Komáromi Lapok, 1928. január-június (49. évfolyam, 1-78. szám)
1928-06-30 / 78. szám
2. oldal. Komáromi Lapók 1928. jwsras 30. Modem szekrény-gyermekkocsik legolcsóbban ELBERT-nél Nádor-n. 19. Nagy választékban női és férfi fehérnemű, baba „Tttra“ kelengye, gyermek trikó és sokni, Vulkán koffer, rítikül, „Elite“ mosóselyem harisnya, mosó játszó ruha, nyakkendő különlegessé' gek, Pulóver. Férfi és női fürdő dress, frottír köppenv, cipő, Chreppdesin sál és kendő, fiú és férfi apach ing, Túszor függönyök (alkalmi veiel), cérna-, batiszt zsebkendő, stb. 242 Szabott olcsó árak! ahhoz, hogy a szerződések megvállozhatatlanságához való makacs ragaszkodásukat szögezzék szembe árkor, amikor más nemzetek erősen vágyakoznak kiszabadulni halálos szorultságukból és legkevesebb joguk van ahhoz, hogy a revíziós törekvéseket délibábos képzelődésnek mondják. „Slovenská Krajina“ Komárom, — június 29, A képviselőház elfogadta a közigazgatási reform novelláját és ezzel határoztak az uj közigazgatási rendszer részleges életbeléptetéséről. Ezt megelőzően, természeie8en az utolsó pillanatban, döntött a kormány a tartományi elnökök személyéről is és igy még mielőtt a szlovák néppártnak módj3 lehetett volna, ismeretes ultimátumát beváltani, a kormány kinevezte Szlovenszkó tartományi elnökét Drobny téblabiró személyében. A szlovák néppárt megelégedéssel fogadta a döntést, mert azt hiszi, hegy az ő presztízsét emeli a kinevezés, amely az ő akaratát erősiti meg s az érzett örömnek a párt egyik legtemperamentumosabb tagjs, Juriga dr. hangos szóval is kifejezést adott, amikor a novella elfogadása után a képviselőházban lelkesei; elkiáitoiia magát: Éljen Slovenská Krajina i A szlovák néppárt nagy vívmánynak tekinti a közigazgatási reformnak életbeléptetését, mert e reformmal megszületik a Slovenská Krajina, azaz Szlovákország, ami már magában véve is sokat jelent. Azt, hogy az uj rendszerre! az önkormányzat szükebb mederbe lesz szorilva, hogy Szlovenszkó sorsát a tartományi üiésen a kormány által kinevezett tagokkal egyült lesz kénytelen a népek képviselje intézni, egyelőbe nem akarja a szlovák néppárt észrevenni mely arról is hallgat, hogy S zlovák - országnak közigazgatási bizottságát egyelőre kinevezik, amely igy márszü letésében is nélkülözi az au’onómia leghalványosabb fogalmának érvényesülését. Mert az egészen bizonyos, hogy a julius 1-én életbelépő közigazgatási reform az év végére várható választásokig csak arra lesz j i, hogy kísérletezzenek az uj rendszerrel, amely a gyakorlati önkormányzásnak nélkülözni fogja összes kellékeit, sőt megszükiti még azt a kevés, formaszerinti, autonóm jogkört is, amellyel eddig a megyei választmány birt. Julius 1-vel Szlovenszkón tulajdonképen közigazgatási törvénynélküliség, exex fog beállani, mert azt csak senki sem meri alkotmányosnak és demokratikusnak mondani, ha a közigazgatást kinevezett tagok fogják vezetni és irányítani 1 Annál kevésbé lehet tehát értékesnek mondani a közigazgatási reformot, és azt csak az elvakult ember állíthatja, hogy ezzel Szlovenszkó óriási lépéssel haladt ei<Ve a valódi autonómia felé, íegkevéitó pedig az önállóság és függetlenség felé. Ám lehet, hogy a szlovák néppártnak igen sokat kellett küzdenie, amig ennyit is elért, ami azonban alig számit valamit az általa programul fölvett szlovenszkói autonómia ára nézve. Az uj tartományi rendszer csak üres- köpönyeg, amelyet az önkormányzat életnélküli csontvázán lenget ide oda az a szél, amely állandóan Prága felől fuj és ez a szél szab irányt minden o-han ténykedésnek, amely Szlovenszkó kormányzására vonatkozik. Hogy Hlinkáék a nagy harcok és küzdelmek után csak eddig tudtak elérni, igen vigasztalan prespektivát mutal a jövőre nézve és semmivel sem indokolja meg azt a nagy örvendezést, amit „Sziovakorszagra“’'' nézve jelent. Sílovenszkó közjogi helyzete jelentőségben semmit sem változik és a jelek 3zerint nem is fog változni. Sziovenszkót ezután mim tartományt fogják kezelni, belekapcsolódik ezáltal a söz| társaságnak az évtizedeken keményen leócsárolt osztrákok áltál életrehivott, de tőlük szolgamédjára átvett tartományrendszerbe, de ahelyett hogy í önnáilóságában erősbödnek, szervesebb tagja lesz a centralizált kormány rendszernek, amely a cseh nemzeti állam teljes kiépítésére törekszik. A szlovák nép csalódottan látja máris, hogy nem a szivevágya teljesedik a közigazgatási reformban és keserű érzésekkel veszi tudomásul, hogy az ő bőrére alkudtak meg újra es hogy az a párt, amely egyedül önmagát tartja a szlovák nép méltó képviselőjének, nagyhangú frázisainak elpuffogtatásán és két miniszteri tárcán kívül semmit sem tudott produkálni. A Szlovenszkóba kebelezett nemzeti kisebbségek soha sem ábrándoztak, merész álmaikat fiz esztendő keserű tapasztalatai szertefoszlanák, igy hát nem is vártak ezúttal sem sokat a reformtól. De azt nekünk, nemzeti kisebbségeknek is meg lehet állapítani, hogy a tartományi rendszer legkevésbé jelent haladást, hanem inkább hanyatlást, mert a nemzetiségeket még jobban kiszolgáltatja egyes közigazgatásiszervek túlkapásainak. Mi, akik, semmiféle jóban eddg nem részesültünk, ebben az államban most se vártunk csodát, de Szlovenszkó őslakossága mégis meg- 1 érdemelte volna, hogy sorsának intézői nagyobb figyelmet fordítsanak rája. Bt zony furcsállni lehel, ha valaki ennek a korcsszülötinek is tud örülni. (.—) — Gyapjú fürdőruhák és az összes fürdőcikkek nagy választékban Zwickd Bélánál. A költő, a szerelem és a dicsőség. Irta: Balta Imre. I. A költő ott lakott a városka végén, a kis fatornyos házban, amelynek vadszőlős erkélyéről látni lehetett, hogy jön haza alkonyaikor a göndörhaju nyáj az ezüstös nyárfasorban. Ilyenkor dalok születtek a szivében, melyek rokonai voltak az esti csillag ragyogásának és a csalogány énekének. Hálával és szeretettel áradt el a szive, amiért el volt szabad jönnie a titkok mélyéből és leborult az élet előtt, amiért a városka túlsó végén lakik egy lány, akinek a haja szőke, mint a hervadó kankalin és a szeme kék, mint napkeleti királyok csiszolt drágakövei. És ő érette van minden vágy és minden titok, az élet minden szépsége, álma, ragyogása: Borbála. II. A tavasz tölcsért formált kezével a szájához és felágaskodva a dombtetőre, mindenféle boldog, vidám dolgokat kiabált le a völgybe. Vándorlegénynek duzzadt erszényt ígért, bucsusoknak derűs időt és nyájas, zöldkoszorus fogadót. ígért friss fehérnemű-szagu jólétet, csókot és táncot, bókot és lakzit és kalaplengető tiszteletadást. Szerencsejátékokat igért. Hü kutyákat és dalos madarakat. Szép, rövid miséket igért és dús, hosszú ebédeket. Mindent, amit csak áhit a képmutató embersziv. Győzhetetlennek és hatalmasnak érezte magát ilyenkor a költő. Frissen átsietett a vén folyam fahidján és a galambok rászállottak a vállára, mert tudták, hogy szereti őket. De amint közeledett a kedvese hajléka felé, mindinkább elhagyta bátorsága és tétován állott meg a kapujuk előtt. Bent a napsütéses udvarban a virágait rakosgatta ki Borbála. Szivalaku arcán még ott reszketett az elmúlt tél fehér hava és szeméből téli álmok integettek. De fiatal, szűzi tagjaiban, mozdulataiban a tavasz örök ritmusa lüktetett. Olyan igy — gondolta a költő — amint profilját megvilágítja a tavaszi fény, a halántékára fésült hajával, mint a védőszentje, ama hitvalió királyleány egy északi piktor vásznán. Erős, bátor és okos szűz. Ünnepies és mégis csupa egészséges derű, mint maga az ős természet. S a költő egyre méltatlanabbnak, szürkébbnek és kisebbnek érezte magát, mert a költő, sajnos, csak írnok volt a városka ódon városházán. Szegény, kopott, vézna és igénytelen. Poros pergamentek között leste napközben, hogy kacag be a színes üvegablakon keresztül az élet. És szigorú főnöke minduntalan megrótta a stílusáért, melynek virágai és arabeszkjei mindenütt kikandikáltak a hivatalos nyelvezet kerékbetört rácsain keresztül. III. A költő az estéket szerette legjobban, mikor keskeny vállait, félszeg mozdulatait elnyelte a sötét s csak a lelke világított és hangja muzsikált és a szomszédok csodálkozva kezdtek figyelni a szavára. Jó volt ülni nyári szombatestéken a kis parti fogadó lombos udvarán, mikor a távoli kék domblánc mögött ott reszketett a vasárnap ígérete. Mind együtt voltak ilyenkor. A zöldkalapos hetyke vadász, akinek barnapiros, mosolygó arcából minduntalan elővillan fehér fogsora, a köpcös gyér. tyamártó, akinek nagy arany szent György-tallér fityeg az óraláncán, a pápaszemes öreg tanító a nyakára tekert pamutsáljával és a sárgafelöltős, elbizakodott üvegcsiszoló, aki a városka leggazdagabb embere hirében áll. Az ezüsthaju fogadós halkan adomázva töltöget. Nagy esti pillangók röpködnek, miglen megjelenik a lámpa fénykévéjében gyöngyös hímzésével az öreg fogadós világszép leánya: Borbála. Fehér homloka világit és karcsú, fehér ujjai között villog a tű. A hangja, ha megszólal, olyan, mint a gordonka húrja, mely soká zeng a békés ünnepesti csendben, mig szétfoszlik valahol az álmok partján ... A messzi vizikirály birodalmában elhal a békakórus. Csak néha világol föl az ég alján egy-egy elkésett nyáréji villanás. Rakoncátlanul, megfiatalodva rohan ilyenkor partjai között a vén folyam, uszályként ringatva tükrén a kék júliusi égboltol ezüst ábráival, amelyek titkán már annyi titánsziv elvérzett. És fájó, kínzó boldogság nehezedik a költő lelkére. Boldogság, amelyből jó volna föl nem ébredni többé soha. Valahol egy nászinduló zokog föl, messze, messze, ott hol a csók és fény születik: Borbála, szeretlek ... De senki sem felel rá, C3ak kottáit rójja tovább a nagy-nagy suhanó csend. Soha... soha ,.. Hirtelen kósza fuvalom kap a tölgyek koronájába s az olajfák ezüstleveleibe mintha fölszabaduló sóhaja lenne a lelke kibírhatatlan feszültségének. Édes megkönnyebbüléssel suhognak az öreg fák ... sssss... Néha, mintha csendesen zöld szakállába kacagna egyik-másik. Szellemek beszélgetnek ilyenkor egymással, mérhetetlen távolokban. Úgy rémlik, megállt az idő mozdulatlanul. Pedig mennek, egyre mennek szapora, tipegő percek és nagy, sulyosléptü órák; mennok és viszik az életet minden könyny ével-mosolyával és boldogtalanságával együtt a túlsó part felé. És a költő leikébe kétségbeesetten sikoltott föl az elmúlás halálos szorongásában: Borbála szeress I... Borbála fehérrózsás arca pedig mélyebben hajolt a hímzés fölé. És árnyék suhant át a vadász arcán. IV. A lúgosról bőrszínű és hamvaskék nehéz szőlőfürtök csüggtek alá. A vadász tarka fácánt és fiatal foglyot kül| Az ellenzéki magyar pártok központi irodába köz! benjár az állampolgársági i ügyökben. — junius 29. ; A szlovenszkói és ruszinszkói« ellen- i zéki pártok központi irodája közli r azokkal, akik a k-x Dérer alapján bej nyújtott kérvényüket elutasító beiügyf miniszteri határozató} a központi iro* • dának megküldték,. illetőleg állampol\ gársági ügyükben hozzá fordultak, hogy f — bar a lapokban közzétett felhívásának | célja nem az itteni belfsgyminiszténun»; nál való közbenjárás volt — mint ed- i dig, úgy ezontul is szívesen interveniál t a prágai belügyminiszieMjsnban azok- i nak az ügyében, asik á^lampolgárság; ért folyamodnak. A közpomi iroda I osupán arra kéri a hozzáforduló egyéf neket, hogy leveleikhez a válaszbélye! get meile*elni szíveskedjenek, mert közvetlen választ csak azoknak fog : adni, akik a ponóköitségeket ily módon fedezték. Julius elején lép életbe a cigánytörvény. A vándorcigányokat összeírják és mozgásokat az-országutakra korlátozzék. Az államrendőrséghez a napokban megérkezett a belügyminisztériumnak értesítése, hogy a cigányok igazolványairól és vandorleveleÉtől szóló törvény 1928. julius 1-én éleibe iép. Ettől az időponttól kezdve ugyanis kezdetét veszi a cigányoknak igazolványokkal való felszerelése. Az eljárás a belügyminiszteri utasítása szerint;oly módon fog végbementik hogy az államrendőrség, vidéken pedig a csendőrség megállapítja a cigányok jelenlegi tartózkodási helyét és személyazonos; ságát, ami után a községi hatóságok i kiállítják részükre az igazolványt. A cigányok vándorlásának mngszo| ritása és nyilvántartása — a törvény alapján — az úgynevezett vándor-levéllel történik majd, amelyet a járást közigazgatási hivatal ad ki a véletlenül ott tartózkodó vándor cigánytábor egyes tagjainak. E vándorlevei nélkül a cigányokat a legszigorúbban eltiltják nomád életük folytatásától, különben már a vándorlevéllel is korlátozzák mozgási szabadságukat oly mértékben, dött ajándékba az öreg fogadósnak, aki szívesen vette az ajándékot. Marcipánt és pergetett mézét áldozott a gyertyamáríó, az üvegcsiszolő cifra poharakkal kedveskedett. A költő csak dalokat adhatott. Ezüstsarkanlyujukat pengetve, muzsikáló rímek hódoltak Borbálának. Mesebeli tájak szépsége bontakozott ki tarka fátyolokból. Borbála halkan olvasni kezdte. Bsborhamvasra gyűlt azt arca és megfeledkezett a többiek ajándékáról. A költő lopva elnézte a Borbála csigaalaku száját, ajka kicserepesedett a kínzó szomjúságtól. Nőtt, egyre nőtt a szerelme és nekifeszült a szive faiának. Ha egyszer érinthetné a kedvese ajkát. Ha odahajthatná fejét minden ígéret beteljesedéseképpen szűzies keblére, kerek vállára, Ó, köaelléte az imádott kedvesnek: csodabalzsam minden földi rontás, minden bánat elleni Ihlet, halhatatlanság, üdvösség 1 Ó minden létezés öntudatlan, boldog hála, imádsága: Borbálái... A sötétből szenvedélyesen villogott ki a vadász csillagszeme és Borbála szája úgy tüzelt, mint egy rubintkehely. Akkor mondhatatlan féltés mardosó kínja költözött a költő szivébe ... Szentjánosbogarak villogtak a kerti bokrok tövében. Halálbamenő csillagok oltogatták fáklyáikat a messze mélyén, nehezen, fájdalmasan lélegzettek az esti virágok. Tovább, tovább zengett a Borbála bársonyos, mély hangja. És a vadász és társai szivében valami tudatalatti kaini ösztön kerekedett fölül lassan a költő iránt. — Nem veszitek észre, hogy különbnek képzeli magát nálunk!? — mondogatták egymásnak. Bántotta őket, hogy bár a költő a legnincstelenebb közöttük, nem sikerült öt semmibe venniök. Úgy érezték, hogy valami kincset rejteget alattomosan, amely felé ők hiába nyújtják ki a kezüket. Titkos ajándéknak van a birtokában, mellyel meg lehet vásárolni a
