Komáromi Lapok, 1928. január-június (49. évfolyam, 1-78. szám)

1928-05-03 / 53. szám

2. uld&l. Komáromi Lapok 1928. mája3 3. Ifjú Bella a birtokról a cselédeket egy­szerűen szélnek eresztette és az akkor még bérben birott földön kizárólag ga­bonagazdálkodásra rendezkedett be, hogy az üzemi költségeket redukálja. De még ez sem volt elég s hogy több legyen a haszon, a birtokon levő fákat mind kivágatta és magas áron értékesí­tette. Könnyen tehette ezt, mert tudta, hogy a hajaszála sem fog ezért meg­görbülni, hiszen a földhivataltól vette ezt a csekély pár holdat bérbe, no meg azután Bella Metód a pozsonyi zsupán a papája. A magyar gazdasági cselédek nyo­mora és koplalása egyáltalában nem hatotta meg s az sem fájt neki, hogy a környéken van ezer és ezer magyar törpebirtokos, aki véres verejtékes mun­kával ép csak, hogy tengeti éleiét s akiknek megváltás lett volna, ha csak valamit is kapnak ebbői az 1200 hold­ból, ami külön — Belláéknak még igy is kevés, mert hiszen a családnak más­hol is van „maradékbirtosa“. Ugy e bár igy már senki sem cso­dálkozik azon, hogy miért ment ifj Bella Metód Keletszlovenszkóba „ma­gyar“ pártot alapítani? Hogyan élnek az orosz milliók? Az orosz rendszer harca az egyéniség ellen. — Mindenható nép­biztosok és gyári munkások egyforma fizetése. — A megsemmi­sült tőkésosztály. — Szenvedés és szegénység. Irta : Theodor Dreiser. kások között sem találtam olyat, ak 50 rubelnál kevesebbet Keresne, viszont a munkások ezrei keresnek havonta 150, 200, 225 rubelt és még többet. A bányák előmunkásai 250 rubelt kapnak havonta, ezenkívül külön ruházatot és kosztot és csak napi hat órát dolgoz­nak. Stalin ezzel szemben 12, sőt gyak­ran 18 órát dolgozik naponta. A tanult munkások, az elektrotechni­kusok, ácsok, gépkezelők 150—200 rubel havi fizetést kapnak. A színészek, ren­dezők gyakran 600 rubelt is megkeres­nek havonta. Nekik viszont megvan az a lehetőségük is, hogy Oroszországon kivül helyezkedjenek el és érvényesül­jenek. A szovjet különben kilátásba helyezi, hogyha majd a visszonyofc megjavul­nak, emelkedni fognak a munkabérek is. Furcsa ország ez. Találkozol az ut­cán egy kocsissal, egy ulcaseprővel, egy hotelportással, aki éppen olyan jól, vagy rosszul öltözködik, mint Stalin vagy Lunacsarszky és éppen any­­nyit keres. Jogai ugyanolyanok, mint midenkié. De azért nem kelt azt gon­dolni, hogy a szellemi életet élő oro­szok szemében ezek az emberek ugyan­olyan értéket jelentenek, mini a valóban jelentékeny emberek. A szellemi hierarchia megmaradt. A világhírű amerikai iró a közelmúltban hosszabb utazást tett Oroszországban s objektiv cikksorozatban számol be a hatalmas birodalomról nyert tapasztalatairól. Szovjetoroszországi tartózkodásom alatt megfigyeléseim és tanulmányaim során főképpen az a szempont vezérelt, hogy meglássam: mennyire valósította meg az orosz szovjetrendszer a gya­korlatban az elméleti kommunizmust? Hogyan valósult meg a marxi jelszó? Ha az ember végigmegy Moszkván, amely ma minden tekintetben központja az országnak, mindenütt érezhet egy bizonyos könnyed flegmatikus lassú­ságot. Úgy érezni, hogy az emberek ma már nem reménykednek nagy si­kerekben és nem félnek nagy bukásoktól. Nézetem szerint nagystílű kereske­delmi szellem nélkül bajosan lehet meg­oldani azt az óriási problémát, amit százötvenmillió ember táplálása, falru házása, elszállásolása, nevelése és szó­rakoztatása jelent. Ahhoz, hogy a tö­megeket rendszeres intelligens mun­kára szoktassuk, valamivel több is kell, mint a marxi jelszó: „Egy min­denkiért és mindenki egyért.“ Nem hinném, hogy az ember olyan nagy lelkesedéssel tudjon dolgozni mások­ért, mint saját magáért. És ha a ma­gánnyereség kilátása hiányzik, életké­pes-e a táisadalom? A kommunisták azt mondják, hogy igen. A darwinisla materialisták viszont azt állítják, hogy nem, mert az ember természeténél fogva kapzsi, önző és kegyetlen és ha egy társadalmi rend nem épit az emberi rosszaságra, akkor el kell buknia. Le mindenkivel... Akárhogy is van, ma Oroszországban ez a jelszó: le az individualistával, le a kapitalistával, a kereskedővel, az ipa­rossal. Le mindenkivel, aki egy sze­mernyivel is több hatalmat, tisztessé­get és anyagi javakat akar, mint a többiek. Dolgozzék mindenki harmóni­ában, lehetőleg egyforma mérsékelt ju­talomért. Úgy kell éllni, amint Marx megmondta: „Mindenkitől a képessé­gei szerint, mindenkinek a szükségle­tei szerint.“ Erre viszont az is lehetne felelni, hogy ez őrültség. Hiszen ki állapít­hatja meg minden egyes ember ké­pességeit és a szükségleteit? Edison például csak annyit keressen, mintegy disznőpásztor és Rockefeller csak any­­nyit, mint egy vasmunkás? Oroszor­szágban ma körülbelül ez a helyzet. Stalin, Oroszország politikai ura, a kommunista központi végrehajtó bi­zottság elnöke havi 225 rubel fizetést kap, ami 100 dollárnak felel meg. Ezenkívül jár neki egy háromszobás lakás a Kremlben. Csicserin külügy­miniszter díjazása ugyanannyi. Lunacsarszky kultuszminiszter az iskolák, könyvek, újságok, fiimek, szín­házak és rádió ura szintén csak eny­­nyit keres. Az összes magasrangu szovjetvezérek között senkit sem találtam, aki egy fillérrel is többet keresett volna. Sok­nak még hivatalautó, titkára és foga­dószobák állnak rendelkezésre. A fizetési viszonyok. Ezzel szemben a legegyszerűbb mun-A különböző hierarchiák és társa­dalmi fokozatok megszűntek, erkölcsileg és szellemileg azonban tovább élnek. A tudós orvosi mégis csak tudósnak tartják és tisztelik. A tanárt szintén. A politikust szintén. A nagy színházak és mozik igazgatói és rendezői is éppen olyan köztiszteletben állanak Oroszor­szágban, mint minden más államban. Hiába, a szellem és az egyéniség itt is ugyanazt jelentik, mint másutt, éppen azt a megkülönböztetett tiszteletei él­vezik. A kommunista vezérek azt mondják, hogy Oroszországban nincsenek többé osztályok. Viszont végeredményben meg­találjuk itt is az összes nyugateurópai osztályokat egy kivételével. Ez a kivétel a tőkésosztály. Moszkvában nagy csodálattal beszél­nek arról, hogy a szozjetrendszer mi­lyen kitünően tudja kormányoznia 167 nemzetiségből álló óriási közösséget. Szegénység és munkátlanság. De azért nincsenek itt paradicsomi állapotok. A lakosság nagy része igen szegényesen öltözködik é* a fűtőanyag dolgában is meglehetősen szűkösen áll. A közlekedési viszonyok nyugateurópai relációkban meglehetősen kényelmetle­nek Az o’csó buiorok nem jó minő­ségűek, Nagyon kevés a modern or­szágút, az autóbusz és a teherautó. Még mindig kevés az iskola és kevés a szórakozóhely. A kenyér, a tea, a hús, a ruha és a szerszám minősége meglehetősen gyenge és az ára elég magas. Meglehetősen nagy a munka­­nélküliség is. Moszkvában például 200.000, Leningrádban 160000 a mun­kanélküliek száma. A munkanélküli férfiak között sok a koldus, a munka­­nélküli nők között sok a prostituált, különösen a régi uralkodó osztályok női között. A kormány átvette a vasutakat, a postát, az utakat, a földet, a házakat, a gyárakat és most már az a feladata, hogy mindent racionálisan, okosan és gazdaságosan vezessen, úgyhogy az egyén mérsékelt árért méltányos ellen­szolgáltatást kapjon. Ez az óriási pro­bléma foglalkoztatja most a legerőseb­ben az egész orosz életet. És bizony még nem megy minden simán, nagyon sok fölösleges anyag-, idő- és munka­­pocsékolás é3 sok más ügyetlenséget és hibát látunk a termelésben. Tudja ezt a kormány is és ezért szigorúan ellenőriz minden üzemet és ha látja, hogy valamelyik üzem nem elég gaz­daságos. akkor gyakran teljesen leépíti. Poincare sag; győzelmével vég­ződtek a. póMlasstások is. A most vasárnapi választások még élénkebben folytak le, mint az elmúlt vasárnapon. Ezt legjobban igazolja az a tény, hogy a szavazatok száma meg­haladja a múlt vasárnapi szavazatok számát. A, választások egyébként min­den incidens nélkül történtek. A jelen­tések szerint Poincaré döntő győzelmet aratott, mig ezzel szemben a kommu­nisták megsemmisítő vereséget szen­vedtek. Hat vezérük kibukott és a fascisták sem jutottak szóhoz Hir szerint Poincaré nem változtat kabinetjén és politikáján, mert a választás eredménye azt igazolja, hogy Franciaország nagy többsége az ő politikáját helyesli és azért ebben a szellemben kormányozza tovább az országot. A politikai világban a szenzáció erejével hatott Leon Bíum kibukása, akinek helyébe a jelenleg fogságban lévő Duckíos kommunistát választották meg. Magyar Komáromban fele annyi a marhahús ára, mint nálunk! Miért kell nekünk a kétszeresét fi­zetni? — Müködik-e még az armeg­­állapitó bizottság? — Ha igen, akkor ajánljuk e küiömbséget figyelmébe. Komárom, —május 2. — Saját tudósítónktól. — Egy . szavahihető ismerősünk morc dotía el néküns, hogy odaat Magyar­­komáromban a mészáros üzleteknél látta kiírva a hús árakat és csodál­kozva olvasta a fslirást, hogy a mar­hahús kilója egy pengő, vagyis 5 korona 90 fillér csehszlovák értékben. A cső dálkozás annál nagyobb, mert ismeretes, hogy nálunk egy kiló marhahús 12 korona, vagyis húsz fillérrel több, mint a túlsó oldali áraknak a kétszerese. Ez o'yan nagy differencia, hogy a fogyasztó közönségünk érdekében meg kell állani egy szóra. Magyarország tudjuk, hogy mező­­gazdasági állam és igy csak természetes, hogy a gazdasági termékek o C3óbbak, mint egy ipari államban. Magát Cseh­országot és Szlovenszkót együttvéve, ipari államnak kell tekintenünk, de Szlovenszkót külön nézve, nem ipari ország, hanem magán viseli minden tekintetben a mezőgazdasági ország jellegét, mert hiszen ami ipara volt, az már majdnem teljesen tönkre ment. És a munkanélküli ipari munkások száma egyre nő. Igaz, hogy ahogyan a vezető körök az itteni mezőgazdaságot kezelik, az olyan mostoha bánásmód, hogy az is csak visszafejlődésre vezet, de mégse lehet az innenső és a túlsó oldal köz­termelése között akkora differencia, hogy indokolttá tenné az itteni kétsze­res húsárakat. Az? elismerjük, hogy odaát olcsóbb lehet a marhahús, de viszont semmi indoka nincs annak, hogy itt több legyen az ottani árak kétszeresénél. Hiszen az őstermelőnek, a gazdának is élni kell és a közvetítő kereskedelem is nyerni akar és emellett jogos a mészárosoknak is a tisztességes polgári hasznuk, de mé­gis :tt valami nincs rendjén, mert ha mindegyik csak tisztességes polgári haszonnal dolgoznék, akkor nem sza­badna kétszeresének lenni a marhahús áraknak. Annyi tény, hogy a gazda jár legrosszabbul, mert az élőmarha ára nagyon alacsony úgy, hogy a mostani élősúly árak mellett sokkal alacsonyabb­­j nak kellene itt is lenni a húsáraknak. Talán mégis a közvetítő kereskede­lemnél és a mészárosoknál lehet a hiba. Annyi bizonyos, hogy ilyen differen­ciák mellett, ha valakinek odaát dolga van és ott megveszi a marhahúst é& utána megfizeti a vámilletéket, akkor is sokkal olcsóbban vásárol, mintha itt veszi meg a húst. Nem tudjuk, hogy az ármegáltapitó bizottság mükődik-e még, de ha igen, figyelmébe ajánljuk ezt a nagy árkü­lönbséget a két oldal húsárai között. Lépjen érintkezésbe a szakelőadókkal, az állatorvosokkal és a szomszéd vá­rosokban is érdeklődjék a húsárak iránt és ezeknek alapján szabályozza az ára­kat és pedig minél előbb, mert az em­beri gyomor is megkívánja a napi táp­lálékot és Komárom leszegényedett kö­zéposztályára és hivatalnokosztályára nagyon is ráfér, ha olcsóbban tudná a maga és a családja élelmezését ellátni. Ha pedig nem működik már az ár­­megállapitó bizottság, ami igazán nagy kár a fogyasztó közönség szempontjából, akkor újra kezdje meg áldásos műkö­dését; hogy legalább legyen egy hiva­talos szerv, amely a túlhajtott üzleti élelmességgel szemben védelmébe veszi a szegény fogyasztókat is. Itt is érvé­nyesüljön a többség érdeke és a fo­gyasztók nagy tömegének érdekeit még­sem lehet alárendelni a cikket előállítók érdekeinek. Nem is naponta, de percről-percre halljuk a jogos panaszokat, hogy a megélhetési viszonyok mindig súlyo­sabbak lesznek, az irányadó tényezők tehát segítsenek a szegény fogyasztó­kon ott, ahol lehet. És itt azt hisszük, hogy lehet! A milánói munkások bódoió felvo­nulása Rómában Mussolini előtt. — május 1. Milánóból 12 különvonaton 10 000 munkást szállítottak Rómába, akik hó­doltak Mussolininek. Az ünnepélyes felvonulás után a Colosseumban Musso­lini nagy beszédet mondott, amelyben kijelentette, hogy a világtörténelemben ez az első eset, mikor imponzás munkás tömegek mozdultak meg és fejezik ki hódolatukat a kormány feje előtt. Hat­­esztendei kormányzása után bátran lehet álíitani, hogy nincs az egész világon olyan uralom, amely alaposabban foglalkoznék a muakástömegekkel, mint a fasizmus. Mussolini szerint a munká­sok magisztráturáját létesítette a fasiz­mus, amely elismeri a jogokat, mihelyt a kötelességek teljesítése megtörtént. A fasizmus jelenti az igazi haladást az emberiség történetében. Beszédét ezzel fejezte be: Mi vagyunk a forradalom, amely egyúttal az ellenforradalmat is jelenti. Anglia ultimátumot küldött Egyptomnak. — május 1. Az angol alsóházban Chamberlain kül­ügyminiszter kijelentette, hogy Anglia az egyptomi kormánynak jegyzéket adott át, amelyben felhívták Egyplo­­mot, hogy május 2 ának estjéig irasba közölje lord Lloyddal Anglia egyptomi főbiztosával, hogy lemond az egyesü­lési és gyülekezési jog éietbelépteséről. Ha ez nem történne meg, akkor az angol kormány fenntartja magának a jogot, hogy Egyiptommal szemben megtegye mindazokat a lépéseket, ame­lyeket a mindenkori helyzet megkíván, A külügyminiszter azt is közölte, hogy az angol kormány azzal a tervvel fog­lalkozik, hogy az egyptomi kérdéssel kapcsolatban diplomáciai fehérkőnyvet tesz közzé. budapesti ügyészség liáiom gyilkosság miatt kín kun Béla kiadását Ausztriától. — május 2. A budapesti ügyészség hivatkozással a Magyarország és Ausztria között fennálló viszonossági szerződésre, elő­terjesztette indítványát, amelyet a bu­dapesti büntető törvényszék közvetít az osztrák büntető hatóságokhoz. In­dítványát az ügyészség Effinov Erigo, Juckelsohn Isay ukrán katonatisztek és Mildner Ferenc tüzérkapitány meggyil­kolásának bűncselekményeire alapítja.

Next

/
Thumbnails
Contents