Komáromi Lapok, 1928. január-június (49. évfolyam, 1-78. szám)

1928-04-28 / 51. szám

1928. április 28.

Komáromi Lapok

3. oldal.

Vadász és Gyűjtő úton

Kittenberger Kálmán:

KeUt-A^nkában

* 1903-1926 *

199 fényképpel, két rajzzal és egy tájkép melléklettel.

A legszebb magyar könyv vadászoknak és természetbarátoknak! A könyv ára 208 ckorona.

1 Kapható a Spitzer-féle könyvesboltban, Komárom j

időt használjuk arra, hogy a közönséget szoktassuk rá az ízlésre. Az iskolák, ahol rajztanitásról szó van, amint fentebb is mondottuk, fordítsanak nagyobb gondot erre. Különösen fontos ez az ipariskolákban. Van Komáromban egy, csakis a művészetek ápolására alakult egyesület, a Jókai Egyesület Szépművészeti Osztálya (röviden JESzO), ez vegye kezébe az ügyet és rendezzen egyszer egy kiállítást családi házak terveinek rajzaiból, vagy rendezzen például egy versenyt, dijakkal. Ezzel a kiállítással nagyon sok célt szolgálna az egyesület, nevelné és növelné az Ízlést, a művészi érzéket nem csak a közönségben, hanem a rajzot és a tervet előkészítő művészek és építészek között is. A kiállítás növelné a közönség építési kedvét, mert ha valakinek megtetszenék egy egy csinos ház vagy villaterv, bizonyára nagyobb kedve volna az építkezésre, mintha ilyen tetszetős tervet még nem látott volna.

Az iskolák a családi házakkal foglalkozó folyóiratok közül járassanak egyet, kettőt és azt mutassák be a növendékeknek. A napokban láttam ilyen füzetet, egy német cég adta ki, de az ember egy-egy családi ház tervénél, annak belső berendezésénél órákat el tudna tölteni. Aki megnézte ezt a füzetet, ha soha se gondolt arra, hogy telket vegyen és házat építsen, okvetlenül megérlelődött a gondolat, hogy igyekezzék olyan csinos házat mondhatni a magáénak és hangsúlyozzuk, tisztesöprik a divényi határt, hogy a legszemesebb kaszárnyái pucováló készültség is magántanfolyamra járhatna hozzá,

Balassi uram kastélyának ebédlőpalotájában hajnal óta bajoskodik két fütőlegény a kandalló tüzével. Nem unatkoznak, mert szélűi fi olyan nótákkal mulattatja őket, hogy könnyekig meghatódnak. Nem annyira a mélabus akkorduktól, mint a csipős füsttől, me' lyet a pajzán fickó szemükbe vagdos.

— Galibába kerülünk, Marci, — szól a korosabbik — ha meleg nem lesz itt, mikor ebédre konditják a harangot; olvasatlanul ránk mérik majd a mogyorófa suhogóját.

— Mondja csak, András bátyó, urunk mi szándékkal vagyon a várbeli németek iránt ?

— Hát azt tudod e, öcsém, hogy urunk hadnagyait a falvakból ide parancsolta? Titokban akart velük szót váltani a fegyverházban, de én kihallgattam.

— Gyülekezzetek — mondá — napszállatkor az ebédlő melletti szobában legelszántabb embereitekkel. Lövőszerszámra nincs szükség, nehogy a várbeli legénység valamit megneszeljen. Amint az ének felhangzik, rontsatok az ebédlőbe, aztán .. .

A többit nem értettem, mert ő kigyelme suttogva mondta.

— Az árgyelusát, András bátyó, nem szeretnék ilyen vendégségbe járni. Urunk ma korán kelt, mit csak akkor tesz, ha nagy dologra készül. Szokása ellenére az égetett bor tetejébe egy pohár csipő ürmöst is eresztett. (Ugyan mit szólnának a mai paszomántos gyomruak az ilyen reggelihez?)

— Én csak ammondó vagyok, fickó, hogy itt ma kurucvilág lesz. Nem hallottad-e éjfélkor a kuvik szavát? De ne szólj szám, nem fáj fejem.

Herberstein várparancsnok hadnagyaival a nagy, négyszögletes asztal mögé ül, a fal mellé állított, bőrrel bevont padokra, szembe velük Balassinak benfentes emberei a karszékbe telepednek. A csengetyüszóra gyűl mindenfelől a sok szolga. Az asztalnok

let a kivételnek, de nagyon kevés uj komáromi ház kelti bennünk ezt a vágyat.

Telek majd csak lesz, lehet hogy máról holnapra, de az ízlés elsajátítására idő kell, hát a telekvásár idejét használjuk fel arra. Tüske.

8130 HP RENAULT

a kis francia hatcylinderes

MORTÜSI!

Nagy teljesítőképesség, nyugodt menet, gazdaságos, elegáns és kényelmes —

286 500 Ke útadó.

Szállítja:

M. J. Cerny, Bratislava

Bognár-u. 1. Telefon 21—39

Maniu 300.000 emberre számit a gyulafehérvári gyűlésen.

— április 29.

Bukaresti lapjelentések szerint Maniu úgy véli, hogy a május 10-iki gyulafehérvári gyűlésen mintegy 280.000 ember vesz részt és felszólítja a résztvevőket, hogy egy hétre vaió élelmet

intésére előkerülnek a jónál-jobb étkek.

A tehénhus aranyszínű levesét a különféle halak sokasága követi. Kecsege pisztráng forró vajban, csuka tejfölös lében, vagy tejfölös tormában, viza savanyu lében.

Nem hiába dicsérik messze földön a divényi gróf konyháját, mert ennél jobban elkészített halat a bécsi Burgban sem ettem — mondja Herberstein. Egyébként erdélyi módra főz itt a szakács, mióta Barcsay Juditka a kastély úrnője. A savanyu, édes lucskos káposzta, mely a magyar gyomor egyik legillendőbb eledele, meg van rakva lud-, tehén- és disznóhussal, a héjjalt borsó perzselt szalonnával. Ma elámulnánk a sok léfélén. Van ott kaszás-, tárkonyos- és hosszúié, egyikben tehénhus, másikban ürü, a harmadikban ludhus úszkál. Van disznóláb (sonka) ecettel, sült tyuk hagymával, ecettel. Végül jönnek a szárnyas vadak tűzdelt szalonnával, majd a szarvas-, őz-, nyulhus fekete lében. A mézes és kürtőskalácsokon, marcipánokon kivül sokféle a bécsi módra készült édesség; nevüket hiába kutatná valaki memóriám gyarló masinájában.

A borkirály szerepére maga a vendéglátó gazda vállalkozik, ki talán Apaffy Mihály uram ő nagyságánál is jobban győzi a szőllő nedűjét. Soha nem részegedik el. Asztalánál mindenkinek innia kell, mentséget senkitől el nem fogad. Sűrűn felharsan a trombita pohárköszöntéskor. De a német atyafiak kemény, boredzett legények, egy sem készül az asztal alá.

Megszólal a hegedű, cimbalom, nyekereg a duda; a török sip (tárogató) szomorú magyar dalt sirdogái. Szklabonyai Peti, az udvari bolond, a várbeliek mulattatására német bohóságokat ad elő, majd hopszasszát jár. Ért hozzá, fiatal éveit bécsi urak mulattatására fordította.

Sebestyén regős megpengeti lantját s mély baritonján rázendít Balassa Bálint gyönyörű dalára:

Boldogtalan vagyok,

hozzanak magukkal. A párizsi Populaire a román krízisről írva kiemeli, hogy Bratianu kormánya érzi a veszedelmet és ezért megkétszerezi az elnyomást és a zsarnokságot és főkép a szakszervezetek ellen lép fel. Nagyváradra mintegy 1(10 letartóztatott szakszervezeti tagot szállítottak, ahol a szigurancia börtönében kegyetlenségekkel kínozták őket. A foglyok nagyrésze éhségsztrájkot folytat.

flz „akadémikus“ ügyhöz szerény hozzászólás.

Komárom, —április 27.

Olvasom az akadémikus ifjúság röpcéduláját és olvasom ennek a lapnak szerkesztője tollából egy megbántott és feltétlen jóhiszemű embernek a jogos felháborodását. Talán napirendre is lehetne ezzel térni az egész ügy fölött, de úgy találom, hogy a szerkesztő ur valamiről elfeledett írni, amiről mi, öreg családapák többet tudunk. Ez szintén a „mama kedvenceire“ vonatkozik, a „kisebbségi mentalitás“ és az „uj magyar öntudat“ hordozóira, akik már szerencsésen eljutottak a Színházi Élet kultúrájáig. Reméljük a legjobbat, hogy itt nincs megállás és a Dávid és Góiiát cimü nagyszerű irodalmi alkotás csak mutató volt abból, hogy ilyen irodalom is van azokban a budapesti lokálokban, ahova erős gyomor kell a malacságok végig „élvezésére“, milyen ezek sokszor olyan finomak, hogy disznótornak is beiilenek.

Mi, öregemberek, szintén jártunk a

Mert kínjaim nagyok,

Beborult ifjúságom .. .

S mikor e sorokhoz ér:

Régi időm elmúlt,

Most másképpen fordult, Szomorú az én sorsom. —

mintha a Balassi uram tekintete ellágyulna, de csak egy pillanatra; mert megszégyelvén gyöngeségét, szeméből haragos villámokat szór.

A dáridó legmagasabb fokát éri. Beesteledik s mikor a sok szövétnek kigyűl, a Balassi intésére feltárul a szomszéd terem ajta. Annak sötétjében felzug a fenséges halotti ének aCircumdederunt.

Mintha Borgia Lucretia látná vendégül a ferrarai halálraszánt ifjakat.

— Kinek szól ez a halotti ének ? — kérdi Balassától a halálsápadt Herberstein.

— Elsősorban neked, hitvány plundrás, ki nemcsak hogy váramba tolakodtál, hanem minden lépésemet kémleted, kopóidat még a zólyomi vadászatra is utánam küldted, hogy beárulhass.

Megvillannak a spadasszinok szablyái. Hozzávágnak a németekhez. Azok is értenek ám a viadalhoz, — tanú rá Lászli András meg Vajda Pista, kik nem fogják többé a boroskupát emelgetni — de a sokszoros túlerő elnémítja őket, sorban dőlnek le a palota szőnyeges pádimentumára. Utolsónak került hozzájuk Herberstein, kit a Balassi pengéje vert által a másvilágra.

Kardok csattogását, halálhörgést tulharsog a borzalmas gyászdal. Mire felhangzik: et cum Lazaro quondam paupere vitám habeas sempiternam, a német sógorék már az egykor szegény Lázárral paroláznak valahol a paradicsomban. (Ha ugyan labancnépség ilyesmire számíthatott.)

Kik borzadozni kezdenek a Balassi véres lakomáján, azoknak jusson eszébe, hogy akkor a világnak nem volt üldözöttebb vadja a magyarnál. Törököt, németet pusztítani bármi módon, dicsőségszámba ment.

Balassiék most magukra öltik a lemagunk idejében bálokba, tánckoszorúcskákba, de ott egy nagy szabályt vertek a fejünkbe már jó fiatalon és az bennünk is maradt: azokon a táncestéken, ahol a régi magyar egyetemi ifjúság felvonult táncosnak, ott minden leány igen jól mulatott. Mert az becsületkérdés volt, hogy minden meghívott vendég jól érezze magát és jól mulasson. A mostani mulatságokon • rendezők ezen a szabályon — ami még ma sem évült el — a legjátszibb könynyedséggel teszik magukat túl és a megjelent ismerős Pipikék, Pucikák, Dusikák és Fittyfirittyecskék nagyszerűen mulatnak, a többi ismeretlenebb, kevésbbé pajtáskodó kisleányok pedig jogosultak nézni a kevés táncoló párt akár kivilágos kivirradatig,

Megfehéredett öreg fejemmel borzasztó neveletlenségnek tartom ezt és tartják valamennyien a korombéliek, de szóvá kellett ezt egyszer tenni, ha nem is függ össze szervesen az akadémikus vitával. De a következtetések, amelyeket nyomban le fogok vonni az „ujarcu magyarok“ eme viselkedéséből, reájuk is vonatkoznak. A mai ifjúság ból, illetve lelki alkatából két kellék hiányzik, ami az öregebb nemzedékben jobban ki volt fejlődve: a fegyelme zettség és az összetartás.

A fegyelmezettségen azt érteném, hogy legyen olyan valaki az élükön, akinek akaratát respektálni volnának kötelesek. Ma a marsallbotot so.ckat többen viselik, mint kellene és mindenki intézkedik, de ijesztő csekélység az, aki engedelmeskedik. Az összetartás rendkívül fontos a fiatalság életében,

gyilkolt németek ruháit. A varkapu őre beengedi őket abban a hiszemben, hogy gazdája jött meg kíséretével. Utánuk betódui Balassi fegyveres népe s az ellenálló őrséget levágja, a többit foglyul ejti.

Másnap a divényi vár fokán bölényes (bölény van a Balassi-cimerben) zászlót lenget a szél.

Fáradt lovas kopogtat Tályán György diák házának ajtaján.

— Erdélyből jövök, Györgyöm, — kezdi Imre gróf — Kapy undok cselszövénnyel kiijesztett, A gazdag várur, a hatalmas főispán, a szentelt lovag (eques auratus) hazátlan bujdosó lett. Párnám sincs, hová fejemet lehajtsam, pedig már pihenni vágyom. Végzettül betelt. Mikor a császár pribékjei divényi váram palotáit enyészetnek adták, javaimtól megfosztottak, magamat béklyóba vertek: hitvestársamat elvitte a bánat. Fiaim már előbb beleuntak nyavalyás földi életükbe. Utánuk megyek; láthatod arcomon a halál rózsáit.

Boldogtalan Balassi Imrei A zord tekintetű historikus pálcát tör fölötted, én nem tudok, mert mindig az a nemes cél vezette karodat, hogy magyar földön magyar legyen az ur. Divényi kastélyodról az idő lemálasztotta, mit reá vésettél: Homo proponit, Deus disponit (Ember tervez, Isten végez); de az oroszlán bátorságával harcoló hős emlékét nem tudja feledtetni.

Egyik kortársad találóan írja rólad:

„Vitézség csillaga nemde nem Balassa?! Kinek életében nem volt harcra mása. Tigrismódra futó lovára ha felül, Aranyos fegyverben ellenségre repül — Előtte az pogán mindenfelé csak dűl, Ki miatt sok török lelkében meg is hül.“

Életedben sokat vigadtál a tárog'*:ó hangja, meg hegedűszó mellett, most művészi kéz játékában találhatod kedvedet, mióta Lavotta mester osztályos atyafiságra lépvén veled, pihenni tért melléd a tályai árnyas temetőbe.