Komáromi Lapok, 1928. január-június (49. évfolyam, 1-78. szám)
1928-06-02 / 66. szám
2. oldal. Komáromi Lapos 1928. junius 2. Modern szekrény-gyermekkocsik legolcsóbban ELBERT-nél Nádor-u. 19. Nagy választékban női és férti fehérnemű, baba „T.tra“ kelengye, gyermek trikó és sokni, Vulkán koffer, ritikü1, „Elite“ mosóseiyem harisnya, moso játszó ruha, nyakkendő különlegességek, Pulóver Férfi és női fürdő dress, frottír köppeny, cipó, Cnreppdesin sál és kendő, fiú és férfi apach ing, Túszor függönyök (alkalmi vétel), cérna-, batiszt zsebkendő, sib. Szabott olcsó árak! szúrni, akkor, amikor kellett, mérgezett hegyű tőrével. Politikai brávók és a jellemnélküli bérencek tolla forgott ennek az embernek a kezében készen sarat fröccsentem bárkire, ha ezt igy kívánták tőle. Jellemző, hogy tekintélyre is tudott vergődni, amint olvashat!uk és a sajtóban kézről kézre adogatják nemcsak a sovinizmus tőkéjének kamataiból élősködő, hanem komolyabb lapok is. Bűntársa, aki beteges típusa a mai iezüllött ifjúsági akarnokságnak, eredetiségével tüntet, amikor elrúgja maga alól az etikai alapot és az ember feletti ember hazug álarcát ölti magára, amikor a bűnöző lélek gondtalanságával kifosztani segít egy megtévesztett, védtelen leányt, akit a saját sógora .hajt fel”, hogy a megkuporgatott dollárokból felé is guruljon nehány. Prága alvilági életének perspektívája nyiladozott meg ezen a főtárgyaláson a társadalom élőit, mely undorral szemlélte azt az erkölcsi fertőt, mely az úgynevezett intellektuel, tehát jobb körökben Is lábrakapott. Ezek a fiatalemberek úgy csereberélik a szerelőiket, mint a kiolvasott könyveket és a kis hón pos szobácskákban szabadon tenyészik a prosti ució. Azt mondják, hogy ez a nagyváros velejárója. A materialista világnézet, amely legkönnyebben a meg nem mérhető etikai értékeket áldozza fel, kitenyészti a Kiepetárokat, akiknek már ifjúkorukban nyűg a családi élet szentélye és lerázzák annak korlátáit. Kitől t múlták ezek az emberek az életnek ezt a felfogását? Az anyag, a testiség imádását, mely bennük uralkodott az örökkévaló lélek helyett? Attól a szellemtől, mely a maga hideg és számitó racionalizmusával nem erkő csi ideálokat állít maga elé, hmem a jó élet vágyát és a hedonizmus elvtelenségét. Ez az ut sok esetben a fegyházba vezet, Michalkó esetében pedig az akasztó fahoz. — ———hmm—■üifuiiiiiiiiBii r inni msMsmsam 11 imiiw Komárom város megbizoftainak tárgyalásai az újabban felveendő 10—12 milliós beruházási kölcsön ügyében építési programjának megvalósítására. Júniusban a közmunkaügyi minisztériumból egy bizottság jön Komáromba a Dunakikötő kérdésének tanulmányozására. — A prágai dohánybeváltói központ megígérte a munkások szociális követeléseinek a teljesítését. — A nyugdíjazott tisztviselők a rendezett fizetés szerinti nyugdijakat fogják megkapni. — A tanács kiküldötteinek egyéb tárgyalásai Pozsonyban és Prágában. Komárom, — junius 1. Beszámolunk arról hogy Komárom város képvisele'ében Csizmazia György városbiró, Sándor Ernő főszámvevő és Darota Jskab állami jegyző május 22—26 ig Pozsonyban illetve Prágában tartózkodtak és ott az illetékes körökkel több fontos ügyben tárgyalásokat folytattak. A tanács ál al kiküldött bizottságnak ú járól a következőket sikerült megudnunk: Pozsom ban a bizottság felkereste a zsupáni hivatalban Kiulis közigazgatási tanácsost, a vármegyei útalapból a város által kért egymillió korona ügyében, de itt azt a választ kapták, hogy a vármegyei útalap nagyon csekély és emiatt abból csak kisebb összeget ' udnak álutalványozni a városnak, igy például Bizinnak is 200,000 koronát u alványoztak és Komaromnak is csak párezer koronát tudnának adni. Egyelőre pénz helyett azt a felvilágosítást kapta a bizottság, hogy a város adjon be kérvényt a zsupáni hivatalhoz és kérjenek benne útépítésre segélyt a likvidálandó volt Komárom vármegye vagyonából, mely tekintélyes összeget tesz ki. Azonkívül egy másik kérvényt is be kellene adni a prágai állami útalaphoz, melyet egy bizottság kezel. (A bizottság elnöke Ponicsan kormánytanácsos, aki azonban Pozsonytól távol épen szabadságon van ) A nyugdíjazott városi tisztviselők ügyében a zsupmátuson tárgyalt a bizottság Olgyay dr. közigazgatási tanácsnokkal, aki, mivel az akták nem voltak még nála, nem kivánt nyilatkozni A bizottság részletesen ismertette Olgyay dr. élőit az ügyet, amire kijelentette, ha az ügy úgy áll, ahogy azt neki előadták, vagyis hogy az uj tize téseket a járási bizottság által minden feltétel nélkül jóváhagyták, akkor a nyugdíjazott tisztviselőknek a rendezett fizetés szerinti nyugdíj jár. A bizottság megkérte Olgyay drt. hogy az ügyet a nyugdíjazott tisztviselők javára döntse el jóakarattal, amit meg is igért. A zsupáni hivatalból ezután a vezérpénzügyigazgatÓ8ághoz ment a bizottság, ahol sürgették annak a kérvénynek az elintézését, melyben a város a két és félmillió pótadóhátralékra 500000 Ké előzetes kiutalványozását kérte ugyanazon feltételek mellett, mintahogy az tavaly történt. A kérvényt még ott találta a bizottság és azt az ígéretet kapta, hogy azonnal elküldik a komáromi állami adóhivatalhoz véleményezés végett, ahol a város sürgesse ki a gyors elintézést. Május 26-án, Prágából visszatérve érdeklődött a bizottság a komáromi állami adóhivatalnál a kérvény iránt de ekkor már a kérvényt visszaküldték Pozsonyba. A vezérpánzügyigazgatóság előadója azonban kételkedett abban, hogy a város megkapja majd az egész 500 000 koronát. Ezután a bizottság a belügyminisztérium szlovenszkói osztályába ment a váios államsegélye ügyében, de miután Ponicsan kormánytanácsos szabadságon van, az állami útalapból való részesedést nem beszélhették meg vele. A bizottság erre felkereste dr. Cselko közigazgatási tanácsost a belügyminiszteri osztályban, akitől közvetve megtudta, hogy az államsegély 1927 ben végleg megszűnt, ehelyett azonban van u. n. szanálási alap, amelyből anyagi nehézségekkel küzdő községek részesedést kapnak, ha kellő időben beadták a kérvényüket az 1928. évi jóváhagyott költségvetéssel. Pozsonyban még a közmunkaügyi minisztérium expozituráján járt el a bizottság a kikötőügyekkel kapcsolatban, ahol közölték velük, hogy junius első felében a közmunkaügyi minisztériumból egy bizottság fog érkezni Komáromba a kikötővel kapcsolatos ügyek elintézése és rendezése ügyében. Prágában először a belügyminisztériumba ment el a bizottság, hogy a városi kövezetvám szabályrendeletét megsürgessék. I't Boucek tanácsos referált Vezeklés. Irta Czájlik K. Hanna. Ott ültek a danamenti kicsiny csárda előtt a levert asztal mellett. Ar alkonyba biborodó nap ráfeküdt a széles hu!!á mok hátára. C itult a természet a lehajtó est elibe Csak kinn a vizen járó komp felől hallatszott vig lárma. Boroskedvü társaságot ho tak át a túlsó partról. Lakodalmas násznépet, A meleg esti szél pajkosan meg'obogtatta a pántlikák ezrét, végigsurolta a kacagástól kipirult forró leányarcokat, — szemrevette az ünDeplős legényeket, akik a sikongó asszonynépet kergették. A két férfi kinézett a vízre. — Ide gyünnek, — mondta csendesen, szinte szánakozva az alacsonyabb, a pohara után nyúlt és lassan, tempósan felhajtotta. A társa rábólintott a pipája mellől. Sí áraz, napégette, világjárta ember volt mind a kettő. A kultúra valamelyest tompította a bes édjük nehézségét, a ruhájuk eredetiségét, — elsimította a parasztmivoltukat. Ma már elképze hetetlen volt ez a két ember szűrben és gatyában, de valahogyan átütött a régi élet az uj mázon Meglátszott, hogy nem banális örökegyforma lélekdermesztő egységes munkásházak ban nőttek fel, hanem muskátlisablaku parasztházakban, réten, mezőn, patak partján. A nehéztalpu amerikai cipő, meg a vékonyra bogozott kravátli persze bőven mesélt mindarról, ami nélkülözés és átidomu'ás az u'oisó tiz évben kijárt nekik, amig kissé lecsiszolódtak és látszólag nehéz kortyokban itták a kultúrát. Nagy sora is volt annak. Valamikor itt a szomszéd faluban békés szomszédok voltak Egy egy viruló kertü, pirosfedelü kis ház, meg egy -egy benne nyíló dalos ajkú, pergőnyelvü asszony ura. Akkor kiütött a bolond világragály Sok pénzt, Dagy szerencsét csinálni 1 El Amerikába... Először az öregebbik bolondult meg. A Varga Ábris. A kovács nővére, — az a gyehennára való, bogárszemü, az volt az oka Oiyan tüzes, olyan izzó volt, mintha őt is ott gyújtották volna lángra, ezer szikrára a zengő patkóvasak között. Ezerszinü szoknyát, tarka cigánykendőt viselt a szemérmetlen, a járása Istenkisértés volt. Julis szegény sirt-ritt otthon, mint a záporeső. A kisf át dajkálta éppen, azt tette az apja előtt keresztbe a küszöbön. — Eltakarodj, — hé, — főrmedt rá kurtán Varga Ábris, aztán, hogy a Julis nem hajlott a szóra, keresztüllépett a kis porontyon. Juüs asszony vércsevisongással kapta fel a pólyát. — Megveri még az Lten, — szakadt fel a nehzz, kemény zokogás. Az ura meg sem hallotta Messze járt már a házak, kertek alján, a kovácsmühely táján, mint a megbabonázott. Talán az is volt. Megbabonázott. Orákhosszat csavargott a boszorkányszeművel, este a korcsmában verte az asztalt, kerülte a templomot, kerülte az otthonát, — bottal zavaita az utón mászkáló, játszadozó gyerekeket. Julis asszony otthon kénye kedvére kisírta magát. Aztán pakkolt és hazament. Túl a Duna másik partján levő kis faluba, a szüleihez. A kompon egyre vissza visszanézett, — de csak az üres kis ház meredt rá szomorúan, — a gazdája biztosan a korcsmában táncol a boszorkánnyal. A fiát azt|magával vitte a Julis. Belesirta minden bánatát a kis alvó párnájába : »Úgysem köllünk már édesapádnak .. Varga Ábris lekáromolta az egész mennyboltot. Izent az asszonynak: azonnal hazajöjjön. A menyecske sirtritt, jajveszékelt, durcásan vonogatta a szép vállát. De haza nem ment. Gyűjjön ö értem Nem jött. Egy hétre rá elterjedt a nagy újság Varga Ábris Amerikába ment. A szép asszony ő vele. Régen kifő hették, minden készen volt. Oiyan volt ez, mint egy ragályos betegség Alig fél évre rá beütött a s/omszéd portán. Julis asszony, aki az elárvult Varga-házba most már hazaköltözött, elszoi uló szívvel és tapasztalt szemmel látta, hogy odaát baj van. Csele Péter is későn jár haza, nem bolondoz már a kis lányával, naphosszat elül a korcsmában. — Ez is elpusztul, — gondolta bánatosan, eszébe jutott az ő hűtlen ura, akiről azt sem tudja, él-e, hal-e? Es jött a baj, ahogy előre látta. Segéoy Cseléné halálraijedt arccal tett-vett naphosszat, nem dalolt, nem kacagott. Szomorú volt odaát még a jószág is. Alighogy egy pár sovány virág kinyílt a kertben, csak a kutyájuk, a fekete Bodri üvöltött esténként panaszosan a holdra. S eptemberben Csele Péter is elment. Titokban. Búcsú nélkül. Csak nem jött vissza a vásárról. Mondták, hogy a Rózái is vele ment, a korcsmárosék szolgálója, de hát ki tudja biztosan az ilyesmit utólag? C>eiéné először titkolta a nagy szégyent. Úgy tett, mint aki tudja, miért nem jött haza az ura, becsületes utón jár. De amikor meglátta a Julis arcát a palánknál, egyszerre összeomlott a lelkiereje, Megsejtette a másikban ugyanazt a részt a szenvedésből, ugyanazt az asszony! megaláztatást és a két árva sirva összeborult a violapárás esthomályban. — Hűtlen gazemberek, — sírta Cseléné keservesen, — a Varga Ju is pedig egyre ismételte gyerekes makacssággal : — Megveri, még megveri az Isten ... Akkor elősompolygott a Bodri és panaszos vonítással üdvözölte a felbukkanó hóidat, így volt ez, közel tiz éve . . . És ma ? Ki tudná elsorolni annak a tiz évnek minden nehéz, könnytelen csalódását és keservét ? Hol vannak a remények, az égberöppenő vágyak, a boldog számitgatások ? Hová lett a fiatalos, ruvékony akaraterő és mun-Központ: Bratislava. Alaptőke: Ke. 70,000.000'— Tartalékok: Ke. 51,000.000'— Slovenská Banka Komárnói Fiókja Lebonyolít mindennemű bankügyletet, 37 fióküzlet Szlovenszkón és Podkar. Rus.-ban.
