Komáromi Lapok, 1928. január-június (49. évfolyam, 1-78. szám)

1928-05-19 / 60. szám

1928. májas 19.

Komáromi Lapok

5. oldal.

VYHNE

Szlovenszkő páratlan hatása női gyógyfürdője újonnan berendezett modern hldegvizgyőgyintézettel és szénsavas fürdőkkel.

Természetes meleg vasas fürdő és hegyi klimatikus gyógyhely nőt bajokban, vérszegénységben és Jdegbántalinakban szenvedők részére. Teljes ellátás (négyszeri étkezéssel) és lakás jnnlus 15-élg naponta 35 Ké. Diétikus ellátás is. Orthodox kóser ven-Im dégló Wésel József vezetése alatt. Autóbuszjárat. Híy. ítirdőorvos: dr.Tölg Vilmos nőorvos Operateur Bratislavában.

Felvilágosítást ad: Ungár Kálmán dr. Bratislava (Slefaniková 23. Telefon 11-96) és a FUrdSIgazgatősSg Vyhne.

380 1

amidőn utazók u<ja'n rendelnek mtg valamely árut, a legnagyobb óvatossággal járjanak el. Gyakran előfordul, hogy utazót tartó gyárak, nagykereskedők a kereskedő vagy iparos által egyáltalán nem, vagy nem tökéletesen értett nyelvű megrendelő lapokat iratnak alá s a megrendelés szövegét is e meg nem értett nyelveken állítják ki. A szóbeli, esetleg tolmács utján közvetített tárgyalás megrendelő és szál liló cég illetve utas ója között, gyakran még a teljes jóhiszeműség és kereslet delmi korrektség mellett is ellen, tétben tehet az Írásban foglalt megrendeléssel s különösen a megállapított szállítási, fizetési feltételekkel s az ily s viszont az Írásba foglalása is a megrendelésnek nem fedi a szóbeli, rosszul, vagy félre értett megállapodásokat. Utólagos rekrimináció ritkán jár eredménnyel, mert az iparosnak kötelessége a gondosság minden, üzletet érintő ügyében, annál is inkább, mert kiteszi m8gát ellenkező esetben annak, hogy a megrendelés meg nem felelő voltából keletkező per esetén a peres eljárást üzleti s lakóhelyétől távol eső, a gyáros, a nagykereskedő székhelyére illetékes bit óságnál folytatják le ellene, ami, hogy súlyos anyagi kárral, költséggel is jár, az természetes. Kereskedő, iparos, tehát minden ily megrendelésnél az általa legjobban értett nyelven követelje a megrendelőlap kiállítását, mert még a jó tolmácsolás mellett is félreértések származhatnak. A megrendelő lapot nem elég aláírni, hanem az aláírás előtt azt gondosan, az üzleti érdeket védő gondossággal előbb el kell olvasni, hogy a szóbelileg történt megállapodások s az írott megrendelés s föltételei azonosak legyenek. Aki eladni akar, annak is érdekében áll elsősorban, hogy a megrendelő nyelvét megértse.

Ipariársulüíi elnökség.

Régi utazások Komárom vármegyében.

A legrégibb időktől a múlt század közepéig.

Irta: Dr. Baranyay József.

(Folytatás)

VI.

A XVIII. század. — Csallóköz, az utasok veszedelme. — Utasok, akiket eltettek láb alól. — Segélykiáltások az éjszakában. — Rákóczi, a dicső fejedelem Csallóközben. — Angol követek. — A kamocsai meteorhullás. — A megszegett koronázási eskü. — Az elpusztult vidék. — A brigetiói romváros. — Vendégfogadó a Zöld fához és a Fehér lóhoz. — Báró Wesselényi Zsuzsánna útja. — Egy angol tudós nálunk. — A szőnyi ikrek. — A komáromi repülőhid, mint látványosság. — Hol volt a komáromi rév?— Révkomárom. az elpusztult falu.

Igaza volt a tudós olasznak, Marsigli grófnak, mert a régi Csallóköz jó részében még az egész múlt század közepéig is rejtélyes, titokzatos és veszedelmes volt, mint akár egy szép asszony.

Az összes rejtekhelyeit, limbusait kikutatni kevés volt egy emberélet. Hiszen a régi időben a folyókat nem gátolta, nem szabályozta töltés, gát; arra folyott mindegyik, amerre épen kedve tartotta. Csallóköz a Nagy- és Kisduna mellékágainak, ereinek, nádasainak, lápjainak, zsombékjainak, kotló laposainak,

süppedő, vizenyős rétjeinek, füzeseinek valóságos útvesztője volt. EflY-egy nagyobb esőzés, olvadás okozta áradás aztán egészen uj mellékágakat, ereket ásattak az iszapban a vizek rengeteg tömegével. A régi erek, mellékágak, folyócskák eltűntek, mintha sose lettek volna, újak keletkeztek, uj szigetekkel, zátonyokkal, uj hordalékokkal. Még az ismerős ember is ismeretlen lett a saját földjén márolholnapra. Amikor aztán kezdte magát kiismerni, hogy hol vannak az uj erek, torkolatok (amit tőnek hívóit a csallóközi, innét Erecstő, Millértő, Mélyértő, Csiiizlö), ágak, gázlók, úsztatok, forgók; azután egy újabb árvíz, ami ugyancsak gyakori volt, uj helyzetet, uj vízrajzot teremtett és a jó csallóközi kezdhette újra a vizi „tapasztalatait". Hiszen egy uj ág, ér, folyócska egy-egy sziget alakulásához elég volt, ha a mederben elakadt egy i fatörzs vagy egy elsülyedt, gazdát- j lan csónak.

Ilyen nádasok, vizes, süppedő rétek, füzesek, zsombékok, vizerek átvesztőjében aztán nem volt jó dolog eltévedni egy pár száz évvel ezelőtt. Nem is indult el ilyen utón egyedül az okos csallóközi ember, mert könnyen otlhagyhatta a fogát, lévén akkor réli-, nádi- és egyéb farkas elég bőven ezekben a nád- és füzrergetekben. Hiszen a XV. században fölvett tanúvallomásokban arról panaszkodnak, hogy ha valamelyik tehén elmaradozott a csordától, azt biztosan fölfalták a \ farkasok, Belekergellék a nádasba, j ott aztán fölfalatozták, fejük fölött a j ragadozó madarak: a réti és nádi < sasok kóvályogván. A kiváncsi tu- \ lajdonos, ha elég merész volt fényes I nappal a nádasba vezetett csapás j után elindulni, csak a csontjait ta- i lálfa meg a jámbor „Bimbónak" > vagy „Rúzsának“. A csontokat a ; rókák és egyéb kisebb ragadozók lepték el. Így járt minden állat, ; amely a nádasba, füzesbe tévedt, j És az embernek se volt tanácsos j egyedül kóborolnia az ilyen ulfalan j nádrengetegben. De azért senkise gondolja azt, hogy nem akadtak ; volna merész vállalkozó szellemű , emberek, akik nemcsak végig utaz- j fák a rejtelmes Csallóközt, hanem j állandóan a vizek, nádak, rétek és j füzesek birodalmát járták és lakták. í Ilyenek voltak az aranyászok, ezek j a csallóközi kincskereső Rip van ; Winklék, akik hetekig kóboroltak a E Dunamentén és a Duna fövényéből j mosták ki a kezdetleges aranymosó ; eszközeikkel az aranyat. Aztán ilyen ; vizen járó emberek voltak a csailó- l közi halászok, akiknek fő életele- j műk épen ez a vizibirodalom volt. j Ilyenek voltak még a különböző vadra leső vadászok. Ha téli bundára, bekecsre való jó meleg prémre áhilozott a jó csallóközi, de még inkább, ha valami szebb prém kellett a csallóközi menyecskének, { vagy leánynak és ezt a vágyódását megsúgta a szive választoltjának, hát akkor bizonyosan el is indult egy-egy csallóközi vadász rókára, farkasra, vidrára, régebben meg hódra is vadászni, Aztán meg a kalap mellé is kellelt kócsag vagy darutoll. Erre is kiindult vadászni a csallóközi. Vadkacsa, vadliba se utolsó pecsenye, erre és sok százféle szárnyasra is szívesek vadásztak a csallóköziek. Aztán olt vo’.t a vizibirodalom egyik specialitása : a csikász, aki csikós tarisznyával a mocsaras vizeket leste, hogy hol bugyborékszik a viz, s ott aztán elkezdett csíkra halászni. Ha haza- í vitte zsákmányát, másnap, vagy még | aznap csikós káposztát főzött belőle, az asszony.

Még 80-90 évvel ezelőtt is igen sok vidra volt a Csallóközben, ami abból is következtethető, hogy egykorú útleírások hosszabb időt szentelnek a csallóközi vidravadászoknak.

Szóval a vizek, rétek, lápok, nádasok, füzesek végtelen nagy birodalmában, Csallóközben voltak bátor kóborlók; az aranyászok, halászok (akik halon kívül rákot és teknősbékát is szivesen fogtak), csikászok, vadászok, madarászok.

ELEGÁNS férfiingek

!

HÉRTÉK SZERINT

NŐI FEHÉRNEMŰEK BABY KELENGYE A G Y N EMU

vAszonáru

Ezekről persze tudott a világ, ezek nem titokban járták a végtelen nádasokat, ezek, hogy úgy mondjam, valósággal bejegyzett cégek voltak azokhoz a réti és nádi bujdosókhoz képest, akik valami rossz fát teltek a tűzre és a törvény elől menekültek Csallóköz búvóhelyeire. A rossz fe alatt nem kell mindig rossz fát érteni. Sokszor politikai menekülteket is rejtegetett a csallóközi zsombék-rengeteg. Az osztrák sógor komiszságai elől meneküllek ide. Hiszen még az 1848—49-iki magyar szabadságharc idején is a falvak egész férfilakossága, kocsistól, lovastól a nádasokban talált menedéket a rekviráló osztrák katonaság elő!.

Aki a nádasokba bevette magát, azt aztán kereshette a világ összes policeije. Arra ugyan rá nem bukkant, még ha rendőrkutyákkal kereste is.

A végtelen nádas, rét, füzes hűségesen megőrizle az odamenekülfekef. Ellátta étellel, itallal Hal, csík, rák, leknősbéka bőven termelt a vízben és a mocsarakban A legkisebb fáradtsággal százával szedhetett mindenki a viziszárnyasok tojásaiból. Még ismertem olyan csallóközi öregembereket,akikazt mondták, hogy gyermekkorukban, ha Tanyról Ócsára kellett menniök, az ut körül elterülő nádasokban jövet, menet egy egy kalap vízimadár tojást szedlek, olyan töménytelen mennyiségben fészkellek még akkor is ott a vizimadarak.

Inni valót, — már t. i. vizet — hát azt adott a Magyarok Istene bőven. Tüzelőanyag is volt bőségegen: száraz nád és fűzfa, aztán még káka is termett bőven

A bujdosónak mindig volt a közelben valamelyik faluban palrónusa, aki egyéb szükséglettel is ellátta védencét. A szegény legénynek is volt mindig valami védelmezője, valamenyik utszéli csárdásné személyében. Aztán a szegény legény rárá ütött a nádas közelében elvezető utón haladó gyanútlan vásárosokra, izmalitákra és egyéb vándor árusokra, utasokra, papokra szerzetesekre és jámbor kolduló barátokra. Ezektől aztán, ha a szép szó nem használt, hát erővel vették el a pénzt és egyéb holmit. Ilyen utonáilok elég sűrűén éltek a csallóközi nádasokban pár száz évvel ezelőtt. Sőt még a kalózkodás sem volt ismeretlen fogalom a Csallóköz mentén, a Dunán és a jámbor hajósokat fosztogatták. Az Ásvány falubelieket tartotta a szájhagyomány a legvakmerőbb kalózoknak,

(Folyt, köv.)

Pálóczi Horváth Ádám emlékezete.

Szülőházát emléktáblával jelölték meg. — Az emléktábla leleplezése.— Kömlőd község ünnepe.

Komárom, —május 17.

Holnap, vasárnap meleg ünneplés színhelye lesz Kömlőd, komárommegyei község. De nem csak e népes magyar község fog ott ünnepet ülni, mert ez az ünneplés melegsége, varázsa kilép Kömlőd község szűk határai keretéből, mert a kömlődi bogárhátu kis házikó előtt lefolyó ünnepély ünnepe az egész magyar irodalomnak, a lelkekben kigyul az emlékezés mécsese mindenhol, ahol csak magyar szív dobog, ahol magyar létekkel megírt könyvet olvasnak, ahol magyar szívtől áthatott sorokat vet papírra a magyar toll.

Holnap, vasárnap Pálíczi Horváth Ádám emlékezetére gyújt tüzet Kömlőd

község az előtt a kis ház előtt, amelyben ezelőtt 168 évvel először nézett körül okos szemeivel ezen a világon Páléczi Horváth Ádám. a magyar irodalom kiváló alakja, a XVIII. század egyik leghíresebb költője.

Emeljünk kalapot Kömlőd község derék lakói előtt, akik hálás kegyelettel őrzik még mindig nagynevű szülötijük emlékét és ez a megemlékezés nemcsak puszta szóban nyilvánul meg, hanem tettekben is. A neves szülöttjük szülőházát diszes emléktáblával jelölték meg, amelynek ünnepélyes leleplezése holnap, vasárnap fog végbe menni.

Pálóczi Horváth Ádám 1760. május 12 én született Kömlődőrr.

A nagy eszü és élénk felfogású gyermeknek gyenge, beteges szervezetet juttatott a sors. A betűvetés mesterségét a császári, bicskei és a kocsi falusi iskolában sajátította el és csak 1773- ban, 13 éves korában került a messzeföldön hires debreceni kollégiumba.

Heves, lobbanékony természetének azonban nem igen felelt meg a szigorú debreceni iskolai szelleme. A szilaj természetű fiúnak állandó összetűzése volt a szigorú tanárokkal. Még legjobban a magyar Fausttal, a hitneves és boszorkánymesternek tartott tudós professzor Hatvani tanárjával iudott öszszeférni és annak a tantárgyait szerette legjobban. A többi tanárokkal való állandó összetűzése miatt azonban olyan kiélésedéit volt a helyzet, hogy azt nem tudta elsimítani még Hatvani professzor sem. Elhagyta tehát a debreceni kollégiumot. Talán csak egy tanárjától búcsúzott el a szilaj természetű fiú, Hatvanitól, aki bucsuzáskor azt tanácsolta neki, hogy legyen mérnök.

Tudós professzor Hatvaninak szót fogadott és a mérnöki pályára lépett, de egyidőben a jogi tudományokat is végezte és egyszerre szerzett két oklevelet.

1781-ben Pápán telepedett le és mérnöki gyakorlatot folytatott. De nyugtalan vérének nem nagyon tetszett a hosszabb ideig való egyhelyben lakás és később Tihanyban főidet bérelt.

Háromszor nősült, de két első házassága nem volt boldog.

Balatonfüredan gyakran találkozott Péczelyvel és Kazinczyval, akikkel belső barátságot kötött. 1790-ben országgyűlési követnek választották meg és azóta egyet kivéve, minden országgyűlésnek tagja volt.

Nagy népszerűségre jutott, sok vármegye láblabirójának választotta meg az akkor már országszerte ismert költői, aki a költészet mellett a közéletnek is tevékeny munkása volt. De emellett szorgalmasan gazdálkodott és az egyházi ügyekben is élénk tevékenységet fejtett ki. 1798-ban Somogymegyébe, Nagybajomba költözött, itt ismerkedett meg Csokonaival, aki itt egy évet töltött és szoros barátság forrasztotta össze őket, hiszen leike legközelebb állt Csokonaihoz. 1818-ban harmadszor is megnősült és ez a házassága boldog volt egészen 1820 januárban bekövetkezett haláláig.

Zaklatott lelke a költészetben talált megnyugvást. Lelkes apostola volt a nemzeti nyelvnek. Első költeménye 1792-ben jelent meg a Magyar Múzsában. Nagy írói sikerét a Hunniás cimü hősköltemányével aratta, amelyet 1787- ben adott ki. Lírai verseit erős és magyaros zenei és ritmikai érzék jellemzik.

Elévülhetetlen érdeme a régi kuruc költészet emlékeinek összegyűjtése. Gyűjtött közmondásokat is és tudományos műveket is irt.

Sok megjelent munkája közül egyet Komáromban nyomatott ki.

A magyar lira e lelkes harcosának emlékezetére gyújtsunk mécsest leikeinkben a holnapi kömlődi ünnepéllyel kapcsolatban.