Komáromi Lapok, 1928. január-június (49. évfolyam, 1-78. szám)
1928-01-28 / 12. szám
1928. január 28. Komáromi Lapok 5. oldal. Kittenberger Kálmán: Kelet-Afrikában sarasa? s^aKERiáBSEtía * 1903-1926■* 199 fényképpel, két rajzzal és egy tájkép melléklettel. A legszebb magyar könyv vadászoknak és természetbarátoknak! A könyv ára 208 ckorona. ha^Tzttnszáimom I Kapható a Spitzer-féle könyvesboltban, Komárom | Déli sarkvidék : — 40 fok és -f-10 íok. D?li mérsékelt ég’v: —J- !10 fok és -f 20 fok. Az egyenlítő környéke: -f- 20 fos és ~j— 30 fok. Északi mérsékelt égöv: + 5 fok és —J— 15 fok. Északi sarkvidék: — 25 fok és 45 fok. Miután a Marson található legnagyobb hegy magassága csak 2400 méter, — a hőmérséklet megoszlása ezen a bolygón sokkal egyenletesebb, mini a Földön, s a hőmérsékleti viszonyok úgy a növényi, mint az állati élet szempontjából kedvezőbbek, mint a Földön. Mi után az is kétségtelen, hogy a Mars felületén viz és levegő is van, szinte kizárinak tekinthető az a föltevés, hogy a kedvező hőmérsékleti viszonyok rr ellett a Marsnak növényzete ne lenne. Ahol pedig növényzet van, ott állatvilág is lehet.' Ezek azonban már mind csak következtetések, melyek a fantázia bi rodalmába tartoznak; ellenben a Mars sokat vitatott „csatornáinak“ létezésénél sokkal fontosabb annak az exakf, tudományos megállapítása, hogy a Mars felületének hőmérsékleti viszonyai az élet lehetőségeinek szempontjából fölötte kedvezőek. Régi nóta, régi tánc... Nem is olyan régi, csak egynéhány évtizedes, a múlt század nyolcvanas éveiből való, amikor még a báltermek arculatán nem igen látszott a papiros cicoma, amelytől a mai táncos helyiségek csak úgy rikiianak. Amikor a báltermek nem tűrték meg ünnepélyes falaik között azt a sok sok cafrangot és limlomot, ami.ői a mostani mulatságok izlésse'enkednek, igen sokszor ide számítva a (hölgyek hüpermodern ttíáli mezét, ami ma már majdnem csak annyit fed el rózsás idomaikból, mint a lárva, amelyet az évek óta felkapott maskara-estélyeken szoktak viselni. De hát ez a mostani négervilághoz nagyon is hozzáillik. Bizony, egy jó emberöltővel ezelőtt másként mulattak a magyarok Komáromban is. Azt meg lehet állapítani, hogy nem volt annyi mulatság, de ahányat tartottak a farsangban, az valamennyi jól sikerült. A Nérei féle nagyteremben, amely a mostam Vigadónak elnevezett helyiség emeletén volt, de a Nádor utca felső szakaszán épült Schnell-féle helyiségekben is nemcsak a bálitudositó megszokott kifejezése szerint uralkodott gyöngyöző jókedv, hanem a szivekből kiáradó vidám hangulat birodalma volt mindkét bálhelyiség, valahányszor csak megteltek a termek közönséggel. A régi szerelmi romantikának ezek voliak feledhetetlen emlékű tündércsarnokai, amelyekben a poelskus mulatságok alatt kinyílott a magyar ifjúság szive és az óit diszelő virágoskertben hajladozó, ringatódzó, szebbnél-szebb virágszálak közül választottak daliás, deli legények maguknak életpárokal... No és az a tőrőlmefszeít magyar muzsika, amely az akkori világhíres Ferdi hegedűjéből hullámzott szét lágy, de ha kellett, tüzes akkordokban a fé nyes termekben, az adta meg igaz1' hangulatát a mulatságnak. A mai generáció nagyanyái bizonyára boldogan emlékeznek vissza az akkori idők kedvelt táncára a keringőre, amelyből minden báli évadban volt három-négy uj népszerű szerzemény, mert akkor az operettekben még énekelni is szoktak és a mai bakugrások korszakáról még senki sem álmodott és akkor az operettek szolgáltatták a szalontáncokhoz a slágert egyegy remek keringő alakjában. A Cigánybáró, a Királyfogás, a Suhanc, a Bőregér, a Lili, a Kornevillei harangok és más nemes patináju dalmüvek parádés zeneneszämainök elandaütó, édesen zsongitó hangjain lejlettek a párok a láncteremekben s a csillogó parketteken halkan siklottak tova a táncosok, csík a selymek suhogása s a zene tündérálomba ringató akkordjai voltak hallhatók. A táncrendeket a csárdás után mindenütt és mindenkor a keringő uraüa, amelyből később a bősz on fejlődött ki. De kedves táncok voltak a lengyelke és a polka és amit ezek e őtt kellett volna említeni: a francia négyes. A francia négyes, amely annál kedvesebb és rnulattatőbb volt, minél több számból állcti a hatodik figura s amelynek rendezésében egymással vetekedtek az előfáncosok, mert azt meg kell adni. hogy a jó négyesrendezéshez sós találékonyság, sok ötlet és nsgyadag ügyesség kelleti. Nem szabad kifelejtenünk azonban a régi bálok táncrendjéből a magyar négyest és a palotást sem, amelyeket mint ünnepi számot szokták bemutatni előkelő bálokon. Hogy a magyar mulatságok iegnép szerübb tánca voit mindenkoron a csárdái, ezt nem szükséges külön kiemelni; A lassú csárdás ritmikáját a jó fárcoa párok a hires rezgős csárdássá fokozták. amit nem mindenei íudott elsajátiiari, de a gyors csárdás p ttícgó ütemeivel, tüzes fordulóival, az éjféli szünóra után az összes táncokat legyőzte és a reggelig tarló S2upí csárdások koronázták meg az egész bálát, amelynek pompás hangu!ata h3jnaltájban emelkedett a tetőponttá A „Vékony deszka kerités“, „Akármilyen, akármilyen vén az asszony“, „Csárdás kiskalapot veszek“, „Nékem olyan asszony kell“, „Jer szivemre, tubicám“ és „Bűvösen zengő a magyar nó afa“ sok szép dalvirégának hangjaira folyt a tánc szakadatlan újrázások közepette igazán kivilágos kivirradtig ... Hires bálok voltak akkoriban a megyebálok, amelyeknek romantikája ma is elevenen él az ezüstben ragyogó nagyanyák szivében. Nagyszerű mulatságokat rendez'ek akkoriban a Városi Nőegylet, a Komáromi Dalegyesület, (a Prot. Jótékony Nőegyletnek nyári mulatsága, a „Kóstoló" volt már akkor is megyeszeríe hires), az ág. evangélikus és a református egyházi énekkarok, az iparog ifjúság közművelődési egyesülete, majd a nyoxvanas évek vége felé alakult Iparíesüiet. Ezeken a bálokon a város társadalmának szine-java meg szokott jelenni és együtt vigadott magyaros jókedvvel. A Komáromi Lapok báli krónikájában a tudósítók színes beszámolókban örökítették meg ezeket a táncmulatságokat, de megörökítették a tisztikaszinóban lefolyt bálokat is, amelyeket az akkori helyőrségek tisztikara rendezett. Ereken a bálokon részt szoktak venni többen a polgári társadalomból is, de mégis a legzártbőrübb társaság szokott ott együtt vigadni. A mostani farsang zajos vigalmaknak tanúja, mulatni most is mulatnak és egész bizonyos, hogy ma többen mulatnak, de a tánctermekben iábrakapott néger világból hiányzik a régi hangulat, a régi nóta s a régi tánc... Ddrdás Lerakat Komáromban: 783 Bárdos Jenő, Kovdch Tihamér gyógyszertára, Kubányi Testvérek és Biszdorfer Károly drogériában Régi utazások Komárom vármegyében. A legrégibb időktől a múlt század közepéig. Irta: Dr. Baranyay Józset. Mivel Komárommegye a kelefel és nyugaloí összekötő útba esett és igy nagy volt mindig azerre utazni akarók száma, akik nem tehették ki magukat a szárazföldi ut kellemetlenségeinek, hát szívesebben választották a viziutat, ami csak úgy kínálkozott a vármegyén keresztülfolyó Duna képében és az abba ömlő többi folyókban. Természetesen a gátak, a töltések békóiba nem szorított Duna és mellékfolyói állandóan váltóztatlák medreiket és ami most szárazföld, az valamikor vizmeder voll, amelyen élénk hajóforgalom bonyolult le. Eléggé bizonyítják ezt azok a leletek, amelyeket Csallóközben árok, gödör, verem, kutásáskor találnak és pedig hajóroncsokat, hajó bordádat. És nem egy ilyen hajóroncsban találtak kölesmaradványokat is. Ki tudja, melyik hadjáratnak az élelmezését szállították ezek a főidbe jutott hajcroncsok, amelyeket az ellenség süíyeszíetí el, vagy valami más ok, vihar, zátonyra jutás, lékelés juttatott a mélybe. Sőt még hajómalom kirókat is talállak a földben. Atanyi tanító lakásudvarán levő kút ásásakor is találtak köleshajó roncsokat. A régi őskor utazásainak az emlékei ezek. A vizen való utazásnak is megvoltak a veszedelmei, mert hiszen nem egy csallóközi falu lakosai űzték a kalőzmesterséget. Ezenkívül sok galibát okoztak a hajózásnál a dunai malmok. Hiszen egy századdal ezelőlt is Pozsony és Komárom között még számtalan hajómalom kelepeli a Dunán, amelyet ezek miatt hajózni is alig lehetett. A malmok a XV. században akár csak a templomok, asylumok, menheiyek voliak és az odamenekültet nem lehetett bántani. Innét származik az a hajós kifejezés: a malmokban való bujdosás. Nagy veszedelem volt, ha egy malom elszabadult. A dunai malmok száma a francia háborúk alatt még jobban megnövekedett. A malmokon kívül nagy akadályai voltak a vízi utazásnak a halászati célokat szolgáló rejszék, cégék, rekeszek és egyéb halász alkalmatosságok. Nem egyszer cölöpökkel zárták el a folyó medrét, hogy az ellenség ne tudjon tovább hajózni Úgy látszik, hogy a cölöpökkel való e zárás a Dunán se volt ismeretlen, legalább erre vall az a tény, hogy 1557-ben junius 24 én Miksa császárnak Paxy azt ajánlotta, hogy Komáromnál a Dunát cölöpökkel zárják el, amint azt tavaly Benigui Ferenc, a komáromi várépitkezés fővezetője tanácsolta. így a törökök nem tudnak fölhajózni. Bertrandon de la Brocquiere szerint a magya rok erős vasláncokkal is elzárták a folyókat. A vizi utaknál lermészetesen nem mindjárt állt az emben rendelkezésére csónak, ladik, dereglye, komp, mert kezdetben lóháton úsztattak ái a folyón, majd erre a célra tömlőket is használtak. Salamon Ferenc említi, hogy a magyarok vesszőből is fontak vizi jármüveket és azokat szurokkal kenték be. Készítettek nádból, gyékényből is ilyet. Később már tökéletesebb eszközök is divatba jöttek, söl a vitorlás hajók se voltak ritkák a Dunán, hiszen Clark Ádám, a budapesli lánchíd építője is nagy vitorlás volt a Dunán. Nagyon elterjedt utazási mód volt a hajóvontatás, amely célra a folyamok menién külön vontató utakat létesítettek. A régi hires Komáromi Kalendárium borítékján mindig lehetett látni ilyen hajóvoniatásf, amelyeknek nagy akadályokat gördítettek vizi útjukban a sok sok apró sziget és zátony, hiszen Pozsony és Komárom között a Dunán nem nagyon régen még 365 ilyen apró sziget zátonyt lehetett megolvasni. Ezek mind akadályozták a viziközlekedésf. A Dunán való utazás nehézségeit hűen tükrözi vissza Király János dr. „A pozsonyi nagydunai vám és révjog története“ cimü müvében. Különösen nagyobb folyókon az átkelés leginkább hajókon, réveken igen nagy nehézséggel járt. Réveknél a forgalom élénhebb volt, szívesen telepedtek le olt az emberek és keletkeztek tanyák, faluk, városok. A Dunán való utazás nehézségeit (különösen Komárom és Pozsonymegyék mentén) mi sem mulatja jobban, mint az a tény, hogy 1439- ben a pozsonyi révnél a közlekedés a dunai fövény, faíorlaszok, zátonyok s az újonnan keletkezett dunai ágak miatt igen nehéz és veszélyes voll, emiatt hidat építettek. Nagy Lajos (1374) többek között a komáromi—neszmélyi vámtulajdonosok és révészekhez rendeleíef bocsátott ki, hogy a pozsonyiaktól vámot ne szedjenek, tekintettel az őket sújtott nagy tiizveszedelemre. 1393-ban István gróf komáromi várnagy a komáromi réven és vámon a pozsonyiaknak vámmentességet ad. A pozsonyi kompot lovak húzták. A Duna árja bőségesen hozta mindig a fát, durungoi, hajót, roncsol, melyet kifogtak. Az utazás veszedelmeit ezek csak növelték. 1486. évi jégzajlás a pazsonyi dunahidat elragadja, viszi Komárom felé. Komárommegyét a természet bőven ellátta vizi utakkal, a szárazföldi utakról már az emberi szorgalomnak kellett gondoskodni. A vármegyénk területén végig húzódó római utakról később szólunk. A rómaiak az utakat legtöbbször kőlapokkal fedték be. Szőnyön az udvarokban még gyakran tatáinak ilyen kőlapokat. Komáromnál Monostor felé még ma is áll a hatalmas, három öl magas római mérföldmutató kő, A Komáromból Pozsonyba vezets utat már 1265-ben említi IV. Béla nagy diplomája Magus Via, a nagy ut néven. A vármegyénkén is keresztül haladó régi marhakereskedelem emlékét őrzi a Bánhidári, Kocson, Nagyigmándon, Banán keresztül haladó és Bécsbe vivő országút, amelyet ma is 2 Mészárosok utjának hiv a nép. Érdemes a megemlítésre, hogy a középkor legkényelmesebb közlekedési eszközét, a kocsit a magyar találékony ész adta a világnak és még hozzá egyenesen Komárommegyéhez fűződik ez a .dicsőség, mert azt Kocs községben találták fel. Illő dolog tehát, hogy ezzel a magyar találmánnyal is foglalkozzunk annál is inkább, mert a kocsiról elmondott adatok egyenesen tárgyunk körébe tartoznak, mert ennek kapcsán sok külföldi utazót szólaltatunk meg, akik keresztül utaztak Komárom vármegyén. Lássuk tehát ezt a kérdést.
