Komáromi Lapok, 1928. január-június (49. évfolyam, 1-78. szám)
1928-05-03 / 53. szám
2. uld&l. Komáromi Lapok 1928. mája3 3. Ifjú Bella a birtokról a cselédeket egyszerűen szélnek eresztette és az akkor még bérben birott földön kizárólag gabonagazdálkodásra rendezkedett be, hogy az üzemi költségeket redukálja. De még ez sem volt elég s hogy több legyen a haszon, a birtokon levő fákat mind kivágatta és magas áron értékesítette. Könnyen tehette ezt, mert tudta, hogy a hajaszála sem fog ezért meggörbülni, hiszen a földhivataltól vette ezt a csekély pár holdat bérbe, no meg azután Bella Metód a pozsonyi zsupán a papája. A magyar gazdasági cselédek nyomora és koplalása egyáltalában nem hatotta meg s az sem fájt neki, hogy a környéken van ezer és ezer magyar törpebirtokos, aki véres verejtékes munkával ép csak, hogy tengeti éleiét s akiknek megváltás lett volna, ha csak valamit is kapnak ebbői az 1200 holdból, ami külön — Belláéknak még igy is kevés, mert hiszen a családnak máshol is van „maradékbirtosa“. Ugy e bár igy már senki sem csodálkozik azon, hogy miért ment ifj Bella Metód Keletszlovenszkóba „magyar“ pártot alapítani? Hogyan élnek az orosz milliók? Az orosz rendszer harca az egyéniség ellen. — Mindenható népbiztosok és gyári munkások egyforma fizetése. — A megsemmisült tőkésosztály. — Szenvedés és szegénység. Irta : Theodor Dreiser. kások között sem találtam olyat, ak 50 rubelnál kevesebbet Keresne, viszont a munkások ezrei keresnek havonta 150, 200, 225 rubelt és még többet. A bányák előmunkásai 250 rubelt kapnak havonta, ezenkívül külön ruházatot és kosztot és csak napi hat órát dolgoznak. Stalin ezzel szemben 12, sőt gyakran 18 órát dolgozik naponta. A tanult munkások, az elektrotechnikusok, ácsok, gépkezelők 150—200 rubel havi fizetést kapnak. A színészek, rendezők gyakran 600 rubelt is megkeresnek havonta. Nekik viszont megvan az a lehetőségük is, hogy Oroszországon kivül helyezkedjenek el és érvényesüljenek. A szovjet különben kilátásba helyezi, hogyha majd a visszonyofc megjavulnak, emelkedni fognak a munkabérek is. Furcsa ország ez. Találkozol az utcán egy kocsissal, egy ulcaseprővel, egy hotelportással, aki éppen olyan jól, vagy rosszul öltözködik, mint Stalin vagy Lunacsarszky és éppen anynyit keres. Jogai ugyanolyanok, mint midenkié. De azért nem kelt azt gondolni, hogy a szellemi életet élő oroszok szemében ezek az emberek ugyanolyan értéket jelentenek, mini a valóban jelentékeny emberek. A szellemi hierarchia megmaradt. A világhírű amerikai iró a közelmúltban hosszabb utazást tett Oroszországban s objektiv cikksorozatban számol be a hatalmas birodalomról nyert tapasztalatairól. Szovjetoroszországi tartózkodásom alatt megfigyeléseim és tanulmányaim során főképpen az a szempont vezérelt, hogy meglássam: mennyire valósította meg az orosz szovjetrendszer a gyakorlatban az elméleti kommunizmust? Hogyan valósult meg a marxi jelszó? Ha az ember végigmegy Moszkván, amely ma minden tekintetben központja az országnak, mindenütt érezhet egy bizonyos könnyed flegmatikus lassúságot. Úgy érezni, hogy az emberek ma már nem reménykednek nagy sikerekben és nem félnek nagy bukásoktól. Nézetem szerint nagystílű kereskedelmi szellem nélkül bajosan lehet megoldani azt az óriási problémát, amit százötvenmillió ember táplálása, falru házása, elszállásolása, nevelése és szórakoztatása jelent. Ahhoz, hogy a tömegeket rendszeres intelligens munkára szoktassuk, valamivel több is kell, mint a marxi jelszó: „Egy mindenkiért és mindenki egyért.“ Nem hinném, hogy az ember olyan nagy lelkesedéssel tudjon dolgozni másokért, mint saját magáért. És ha a magánnyereség kilátása hiányzik, életképes-e a táisadalom? A kommunisták azt mondják, hogy igen. A darwinisla materialisták viszont azt állítják, hogy nem, mert az ember természeténél fogva kapzsi, önző és kegyetlen és ha egy társadalmi rend nem épit az emberi rosszaságra, akkor el kell buknia. Le mindenkivel... Akárhogy is van, ma Oroszországban ez a jelszó: le az individualistával, le a kapitalistával, a kereskedővel, az iparossal. Le mindenkivel, aki egy szemernyivel is több hatalmat, tisztességet és anyagi javakat akar, mint a többiek. Dolgozzék mindenki harmóniában, lehetőleg egyforma mérsékelt jutalomért. Úgy kell éllni, amint Marx megmondta: „Mindenkitől a képességei szerint, mindenkinek a szükségletei szerint.“ Erre viszont az is lehetne felelni, hogy ez őrültség. Hiszen ki állapíthatja meg minden egyes ember képességeit és a szükségleteit? Edison például csak annyit keressen, mintegy disznőpásztor és Rockefeller csak anynyit, mint egy vasmunkás? Oroszországban ma körülbelül ez a helyzet. Stalin, Oroszország politikai ura, a kommunista központi végrehajtó bizottság elnöke havi 225 rubel fizetést kap, ami 100 dollárnak felel meg. Ezenkívül jár neki egy háromszobás lakás a Kremlben. Csicserin külügyminiszter díjazása ugyanannyi. Lunacsarszky kultuszminiszter az iskolák, könyvek, újságok, fiimek, színházak és rádió ura szintén csak enynyit keres. Az összes magasrangu szovjetvezérek között senkit sem találtam, aki egy fillérrel is többet keresett volna. Soknak még hivatalautó, titkára és fogadószobák állnak rendelkezésre. A fizetési viszonyok. Ezzel szemben a legegyszerűbb mun-A különböző hierarchiák és társadalmi fokozatok megszűntek, erkölcsileg és szellemileg azonban tovább élnek. A tudós orvosi mégis csak tudósnak tartják és tisztelik. A tanárt szintén. A politikust szintén. A nagy színházak és mozik igazgatói és rendezői is éppen olyan köztiszteletben állanak Oroszországban, mint minden más államban. Hiába, a szellem és az egyéniség itt is ugyanazt jelentik, mint másutt, éppen azt a megkülönböztetett tiszteletei élvezik. A kommunista vezérek azt mondják, hogy Oroszországban nincsenek többé osztályok. Viszont végeredményben megtaláljuk itt is az összes nyugateurópai osztályokat egy kivételével. Ez a kivétel a tőkésosztály. Moszkvában nagy csodálattal beszélnek arról, hogy a szozjetrendszer milyen kitünően tudja kormányoznia 167 nemzetiségből álló óriási közösséget. Szegénység és munkátlanság. De azért nincsenek itt paradicsomi állapotok. A lakosság nagy része igen szegényesen öltözködik é* a fűtőanyag dolgában is meglehetősen szűkösen áll. A közlekedési viszonyok nyugateurópai relációkban meglehetősen kényelmetlenek Az o’csó buiorok nem jó minőségűek, Nagyon kevés a modern országút, az autóbusz és a teherautó. Még mindig kevés az iskola és kevés a szórakozóhely. A kenyér, a tea, a hús, a ruha és a szerszám minősége meglehetősen gyenge és az ára elég magas. Meglehetősen nagy a munkanélküliség is. Moszkvában például 200.000, Leningrádban 160000 a munkanélküliek száma. A munkanélküli férfiak között sok a koldus, a munkanélküli nők között sok a prostituált, különösen a régi uralkodó osztályok női között. A kormány átvette a vasutakat, a postát, az utakat, a földet, a házakat, a gyárakat és most már az a feladata, hogy mindent racionálisan, okosan és gazdaságosan vezessen, úgyhogy az egyén mérsékelt árért méltányos ellenszolgáltatást kapjon. Ez az óriási probléma foglalkoztatja most a legerősebben az egész orosz életet. És bizony még nem megy minden simán, nagyon sok fölösleges anyag-, idő- és munkapocsékolás é3 sok más ügyetlenséget és hibát látunk a termelésben. Tudja ezt a kormány is és ezért szigorúan ellenőriz minden üzemet és ha látja, hogy valamelyik üzem nem elég gazdaságos. akkor gyakran teljesen leépíti. Poincare sag; győzelmével végződtek a. póMlasstások is. A most vasárnapi választások még élénkebben folytak le, mint az elmúlt vasárnapon. Ezt legjobban igazolja az a tény, hogy a szavazatok száma meghaladja a múlt vasárnapi szavazatok számát. A, választások egyébként minden incidens nélkül történtek. A jelentések szerint Poincaré döntő győzelmet aratott, mig ezzel szemben a kommunisták megsemmisítő vereséget szenvedtek. Hat vezérük kibukott és a fascisták sem jutottak szóhoz Hir szerint Poincaré nem változtat kabinetjén és politikáján, mert a választás eredménye azt igazolja, hogy Franciaország nagy többsége az ő politikáját helyesli és azért ebben a szellemben kormányozza tovább az országot. A politikai világban a szenzáció erejével hatott Leon Bíum kibukása, akinek helyébe a jelenleg fogságban lévő Duckíos kommunistát választották meg. Magyar Komáromban fele annyi a marhahús ára, mint nálunk! Miért kell nekünk a kétszeresét fizetni? — Müködik-e még az armegállapitó bizottság? — Ha igen, akkor ajánljuk e küiömbséget figyelmébe. Komárom, —május 2. — Saját tudósítónktól. — Egy . szavahihető ismerősünk morc dotía el néküns, hogy odaat Magyarkomáromban a mészáros üzleteknél látta kiírva a hús árakat és csodálkozva olvasta a fslirást, hogy a marhahús kilója egy pengő, vagyis 5 korona 90 fillér csehszlovák értékben. A cső dálkozás annál nagyobb, mert ismeretes, hogy nálunk egy kiló marhahús 12 korona, vagyis húsz fillérrel több, mint a túlsó oldali áraknak a kétszerese. Ez o'yan nagy differencia, hogy a fogyasztó közönségünk érdekében meg kell állani egy szóra. Magyarország tudjuk, hogy mezőgazdasági állam és igy csak természetes, hogy a gazdasági termékek o C3óbbak, mint egy ipari államban. Magát Csehországot és Szlovenszkót együttvéve, ipari államnak kell tekintenünk, de Szlovenszkót külön nézve, nem ipari ország, hanem magán viseli minden tekintetben a mezőgazdasági ország jellegét, mert hiszen ami ipara volt, az már majdnem teljesen tönkre ment. És a munkanélküli ipari munkások száma egyre nő. Igaz, hogy ahogyan a vezető körök az itteni mezőgazdaságot kezelik, az olyan mostoha bánásmód, hogy az is csak visszafejlődésre vezet, de mégse lehet az innenső és a túlsó oldal köztermelése között akkora differencia, hogy indokolttá tenné az itteni kétszeres húsárakat. Az? elismerjük, hogy odaát olcsóbb lehet a marhahús, de viszont semmi indoka nincs annak, hogy itt több legyen az ottani árak kétszeresénél. Hiszen az őstermelőnek, a gazdának is élni kell és a közvetítő kereskedelem is nyerni akar és emellett jogos a mészárosoknak is a tisztességes polgári hasznuk, de mégis :tt valami nincs rendjén, mert ha mindegyik csak tisztességes polgári haszonnal dolgoznék, akkor nem szabadna kétszeresének lenni a marhahús áraknak. Annyi tény, hogy a gazda jár legrosszabbul, mert az élőmarha ára nagyon alacsony úgy, hogy a mostani élősúly árak mellett sokkal alacsonyabbj nak kellene itt is lenni a húsáraknak. Talán mégis a közvetítő kereskedelemnél és a mészárosoknál lehet a hiba. Annyi bizonyos, hogy ilyen differenciák mellett, ha valakinek odaát dolga van és ott megveszi a marhahúst é& utána megfizeti a vámilletéket, akkor is sokkal olcsóbban vásárol, mintha itt veszi meg a húst. Nem tudjuk, hogy az ármegáltapitó bizottság mükődik-e még, de ha igen, figyelmébe ajánljuk ezt a nagy árkülönbséget a két oldal húsárai között. Lépjen érintkezésbe a szakelőadókkal, az állatorvosokkal és a szomszéd városokban is érdeklődjék a húsárak iránt és ezeknek alapján szabályozza az árakat és pedig minél előbb, mert az emberi gyomor is megkívánja a napi táplálékot és Komárom leszegényedett középosztályára és hivatalnokosztályára nagyon is ráfér, ha olcsóbban tudná a maga és a családja élelmezését ellátni. Ha pedig nem működik már az ármegállapitó bizottság, ami igazán nagy kár a fogyasztó közönség szempontjából, akkor újra kezdje meg áldásos működését; hogy legalább legyen egy hivatalos szerv, amely a túlhajtott üzleti élelmességgel szemben védelmébe veszi a szegény fogyasztókat is. Itt is érvényesüljön a többség érdeke és a fogyasztók nagy tömegének érdekeit mégsem lehet alárendelni a cikket előállítók érdekeinek. Nem is naponta, de percről-percre halljuk a jogos panaszokat, hogy a megélhetési viszonyok mindig súlyosabbak lesznek, az irányadó tényezők tehát segítsenek a szegény fogyasztókon ott, ahol lehet. És itt azt hisszük, hogy lehet! A milánói munkások bódoió felvonulása Rómában Mussolini előtt. — május 1. Milánóból 12 különvonaton 10 000 munkást szállítottak Rómába, akik hódoltak Mussolininek. Az ünnepélyes felvonulás után a Colosseumban Mussolini nagy beszédet mondott, amelyben kijelentette, hogy a világtörténelemben ez az első eset, mikor imponzás munkás tömegek mozdultak meg és fejezik ki hódolatukat a kormány feje előtt. Hatesztendei kormányzása után bátran lehet álíitani, hogy nincs az egész világon olyan uralom, amely alaposabban foglalkoznék a muakástömegekkel, mint a fasizmus. Mussolini szerint a munkások magisztráturáját létesítette a fasizmus, amely elismeri a jogokat, mihelyt a kötelességek teljesítése megtörtént. A fasizmus jelenti az igazi haladást az emberiség történetében. Beszédét ezzel fejezte be: Mi vagyunk a forradalom, amely egyúttal az ellenforradalmat is jelenti. Anglia ultimátumot küldött Egyptomnak. — május 1. Az angol alsóházban Chamberlain külügyminiszter kijelentette, hogy Anglia az egyptomi kormánynak jegyzéket adott át, amelyben felhívták Egyplomot, hogy május 2 ának estjéig irasba közölje lord Lloyddal Anglia egyptomi főbiztosával, hogy lemond az egyesülési és gyülekezési jog éietbelépteséről. Ha ez nem történne meg, akkor az angol kormány fenntartja magának a jogot, hogy Egyiptommal szemben megtegye mindazokat a lépéseket, amelyeket a mindenkori helyzet megkíván, A külügyminiszter azt is közölte, hogy az angol kormány azzal a tervvel foglalkozik, hogy az egyptomi kérdéssel kapcsolatban diplomáciai fehérkőnyvet tesz közzé. budapesti ügyészség liáiom gyilkosság miatt kín kun Béla kiadását Ausztriától. — május 2. A budapesti ügyészség hivatkozással a Magyarország és Ausztria között fennálló viszonossági szerződésre, előterjesztette indítványát, amelyet a budapesti büntető törvényszék közvetít az osztrák büntető hatóságokhoz. Indítványát az ügyészség Effinov Erigo, Juckelsohn Isay ukrán katonatisztek és Mildner Ferenc tüzérkapitány meggyilkolásának bűncselekményeire alapítja.
