Komáromi Lapok, 1928. január-június (49. évfolyam, 1-78. szám)
1928-06-12 / 70. szám
^•Syvpnkileneedlk évfolyam 70. szám. Kedd, 1928. jnuias 12. KOMAROMI LAPOK POLITIKAI LAP. MPhMloTik értékbe»; jUíyben é* vidékre po»t*i »*étköldé**el: í?re SO K, félévre 40 K, negyedévre 30 K. — Külföldön 150 Ki. sye» ciám árut 88 fillér. ALAPÍTOTTA S TUBA JANOS. j s*erke.rfö.ég é. ki«dóhnr»tal: Nádor-n. «„ Felelő« lősaerkeszíő: GAÁL GYULA dí. | Megjelenik h«tenkint háromMor i Szerkesztő: BÁRÁNYAY JOJSSEF dr. j kedden, csütörtökön és szombaton. POLITIKAI^ SZEMŰE A népszövetség előtt folyó optánspert az udvarias francia elnök lezárta egy szellemes kijelentéssel, óh korántsem a döntőbíróságból visszahívott arbiter helyének betöltésével, hanem azzal a hő óhajjal, hogy Románia és Magyarország egyezzenek meg és legyenek engedékenyek. Ez a rossz tréfa kelthetett jó benyomásokat Párisban és a balkáni Párisban, Bukarestben, azonban Európában és azokon a helyeken, ahol még hisznek a jogban és adnak valamit a jogrendre, a legnagyobb visszatetszést keltette. Mert lehet ugyan, hogy a népszövetség tanácsában Románia barátainak kellemetlen feladat a saját maguk által szentnek és sérthetetlennek minősített békeszerződés határozmányainak végrehajtása azért, mert az egy legyőzött nemzeinek kedvez, azonban meg kell enniök a saját főzijüket, Briand, mikor a német delegátus tanácstag elfoglalta helyét a népszövetség tanácsában, teatrális telhevüléssel kiáltotta: éljen a döntőbíráskodás! Nos ezt igen hamar elfelejtették Genfben, mert a döntőbíráskodástól úgy félnek ottan, mint az ördög a tömjénfüsttől. Magyarország képviselője kijelentette, hogy belenyugszik a döntőbíróság határozatába, akár kedvező, akár kedvezőtlen lesz ez Magyarországra. Ez a tiszta és korrekt álláspont, amelynek nincsen takarnivalója és nem fél az igazságtól, melyet pártatlan bírákra biz. Románia Titulescuja ezzel szemben egy »nagylelkű« ajánlatot tett, legalább is a megvásárolható párisi sajtó szerint nagylelkű az az ajánlat, hogy Magyarország abban az esetben, ha nem a döntőbíróság, hanem egy megbízott népszövetségi ur Románia ellen döntene, akkor Magyarország fizesse ki a Románia által elkobzott földek árát az optánsoknak a román jóvátétel! számlára. Mert ne tessék elfelejteni, hogy azonkívül, hogy Románia megkapta Magyarországnak több, mint egyharmadrészét földestül, hegyestől és vizestül, még jóvátételt is kell fizetnie ennek az országnak, amely magát »nagynak« nevezi. Ez a nagy ország, mint tudjuk, 1919. esztendőben megszállta a bolsevik kormány veresége után Budapestet és a kis országnak legnagyobb részét. Ez a megszállás azzal végződött, hogy hadizsákmány címén elvitték az államvasutak kocsiparkjának igen nagy részét, elvitték a gyárak berendezéseit és zsákmányoltak mindent, ami ennek a győztes és dicső hadseregnek a Komárom, — junius 11. Benes nem akar semmiféle vámuniót vagy konföderációt. Benes dr. külügyminiszternek legutóbbi külföldi látogatásait a csehszlovák kormánysajló úgy kommentálta, hogy Benes Kflzépeurépa békéjének megszilárdnása céljából az egyes államok között vámunió vagy konföderáció létrehozásán fáradozik. A külügyi bizottságban tartott expozéja fölött megindult vitában elhangzott beszédekre a a vita végén felelt Benes külügyminiszter és beszédeben megvilágította Csehszlovákia kőzépemópai potitikáját. Erre vonatkozólag azt mondotta többek közölt, hogy ami Középeurópa új politikai vagy gazdasági rendjére vonatkozó állítólagos terveit iile i, kénytelen kijelenteni, hogy az egész csak sajtótrükk. Már néhányszor kifejezte, hogy Csehszlovákia középeurópaí politikája a staiutquá elvén nyugszik és ezzel minden meg van mondva. Csehszlovákia ugyanakkor kész minden gazdasági egjültmüködésre azon föltétel mellett, hogy ga/dasági szuverénítása épségben marad. Ez is megmond mindent. Nem akarunk lehái — úgy mond — semmiféle vámuniót. sem pedig konföderációt sem ezekhez hasonlókat. Középeurópában a genfi gazdasági konferencia szellemét követjük, mely világosan kifejezte, hogy milyen közeledés lehetséges az államok között. Benes e nyilatkozata arra szolgál, hogy a középeurópai konföderációs törekvések híveinek akcióját kisebbiise. Interpelláció 240 református lelkész kongruájáért. Grosschmid Gáza dr., az országos kereszténys7cci3lista párt szenátora az kezeügyébe esett. Miiiiárdokra menő hadikárt szenvedett a kis Magyarország és még a román külügyminiszter jóvátételről beszél. Ez azonban még nem minden. Romániában esztendőkön keresztül indultak a repatriálló vonatok a hétnek bizonyos napjain. Azokat az őslakos tisztviselőket, akiknek a román kormánynak nyugdijat kellett volna fizetni, egyszerűen felpakolták a vonatra és átlökték Magyarországra, hogy az fizesse ki nyugdijukat, mellyel ez a nagy ország adós maradt. A kis Magyarország íizeli is azokat a nyugdijakat, amelyekkel nem tartozik a romániai illetőségű volt állami alkalmazottaknak. Esztendők alatt ezek a kiadások is miiiiárdokra szaporodtak fel, de a népszövetségnek nevezett békeintézmény arra nem szakit magának időt, hogy ebben rendet teremtsen. Genfben, amint a mostani példa mutatja, csak beszélnek a békéről üres szavakat, amelyeket a szónokok se vesznek komolyan. így játsza el hitelét, hogy azután az egész intézmény önmagát diszkreditálja. Tulajdonképen az is jog, amit a genfi népszövetségi tanács produkál, csakhogy az a nemzetközi jogban még nincsen becikkeiskolaügyi és nemzetmüvelődési miniszterhez interpellációt intézett 240 szlovenazkói református lelkésznek 1919— 1920. évekre járó, eddig visszatartott államsegélyeknek kiutalása tárgyában. Az interpelláló szenátor rámutat interpellációjában arra, hogy amikor a jelzett években a róm. katholikus, görögkatolikuf,evangélikus, izraelita lelkészek kongruájukat megkapták, a szlovenszkói református lelkészek államsegélyét nem utalták ki, noha az 1919 és 1920. évi állami költségvtlésben ezek az öszszegek be voltak állítva és igy mind ezideig való visszatartásuk teljesen jogtalannak mutatkozik. A lelkészek 1925- ben az akkori iskolaügyi minisztertől biztató Ígéretet nyertek és ennek alapján kérvényüket benyújtották, azonban azokat mind a mai napig nem intézték még el. Az interpelláló azt kérdezi a minisztertől, hogy hajfandó-e utasítani az illetékes ügyosztályt a beadványok azonnali elintézésére és ezzel kapcsolatban, hajlandó-e intézkedni aziránt, hogy az 1919—1920 évekre visszatartott államsegély a kérvényező 240 református lelkésznek haladéktalanul kifizettessék. Hlinkáék ragaszkodnak jelöltjük országos elnökké való kinevezéséhez — vagy kilépnék a kormányból. Nagy az elkeseredés újra a szlovák néppárt berkeiben. Az elkeseredés okát az a körülmény idézte elő, hogy a kormány nem fogadta el Hiinkáéknak a szlovenszkói országos elnökségre előterjesztett jelölését és a párt hivatalos lapja, a Slovak, feltűnő cikkben ront neki az agrárpártnak, mint amely egyik legfőbb akadálya Medverly kinevezésének. A lap mint ultimátumot szögezi le, hogy a Hlinka párt szilárdan lyezve. Leghelyesebben azt a címet lehetne neki adni, hogy kis nemzetek joga, amellyel szemben a nagy nemzeteknek, ha azok győztesek, mint a vitéz román nemzet is, külön előjogaik vannak. Jóvátételt persze csak a legyőzött fizet, a győző elvehet mindent a legyőzőitől kártalanítás nélkül, s mint a romáu eset mutatja, csinálhat földreformot olyan ügyes formában, hogy egy nemzetiségét kifosztja vagyonából és ebkor hivatkozik a szociális nagy érdekekre. Meg arra, hogy a külföldiek sem élvezhetnek nagyobb jogokat, mint a román állampolgárok, ezektől pedig szabadon kobozzák el a birtokokat, de Titulescu azt felejti el mindig, hogy mindezek a szépséges Erdélyben történnek és csakis a magyarok földjeivel. A romániai bojárok, a Bratianu család fejedelemsége érintetlen, ott a szociális érdekek mást kívántak. Magyarország nem elégedhetik meg a genfi határozattal és azt szépen borítékba teheti vissza és a feladónak visszaküldheti, mert azt, hogy egy állam a saját pénzét hogyan dobja ki a sárba, nem kell a népszövetségtől megkérdezni, ez minden országnak szuverén joga. ragaszkodik ezen elhatározásához, hogy a szlovenszkói országos elnökség betöltésének mikéntjétől teszi függővé a kormányban való maradását. A párt törvényhozóinak klubja május 14-én hozta e határozatát, amit az országos kongresszus május 27 én Trencsénben jóváhagyott s maga Hlinka adta át a párt ultimátumát junius 5-én a miniszterelnök helyettesének, Sramek miniszternek. Kiváncsiak lehetünk, hogy a néppárt a Slovák e legújabb fenyegetését beváltja-e, mert eddig sok fogadkozása dacára még mindig bentmaradt a kormányban. Készül az állami hivatalnoki állások rendszeresítésének revíziója. Bizonyos parlamenti körökben már hónapokkal ezelőtt fölvetődött az a gondolat, hogy szükségesnek látszik az állami alkalmazottak rendszeresítésének minél előbbi revíziója. A Narodni Politika értesülése szerint most a nemzeti demokrata képviselők és szenátorok klubja fáradozik azon, hogy ű revízió minél előbb keresztülvitessék. Néhány koalíciós párt ugyan erős ellentállást fejt ki a revízió ellen, de a párt vezetősége reméli, hogy még a parlament nyári ülésszakának befejezése előtt sikerűi küíön bizottság megalakítását keresztülvinni, mely még a nyáriszünet alatt megkezdené a rendszeresítés revízióját. A Kereskedők Testületének közgyűlése. Komárom, —- június 10. A helyi kereskedővilág élénk érdeklődése mellett tartotta meg a Komáromi Kereskedők Testületé vasárnap, június 10 én délelőtt ez évi rendes közgyűlését a Kultúrpalotában, ahova a testület tagjai nagy számban gyűltek egybe. Kereskedőink ez érdekvédelmi képviselete huszonnegyedik működési évet töltötte be az idén és a lefolyt negyedszázad alatt mindenkor hűségesen állott szolgálatára a kereskedőknek, akiknek érdekeiért bátran szállott síkra, valahányszor azt az adott alkalom megkövetelte. Hogy vezetőinek fáradozása és áldozatos munkássága nem volt hiábavaló, azt fényesen igazolta a tagok impozáns részvétele és az a meleg elismerés, amely a testület nagyérdemű, kiváló elnöke, Fried Jenő eredményes működése iránt megnyilvánult. A Kereskedők Testületének huszonnegyedik évi rendes közgyűlését Fried Jenő elnök tartalmas és a helyi keres- Kedelmi életre kiható erővel biró nagyhorderejű gazdasági kérdéseket felöltő beszéddel nyitotta meg, amely nagy tetszést váltott ki. Az elnöki megnyitót egész terjedelmében lapunk szombati számában közöljük. A megnyitó beszéd után Qaál Gyula dr. nyug. polgármester, a testület jogi tanácsadója terjesztette elő a Pozsonyi Kereskedelmi Grémium meleg hangú levelét, amelyben a testvéregyesület bensőséges szavakkal üdvözli a testületet és elismeréssel emlékezik meg a testület 1927. évi működéséről. Majd az elnöki jelentést vette tárgyalás alá a közgyűlés. A jelentéshez Ltwínger Samu szólt hozzá, aki talpraesett beszédben ismerte el a vezetőség munkásságát és köszönettel adózott az elnöknek és munkatársainak, akik az elmúlt évben is fáradhatatlanul működtek a kereskedők javára. Majd lelkes szavakkal buzdította kereskedötársait a testülethez való ragaszkodásra, hűségre
