Komáromi Lapok, 1928. január-június (49. évfolyam, 1-78. szám)

1928-05-08 / 55. szám

1928 május 8. Komáromi Lapok 3. oldal. marty Margit veszekedés közben meg­ütötte Sikorskyt, ez visszaütötte, de oly szerencsétlenül, hogy a leány meg­halt. A bűnös csak Sikorsky. Az elnök a gyilkosság körülményeit kérdezi. Rendkívül zavart lesz, folyton ellentmondásokba keveredik, izgatott és dadog. Azért nem jelentette a leány halálát, mert bizott abban, hogy Sikorsky önmaga jelenti azt be Amikor az elnök egy csomó terhelő levelet mutat fel előtte, megtántorodik és még zavartabb lesz. Utána Klepetár dr. következett, aki tagadta, hogy részese volna a gyilkos­ságnak. Délután négy órakor a tárgya­lást felfüggesztették és hétfőn reggel folytatják, A prágai esküdtszék hétfői tárgya- ? láson a tanuk kihalgatására került a ' sor, akik nagyrészt mind a vádlottak ellen vallottak. A tanuk között a teg- : napi tárgyaláson kihallgatták a meg- > gyilkolt leány édesanyját is, özvegy ~ Vörösmartynét és Sikorszky feleségét, [ Vörösmarty Jolánt. A tanuk kihallga- j tását kedden folytatják. • Ipartársulati közlemények j A fagylaltkészítés a cukrász ipar egy ‘ része. A legfelsőbb közigazgatási bíró­ság megállapította, hogy nem mérvadó, j vájjon a fagylaítkészités fel van-e so­rolva a képesítéshez kötött iparágak kö?é, vagy sem, csupán az, vájjon a fagylaltkészítés része-e valamely képesí­téshez kötött iparágnak. A legfelsőbb közig, bíróság azon az állásponton van, j hogy a fagylaltkészítés a cukrász ipar egy része, melyhez az ipartörvény ké­pesítés kimutatását írja elő. Szigorú intézkedés a jogosulatlan iparüzők ellen. Az ipartársulatok állandó sürgetésére a kereskedelem és ipar­ügyi minisztéuum szlovenszkói referá­­tusa, s illetve az ipartársulatok instruk­­torátusa minden egyes községben a legszigorúbb ellenőrzést rendelte el az iparüzők jogosultságának megállapítá­sára. Ügy a járási hivatalokhoz, mint ez egyes'községek jegyzői hivatalaihoz külön-külön felhívást küldött az instruk­­torátus, amelyben meghagyja a jegyzői hivataloknak, hogy az illetékes ipar­­társulatokkal együtt a legszigorúbb el­lenőrzést gyakorolják s minden jogo­sulatlan iparűzést az tillsanak be. Ugyan­csak utasítást küldőit a járási hivata­lokhoz is, amelyben elrendeli, hogy a kontárok büntetésének kiszabásánál legyének figyelemmel arra a kárra, amit a jogosított iparüzők érdeke ellen okozták s a legszigorúbb büntetést, az elzárást is alkalmazzák. Alkalmazottak bíjekotése. A minisz­térium szlovenszkói referálusa s illetve az mslruktoráíus utasítást kü’dött a községi jegyzöségekhez, hogy ellenőriz­zék minden iparosnál, kereskedőnél a» alkalmazottak szabályszerű bejelentését gz ipáftársulatoknál. A bejelentés el­­mulászt^sa kihágást kép$z s büntetést von maga után. felhívjuk ezért a tagok figyelmét, hogy alkalmazottaik be és kilépését# napon belül az ipartársulat­nál bejelenteni el ne mulasszák. Védekezés a jogosulatlanul űzött építő ipar elleti, A komáromi járási hivatal az építőipar terén elharapózott jogosu­latlan iparűzés meggátlására szigorú intézkedéseket léptet életbe a járás egész területén s Komárom városban, is. Az intézkedések első része máris gyakoroltad azáltal, hogy szabályszerű építési engedély nélkül megkezdett épít­kezéseket lep. Ugyancsak szigorú el­járást indibfpeg minden esetben, ahol az a gyaníts látszik igazainak, hogy valamely jogpsitoil építőiparos egy má­sik, jogosultsággal egyáltalán nem, vagy alacsonyabb fokú jogosultsággal biró építőiparos iayára jogosultságával visz­­szaél olyképen, hogy tulajdonképen a jogosulatlan építőiparos által elvállalt epitési munkákhoz a maga nevét adja fedezetül, de ^„ugyanígy eljárást indít a?ok ellen is, akik ezt a visszaélést jogosulatlan iparűzésük palástolására előidéztek. Mivel a rendszerint pénz­bírság alkalmazásán felül súlyosbító körülmények esetén elzárást is kimond­hat az itéietéberf eljáró hatóság, figyel­meztetjük az építőiparosokat és egyben kérjük is, hogy'Ü hatóságot az építő­ipar védelme érdekében tett intézkedé­seiben maga is támogassa, a fedezési visszaéléstől óvakodjék s minden ese­tet, amely tudomásukra jut, haladékta­lanul vagy az ipartársulathoz, vagy a járási hivatalhoz jelentsenek be. Az építtető közönség figyelmébe ! Fel­kérjük az építtető közönséget, hogy a fennt közöltek figyelembevételével for­dítson gondot minden egyes építésnél (uj építkezés, átalakítási, javítási mun­káknál stb.) kizárólag oly iparosokkal lépjenek összeköttetésbe, olyanokkal kössenek szerződést, akik az illető építés kivitelére jogosullak, mert ellen­kező esetben építési engedélyt nem kaphatnak s ha az építést mégis kez­denék. az építkezések saját kárukra fog betiltatni sa jogosulatlan építést végző iparos palástolása miatt szigorú bünte­tésnek teszik ki magukat. Általában semmiféle építkezést, legyen az bár­mily kis arányú is, építési engedély nélkül megkezdetni és megkezdeni nem szabad. Megjegyezzük még, hogy az iparengedéllyel biró építőiparosokon kí­vül építkezéseket vállalni csak építési vállalkozói iparengedéllyel biró vállala­toknak van megengedve, de fa (épü­letfa, épületanyag) kereskedők semmi­féle építést nem vállalhatnak, mert ke­reskedelmi jogosultságuk pusztán az építési anyagoknak akár az építtetőnek közvetlenül, vagy a jogosított építőipa­ros részére való s kereskedelmi szoká­sok szerinti szállítására terjed csak ki. Közvetlenül vállalkozói kapcsolat tehát az építtető és fakereskedő között az építkezés kivitelezésére nem, pusztán csak az anyag szállítására állhat fenn. Az építési vállalkozó is, amennyiben maga nem bir az illető építés kivitele­zésére a megfelelő jogosultsággal (ipar­­engedély), csakis az illető építkezések kivitelére jogositolt építőiparos álfái vé­geztetheti az építési munkát, amely esetben a vállalkozó mint a tulajdon­kénem építtető szerepel. Minden építkezési ügyben forduljon azért az építtető közönség közvetlenül az építésre jogosult építőiparoshoz (nagyobb építkezéseknél; építő-, kőmi­­ves-, ácsmester, kisebb építkezéseknél a kömives-, ácsiparos) s akkor elkerül­heti azokat az anyagilag is súlyos kelle­metlenségeket, amelyek a jogosulatlan építőiparossal, vagy más egyénnel vég­zendő épitőmunkakkal érhetnék. Arra is kérjük építtető közönséget, hogy a Komárom városi és a komáromi já­rásbeli községekben lakó építőiparoso­kat bízzanak meg minden alkalmainál az épitési munkálatokkal, mert a saját városunk ^ járásunk építőiparosainak juttatott kereseti alkalmak ismét csak városunk és járásunk többi kézműves iparosainak, kereskedőinek, de ezzel a város és járás sgész közönsége gazda- l sám érékeit előmozdító üzleti forgal­mat emeli s a kereseti és munkaalkal­mak növelése az egész lakosság gaz­dasági helyzetének tavtósáf moz­­diija elő, Ipartársu ati elnökség, j liloi M\m\ az éi j Egy matróz tragédiája. — A böősi katasztrófa. — A sze­rencsétlen fiú megálmodta vesztét. — A gönyüi szegény asszony, akinél a halál ál­landó vendég. — Saját tudósítónktól. — Komárom, —május 7. Megrázó szerencsétlenségről számol­hatunk he olvasóinknak. Az egyik reggel telefonértesítés jött a böősi hajóállomásról Böős községbe, amely arról szólt, hogy egy arra ha­ladó hajóról egy ember a Dunába esett és eltűnt. A község elöljárósága azonnal megjelent a helyszínen a csendőrséggel együtt és kihallgatták a hajó személyzetét. A hajó a MFTR tulajdonát képező „Kazán“ nevű hajó volt, amely Langhammer Adolf kapi­tány vezetésével reggel 4 órakor in­dult el éjjeli szállásáról és élig egy órai ut után a böősi határhoz ért. A horgonykezelő, úgynevezett vitorlás valami igazítani valót talált a horgony láncán és azt a hajó orránál rendbe is hozta, E munka közben ment oda a hajó orrához Lengyel István gö­nyüi születésű matróz és a hajó olda­lán kihajolva nézte, hogy mit csinál a vitorlás, hogy nem kell e neki segí­teni ? A szerencsétlen fiú olyan mé­lyen talált kihajolni, hogy egyensúlyt veszített és a korlát nélküli fedélzetről ELEGÁNS FÉRFIINGEK MÉRTÉK SZERINT NŐI FEHÉRNEMŰEK BABY KELENGYE A G Y N EMU VÁSZONÁRU belezuhant a vízbe. Az éjjeli esőzés amúgy is csúszóssá tette a fedélzetet és igy könnyebben megcsúszhatott. A vizbeesés a Dunának éppen azon a részén történt, ahol a viz sodra na­gyon erős. A fiú jó úszó volt és a gőzhajó és az első uszály között úszott is. Az első uszályon levő matrózt a a gőzhajó fedélzetéről figyelmeztették ' a balesetre és a matróz hozzá is látott a mentéshez. Azonnal egy csáklyát bocsátott le, amelyet Lengyel István meg is fogott. Itt jött azonban a na­gyobbik baj, a csáklya végét tartó matróznak egyik kezével kapaszkod­nia kellett a korlátnélküli és erősen csúszós uszályba, a másik keze azon­ban nem volt elég erős ahhoz, hogy a viz sodra ellenében felhúzza a víz­ben levő társát. Kénytelen volt tehát elengedni a csáklyát. A szerencsétlen Lengyel még erre se merült el a Duna hullámaiban, még eaitán is tovább úszott és sikerült a második uszályhoz úsznia és elkapta an­nak láncát. A hajón izgatottan nézték a történteket mindegyik felsóhajtott, hogy. hála isten, sikerült a szegény fiúnak az életét megmentenie. Sajnos azonban korai volt az öröm, mert a szerencsétlen fiúnak a dermesztő hi­degben meggémberedett kezei nem tudták elég erősen tartani az amúgy is jéghideg láncot, kénytelen volt azt elengedni és a sorsára bizni magát. Abban a pillanatban, hogy az élet­mentői láncot elengedte, a nagy erő­vel haladó ár azonnal elkapta a sze­gény fiút és az uszály alá sodorta, ahonnét már többet nem látták fel­bukkanj a, már végsőfokon kimerült szegény fiút. Mindez a megrázó esel csak egy pillanatig tartott.. Áz azonnal leeresz­tett mentőcsónaknak már nem akadt dolga, a szerencsétlen fiút elnyelte az ár. Természetesen a hajó azonnal megállt, de dacára a gyors intézkedésnek, nem Csak hogy a matrózt megmenteni nem­lehetett, de még a hulláját se találták meg. A sok, sok halálos balesetnek mind ' a teherhajók és az uszályok szeren- i csétlen berendezése az oka, hogy nin­­■ csenek korláttal ellátva az amúgy is I lejtős fedélzetek, amelyek legtöbbször j nyirkosak és síkosak. Hogy a be és a ; kirakodásnál a korlátok akadályok, az j nem jelenti azt, hogy leszerelhető kor- 5 Iátokkal ne lássák el a fedélzetet és jj igy menet közbeni csökkennének a I balesetek. A szomorú történetnek axonban itt i még nincsen vége. A szerencsétlenül járt Lengyel István matróz társa elmon­dotta, hogy a szegény fiúnak két hete halt meg az édes apja Gönyün. A fiú rajongásig szerette az édesatyját és a haláleset óta valósággal bűskomor lett. A baleset előtt ő keltette fel Lengyelt, akinek szolgálata akkor kezdődött. Feltűnt a matróznak, hogy a fiú nem a saját ágyában feküdt, hanem egy másikban. A felébresztett Lengyel István elmondotta, hogy nagyon nehéz álma volt. Azt álmodta, hogy otthon volt Gönyün az édesanyjánál, amikor egyszerre csak belép a két hete meghalt édes apja és azt mondotta fiának, hogy édes fiam én viszlek magammal a holttak világába. Erre az apja őt olyan erősen megragadta, hogy csaknem megfulladt és erre ő elkezdett kiabálni az édes­anyja után, hogy segítsen mert az apja megfojtja. Erre felébredt és nehogy a nehéz álom folytatódjék, nem maradt a saját ágyában, hanem átment egy má sik ágyba. Amikor a matróz felkeltette a szegény Lengyelt, még látszott rajta, hogy a nehéz álom nyomasztó hatása alatt áll, a szerencsétlenség nyomban azután történt és az álom hatása abból is látszott, hogy se a vízbe eséskor, se a vízben egy árva hangot se hallatott, pedig ilyen halálos veszedelemben az ember már ösztönszerüleg is kiabál segítségért. A szerencsétlen Lengyel István még a halálos veszedelemben is azt érezhette, hogy az apja jött érte és az szorítja magához, azért tűrte sorsát némán és hangtalanul és lehet, hogy azért eresztete el az uszály láncát, amelybe kapasz­kodott. Átadta magát az álom paran­csoló szavának és sorsának. Szegény Lengyel Pista már átment a titokzatosság rejtelmes kapuján, de itt maradt szerencsétlen édesanyja, aki két hét alatt két kenyérkeresőjét vesz­tette el, először a férjét és most a fiát. A szerencsétlen özvegy iránt nagy részvét nyilvánul meg. A hulla körözése iránt megtették a szükséges intézkedéseket. A napokban Komáromnál kifogtak egy hullát a Dunából, fején egy tátongó seb volt. A bősi csendőrség azt hiszi, hogy azonos Lengyel István holttestével. lg! fiatalít és szépít a [OHL-ME [OBIUL - PUDER Mll-sam Minden gyógyszertárban, drogériában és parfümériában kapható. Fólerakat: ».VÖRÖS RAK“ gyógyszertár Bratislava, — Alapítva 1312. HÍREK. — Az ármegállapitó bizottság ülése. Amint értesülünk, a komáromi ármeg­­állapitó bizottság holnap, kedden dél­után négy órakor ülést tart a várme­gyeház kistermében. — Vallásos est az evangélikus oök oltáregyesületében. Az evangélikus nők oltáregyesülete május hó 6-án tartotta ebben az időszakban utolsó vallásos estéjét. A bevezető közének (Minden e földön csak elmúlandó...) után Jánossy Lajos esperes mondott néhány szót a vallásos hit jelentőségéről a mai viszo­nyok között. Lukovics Juliska Sántha Károly „Lesz még egyszer ünnep a világon“ cimü gyönyörű költeményét szavalta meleg átérzéssel. Az est fény­pontja most is ifj. Jánossy Lajos elő­adása volt: „Képek a svéd nép életé­ből“, amelyben megjelenítette a hallga­tóság előtt Gusztáv Adolf népének egyes életnyilvánulásait. Szólt a rendkívül hideg éghajlattól megkövetelt s a mi­enktől annyira elütő táplálkozásáról. Ismertette mezőgazdasági, ipari viszo­nyait, továbbá közoktatását, amelynek alapja nem holmi „polgári erkölcs“, hanem a Krisztus tiszta evangéliuma. Ennek a folyamánya azután a családi élet fedhetetlensége, a közélet, — előt­tünk szinte érthetetlen nyíltsága, becsü­letessége s az a mesevilágba illő kész­ség, meliyel az ország polgárai min­denüket rendelkezésükre bocsátják az ut idegen vándorainak; az a közvetlen­ség és előzékenység, amellyel a hivata­lokban a legmagasabb állásúak is azonnal elintézik a hozzájuk fordulók dolgait Szólt az ifjúság életéről, amely­ben az egyház zászlaja alatt testvéri egyességben élnek, dolgoznak és ját­szanak a legelőkelőbb középiskola ta­nulói és az iparos inasok. Ismertette még a szocialista és kommunista ipari munkásságnál is meglevő mély vallá­sosságot, egyház iránti áldozatkészséget, amely ég és föld távolságában van nemcsak a mi munkásságunk lelki vi­lágától, de a keresztyénségével nem egyszer kérkedő u. n. polgári társadal­! II

Next

/
Thumbnails
Contents