Komáromi Lapok, 1928. január-június (49. évfolyam, 1-78. szám)
1928-06-26 / 76. szám
1988. jiinuis 26. Komáromi Lapok 3. oldal. eszmének érdekében még szélesebb alapokra fekteti. Ugyancsak elfogadták a szakosztályok által indítványozott társulati Önkéntes betegsegélyző, temetkező és nyugdíjpénztár létesítésére vonatkozó javaslatot, ami az iparosok szociális érdekét vao hivatva biztosítani. A közgyűlés Boldoghy Gyula köszönő és buzdító szavaival délben fél egy órakor ért véget. A társas vacsora. Kevésszer láttunk olyan nagy arányú, ünnepi lelkes hangulatban lefolyt társas vacsorát, mint vasárnap este Boldoghy Gyula elnök tiszteletére Horváth István jónevü dunaparti vendéglőjében rendezett társasvacsora, amelyen Boldoghy Gyula tisztelői és barátainak százai vettek részt és lelkes hangulatban ünnepelték a fehér asztalnál is 25 éves elnöksége alkalmából. Az asztalfőn Boldoghy Gyula elnök és neje Czike Dénes diszelnök és neje Füssy Kálmán és ifjú Koczor Gyula nemzetgyűlési képviselők, Dosztál Jakab az Iparos Kör elnöke, dr. Gaál Gyula, a Komáromi Általános Ipartársulat jogtanácsosa, Kaubek Frigyes az Iparos Kör ügyvezető elnöke, Telkes Mihály iparos és kereskedői tanonciskolái igazgató, Kiss János asztalos mester és dr. Baranyay József szerkesztő ioglalt helyet. A pompás vacsora a lelkes kedélyes hangulatban folyt le. Emelte a lelkes hangulatot az a sok szép, lélekemelő felköszöntő, amely a vacsora előtt elhangzott. Felköszöntőt mondottak és éltették a az ünnepeltet: Dosztál Jakab, az Iparoskör elnöke, Kaubek Frigyes az Iparoskör elnöke a kör műkedvelő gárdájának nevében egy gyönyörű virágcsokrot nyújtott át lelkes beszéd kíséretében Boldoghy Gyulának, majd Koczor Gyula nemzetgyűlési képviselő szólalt fel és úgy a maga, mint nagy elfogialtsáága miatt megjelenésében akadályoztatott Richter János szenátor nevében is tolmácsolta szerencse kivánatait, Füssy Kálmán nemzetgyűlési képviselő is lelkes felköszöntőt mondott, Lenhardt Mihály ifj. a Kath. Legényegylet és annak műkedvelői nevében is üdvözölte igen szép beszédben az ünnepeltet, majd Gaál Gyula jogtanácsos mondott szellemes felköszöntőt, Telkes Mihály a tanonciskola nevében tolmácsolta a jókivánatokat, Eigner építőiparos az ünnepelt nejére emelte poharát. Az elhangzott szép felköszöntőkre Bo’doghy Gyula több ízben is válaszolt és mélyen meghatva mondott köszönetét a meleg szívből jövő ünneplésért. A társasvacsorán a komáromi ipa ros társulatnak színe-java vett részt és a sok szép leány és asszony csak emelte a társas vacsora kedvességét. A cigány jó magyar nóta melleit a reggeli órákig együtt maradt a társaság igen lelkes hangulatban. A jól sikerült társas vacsora méltó befejezése volt a szép jubileum ünnepségnek. A résztvevők egy kedves nap és este kellemes émlékével lettek gazdagabbak. Óriási részvét mellett temették el a meggyilkolt horvát képviselőket. — június 24. A belgrádi parlamentben meggyilkolt két horvát képviselő temetése szombaton délelőtt folyt le óriási gyásznap pal Zágrábban. A temetésen mintegy ötvenezer ember sorfala mellett vitték i temetőbe Radios Pál és Baszaricsek .olttestét. A gyászmenet előtt rengeteg koszorút vittek, közülük kettőt Sándor jugoszláv király helyezett el. A ravatalok előtt az egyik szónok felolvasta a közönségnek Radios István levelét, amelyben kéri a népet, hogy legyenek bizalommal a király iránt. A temetés ideje alatt Belgrádban is zárva tartották az üzleteket. Rádióhoz használható akkumulátor üvegtartók, vezeték él lemezek eladók! Cím a kiadóhivatalban. Az elszerencsétlenedett vizbefuló gimnazista megmentőj ét is a Vágduna fenékre vitte. Fürdés közben a Vágdunába falt a főgimnázium hetedik osztályának kitűnő tanulója. — Egy első osztályú tanuló ugrott utána, hogy kimentse a fuldoklót, aki a hullámslrba vitte megmentőjét. Hétfőn délután fél hét órakor riasztó hir járta be a várost: fürdés közben a Vágdunába fulladt a főgimnázium két jeles előmenetelü tanulója. A hir, sajnos, igaznak bizonyult és az emberek az utcán csoportokba állva izgatottan tár gyalják a tragédia szomorú részleteit, mely könnyet fakaszt a legtöbb szemben. — Saját tudósítónktól. — a vizbefuló Kubicseket, aki két karjával álölelte az első osztályú társát és a két erős kar halálos ölelése nem eresztette el többé s magával vitte a víz fenékre. A szerencsétlenül járt tanulók sorsa megrenditette a főgimnázium tanulóifjúságát, akik a két vizbefult társukban Komárom, 1928 június 25. a legjobb pajtást veszítették el. A tanulók holttestét halászok kezdték keresni és remélik, hogy azokat hamarosan megtalálják. Az egész város társadalmának részvéte fordul két gyászbaborult magyar család felé, amely most legszebb reménységét siratja. Meddig várunk még, urak, az uszodával?! Komárom, — június 25. A Vágduna ilyenkor, nyárelőn, mindig megköveteli a maga többnyire ifjú áldozatát. Volt év, nem is régen, amikor heten fulladtak bele a Vágduna örvényes vizébe egy hónap leforgása alatt. Junius 25-én egyszerre két áldozatot követelt a gyilkos folyóviz. Kubiesek Mihály, a főgimnázium kitűnő előmenetelő tanulója az egyik, aki a hetedik osztályt végezte mostan. Hétfőn délután volt az utolsó előadás, utána pedig a tanári kar jegymegállapitó tanácskozása. Kedden, szerdán már csak formális előadások vannak, igazában az iskolai évnek már vége. Kubicsek le akarta mosni az iskola Két ifjú ígéretes élet szállt le kétségbeesett haláltusával a Vágduna iszapos lenekére tegnap délután. A Vágszigeten kikötött talpakon fürödtek, mert nincs uszoda, úszni csak egyik tudott, akit idősebb és nagyobb társának halálos ölelése húzott magával a vizfenekére, mert nem volt uszoda, ahol úszni megtanulhatott volna. Miért nincs uszoda? erről cikkezett a Komáromi Lapok már hónapokkal ezelőtt és felelőssé tette a város jelentkezni senkisem. Talán valamit verkliznek a város rossz anyagi helyzetéről. Kopott nóta, nem felelet arra, hogy miért mincsen uszoda. Aszfalt nélkül is megvoltunk idáig, de uszoda nélkül nyáron nem lehet el egy város : ezt értsék meg a városházán, ahol milliókat költenek el és szándékoznak elkölteni a jövőben is. Várjuk, hogy valaki megtegye az indítványt a temetés után, mikor két fiatal élet már beadta a vádporát és a Diákmenzáról, amelynek lakója volt, többedmagával a közeli Vágdunára indult fürdeni. Nem sejtette, hogy az utolsó útjára megy. Egyik tutajon levetkeződött és fürdeni kezdett. A part azon a helyen meredek és hirtelen mély, Kubicsek ezt nem tudta és a nagy, erős gyerek elvesztette lélekjelenlétét, elmerült. A segítség. Ami most következett, az egy hőskölteménybe illő jelenet: egy első osztályú, jó úszó, Pszota Gyula nemeskossutra való tanuló ugrott a fuldokló fiú után, de szerencsétlenül járt, mert rossz helyen kapta meg vezetőségét, a tanácsot és a képviselőtestületet minden szerencsétlenségért, mert nincsen uszoda. De van aszfalt petróleumból, lesznek hivalkodó bérházak, építenek munkásházakat az ide beözönlő idegeneknek. Miért nincsen pénz az uszodára, amely elsőrendű közegészségügyi szükséglet? Ki vállalja, ki meri vállalni ezért a felelősséget. két ifjú emberéletért0 Mert ezekért az életekért valakik mégis csak felelősséggel tartoznak. Hol az uszoda és ki az, aki annak felépítését évről évre halogatja ? Jelentkezik-e most, amikor tetemre hívják a fiatal halottak ? Nem fog indítványt halálával a mulasztók ellen. Elvárjuk, hogy ha a vezető szerepet betöltő csehszlovák, szocialista, kommunista többség még ezentúl is akadályokat gördít elébe, akkor a magyar pártok erőszakolják majd keresztül, de elvárjuk a város felettes hatóságától, a járási hivataltól is, hogy hivatalos hatalmánál fogva, melyhez rövid időn belül hozzájut, kényszeríteni fogja a várost ennek a kötelességmulasztásnak a pótlására. Urak, ne várjunk soká és ne éljenek vissza tovább türelmünkkel, mert az el talál szakadni. Cserkészek napja Komáromban. A »Jókai* cserkészcsapat a tátrai táborozás előtt. — Próbatáborozás a főgimnázium udvarán. — Cserkészavatds. — Pezsgő élet a cserkészfaluban,—A főgimnázium hangversenye a Dalegyesület közreműködésével. — Saját tudósítónktól. — Komárom, — júniás 25, Vasárnap a komáromi cserkészeknek ünnepnapjuk volt, amelyre már régen vágyakoztak. Ilyenkor, a vakáció előtt a cserkészek körében is nagy nyugtalanság érezhető. Nem olyan ez, mint a diákok honvágya az iskolai év végén, hanem több és nagyobb ennél: vágy a természet ölébe, ki a fenyvesek közé madárdalt hallgatni, jó kedvvel bajtársi , munkát végezni és játszva megtanulni j a kölelességteljesitést, az önfegyelmezést és a férfijellem képzését. A cserkész mind magában hordja az erős és a bátor férfi ígéretét, aki könnyebben viseli az élet terheit, mint a fegyelmezetlen és puha lélek, amely hamar öszszeroskad a megpróbáltatások alatt. Erre az önállóság a legjobb nevelő eszköz, amelyet a cserkész akkor élvez, amikor itthagyja a városi kényelmet és maga teremti elő magának a test szükségletét, az ételt, italt és maga gyűjti a tapasztalatokat, maga veszi számba kulturális tudását is. Cserkésztábor a főgimnázium udvarára. Nagyszerű gondolat volt a Jókai cserkészcsapat parancsnokságától, hogy az eddig csak fényképek után ismert tábori életet egy napra közénk varázsolja. Hiszen láttunk mi már sátort, el is tudjuk képzelni annak berendezését, a tábori életnek is olvastuk sok színes és eleven leírását, de magába a táborba még sem tudtunk bepillantani. A cserkészek elvittek bennünket táborukba és megmutatták annak életét és vonzó, szép örömeit a cserkészéletnek. Hálásak lehelünk érte nekik. Szombaton délután a komáromi cserkészek apraja-nagyja ott sürgött-forgott a főgimnázium hatalmas udvarán. Már áll a hatalmas árbeerűd és arra felröppen a csapat zászlója. A sátrakat kicövekelik. Percek alatt rajtuk a vízhatlan vászon és előttünk a földből kinőtt cserkészfalu. Az önként jelentkezőkből megalakul az éjjeli őrség. Este nyolc órakor bevonulnak a táborba, melyet az alma mater ölén nem fenyeget ugyan semmi veszedelem, de a rend úgy kívánja, hogy a tábor nem maradhat őrizetlen. Gyönyörű nyári éjszaka borult a táborra és az önkéntes őrök, akik pár órát töltöttek a sátrak alatt, elragadtatással beszéltek arról, hogy milyen nagyszerű élményük volt a puha, meleg párnák után a kemény földön, pokrócok közt aludni, A vízvezeték csspja volt az üdítő forrásvíz, amelyben megmosdva, frissen és üdén kezdték el a fürge cserkészek nagy napjukat. A tábor megnyílik.. Reggel kilenc órakor a sátrakban már minden rendben van, a tábor területe tiszta és rendtől csillog minden. A cserkészek feldíszítik a sátrakat zöld gályákká!, a tábori tűzhely alá csak meg kell gyújtani egy szál gyufát és vígan pattogni fog az odakészitett száraz galy. A cserkészek sietve teljesítik a parancsokat, amelyeket Biró Lucián tanár, a komáromi összes cserkészek főparancsnoka és Ondreicska rajztanár, a Jókai csapat parancsnoka adnak ki a tábor megnyitása előtt. Kürt jelek harsannak, kilenc óra. Megérkezik Gidrö Bonifác főgimnáziumi igazgató és a tanári kar több tagja. A cserkészek U alakban állanak fel, a középen pedig a parancsnokok állanak. Vezényszó: Imához 1 A cserkészlélek minden munkája előtt Istenhez fordul. Majd felzeng a cserkészinduló kedves dallama ötven fiú ajkán és felröpül az árbocfára a parancsnoki zászló. A cserkésztábor élete megindul... Gidró igazgató nagy érdeklődéssel szemléli meg a tábor berendezését és lassan már a közönség is szállingózni kezd, hogy érdeklődésével kisérje a derék komáromi cserkészek szép munkáját. Caerkéizavatái. Már 11 óra előtt nagyobb tömegek lepték el az udvart és a ragyogó napsütésben villogó fehér sátrak felé fordult az általános érdeklődés. A program szerint a cserkészavatás következett. A kürt hivó szavára a tábor közepén négyszöget formál a csapat és a parancsnokok Vargha Sándor segédtiszttel ott állnak közöttük. Minden szem reájuk szegezve. Tizenegy cserkészjelölt áll elő parancsszóra és Biró főparancsnok rövid beszédet intéz hozzájuk, majd Vargha segédtiszt a fogadalom szavait mondja el fennhangon előttük. Az uj cserkészek katonásan ismétlik a szavakat, Tisztelgés. A kalapok ismé
