhez, sem koncepciója, sem munkabírása, sem tudása. A nép, amelyből származott, fényes glóriába fonta már alakját, melyet most már bíbor és hermelin takar, mint a fejedelmekét. Csakugyan fejedelem ez a tegnap még fekete talárt hordott szerzetes, akiben a szerénységet és a szegénységet magasztalta fel az egyház a munkával és a szorgalommal együtt, amelyről csodálatos dolgokat beszélnek. Egy ember, aki egész é'etén át a könyvtárak foliánsait és az oklevelek pergamenjeit bújta, hogy azokból megalkothassa korszakos munkáját, maga ébredt a legnagyobb csodálkozással arra, hogy egyik napról a másikra élete átváltozott a mesebeli királyfi sorsává, aki a szegénység álruhájában bujdokol, mig ki nem derül királyi volta. S mi az a természetfölötti erő, amellyel ezeket végezni tudja: eus programja, melyet egy szóban sürit össze: a szeretet. Hihetetlen gazdagság és erő van ebben az egy kis szóban, akinek lelke ezzel van tele, az gazdagabb a Krőzusok kincstartóinál. Serédi Jusztinián ezt a kincset pazar ke-POLITIKAI' SZEMLE Komárom, — január 30. Tárgyalják a régi nyugdíjasokról szóló törvényt. Évek óta várják szivszorongva a régi nyugdijatok, hogy nyomorúságos sorsukon segíteni fog az állam, amely igen moslohán bánt cl sok ezer tisz - viselővel és hivatalnokkal, akiknek nyugdiját számszeiűen és a régi törvény szerint álbpitotía meg. Hosszas gondolkozás után vegre rászánta magét a koimány, hogy a méltatlanul és igaz ságtalanul megrövidített nyugdíjasok ügyéi segít és elkészíttette a nyugdíjasokról szóló töivényjaslatof, amelyet e hó közepén teijeszfett be a képviselőházhoz. A képviselőház a javaslatot előkészítés céljából áttette a szociálpolitikai bizottsághoz, amely pénteken tarlóit ülésén foglalkozott a javaslattal. A tárgyalást kedden folytatják, a törvény csak febiuárban kerülhet a p’énium elé, de legalább most már remény van arra, hogy végre valehára a régi nyugdíjasok szomorú ügyén segűeni fognak. Sajnos azonban, hogy a (örvény hiányosságánál fogva a jegyzőkés feleke zeti tanítók kérdése ezúttal nem nyer még elintézést. Meghosszabbítják a lakóvédelml törvényt, A lakások felszabadításáról megalkotandó házbértörvényre nézve nagy vélemény eltérések tapasztalhatók a koalíciós pártok között. A fennálló differenciák arra kényszerűik a kormányt, hogy a nagy horderejű kérdésben szakembereket hallgasson meg és pedig úgy a lakóvédelem, mint az épitési mozgalom tárgyában. A lakóvédelmi törvény már c:u8 végén hatályát veszíti, mivel azonban a házbériörvény addigra el nem készíthető, a lakóvédelmi törvényt egy évre meghosszabbítják azzal a módosítással, hogy a háztulajdonos pótlakás rendelkezésére bocsátása esetén föl mondhat, ha a lakásra neki vagy gyermekeinek szüksége van. A törvény ezt eddig csak nős fiuk és férjezett leányok esetében engedte meg, azonban ez a gyakorlatban nsgyon elenyészően kis mérvben érvényesült. De meg fognak rövidülni ezenkívül a lakóvédelmi törvény egyes határidői s végül azon az zekkel hinti szét ma radék országában Jut belőle mindenkinek, szegénynek és gazdagnak, katolikusnak és zsidónak egyaránt. Félként kezének és homlokának minden tette és minden gondolata a magyarságé, a szegény letiport országé. Az ünnepből nem hiányoznak az ünneprontók sem, akik a prágai parlament szószékét használják fel arra, hogy a nagy prímás ellen kovácsoljanak vádakat, mert nemzetét szereti. Óh milyen kicsinyek ezek a vádak ehhez a nagy emberhez képest és menynyire magukon viselik a föld sarához tapadó emberek szűk gondolatvilágának bélyegét. A felfuvalkodottság, mely nem ismer mértéket, üt ki szavaikból, amikor egy nemes léleknek nemes gondolatait bírálhatják. Az ünneprontás mestersége csúnya mesterség és nem ismer haegy éven belül, amelyre a iakóvédelem meghosszabbüást nyer, több fokozat ban liz százalékos béremelést engednek meg. Titulusén megtagadta Románia részvételét a közös akcióban. A Malin egyik legutóbbi számában Saueiwein nagy cikket irt, amelyben követeli a népszövetség ügyviteli rend ■ jének a reformját. A népszövetség munkája a tanácsülésen s a teljes ülésen kívül letargikus álomra van ítélve. Pedig súlyos kötelessége, hogy a béke érdekében állandóan őrködjék. A magyar fegyverszállítás ügyében — írja tovább — Veverka csehszlovák megbízott pmaszt emelt Genfben, mivel azonban Titulescu udvarias vonakodással nem csatlakozott ehhez a lépéshez, a panasz tárgytalanná vált. Smetwein tehát beismeri, hogy az akció ered ménytelen lett. TJjabb „csemege11 a szociáldemokratáknak. A bécsi Herzog-ügynökség a napokban azt jelentette, hogy Serédi Jusztinián dr. magyar biboros-hercegprímás, Wolff ezredesnek, az osztrák legitimisták vezérének üdvözlésére írott köszönő levelében az oszlrák és magyar legitimisták együtt működésének fontosságát hangoztatta és a legitimisták törekvéseinek sikert kívánt volna. A Magyar Távirati Iroda ezt a bécsi ügynökség által egyszerűen kitalált értesülést, a legilletékesebb forrásból nyert kijelentés alapján megcáfolta és az állítólagos politikai kijelentéseket teljesen légből kapottaknak nyilvánítottak. Mindezek dacára a csehszlovák szociáldemokrata párt korifeusai és pedig Tömések, Hampl, Bechyne és Dérer kép viselők sürgős interpellációt nyújtottak be a kormányhoz a magyar hercegprímás nyilatkozatai ügyében. Az interpellálók hivatkozva arra a lelkesedésre, amellyel a magyarországi lapok Serédi „izgató“ nyilatkozatait regisztrálják a köztáisaság, a trianoni békeszerződés ellen és a Habsburgok uralmának visszaállítása érdekében, — azt köve telik, hogy a kormány lépjen közbe úgy a Vatikánnál, mint a magyar kormánynál. A párt egyik lapja a Vedemokraták Chantecleur-jei folyton saját dicsőségüket kukorékolják és meg vannak arról győződve, hogy a nap csak az ő számukra kel fel. Ha tőlük függene, elvennék a napvilágot is, Istennek napját, azoktól, akiket gyűlölnek. De hát az irigység az alacsony lelkek tulajdonsága, akik felemelkedni nem tudnak és eltelve gőggel azt hiszik, hogy beszélniük és nyilatkoznak csak nekik szabad, más országokban pedig nem szabad beszélni, csak az ő szájuk ize szerint. Serédi Jusztinián prímáshoz nem érnek fel az irigység csufodáros szaszavai, menni fog a maga egyenes utján előre, nem nézve se jobbra, se balra. A magvető széles mozdulataival hinti el a szeretet magvetését, melyből kizsendül annak szép vetése. Adja a Mindenható, hogy megérhesse ennek dús tárokat. A csehszlovák szociálaratását. cernik, foglalkozva az interpellációval, fejtegetéseihez azt fűzi hozzá, hogy a „Vatikánnak ki kell mondania: egyetért e a kardinálissal, Horthy kormányzónak pedig ki kei! jelentenie, vál'alja e érte a felelőssége!, mert Serédi nyilakozatai ellentétben vannak a nemzetközi kötelezettségekkel." Tehát a szociáldemokrata képviselők gondoskodnak arról, hogy a kudarccal végződött szentgotthárdi ügy után egy másik magyar ügy kerüljön a prágai parlament elé. Ez azonban még inkább fog visszafelé sülni. Lesz-e hát az idén uszodánk ? Már most felvetjük a kérdést, nehogy elkéssünk vele. Ha végig megyünk az utcán, ha emberekkel találkozunk, minduntalan ezzel a kéréssel fordulnak hozzánk: — Tessék a lapokban már most, tehát jóelőre felvetni az uszoda kérdését, mert igazán szégyen, hogy Komáromnak, amelyet három oldaláról viz környez, nincs uszodája. Ezeknek a mind sűrűbben felhangzó kérdéseknek teszünk eleget, amikor újra elkezdjük ezt a tengeri kígyóra emlékeztető témát tárgyalni. Mi azonban mielőtt a dolog lényegére ráiérnénk, azt tanácsoljuk az úttörőknek, hogy a városi bizottsági tagokat kérjék fel, hogy minél többen hozzák szőnyegre ezt a kérdést és addig ne nyugodjanak, amíg kedvező megoldást nem találnak. Mindnyájunknak van városi bizottsági tag ismerősünk, nógassuk őket, hogy siettessék a megoldás útjára terelni az ügyet. Aztán tessék ivet kiosztatni és az uszodát kívánókkal aláíratni és a városhoz kérvény alakjában beadni. A város anyagi helyzete rém enged«', hogy valami nagy költségbe verje magát, hát az könnyen el is kerülhető. Tessék a magánvállalkozásnak átadni az egész ügyet, A város évente valami szubvencióval segitve a magánvállalkozót és ekkor biztosan lesz uszodánk. A Vágdunán annyi heverő tutaj van, hogy arra csak kabinokat kell építeni és lépcsőt le a vizbe és kész az uszoda. Nem kell valami nagy és fényes berendezés. Az a fő, hogy minél egyszerűbb legyen és így minél alacsonyabb legyen a használati dij. Olyanformán gondoljuk, mint a szigeteli Sport Egylet tutajfürdője. Egy tutaj, amelyen lehet napozni, s legyen kabin, ahol vetkőzni, öltözni lehet. Aztán a vizbe vezető lépcső és készen van az uszoda. A Vágón bizonyára lehnt találni olyan helyet, ahol a viz lassankint mélyül és a nem úszók is veszély nélkül bemehelnek a vizbe. A jó úszóknak módjukban van a mélyebb vizet is felkeresni, amint ez a strandfürdőn is van. A Vágón a közúti és a vasúti híd között nagyon sok igen alkalmas hely kínálkozik. Az uszoda kérdésének ilyetén való megoldása alig kerülne valamibe a városnak és a zúgolódó kedélyeket lecsillapítaná, Az uszodát váró közönség azzal vádolja meg a várost, hogy azért halogatja az uszoda ügyét, mert azt hiszi, hogy az uszoda konkurál egy másik városi vállalkozással, a stranddal. Óriási tévedés! A sírand olyan drága és annyi idő kell hozzá, hogy csak azok keresik fel a strandot, akiknek sok a pénzük és sok az idejük. Az uszoda a szegényebb néposztályé, ahol