Komáromi Lapok, 1928. január-június (49. évfolyam, 1-78. szám)

1928-06-16 / 72. szám

2 oldal. Komáromi Lapoi 1928 junius 16, Modern I szekrény-gyermekkocsik i legolcsóbban ELBERT-nél Nádor-u. 19. Nagy választékban női és férfi fehérnemű, baba „Tttra“ kelengye, gyermek trikó és sokni, Vulkán koffer, ritiküí, „Elite“ mosóselyem harisnya, mosó játszó ruha, nyakkendő különlegessé­gek, Pulóver. Fétfi és női fürdő dress, frottír köppany, cipfi, Chieppdesin sál és kendő, fiú és férfi apach ing, Tú­szor függönyök (alkalmi vétel), cérna-, batiszt zsebkendő, stb. 242 Szabott olcsó árak! tősége nem voltak felhatalmazva arra, hogy végleges megállapodásokat kös­senek. A tárgyalás anyagát elsősorban a kikötő céljaira az állam által kisajátí­tandó Bene-álilöben jekvő mintegy 30 höldnyi terület kérdése képezte, amelyre nézve a város, még korábbi határozat­hoz képest, azt az álláspontot foglalta el, hogy a kisajátítandó terület helyett adjon az állam a város belsejében fekvő kincstári terűidből megfelelő te­rületet. E tekintetben szóba jöhet a katonai kórház telke, a Pintyőke-liget, a katonai veteményes kert a posíaga­­lambházzal szemben, az új vár árka mellett elhelyezett teniszpályák stb. A bizottság a város vezetősége által megjelölt e telkek átengedésére nézve tárgyalásba nem is bocsátkozott, mert inkább pénzbeli megváltással szeretné az ügyet elintézni, legfeljebb csak a kincstár ajánlatáról lehetett tanácskozni. Amint magánúton értesülünk, a bi­zottság a Benére nézve végül is lelek­­rekompenzációs ajánlatot tett és pedig a következőkben: Hajlandó az állam a Benében fekvő 30 holdért 18 holdat a bikaistállónál és 7 holdat a Vág párt­ján elterülő kincstári let Öletekből átadni a városnak, ezenfelül a Benében már házzal bíróknak a nyugati várövön túl, a gütai kapu környékén megfelelő ház­helyeket átadni és ezeknek az épitke-. zéssel felmerült költségeit megtéríteni. Ügy tudjuk, hogy a benei háztulajdo­nosok tanácskozásán jelenlevő képvi­selői ehhez hozzájárultak. A Bánén kívül az államnak szüksége van még a városi mozi helyére, vala­mint a Dunaparlnak a Benéig terjedő területére és egyes már kisajátított terü­letek kiszélesítésére szükséges tetület­­sávokrc. Ezekért a területekért azonban csakis pénzbeli rekompenzációt ad a kincstár, más terület átengedéséről nem í lehet szó. A tárgyalást délután öt órakor fejez- | ték be és a lefolytatott tanácskozások­ról, valamint az állam kisajátitási teivei­­ről és megváltási módjáról jegyző­könyvet vettek föl, amelyet a város vezetősége a hétfői közgyűlés elé fog jelentésképen terjeszteni. A tárgyalás, mint már jeleztük, cjak információ jel­legével birt, de mindenesetre kiinduló pontj3 lehet a további tárgyalásoknak. Értesülésünkhöz semmiféle megjegyzést nem kívánunk fűzni, csak annyit, hogy helyesen cselekszik a város vezetősége, > hogyha a kisajátítandó területért uj te- jj rületi kompenzációkhoz ragaszkodik, j A városi közgyűlés csütörtöki folytatásán bűnbakot keresett a kép­viselőtestület, vájjon kit terhel a felelősség azért, hogy a rossz aszfaltmunkálatok miatt a várost eddig is jelentős károsodás érte. — Saját tudósítónktól. — A városi képviselőtestület csütörtök délután folytatta gyűlését. A csütörtöki gyűlés már-már úgy kezdődött, mintha enyhébb érdeklődés mellett fog lefolyni, de később még viharosabbá vált, mint a szerdai. Csizma2ia György városbiró, miután negyed 6 órakor megnyitotta a köz­gyűlést, előbb ismertette a „Technika“ zsolnai kövezési vállalattól, a Gyulai Miklós kövezési cégtől és a Posnán­­sky és Strelitz cégtől átvett ufcaköve­­zésekről szóló jelentéseket, amiket a közgyűlés egyhangúan tudomásul vett. Természetes aszfalt helyett petróleum­aszfaltot kapott a város! Nem ilyen simán intéződött el azon­ban az a jelentés, amely a Posnansky és Strelitz cég aszfaltozási munkálatára vonatkozott. Bíró Sándor ny. városi fő­mérnök ismertette, hogy a múlt köz­gyűlésen Zilincan Imre mérnök indít­ványára elhatározták, hogy Pozsonyból egy szakmérnököt kérnek az aszfaltot megvizsgáló bizottságba. Trócsányi László pozsonyi mérnök erre Komá­romba jött és mint aszfaltszakértő részt vett a bizottságban, mely megvizsgálta A műkincs. Irta Kiazely Gyula. 1. Hosszú volt a neve, — Eleanornak hívták, — de a legnévrombolóbb dajka­gügyögés, a legimádóbb intézeti leány rajongás, a legirigyebb szalonaffektá­­lás sem merészelte egyetlen hangzóval kurtítani a nevét. Az imádói sem mer­ték. Még az öreg nénik sem merték. Sőt dajkagügyögés, szalonirigység, imádó becézés és nénikajánság meg­­toldották a nevét. Amerre csak tudtak róla, a szép Eleanornak nevezték... Találóan nevezték igy. Éppen olyan magas, hűvös, fenséges volt, mint ez a kissé hideg, kissé merev és nagyon szőke benyomásu név. És a durból éppen úgy tudott ő is mollba mele­gedni, mintha szerelmes hangszálon, virtuóz torokból muzsikál, ez az egy­szerű és mégis szövevényes fonetikáju név. Csak épp a virtuóz kellett hozzá . .. Aki eljött, nem volt virtuóz. Nem is az aranyvonóval játszott az Eleanor szivén. Sőt nem is a szivén játszott. Csak a durra komponált eszéhez szólt és segített az idegességén. Hogyne. Amikor férjhez ment, Eleanor már a teljes nagykorúság bevallásán is túl volt . . . Egy ideig akkor a szép Eleanorról a világ keveset beszélt, Eleanor ösz­­szeharapott fogakkal élte akkor a szürke kereteknek színtelen életét — és nem a virtuózt várta, de azt az aranyvonót, amely az élet szimfóniájá­nak nem bravúros melegséget, de csil lógó ragyogást ad ... Fanatikus hittel és muzulmáni türe­lemmel várta, Kohinor-példány soká heverhet a gyémántbányák salakjában, rejtőzhet szerencsés bányász-heloták titkos iszákjában, a sors mégis műértő, egyszer megembereli magát. Egyetlen szeszéllyel, kincsérő platinakeretet ad hozzá és akkor... a szép Eleanor, akkor megkezdi a szép Eleanornak ki­járó ragyogást. Megemberelte magát a sors. Akkor megjött az örökség. Kastély, park, ékszer, autó, készpénz. Minden, ami egy Kohinoor szépasszonynak éleíszük­­ség. . , Eleanor isteni volt a néni temetésén. Akik kajánsággal, akik irigységgel, akik imádattal nézték, ha másképp mondták is, úgy érezték, hogy Eleanor, ha sohasem lett volna szép, most az uj, karcsún rásimuló gyászában, az elfutott évei kiérettségé­ben a nedvesfényü szemével és a foj­tott fájdalmában agyonharapott ajkával, nagyon szép. Körülvették Eleanort és dédelgették. Amig a circumdederunt szárnyalt égbe és sírba, támogatták a derekát, a vál­lát és aggódó szeretettel kisérték a szeméhez emelt gyászajouros zseb­kendőjét ... És mikor a göröngy utolsót zuhogott a koporsóra, Eleanort féltő gondoskodással a néni elárvult budoárjába kisérték . . . Aztán vigasztalták, aztán megnyug­tatták. Aztán felizgatták , . . Kegyelet­­sértően felizgatták. A praktikus eszű, kotnyeles szavú Ancsi néni vetette fel a kérdést: — És . . . Nánikával hogy osztoztok drágám . .. Nánika. Hát igaz. Eleanornak a húga volt Nánika. Ott sírta tele most is a kis keszkenőjét a budoár kosarasrácsu ablakának sárga violái közé hajolva. Az ő nevét se kurtította meg sem kajánság, sem affektálús, sem imádás, hisz a neve úgyis kurta volt, aminő apró volt maga, inkább szeretettel Komárom, junius 15-én. a Posnansky és Strelitz cég által ké­szített aszfaltot, amelyből négy helyen mintát vettek és vegyvizsgátat céljából Trócsányi László indítványára elküld­ték a prágai technológia egyik profesz­­szorához, Vondrecekhez.aki a napokban küldte el a véleményt, amely szerint az elküldött aszfaltmintákból megállapít­ható, hogy az aszfalt bitumen anyaga meg­felelő, azonban az aszfalt nsrn természetes aszfalt, mint amilyent a szerződés előirt a vállalkozó ré­szére, de petróleumaszfalt, amely jóval kevesebb ellenállásra képes, mint a természetes aszfalt. A képviselőtestület a jelentést igen türelmetlenül hallgatta végig és még toldták meg a nevét, amint ugyan ki ne toldta volna meg szeretettel Náni kának a rövid derekát, a tömpe kis orrát, a japán baba lábát. . . De hát fele kastély, tele park, fele ékszer, talán fele autó is, fele foglalata a Kohinoornak s micsoda kérdés, mi­csoda feltevés, hogy fele foglalat elég-e egy Kohinoornak. Aki bányák salakjá­ban helota iszákjában soká élte a szürke asszonyok fénytelen életét és a kit nőst magát megemberelt müértő sorsszeszély, annyi muzulmáni türelem után, a kijáró ragyogáshoz segít. A szép Eleanoron ekkor újra erőt vett a régi idegesség .. . Lehetséges volna életszimfónia, ha az arany vonót derekában ketté törnék . . . II. Aporfi Gyurinak más foglalkozása is volt, de arról ismerték, hogy kiváló müértő. Magister eleganiiarum. Nem­csak mükincsckhoz ért, de biztos és felebbezhetetlen ítélete van testi és lelki ruházkodásról, elegáns férfiak és főleg a szép asszonyok esztétikájá­ról . . . Aporfi Gyurit a telefonhoz hitták... — Ilten Eleanor . . . — Csókolom a kezét.. . Aporfi Gyuri . . . — Gyuri, tanács kéne . .. Jöjjön egy cigarettára . . . Jöhet hat órakor... őszutója volt. A reggeli ködben Gyuri vadludakat hallott végiggágogni az Erzsébet hid fölött, délután meg korán bukott a nap a Gellérthegy mögé és a Tabán utcai lámpái már ötkor kigyultak. Gyuri tehát szmokingot húzott és hat órakor térdére támasz­tott könyökkel ült az Eleanor kan­dallója előtt . . . Eleanor is a kandalló előtt ült. Eie­nagyobb lett a lárma, mikor a vegyi­­vizsgálat véleménye megerősitetle azt, hogy a vállalkozó részéről visszaélés történt, mert nem a szerződésben meg­állapított aszfaltot használta, hanem olyant, amely jóval olcsóbb, de ke­­vésbbé ellenállóbb is. A vegyivizsgála­­tot végző professzor azt ajánlja, hogy a város kérdezze még a vállalko­zót, vájjon milyen anyagokat hasz­nált az aszfalt keveréséhez. Biró főmérnök indítványozza, hogy az aszfalt mintákat még egy másik szakvélemény alá bocsássák a vegyi összetételre vonatkozóan és csak ezután határozzanak. Geöbel Károly dr. (a magyar nemzeti párti): Első volt, aki a múlt közgyűlésen szóvátette azt, hogy az aszfalt rossz és azóta is foglalkozott ezzel a kérdéssel. Megállapítja, hogy a vizsgálat nem a közgyűlésen elhatározottak utasításai szerint történt. A mukások, akik a fi­gyelmét felhívták az aszfalt munkála­toknál történt visszaélésekre, nem úgy lettek kihallgatva, mint kellett volna. Szabálytalannak tartja, hogy a munká­sokat a munkálatok ellenőrzésével meg­bízott főmérnök hallgatta ki. Hiba volt az is, hogy a felülvizsgálatról a céget is értesítették, úgy hogy a cég emberei részt vehettek azon. Szerinte tudatos hibákról van itt sző. A munkások kihallgatására vonatkozó jegyzőkönyvek nem voltak ott a vizs­gálatnál, amely megállapította, hogy az aszfalton, ds a betonalapon is repedé­sek történtek és hogy az aszfalt bizony rossz. Ezután következett a vegyivizs­­gáiat, amely határozottan megállapítja, hogy nem természetes, de petróleum aszfalttal dolgozott a vállalkozó, ami jelentősen olcsóbb, de éppúgy rosszabb is. Javasolja, hogy a képviselőtestület várja meg a második szakvéleményt, sőt harmadik véleményt is szerez­zenek be egy olyan vegyivizsgálóhely­ről, amely egyáltalán ne tudja, hogy az aszfaltozás komáromi vonatkozású. Az aszfalt semmi körülmények közt sem vehető át. Javasolja, hogy a munkásokat a helyszí­nén hallgassák ki. Broczky István kereszt, szoc. párti): A természetes aszfalt és a petróleum­­aszfalt között körülbelül az a különb­ség, mint a margarin és a disznózsír között. Mindkettő zsir, de a margarin­nak a zsírtartalma a disznózsíréhoz viszonyítva 25 százalékkal kevesebb. A petroleum aszfalt sokkal többet szenved az időjárás változásától. Tíz esztendő múlva nem lesz | anor most már nemcsak a szépségtől, a luxustól is ragyogott, a homloka közepén a két szemöidje között azon­ban most egy nagyon érdekes, de gondterhelt redő volt . . . — Minden gyíkját, kígyóját és bé­káját utánam hajigálná a világ, — be­szélte egy megbántott bálvány fenségé­vel, — mert Nánika az örökségről le mondott az én javamra ... De mit te­hetek én arról, ha Nánika belátta, hogy neki az örökségtől sem lesz egyenes orra, nyúlánk háta és hoszzabb építésű lába. És hogy, aki az örökség­től az ő hátát, orrát, lábát most szebb­nek látja, az nem Nánikát, hanem fele kastélyt, parkot és autót látja , . . Eieanor várakozóan nézett Gyurira. Gyuri tehát bólintott. — Nánika jól teszi, hogy ezt be­látta . .. — Na, nemde — örvendett fel Ele­anor megkönnyebbülten fészkelve meg a fotelje mélyében, — a világra sem­mit se adok, ha tetszik, kiabáljon, a maga véleménye azonban az egyetlen nekem és nem tudnám az életet sem élvezni, ha a maga véleményét elvesz­teném. Gyuri müértő szemén egy árny futott végig. . . elővette a monokliját, megdörgölte, a szemébe helyezte, az­tán úgy nézte meg Eleanort, ahogy a gyűjtő, nagyitóüveggel egy ritkaságot néz meg . . . — Úgy érti ezt — kérdezte azután — hogy én is úgy érthetem ahogyan akarom .. . Eleanor vállat vont .. . — Ahogy akarja — úgy értheti, ha képzelgés nélkül érti .. . Gyuri elejtette az üvegét, megnyu­godott. — Istennek hála. Sajnáltam volnaf ha a maga tisztaságában Eleanor hi_

Next

/
Thumbnails
Contents