Komáromi Lapok, 1928. január-június (49. évfolyam, 1-78. szám)

1928-01-21 / 9. szám

1928. január 21. Komáromi Lapok 3. oldal. Csak a MÁIT. cséplő olcsó mert golyóscsapágyas, mert acélk. etes, I mert kis hajtóerőt igényel, mert teljesítménye páratlan, mert élettartama a leghosszabb és mert a legjobb herefejtő szerelhető rá. I I Árajánlattal és felvilég-osiíássál sár,ívesen szolgál a vezérképviselet: Bacher Rudolf-Metichar Fr.ümráthrl. eladási központja Slovensko és lr*otikarpatská Rnss részére. 48 Telefon 11-07. Bratislava, Köztársaság-tér 38. Táviratcím: Kultúra. * 7 rockij két szibériai útja. Irta: Krepelka Elek. Tegnap este moziban voltam, a vásznon egy átlag film pergett, szüzséje Rasputinról, a sztarecről szólott. Film szcenáriumi szempontból volt benne egy igen jól megoldott jelenet, mint Paléologue hires könyvében, olyan drámai erővel elevenedett meg a vér­fagyasztó epizód, ahogy Raspuiint meg­gyilkolja Jusszupov herceg alakja, kinek neve most megint aktuális lett párisi pikáns botránya következtében, amiéit kiutasították Franciaországból. A filmben volt még egy jelenet, ami érdekesen és hatásosan volt megcsinálva. Bitáiban menekül az egyik nagyherceg a kitört forradalom haragja elől, éjszaka az erdőben keresztezi útjukat egy paraszt­kocsi, az úton nem férnek el egymás mellett, a nagyherceg ordítozik, dühöng, kiszáll a határból és kancsukájával végigsuhint a parasztszekér kocsisán, a szekér sátorából pedig Lenin feje lát­ható, amint elnyomott szenvedéllyel, gyűlöle tei, de szótlanul nézi a jelenetet, aztán tovább megy a két kocsi ellenkező irányban, a nagyhercegé nyugtalanul menekül, a parasztkocsi lassan halad ^ előre, a ponyva alatt Leninnel, aki ' Svájcból érkezett meg. A film át meg át volt szaturálva kommunista eszmével és láthatóan az volt a célja, hogy a jelentést: „Szegény körösztyén budai rabok küldtenek nagyságodnak siető levelet, melyet Nagyságodnak inclu­­dálva elküldöttem. Midőn méltóságos Lothringiai hercegnél voltam, ebéd fölött referáltam őhercegségének, hogy az újvári basa minemü büszke levelet küldött mind nagyságodnak, mind én­nekem az török rabok végett, hogy valahová el ne sikkasszuk őket, se el ne küldjük, mert ha a török császár és nagyvezér feljönnek, erős számot vesznek tőlünk és legelső kérdés is az lészen a rabok felől. De az Isten megszégyeniti a pogány ebeket! Azért én is kértem őhercegségét, hasonlóké­pen Storumberg (Starhemberg) gene­rális uramat őnagyságát, hogy izenjék meg mingyárt a basának, hogy a kö­rösztyén rabokat el ne sikkasszák és meg ne öljék, aminthogy general Sto rumberg őnagysága mingyárást signa­­turába vette. Tegnap és ma mind égett a bostádja (külváros), Lőttek már negy­venig reá és az éjjel onnéd belül az öreg álgyukat és az tüzes szerszámo­kat még csak most indították Maros felé. Vízvárnál is most csinálnak hidat a Dunán által. Zsitván által is egy hidat kellene csináltatnánk. Az mi vá­rosunk bizony csaknem pusztán maradt. Tegnap is több mint 800 gyaloglónál innéd elment. Oly szívesen megyen a nép, mintha mézre menne. Bizony az Isten megáld bennünket és az pogány kevély népét megszégyeniti. A bag' zsiának egyik része még a Vág-Dunán túl vagyon. Mi is minden órában várjuk ide itt való generális urunkat őnagy. ságát (tudniillik Hofkirchen grófot). Bizony ideje is volna már egyszer Vagyqn több öt esztendőnél, hogy nem láttam őnagyságát.“ (Folyt, köv.) közönséggel megbarátkoziassa az orosz szovjet eszméjét. (A mozi után, mikor felszabadultam a film hatása alól, arra gondoltam, az oroszok mennyire értik elárasztani Európát olyan filmekkel, melyekben az óriási propaganda lehető­ségeket felhasználják saját céljaikra. Újra felém ötlött a legtisztább politikai propaganda film, a zseniálisan meg­rendezett Potemkin film, amelyről maga Trockij — akkor még neve hatalmat képviselt — jelentette ki büszkén, hogy ez a film „a fegyveres fölkelés mecha­nikájának beidegzésére való eszköz“). Ma délelőtt egy törvényszéki tárgya­lást hallgattam végig. Szimpla eset volt, hatósági közeg ellen elkövetett erőszak, az egésznek csak az adott érdekessé get, hogy a vádlott mint kommunista cselekedett. Fáradt testű, lerongyolódott öreg munkás ült a vádlottak padján. A vádirat szerint a rendőrség által betil­tott kommunista felvonuláson néhány rendőrrel összeverekedett és a tömeget ellenük buzdította. Mindössze azzal vé­dekezett, hogy részeg volt és többre nem emlékszik. A tanuk terhelő vallo­másai s az államügyész vádbeszéde u'án, a védelem képviselője, egy igen tehetséges ügyvéd, hatásos védőbeszé­det vágott ki, nem is annyira védence, de a kommunista eszme érdekében, a végén pedig a vádlott felmentését kérte. Körülbelül azzal az alapgondolattal mondta el a beszédet, hogy a hatóság hatalmán kivül van még egy nagyobb hatalom, amely az ember bensőjéből, a meggyőződésünkből fakad, az eszme parancsoló hatalma, amely sokszor va­kon megy neki a hatóság hatalmának és ezt a meggyőződést letiporhatják, elnyomhatják, de mégsem lehet elnémí­tani. Példát is említett, a gályarabok esetét. (A védőnek igaza volt, bár a gályarabok meggyőződése mégis kissé különbözött a mostani vádlott meggyő­ződésétől, aki, mint maga vallotta, ré­szeg volt, mikor a meggyőződését akarta kimutatni. De különben is a vádlott annyira primitiv lelkiberendezésü em bér, akinél igazán csak a hatáskeresés miatt volt érdemes beszélni az eszme meggyőződéséről; nála az eszme meg­győződése kizárólag saját elégedetlen­ségének tudatából állt) A bíróság két hónapi fogházra ítélte el a vádlottat, aki már most elmondhatja magáról, hogy a kommunista eszméért mártír­­sorsot szenvedett a „burzsuj“ társada­lomtól. A tegnapesti film meg a madélelőtti törvényszéki tárgyalás, éreztem, össze függnek egymással, valamién közös feleletet kerestek. A feleletet megkaptam, mikor olvastam az újságokban a Trockij száműzetéséről szóló híreket. Megszok­tam, hogy szkeptikusan fogadok min dent, e két kis epizód nyomán is sok kérdés nyugtalankodott bennem. Mire kell a tömegek előtt az orosz kommu nizmus eszméjét annyira glorifikálni hol trükkös filmjelenetekkel, hol egy hatásos, de helyt nem álló hasonlattal és más egyebekkel ? Csakugyan joga van-e az orosz szovjetnek a régi cáriz­mus bűneire hivatkozni, hogy a maga internacionálé eszméje olyan kifogás­talanul magasztos-e, hogy meggyőző désből eredő, benső hatalomról lehet egyáltalán beszélni és ezért jogos az állam hatalmával való szembehelyezke­­dés? Azt hiszem, eléggé progresszív gondolkozásu vagyok anélkül, hogy lelkesednék.'az orosz kommunizmusért. Danton és Robespiére történelmi alakjai mngismétlődtek Oroszországban és Trockij esete mindennél igazabbul adott feleletet ezekre a kérdésekre. Rég­óta köztudomású, hogy Trockijt letörték Moszkva uj parancsolói, de hogy újra az legyen a sorsa, amitől tiz évvel ezelőtt a forradalom váltotta meg, senki sem merte volna gondolni, ő maga pe­dig a legkevéfbbé. A forradalmak tra­gikus grimaszát kell meglátnunk Trockij deportálásán. Azt a Trockiit űzi vissza most a forradalom Szibériába, aki 1919 ben megvédte Szovjetoroszorszá­­got Kolcsak, Petljura ukránjaitól, a Minksz féle előnyomuló lengyelektől, von Bermondt németjeilől, litvánoktól, lettektől, észtektől, azt a Trockijt, aki az 1905-iki forradalom vezetője volt, Szibéria üldözöttje, ki később „Lenin furkósbotja“ lett, azt, akit Lenin halála óta legjobban ismertek világszerte a szovjetvezérek közül. A Szibériába való hosszú úton el­­gondolkozhatik, mi történt a két szibé riai útja közölt. Az apokaliptikus tömeg­gyilkosságok, a Cseka véres munkája, a gondosan megrendezett éhínség mind hiába voltak hát az eszme érdekében és ha a régi Oroszországban a politikai ellenvélemény miatti deportáltak olyan hatalmas tömegeket Szibériába, az uj Oroszországban már maga a vélemény lett az, amiért büntetés jár. Szinte hi­hetetlen, hogy Trockij, ez a kemény arcú, makacs foradalmár, ki Lenin mel­lett elsőként volt a mai Szovjetorosz­­ország megalapítója, most újra vissza­került Szibériába, ahonnan tiz eszten­dővel előbb épen a forradalom mentette meg a cári száműzetésből. Az a kom­munizmus, mely a Rettenetes Ivánok szadizmusára hivatkozott állandóan el­rettentő például & cárizmus fogalmának kiirtására, maga a Rettenetes Ivánokat is megszégyenítő szadizmusba esett és most már a forradalmárokat deportálja vissza Szibériába a foradalom. Milyen jogon hivatkozik az orosz szovjet­uralom a cárizmus bűneire, mikor az ő szabadsága is csak deportál, gyilkol, proskribál egy kimondatlan diktatúra jegyében, mikor szociálpolitikáját nyo mór, pusztítás, milliónyi éhhalál jelzi, mikor pirosra festett Ochrana lett a közigazgatása, mikor testvériségét az jelenti, hogy egymást üldözik rabszolga­ságba az állami kapitalizmus megváló sitására a nagy anarchiában. Ennek a kommunizmusnak az eszméje milyen jogon kívánja meg, hogy erősebb ha­talom legyen a meggyőződés folytán, mint a fennálló állami hatalom, mikor saját forradalmának az alapitótagját meggyőződése miatt Szibériába cipeli, mikor ezrével pusztították el az embe­reket „ellenforradalmi bűnökért,“ mert nem értették meg ezt az ázsiai szoci­alizmust. Trockij deportálása őszintén meg­mutatja az orosz kommunizmus lénye­gét. Mire jó akkor ezt a tébolyult esz­amugy is parázsló szenvedélyekre ola­jat önteni, hogy lángba lobbanjanak. Szovjetoroszország adja meg erre a tanulságot forradalmának szörnyű ha­láltusájában, amihez most érkezett el az utóbbi éveknek ez a legnagyobb történelmi drámája. sok orvos által ajánlva mint kitünően bevált háziszer. Rossz emésztés, ebből eredő fejfájás, eldugulás, májbaj, kólika,aranyér,vérszegénység, gyomorbaj és étvágytalanság, bélrenyheség és sárgaság ellen. Minden gyógytárban kapható. 1 üveg ára 5 Kő. Vigyázat a »VÖRÖS RÁK* védjpgyre-Kiszili: IMS m jjíoysztiiíi M létjog 08ullságát elhittesse ? A harmadig méf a tömegek előtt glorifikálni, az Mtauk-t. vagy sem? Nincs kilátása a kisantantnak beavatkozásra a Népszövetségnél a szentgotthárdi esetben. Komárom, —január 20. Amióta Szentgotthárdon a magyar vámhivatal fölfedezte az osztrák hatá­ron át Magyarországba került gyanús vasuliszálliimányt, tehát több mint két hét óta, a francia, az osz'rák és a kis­­antant sajtójában egyre-másra jelennek meg vehemens cikkek, amelyek a kis Magyarország megrendszabályozását, ellenőrzését, sőt alapos megvizsgálását követelik. A közönség csak elmosolyo­dik ezen az erőlködésen, amelyet ezek az orgánumok kifejtenek 8 legfeljebb boszankodhatik azon a mesterségesen fel­fújt semmin, amiből a kiabálók serege vi­lágszenzációt szeretett volna kovácsolni. Hogy ebben a rikító koncertben a prímet a cseh nacionalista-szocialista lapok fújták, senki sem csodálkozik rajta, hiszen közismert dolog, hogy ezek a magyarokkal a legélesebb ellen­séges viszonyban levő lapok minden legkisebb alkalmat fölhasználnak arra, hogy a déli szomszéd ellen támadjanak, akár van annak alapja, akár nincsen, így történik azután az, hogy napról­­napra olyan hírek jelennek meg a fran­cia és kisantant lapokban, amelyek a legnagyobb spplombbal állítják, hogy a Népszövetség be fog avatkozni az ügybe és újra megrendszabályozzák a leszerelt Magyarországot. A kisantant hűséges cimborája, a fél­­hivatalos francia Petit Párisién már a hét elején a tőle megszokott boulevardi nagy hangon röpiiette szélnek a kitűnő értesülését, hogy Vaverka ár. Cseh­szlovákia népszövetségi megbízottja már napok előtt átnyújtotta a Népszövetség­nek a kisantant jegyzékét a szentgott­hárdi eset ügyében, amely jegyzék a népszövetségi tanácstól áliitóan vizsgá­lat megindítását kéri Magyarország ellen. Ezzel a hírrel egyidejűén az is meg­jelent a lapokban, hogy a kisantantnak ebben az akciójában Románia nem vesz részt, mert áliitóan az ügyben már előzetesen tanácskozott volna Briand francia külügyminiszterrel ... Ezt a jegyzék átnyujtást azonban csehszlovák hivatalos körök részéről

Next

/
Thumbnails
Contents