Komáromi Lapok, 1928. január-június (49. évfolyam, 1-78. szám)

1928-01-31 / 13. szám

Wegyvenkileneedik «évfolyam, 13. f»z6m. Kedd, 1928, január 31 ÜtKiwitési ár ««ehislOTák értékben: ■islffesn éi vidékre postai ixétküldénel: fgésa évre 80 K, (élévri 40 K, negyedévre 20 i. — íalfölden 150 Ke. eyei etcám áru s 80 fillér. POUDIKAHAP. ALAPÍTOTTA: TUBA JANOS. Felelős főszerkesztő: GAÁL GYULA dr Szerkesztő: B ARANY A Y JÓZSEF dr Sxerkeiztöiég éi kiadóhivatal: Nádor-a. W„ Megjelenik hetenkint háromszori kedden, csütörtökön és szombaton. Serédi Jusztinján Komárom, — jan. 30. Tegnap, vasárnap, országos ün­nepre gyűlt össze a magyarság az első szent magyar király városá­ban, Esztergomban. Ezen a napon foglalta el az esztergomi érsek­­primások trónusát Serédi Jusztinián bíboros, akit Róma a legnagyobb elérhető kitüntetésekkel eihalmozva küldött a hercegprímások ősi szék­helyére. A fiatal és tudós szerze­tesnek útja diadalut volt Magyar­­országra és a magyar nép még soha főpapot nem fogadott oly lelkesültséggel, sem pedig azzal a megmagyarázhatatlan optimizmus­sal, mellyel tőle várják az ország ügyei intézésében a nagy kiegyen­lítés szerepét. Az elképzelhető káprázatos fényű ünnepségből kiemelkedik Serédi Jusztiniánnak ünnepi szózata, alig pár percig tartó beszéd, melyből egyetlen hang csengett ki, de ez hatalmas kiáltássá fokozódik és bejárja a kis országot: a szeretet. Ezt hirdette az uj főpap, meg az egymásnak megbecsülését, egymás segítését, az alkotó munkát, amelyre össze kell fognia az ország kicsi­­nyének-nagyjának, ha azt akarják, hogy a magyar nép ismét meg­becsültté legyen a világon. Ez a nagyszerű pap és ember még nem bizonyította be, hogy dolgozni fog az országért, de a nép és közvélemény máris mellé áll, mintha már nagy feladatokat végzett volna el, amelyre hivatva van. Egész bizonyosan el is fogja ezeket végezni, mert semmije sem hiányzik ehhez, sem koncepciója, sem munkabírása, sem tudása. A nép, amelyből származott, fényes glóriába fonta már alakját, me­lyet most már bíbor és hermelin takar, mint a fejedelmekét. Csakugyan fejedelem ez a teg­nap még fekete talárt hordott szerzetes, akiben a szerénységet és a szegénységet magasztalta fel az egyház a munkával és a szor­galommal együtt, amelyről cso­dálatos dolgokat beszélnek. Egy ember, aki egész é'etén át a könyv­tárak foliánsait és az oklevelek pergamenjeit bújta, hogy azokból megalkothassa korszakos munká­ját, maga ébredt a legnagyobb cso­dálkozással arra, hogy egyik nap­ról a másikra élete átváltozott a mesebeli királyfi sorsává, aki a szegénység álruhájában bujdokol, mig ki nem derül királyi volta. S mi az a természetfölötti erő, amellyel ezeket végezni tudja: eus programja, melyet egy szóban sürit össze: a szeretet. Hihetetlen gazdagság és erő van ebben az egy kis szóban, akinek lelke ezzel van tele, az gazdagabb a Krőzusok kincstartóinál. Serédi Jusztinián ezt a kincset pazar ke-POLITIKAI' SZEMLE Komárom, — január 30. Tárgyalják a régi nyugdíjasok­ról szóló törvényt. Évek óta várják szivszorongva a régi nyugdijatok, hogy nyomorúságos sor­sukon segíteni fog az állam, amely igen moslohán bánt cl sok ezer tisz - viselővel és hivatalnokkal, akiknek nyugdiját számszeiűen és a régi tör­vény szerint álbpitotía meg. Hosszas gondolkozás után vegre rászánta magét a koimány, hogy a méltatlanul és igaz ságtalanul megrövidített nyugdíjasok ügyéi segít és elkészíttette a nyugdíja­sokról szóló töivényjaslatof, amelyet e hó közepén teijeszfett be a képviselő­­házhoz. A képviselőház a javaslatot előkészítés céljából áttette a szociálpoli­tikai bizottsághoz, amely pénteken tar­lóit ülésén foglalkozott a javaslattal. A tárgyalást kedden folytatják, a törvény csak febiuárban kerülhet a p’énium elé, de legalább most már remény van arra, hogy végre valehára a régi nyugdíja­sok szomorú ügyén segűeni fognak. Sajnos azonban, hogy a (örvény hiá­nyosságánál fogva a jegyzőkés feleke zeti tanítók kérdése ezúttal nem nyer még elintézést. Meghosszabbítják a lakóvédelml törvényt, A lakások felszabadításáról megalko­tandó házbértörvényre nézve nagy véle­mény eltérések tapasztalhatók a koalí­ciós pártok között. A fennálló differen­ciák arra kényszerűik a kormányt, hogy a nagy horderejű kérdésben szakembe­reket hallgasson meg és pedig úgy a lakóvédelem, mint az épitési mozgalom tárgyában. A lakóvédelmi törvény már c:u8 végén hatályát veszíti, mivel azon­ban a házbériörvény addigra el nem készíthető, a lakóvédelmi törvényt egy évre meghosszabbítják azzal a mó­dosítással, hogy a háztulajdonos pótla­kás rendelkezésére bocsátása esetén föl mondhat, ha a lakásra neki vagy gyer­mekeinek szüksége van. A törvény ezt eddig csak nős fiuk és férjezett leányok esetében engedte meg, azonban ez a gyakorlatban nsgyon elenyészően kis mérvben érvényesült. De meg fognak rövidülni ezenkívül a lakóvédelmi tör­vény egyes határidői s végül azon az zekkel hinti szét ma radék országában Jut belőle mindenkinek, szegény­nek és gazdagnak, katolikusnak és zsidónak egyaránt. Félként ke­zének és homlokának minden tette és minden gondolata a magyar­ságé, a szegény letiport országé. Az ünnepből nem hiányoznak az ünneprontók sem, akik a prá­gai parlament szószékét használ­ják fel arra, hogy a nagy prímás ellen kovácsoljanak vádakat, mert nemzetét szereti. Óh milyen ki­csinyek ezek a vádak ehhez a nagy emberhez képest és meny­nyire magukon viselik a föld sa­rához tapadó emberek szűk gondolatvilágának bélyegét. A fel­­fuvalkodottság, mely nem ismer mértéket, üt ki szavaikból, ami­kor egy nemes léleknek nemes gondolatait bírálhatják. Az ünneprontás mestersége csú­nya mesterség és nem ismer ha­egy éven belül, amelyre a iakóvédelem meghosszabbüást nyer, több fokozat ban liz százalékos béremelést enged­nek meg. Titulusén megtagadta Románia részvételét a közös akcióban. A Malin egyik legutóbbi számában Saueiwein nagy cikket irt, amelyben követeli a népszövetség ügyviteli rend ■ jének a reformját. A népszövetség munkája a tanácsülésen s a teljes ülé­sen kívül letargikus álomra van ítélve. Pedig súlyos kötelessége, hogy a béke érdekében állandóan őrködjék. A ma­gyar fegyverszállítás ügyében — írja tovább — Veverka csehszlovák meg­bízott pmaszt emelt Genfben, mivel azonban Titulescu udvarias vonakodás­sal nem csatlakozott ehhez a lépéshez, a panasz tárgytalanná vált. Smetwein tehát beismeri, hogy az akció ered ménytelen lett. TJjabb „csemege11 a szociáldemokratáknak. A bécsi Herzog-ügynökség a napok­ban azt jelentette, hogy Serédi Juszti­nián dr. magyar biboros-hercegprímás, Wolff ezredesnek, az osztrák legitimis­ták vezérének üdvözlésére írott köszönő levelében az oszlrák és magyar legitimisták együtt működésének fon­tosságát hangoztatta és a legitimisták törekvéseinek sikert kívánt volna. A Magyar Távirati Iroda ezt a bécsi ügy­nökség által egyszerűen kitalált értesü­lést, a legilletékesebb forrásból nyert kijelentés alapján megcáfolta és az állí­tólagos politikai kijelentéseket teljesen légből kapottaknak nyilvánítottak. Mind­ezek dacára a csehszlovák szociálde­mokrata párt korifeusai és pedig Tö­mések, Hampl, Bechyne és Dérer kép viselők sürgős interpellációt nyújtottak be a kormányhoz a magyar hercegprí­más nyilatkozatai ügyében. Az inter­­pellálók hivatkozva arra a lelkesedésre, amellyel a magyarországi lapok Serédi „izgató“ nyilatkozatait regisztrálják a köztáisaság, a trianoni békeszerződés ellen és a Habsburgok uralmának visszaállítása érdekében, — azt köve telik, hogy a kormány lépjen közbe úgy a Vatikánnál, mint a magyar kor­mánynál. A párt egyik lapja a Ve­demokraták Chantecleur-jei folyton saját dicsőségüket kukorékolják és meg vannak arról győződve, hogy a nap csak az ő számukra kel fel. Ha tőlük függene, elvennék a nap­világot is, Istennek napját, azok­tól, akiket gyűlölnek. De hát az irigység az alacsony lelkek tulaj­donsága, akik felemelkedni nem tudnak és eltelve gőggel azt hi­szik, hogy beszélniük és nyilatkoz­nak csak nekik szabad, más or­szágokban pedig nem szabad be­szélni, csak az ő szájuk ize sze­rint. Serédi Jusztinián prímáshoz nem érnek fel az irigység csufodáros sza­­szavai, menni fog a maga egye­nes utján előre, nem nézve se jobbra, se balra. A magvető széles mozdulataival hinti el a szeretet magvetését, melyből kizsendül an­nak szép vetése. Adja a Minden­ható, hogy megérhesse ennek dús tárokat. A csehszlovák szociál­aratását. cernik, foglalkozva az interpellációval, fejtegetéseihez azt fűzi hozzá, hogy a „Vatikánnak ki kell mondania: egyetért e a kardinálissal, Horthy kormányzónak pedig ki kei! jelentenie, vál'alja e érte a felelőssége!, mert Serédi nyilakozatai ellentétben vannak a nemzetközi köte­lezettségekkel." Tehát a szociáldemok­rata képviselők gondoskodnak arról, hogy a kudarccal végződött szentgott­hárdi ügy után egy másik magyar ügy kerüljön a prágai parlament elé. Ez azonban még inkább fog visszafelé sülni. Lesz-e hát az idén uszodánk ? Már most felvetjük a kérdést, nehogy elkéssünk vele. Ha végig megyünk az utcán, ha emberekkel találkozunk, minduntalan ezzel a kéréssel fordulnak hozzánk: — Tessék a lapokban már most, tehát jóelőre felvetni az uszoda kérdé­sét, mert igazán szégyen, hogy Komá­romnak, amelyet három oldaláról viz környez, nincs uszodája. Ezeknek a mind sűrűbben felhangzó kérdéseknek teszünk eleget, amikor újra elkezdjük ezt a tengeri kígyóra emlé­keztető témát tárgyalni. Mi azonban mielőtt a dolog lénye­gére ráiérnénk, azt tanácsoljuk az úttö­rőknek, hogy a városi bizottsági tago­kat kérjék fel, hogy minél többen hoz­zák szőnyegre ezt a kérdést és addig ne nyugodjanak, amíg kedvező meg­oldást nem találnak. Mindnyájunknak van városi bizottsági tag ismerősünk, nógassuk őket, hogy siettessék a megoldás útjára terelni az ügyet. Aztán tessék ivet kiosztatni és az uszodát kívánókkal aláíratni és a város­hoz kérvény alakjában beadni. A város anyagi helyzete rém enged«', hogy valami nagy költségbe verje ma­gát, hát az könnyen el is kerülhető. Tessék a magánvállalkozásnak át­adni az egész ügyet, A város évente valami szubvencióval segitve a magánvállalkozót és ekkor biztosan lesz uszodánk. A Vágdunán annyi heverő tutaj van, hogy arra csak kabinokat kell építeni és lépcsőt le a vizbe és kész az uszoda. Nem kell valami nagy és fényes beren­dezés. Az a fő, hogy minél egyszerűbb legyen és így minél alacsonyabb legyen a használati dij. Olyanformán gondol­juk, mint a szigeteli Sport Egylet tutajfürdője. Egy tutaj, amelyen lehet napozni, s legyen kabin, ahol vetkőzni, öltözni lehet. Aztán a vizbe vezető lép­cső és készen van az uszoda. A Vágón bizonyára lehnt találni olyan helyet, ahol a viz lassankint mélyül és a nem úszók is veszély nélkül bemehelnek a vizbe. A jó úszóknak módjukban van a mélyebb vizet is felkeresni, amint ez a strandfürdőn is van. A Vágón a közúti és a vasúti híd között nagyon sok igen alkalmas hely kínálkozik. Az uszoda kérdésének ilyetén való megoldása alig kerülne valamibe a vá­rosnak és a zúgolódó kedélyeket lecsil­lapítaná, Az uszodát váró közönség azzal vádolja meg a várost, hogy azért halogatja az uszoda ügyét, mert azt hiszi, hogy az uszoda konkurál egy másik városi vállalkozással, a stranddal. Óriási tévedés! A sírand olyan drága és annyi idő kell hozzá, hogy csak azok keresik fel a strandot, akiknek sok a pénzük és sok az idejük. Az uszoda a szegényebb néposztályé, ahol

Next

/
Thumbnails
Contents