Komáromi Lapok, 1928. január-június (49. évfolyam, 1-78. szám)

1928-01-14 / 6. szám

1928. január 14. Komáromi Lapok 5. oldal. l“-k\ ffi Reumatikus K. : -\ U és izomfájdalmakat, valamint végtagok szakítását a legjobban csillapítja a mTIi Hí. ÜICHTER-FfLE «IKER Pl EMIM :'' A Jifl j Ib' Óvakodtunk u’ánzatoktól I VaRdi ce^k a „R CHTER“ névvel és „VÖRÖS HORGONNYAL" ellátóit. Ára: Ke 20—, 12‘—, 750. Ahol nem kapható, közvetlenül küdi: Dr Rchter gyógy­ítás szertár, Prági I, Rővolucií 5/551. a lányka levele olyan témát vet fel, amely csak most a farsang alatt aktuális. Tehát lássuk a leány leve­lét, amely hangzik ekképpen Kedves Faun! Sok jó tanácsot adóit már ennek is, annak is, segítsen most miraj­tunk Adjon tanácsot, de az jó legyen és a halás biztos! Ne hogy azt kelljen mondani, adtál Uram esőt, de nincs köszönet benne. Kedves Faun, ötezer éves bolyon­gása alatt már sok mindent tapasz­talt s igy azt is tudja (hisz már nagyon régi szokás), hogy a szökő­évben a lányok megkérhelik a fér­fiakat, hogy legyen az ö édes uracskájuk Itt a bökkenő, hogy csináljunk ezt a legénykérést, hogy kosarat ne kapjunk, Kedves jó Faun, ebben csak Maga tud tanácsot adni. Meg­jegyzem, sürgős az ügy, elmúlik február s akkor kikéstünk az idő­ből, hiába minden, várhatunk négy esztendeig s addigra a kedves ideál megnősül s mi sirhatunk utána. Higyje el, igen nehéz a válasz­tás, pedig a választék, őszintén megválva, nem is olyan túlságosan nagy. Ha fiatalt választunk, akkor azt mondják, ez még csak gyerek­ember, nem komoly, közeli elválás lesz a vége. Ha csinos, ráfogják, hogy minden szoknya után fut, meg fogja csalni a feleségét. Ha gazdag és csúnya, akkvr megszólják a lányt, pénzért eladta magát, csak­hogy divatozhasson. Ha idősebb, akkor rögtön kitalálják, hogy azért ment hozzá hogy az ura úgy sem soká él már és akkor özvegyasz­­szonyi szerepében kacérkodhasson. Arra nem is gondolnak, hogy csúnya férfit is lehet őszintén szeretni a jó tulajdonságaiért és a szerelem nem nézi a keresztlevelet. Lássa, kedves Faun, annyi gondja van a lánynak, ha legénykérőbe akar menni. Mégis csak jobb úgy, ha a férfiak kérik meg a lányokat, csak hát azok a csúnyák többet gyakorolnák magukat ebben a szép szerepben. Akkor igazán nem volna semmi baj. Kedves Faun, mondja hát, mit csináljunk, hogy a szeretett férfit meghódítsuk és házasságra bírjuk? Tanítson meg bennünket hódítani és hódolni. Jobb ám szeretve lenni, mint szeretni. Ha egy asszony iga­zán szereti az urát, még a szépsé­gét is föláldozná érte pedig ez a leghatalmasabb fegyvere minden nőnek. Itt van a szökő év farsangja, kell hogy a lányok elinduljanak legény­­kerőbe s ez legyen a jelszavuk: „Nem akarunk többé agglegényt látni, sem most, sem a jövőben“! Sok szívélyes üdvözlettel, egy szerelmes kisleány. Eddig szól a levél. Hát tudja ked­ves kislány, ön borzasztóan nagy tévedésben van, mikor azt hiszi, hogy a lányoknak csak a szökő év tarsangján adatott meg az a privi­légium" hogy ők kérjék meg a fér­fit férjnek,. Ez bizony rettenetes té­vedés. A mai modern lányoknak Hekuba a szökő év farsangja, azok állandóan férjet keresnek. Hát a mai divatos ruhák, ame­lyek ma holnap a szinguléz höl gyek ruházatára (apró kis kötényke) zsugorodnak össze, a mai táncoto­kat összeforrasztó táncok, a mind­egyre terjedő és a városligeti apa­csok, jasszok, csibészek és csirke fogók léha nyelvét, beszéd modo­rát utánzó társalgások a kétértel­műnek mondott, de nagyon is egy­értelmű megjegyzések ugyan mik volnának mások, mint mind legény­kérések, férjfogások eldurvulva, s a jó ízlés útjáról mindjobban le férve, de mind mind legénykérések, legényfogások és csapdák Már itt hangsúlyozom, hogy tisz­telet a kivételnek, mert hála Isten vannak ilyenek is. A számuk egyre fogy de azért még vannak. Felteszem és hiszem, hogy ma­­gácska is ehhez a tiszteletreméltó rendhez tartozik, mert akkor nem kérdezné tőlem hogy hogyan is le­het legényt kérni, azaz legényt fogni? Régente, a boldog időkben, tény­leg csak a farsangra szorítkozott a legényfogűs, a farsang, a bálok, mulatságok idejére és akkor állt csak az a tétel, amelyet valamikor a boldogult budapesti Népszínházban hallottam énekelni Küry Kláritól: A bál vadászat kérem, Egy szó, mint száz, Hol a lány mindenképpen Csakis férjet vadász. A vad bizony sok féle Bakfis, hát. megjegyezd, Hogy meg légy aztán véle, Ha rajtad a kereszt, S mivel közéig az óra, Hogy bálba mégy magad Kívánok hát kapóra Egy-két szemes vadat. Kacs'nts hát csak nagyon A szem, az messze hord, És szárazon galambom Tartsd ém a puskaport, így volt ez a boldog időben. Ma már bál az egész élet, ahol azok is táncolnak, akik már a siralom­házban érzik magukat. A férjfogás tehát nem szorítkozik csak a far­sangra, mintahogyan a bálozás is kilépett a farsang szűk kereteiből és ma már elég ha elmennek a kávéházba, s ott eltolják a fekete, a kapuciner és a biliárd asztalokat, kész a bálterem és kész a bál. Istenem, hogy változik a világi a nagyanyáink tisztes idejében mi :soda megbotránkozást váltott volna ki, ha nők kávéházba jártak volna akár gardedámmal is, és most köznapi, bevett szokás lett az Hogy én tanítsam ki magácskát, hogy hogyan kell férfit fogni. Hiszen ez a tehetség veleszülelik minden női lénnyel, mint a hogyan az egér fogás ösztöne a kismacskákkal. Az öreg macska csak felügyel a kismacska első vadászatainál. Igaz ez a hason­latom kissé sántít, mert a női nem kis és nagy macskáinál gyakran megesik, hogy a macska mama rendesen eltogdossa a kismacskája elöl az egereket és aztán mennjen ilyen körülmények között férjhez a kis leánymacska. Hogy hogyan kell legényt fogni ? Hát erre is van egy dalszövegem, amelyet még valamikor Fedák Zsa zsától hallotíam elduhajkodni a Cigányszerelemben: Férfinak mi csókot sose kínálunk. Hanem csak úgy, meg amúgy csinálunk (közben kacsint). így csinálunk, úgy csinálunk, tudja Isten, mit csinálunk, Van már ennek ezer módja minálunk! Ez az kérem! Itt van a kutya, az az, a leendő férj eltemetve. Van már maguknál ezer módja a férj­fogásnak. És tőlem kér tanácsot?! Egyszer az alábbi párbeszédet ha lottam egy bálterem félre eső zugában: — Mondja Tomory ur, miért nem nősül meg ? — Mert én nem hagyom magam meqfoqni. Én olyan üqyes vaqyok mint az angolna — Igen ? Csakhogy ön feledi azt, hogy mi lányok angolnát is tudunk ám fogni. És tényleg. Két hónap múlva be­kopogtat hozzám az én angolna baiátom. Nagyon szomorú volt. Azt hittem, haláleset történt a családja ban. Pedig csak azért jött, hogy az eljegyzését tegyem bele a lapba. Szegény angolna! Hogy én tanítsam ki magát a férj­­fogás művészetére?! Ilyet kíván tő­lem?! Hiszen ez árulás volna a sa­ját nemeij(|ellen. Megvetne az egész, még szabadlábon járó férfinem Ez éppen olyan árulás volna, mintha a rókakoma kitanitaná a vadászt, hogy a róka milyen csapdával fogható legbiztosabban? Ezt az árulást ne kívánja tőlem. Haj pedig de tudnék jó tanácsot jj adni. Ehhelyelt azonban egyszer majd ’ megírom a mai férjfogási módok j szigorú kritikáját. Egyet azonban elárulok. És pedig f azért, mert ez a titok már idejét \ múlta, most már nem veszedelmes f Ezelőtt ötezer ével, amikor én még ] ezer éves voltam, mert én 6 ezer jj éves vagyok, nem 5, amint ön Írja \ levelében (ugyan mit fiatalít, nem i vagyok én nő), szóval ezelőtt \ ötezer ével az volt a kabalám, hogy ] ha én beleszerettem egy leányba, í az szerencse volt a leányra nézve, | mert az soron kívül férjhez ment, ? de máshoz. (így kétszeres volt a ; szerencséje) Minket Faunokat ugyan- \ is vagy ezzel, vagy azzal vert meg i a végzet. Engem például azzal, hogy I akiért én lángra lobbantam, az min- j dig másé lelt, Ezzel az átokkal suj- * tolt Faunoknak, már mint nekem is, az volt a kedvenc nótánk (elég émelygős), hogy „Oh miért vagy ! másé!“ És igy éjThelö, hogy mi Faunok állandóan rokonszenvezünk, j a Cyranókkal, kik hiába simák a j Roxánok után, mert az másé Egy ideig azt hittem, hogy a vég zet ilyetén való rendelkezése átok, de amikor később láttam, hogy az én titkos Ö-im milyen elhízott, slampos, rendetlen és a szegény urukkal, mit sem törődő amazonok j lettek, akkor jöttem rá, hogy a sors í keze nem is átokkal sújtott engem, ■ hanem nagy nagy áldást küldött : reám, amelyhez hasonló jókat kíván ! Faun j Miért gyűlölte ; Szerbia Ausztriát? | György evict VJadán volt szerb miniszterelnök emlékiratából — január 13-án. A német könyvpiacon most je- | jentek meg Szerbia egykori mi- 5 niszterelnőkének a 84 esztendős György eves Madán dr-nak emlék iratai. Gyorgyevics dr„ aki Obnovics Sándor király uralkodása alatt volt Szerbia miniszterelnöke, a memo­árokban megemlékezik a monarchia utolsó külügyminisztereinek: Aehren- ; thal-Lexa és Berchtold grófoknak baklövéseiről. Annak jellemzésére, hogy Berchtold Lípót gróf milyen felületes volt, a következő epizódot meséli el emlékirataiban az egykori szerb miniszterelnök, aki egyébként mindig Ausztria Magyarország őszin­te barátja volt és az orosz orientáció helyett a monarchiával való meg­egyezés szükségessé ét hirdette. Az egyik bécsi lap jóval a háború előtt azt a gondolkodásra késztető körkérdést találta föl, hogy a bal­káni népek általában és Szerbia különösen miért gyűlöli Ausztriát? Mivel a kérdést hozzám is intézték, brosúrát írtam Quo vadis Auszíria ? címmel és ezt a füzetet Bécs minden irányadó politikai személyiségének, Berchtold gróf külügyminiszternek is megküldtem. Megmagyaráztam azt, hogy az osztrák kormányok kétszáz év óta mnden balkáni né­pet de különösen Szerbiát megki­­nozzák, hogy Ausztria-Magyarország az olasz irredenta mellé erőszakkal még egy szerb és egy román irre­dentát teremt. Kis idő múlva nagyon hízelgő leve et kaptam Berchtoldtól aki nagyon megköszönte a „rendkí­vül érdekes brosúra" megküldését. Majd, hogy sóbálvánnyá nem lettem a bámulattól. Ezt a levelet minden­kitől inkább várhattam volna, mint Berchtoldtól. Mert meglehetősen rosszul bántam el vele a .brosúrám­ban. Nem csupán, hogy leszóltam és kigúnyoltam politikáját, két he­lyen előbbi miniszterekről, akik nagy politikai baklövéseket kővettek el, mint az „akkori Berchtoldokról“ emlékeztem meg. Eleinte meglepőd­tem, de azután tisztán láttam: Berch­told gróf egyáltalán nem olvasta füzetemet, hanem egyszerűen néhány frázissal köszönetét mondott. Ekkor felismertem, hogy itt már semmiféle tanács nem segit, hogy feltartóztat­hatatlanul közeledik a végzet és hogy úgy kell történie mindennek, ahogyan később valóban megtörtént. NAGY NYERESÉG HAGY FORGALOM CSAK v VILLANNYAL

Next

/
Thumbnails
Contents