Komáromi Lapok, 1928. január-június (49. évfolyam, 1-78. szám)
1928-05-05 / 54. szám
1928 máj A a 5. Komáromi Lapok 5. oldal. Egy hiszékeny leány végzetes sorsa három gonosztevő kezében. Óriási érdeklődés mellett kezdték meg a Vörösmarty Margit gyilkosainak tárgyalását a prágai esküdtszék előtt. — Intellektuális bűnözök a vádlottak padján. — május 4. meg kövekkel befedték. A prágai esküdtszék csütörtökön kezdte Michalkó János hírlapíró, Klepetár János dr. orvos és iró és Sikorsky Miklós párttitkár elleni per tárgyalását, akik Vörösmarty Margit meggyilkolásával vádoltan állnak biráik elölt. A tárgyalás, amely az európai szenzáció jegyében folyik ie. legalább 14 napig fog tartani és krb. száz tanút fognak azon kihallgatni. A tárgyaláson Hladik táblabiró elnököl, a vádat Papik dr. áílamügyész képviseli. A 196 oldalra terjedő vádirat röviden a kővetkező: Michalkó János, szül. 1893-ban Vázsecen, a pozsonyi és eperjesi teológiai fakultáson, majd 1917-töl a budapesti egyetem bölcsészeti karán folytatta tanulmány'1 it. Már ebben az időben hírlapírói és politikai működést fejtett ki és az államátalakulás után az ungmegyei zsupán titkára lett. Valamennyi állását elkövetett inkorrektségek miatt kellett otthagynia, mire több lapnál működött, utoljára a prágai cseh nemzeti demokrata Národni Listy szerkesztőségében. Sikorsky Miklós 1899 ben született Kassán. A Zeleznicar c. vasutas lapnak volt a szerkesztője, majd a kassai vasúti alkalmazottak szövetségének titkára. 1922 ben nőül vette Vörösmarty Ilonát. Klepetár János dr. 1902 ben született Prágában, apja mérnök volt. 1927 ben avatták orvosdoktorrá. Különféle lapokba irt cikkeket és álnév alatt könyvet adott ki a prostituáltak életéről. Michalkó 1926 januárjában Sikorsky közvetítésével ismerktdeit meg ennek sógornőjével, Vörösmarty Margittal Sikorsky elmondta Mtchaikónak, hogy Margit vsgyonos és ezért utóbbi elhatározta, hogy feleségül veszi, hogy kifizethesse adósságait. Vörösmarty Maréit, aki amerikai állampolgár volt, 1891-ben született és 16 évet töltött Amerikában. A gazdag Wertheimer bankár családjánál társalkodónő <ett, ahol sok pénzt takarított meg. 1925-ben hazajött, hogy végleg Kassán maradjon. Nővérével együtt Miskolcon birtokot vásárolt 4500CO csehszlovák koronáért és Kassán házat 47.000 csehszlovák koronáért, de még készpénze is maradt. Michalkó 1926 tavaszán Sikorskyval együtt 50.000 koronát csalt ki Margittól lakásberendezésre. Amikor Michalkó még mindig nem volt hajlandó oltárhoz vezetni Margitot, a leány pedig feljelentéssel fenyegette meg a „vőlegényt", ez ősz- j szebeszélt Sikorskyval és Klepetár dr.- j ral és 1926 junius végén a prágai „Máj" irói egyesület helyiségében házassági komédiát rendeztek, amelynél Klepetár a csehszlovák háromszinü szalaggal a \ vállán az anyai.önyvvezető szerepét ■ játszotta. Vörösmarty Margit azonban j néhány nap múlva értesült a rajta el- ? követett csalásról és megint fejjelen- jj téssel fenyegette meg a csalókat, mire | ezek mind a hárman részletes és • körmönfont tervet eszeltek ki, hogy j megszabaduljanak Margittól. Előzőén } azonban levelekkel alibit biztosítottak j maguknak; a leveleket ők Írták és kü- j lönböző helyekről elküldették ismerő- ? seik lek. Ji lius 15-én Vörösmarty Margittal egyt tt mind a hárman elutaztak Vázser re, miután előzőleg megígérték a teán mák. hogy megtartják az esküvőt. Másnap Csorbatón kiszálltak a vonatból é« gyalog folytatták útjukat Vázsec felé. Csorbatótól kb. háromnegyed óra járá nyira a „Kriván alatt" irányában j az irdőben letelepedtek. K epetár a kifáradt Vörösmarty í N argitnak port adott be, amely ká- s bi löszeit vagy mérget tartalmazott, a: után órával a kezében várta a h; tást. Michalkó ezután megfojtotta Vörösmarty Margitot. mialatt Sikorsky és Klepetár vigyáztak. A holttestet erre levetkőztették, kirabolták, sőt még a hajtőket is eltávolították, hogy ne válhassanak árulóvá, azután egy közeli mocsárban elsülyesztették s homokkal A három gonosztevő a borzalmas gyilkosság elkövetése után visszatért Csorbáiéra, hogy megkíséreljék Margit nővérétől, Sikorsky Ilonától kicsalni a 15 000 koronáról szóló takarékbetétr könyvet. jj Michalkó és Klepetár rövidre rá Pál risba és Nancyba utaztak, ahol számos jj csalást követtek el, majd később Ber* iinbe, r-hol ismerőseiktől kiest!' pénzből j éltek. Klepetár azután Prágába utazott, í hogy biztosíts!» magát es Michail, ót Sij korsky felől. Elhatározták, hogy a gyilj kosság felfedése esetén julius 30-át j fogják a gyilkosság napjának bemon; dsni, arcé y m pra Michalkó és Klepetár ! alibit tudtak igazolni. Michalkó Parisból Vőrömarty Mar- i git nevében levelet irt ennek csaj ladjához és a levéllel a2t a benyo! mást aiarja kelteni, mintha Margit vele volna Parisban, hogy onnan egyenesen visszatérjen Amerikába. A család azonban nyugtalan lett és megtette a feljelentést, mire 1927 őszén Michalkőt, Sikorskyt es Klepetár dr.-t letartóztatták. Sikorsky eleinte a hamis dátumra {julius 30) vonatkozó összebeszélés értelmében vallott, később azosban kimentő vallomást tett, amit megerősítettek a lefoglalt levelezés, a meggyilkolt leánynak a gyilkosság színhelyén megtalált hsjesomója, sincsontja es haj'üi, de főképen az a nagyszámú titkos levél, amelyeket Michalkó a börtönből küldött Sikcrssynak és amelyekben bitanitja, hogy mit, hogyan valljon és igyekezett őt rábeszélni, hogy vegye magára a gyilkosságot. Michalkó továbbá arra akarta késztetni Sikorskyt, hogy Vörösmarty Margitot tüntesse fel magyar kémnek és az egész esetnek adjon politikai színezetet. Michalkó mindent bevallott, kivéve a gyilkosságot, amelyet Sikorshyra hárií. Klepetár tagadja, hogy része volt a gyilkosságban es alibit akar igazolni, ami azonban nem sikerült neki. A három vádlottnak ezenkívül Pin'sban, Nancyban, Brüsszelben és Berlinben elkövetett különféle csalásokért is felelnie kell. Az egyik károsult, Ginaz festő Párisban, 1926-ban óva intette Celesline Hughes ntwyorki leányt Michalkó elől, aki feleségül akarta venni. Michalkó Prágában még 1927- ben röviddel letartóztassa előtt viszonyt tartott fenn egy Eggert Mária nevű piseki leánnyal, akitől házassági ígérettel 1000 koronát cselt ki. Ettől a pertől függetlenül más per is folyamaiban van Michalkó ellen és pedig első feleségének, a vilié chi származású Einöther Rózának meggyilkolása miatt, akivel 1916—1918 ban tarlóit fenn viszonyt, akkor, ami- j kor egyidejűleg el volt jegyezve egy Geisler Olga nevű ungvári nővel, akivel kiíartafia magát. Amikor Einöther Róza áldott álla- j pótba kerül', Michalkó port adóit be j neki, amiül a leány rulyosan megte- I gedeit. 1918 julius 1-én azután nőül j vette Rózát, mire rövidesen kikerült a i frontra, de előzőén az említett porból \ több darabot adott feleségének arra az jj esetre, ha állapota rosszabbra fordulna. ! Az asszony október 3-án tényleg bevett if a porokból és néhány nap múlva jj meghalt. Ebben az ügyben az osztrák ható- | Ságok pontos vizsgálatára is szükség van. jj Az első nap a terjedelmes vádirat felolvasásával telt el. Michalkó, a fővádlott a vádirat felolvasása alatt szemmelláthatóan nagyon víg hangulatot mutatott, amiért az elnök többször figyelmeztette az ügy komolyságára. Az államügyész a vádirat felolvasása után utólagosan Michalkó ellen még hivatali becsületsértés miatt is vádat emelt, mert nevezett maga a vizsgálóbíró előtt és egy panasziratban is azzal a váddal lépett fel, hogy a vizsgálóbíró nem teljesítette kötelességét. Sikorsky zokogva beszél Vörösmarty Margit mégis fel gyilkolásáról. A bíróság pénteken délelőtt 10 órakor folytatta Michalkó, Sikorsky és Kiepetár dr. gyilkossági bfinpörének tárgyalását. Elsőnek Sikorsky Miklóst hallgatták ki, aki egészen első vallomása értelmében adta elő a dolgokat, akkori vallomásának egyes részleteit azonban visszavonta, főleg azokat, melyek térhelőek reá nézve. Előadta, hogy mikép ismerkedett meg Michalkóval, mikép ismertette meg Michalkót Vörösmarty Margittal, mikép kért Michalkó a leánytól pénzt a lakásberendezésre, végül az eljegyzést Kassán és a szinleges esküvőt Prágában. Azt mondja, hogy Klepetár dr. egészen úgy végezte az esketést, mint az anyakönyvezető. Tagadja, hogy ezt a szinleges esküvőt Kiepeiárral és Michalkóval előre megbeszélte. Arra csak tanúként hívták meg. A Csorbára való utazásról beszél ezután. A gyilkosság lefolyását sírva adja elő. Tagadja, hogy előre tudott volna arról a szándékról, hogy Vörös Margitot meg akarják gyilkolni és tagadja azt is, hegy a tervet Michalkóval és Klepetárrai előre megbeszélték volna. Vörösmarty Margit hullája felett Klepetár latinul a „Nyugodjék békében" szavakat mondotta. A gyilkosság 1926 juüus 16-án délután 2 órakor tüstént. Kíepetárról azt mondja Sikorsky, hogy az feljegyzéseket csinált a történtekről és egész hidegen viselkedett, mikor Sikorskyval a tett felfedezésének lehetőségéről beszélt. Neki rSikorskynak) azt mondotta, hogy ő mindig az „Übermensch“ és bestia határvonalán állott. Más alkalommal — már a gyilkosság után — egy ízben azt mondotta, hogy az embernek egyetlen nap elég arra, hogy egész élete boldogságát megismerhesse. Ezután Sikorsky a gyilkosság után történteket adta elő és visszavont minden előbbi vallomást, mely túlságosan megegyezik a tényekkel. A csalásokat, melyeket a gyilkosság előtt és után elkövetett, általában beismerte. A fővádiotiak kihallgatását szombaton folytatják. A városi tisztviselők megvétózott nyugdija. Komárom, — május 4. j Mikor 1926. év tavaszán az akkori I egyesült polgári pártok javaslatára a j város nélkülözhető tisztviselőit és fölös j számban levő alkalmazottait nyugdíjaz- í ták, a polgári pártok képviselőtestületi | tagjai előtt elsősorban a város súlyos * anyagi helyzete lebegett, amely nem j teszi lehetővé azt, hogy az adózó pol- * gárság megterhelésére hivatalban tartson olyan alkalmazottakat, akik részben a nyugdíjazásra megfelelő koruk miatt, részben a községgé degradált és kisebb közigazgatási aparátussal el- f látható, Komárom adminisztratív személyzetében előállott létszámcsökkentés miatt nélkülözhetőkké váltak. A nyugdíjazott tisztviselők, alkalmazottak és elbocsátott napidijasokra nézve, minden személyes tekintet nélkül, a városbíró és a tanács arra kiküldött tagjai készítettek javaslatot, amelyet a polgári pártok magukévá tettek. A nyugdíjazás, illetve az elbocsájtás 1926 december 31-én lépett volna érvénybe, minthogy azonban a képviselőtestületnek erre vonatkozó hatá- | rozatát az érdekeltek megfelebbezték, a határozatot nem hajtották végre és igy a tisztviselők és alkalmazottak továbbra is hivatalukban maradtak. A képviselőtestület határozatát a járási bizottság helybenhagyta, amit az érdekeltek a zsupánhoz felebbeztek meg. A zsupáni hivatal néhány hónappal ezelőtt döntött az ügyben és ű felebbezést elutasítva, helybenhagyta a város képviselőtestületének határozatát. A múlt évben a város tisztviselőinek illetményeit az uj törvény szerint rendezték, köztük a már nyugdíjazott tisztviselőkét és alkalmazottakét is, akik a fölemelt fizetést élvezték és az uj fizetés után számított nyugdijilletményt havonkint befizették a nyugdíjalapra. A fizetésrendezést a Járási főnök tudomásul vette, jóváhagyta is nem kifogásolta azt, hogy annak előnyeiben o már nyugdíjazott, de még a város szolgálatában álló tisztviselők és alkalmazottak is részesülnek. Most, hogy a zsupáni hivatal végleges döntése leérkezett a városhoz, a képviselőtestület intézkedett, hogy a nyugdíjazottak törvényes illetményei megállapittassanak és szolgálatukból annyival is inkább elbocsáttassanak, mert az érintettek állását a képviselőtestület megszünteti, amire a zsupáni hivatal is fölhívta a várost. A közgyi- 1 lés a nyugdijakat az 1927. évben rendezett fizetések után állapította meg és azzal a nyugdíjba helyezettek sor- i sáról tisztességesen gondoskodott, amivel ezt a sokat pertraktált ügyet megelégedésre likvidálta. Az érdekeltek is belenyugodtak már sorsukba az ilyetén elintézés folytán, azonban az ügy mégsem nyert végső befejezést a közgyűlési határozattal, mert a város állami főjegyzője a járási főnök utasítására megvétózta a közgyűlés határozatát és pedig annak a nyugdijak megállapítására vonatkozó részét. A járási főnök felfogása szerint a tisztviselőket, akiket 1926 december 31-én küldtek nyugdíjba, csakis a régi nyugdijszabályzat szerint kiszámított illetményekkel lehet elbocsátani, nem pedig az uj fizetésrendezési törvény szerint, amely rájuk nem vonatkozik. A vétó a közgyűlés határozatát megsemmisítette és most uj illetményeket kell megállapítani az elbocsájtott tisztviselők és alkalmazottak részére, amelyek jóval kisebb összeget tesznek ki. Á tanács lépéseket tett ebben az ügyben, azonban a járási főnök hajthatatlan maradt és kijelentette, hogy a városbirót teszi felelőssé azért, hogy ha az elbocsátott tisztviselők nyugdíját az uj fizetésrendezés alapján utalványozná ki. A nyugdíjazott tisztviselők május 1-ével már kiléptek a város szolgálatából, a városházán pedig most azon gondolkoznak, hogy miképpen lehetne a már megállapított illetmények megvétózott részét más címen biztosítani a nyugdíjazottak számára. A képviselőtestület tagjai közül sokan azon csodálkoznak, hogy miért nem kifogásolta a járási főnök a múlt évben megállapított uj fizetéseket azoknál. akik 1926. december 31 ével már nyugdíj altattak, bár még mindig hivatalban voltak, hogy ne kellett volna a vétó folytán a képviselőtestületnek ferde helyzetbe kerülni Ez a vétó is egyik kirívó bizonyítéka annak, hogy a képviselőtestület önrendelkezési joga csak fikció, mert legjobb szándékból eredő intézkedéseit is bármikor megsemmisítheti a felsőbb hatóság parancsszava.
