Komáromi Lapok, 1928. január-június (49. évfolyam, 1-78. szám)

1928-04-14 / 45. szám

1928. április 14. Komáromi Lapok 3. oldal. amelyeknek kiírásával a taktikázá- . kai csak a késő ősszel tartják meg, soknak szokásos folyamata indult 1 addig pedig a járási választmányok meg és nincsen kizárva, hogy azo- { mandátum nélkül működnek tovább. Jegyezze meg magának ELBERT divatáruháza Nádor-utca 19. tavaszi szenzációs uj árait! Poupplin divat Ing 2 gallérral 381— Műnkig zephir ing 16'— la Kemény dupla gallér 4'80 la Félkemény < > 4*80 Kötött divatzokni 2’60 - 3-— Kötött divat selyerazokni 6'50 la Köpper alsónadrág hosszú 12 50 Rövid alsónadrág zephir 13’50 Selyem raagánkötő 850 Gumi nadrágtartó 7’50 Selyem harisnya 11*— Mosó Berber selyemharisnya 21—24 Selyem alsónadrág la 22'60 Gyermekzokni 3' Gyermektrikó 5 Gyermek trikóalsóuadrág 5 Manzsettás cérnakeztyfl 12 Rádió gyermekharisnya 3 Tavaszi dlvatpulover 70 Flór harisnya nói 10 Dús választékban szekrény- és sport-gyermekkocsi, selyem férfi ing, szines nadrágkombine, bőr retiköi, flór férfi harisnya és sokni, francia batiszt zsebkendő, sétabotok stb. 242 A Klapka tér. i —április 13. A húsvéti ünnepek alatt vendégem volt. Valaki, akinek a nagyszülei komá­romiak voltak, de aki maga nem iátta még Komáromot sohasem s csak, mint a Komáromi Lapok szorgalmas előfi­zetője és hűséges olvasója, értesült a Komáromban történtekről, eljött hozzám, hogy színről színre láthassa öreg apái földjét. Lelkendezve borult a nyakamba. — Hová tettétek a Klapka szobrot ? — ? — Azt, azt! Most jövök a Klapka tér felől. 0 vastam a K. L.- ban, hogy Komárom főterét a Klapka teret parkí­rozni fogják s láttam is az uj parkot, de a szobor eltűnt. — Lehetetlenségeket beszélsz! — csodálkoztam. Felelet helyeit megfogta a karomat és beietu8zkolt az autójába. Repültünk, a Kossuth téren tova. Egy pillanat s az autónk megállt, de nem a Klapka téren álltunk meg, ha­nem a Pandató utca és a Megyercsi utca találkozásánál. Vendégem diadal­ittasan nézett reám: — íme! Itt a parkosítási De hol a szobor? Ámulva néztem körül. Csakugyan, uj parkírozásnak nyomait láttam. Ott, ahol máskor üres butorszállitó kocsik szok­tak á Ini, most karókra feszített szöges drótcsikon beiül visszamefszett tama­­riszhok, méternyi tulyafák és egyéb csemeték álldogállak szépen beieültetve az anyaföldbe. — Ez nem a Klapka tér, — világo­sítottam fel vendégemet, — azérí nincs itt a szobor. — No és a beígért park?! Ejzé zsugorodott?! Zavarba jöttem. — Ez... ez — dadogtam — ...csak előfutár ja, a Klapka téri parkírozásnak, hogy... hogy — úgy mondjam: kisér­leli nyulacska. Kipróbálják az ültetési távolságot, jobban mondva közelséget és a szöges dróttal kapcsolt karók esztétikai és távlati hatását. — Különben is — vetettem oda könnyedén, a lokálpatrióta félreismer­hetetlen büszkeségével — a Kiapkatér részlegesen már emberemlékezet ó!a parkírozóit — ügy? No azt megnézzükI Egy pillanat, egy mozdulat, egy sikló rohanat és máris elmerültünk a Klapka tér részleges parkjának szemlélésében, — Mi ez? — kérdezte vendégem,a vasrácson belülre mutalva. — Ezek szomorú szederfák. — Amott lejebb. — Bukszusok, szép örökzöld buk­­szusok — dicsekedtem. — Még lejebb, ott a földön, a szo­morú szederfák és szép örökzöld buk­­szusok alatt. Oda pillantottam és lokálpatriotizmus­tól előbb még oly büszkén dobogó ke­belem elszorult. Piszkos papírdarabok, üres gvufás­­skaiulyák. üvegcserepek, rongyocskák szoronkodtak szerényen széjjelszórva, helyenként gőgösen tömörülve a szo­morú szederfás és örökzöld bukszusok alatt. Egy pillanat alatt meggyű!ö!te;n ven­dégemet és elhatároztam, hogy lóvá teszem. Micsoda impertinencia is az, ilyesmit szóvá tenni. Végre is, mi ott tartjuk a mi szemetünket, ahol akarjuk. Nézze meg az emberi — Ez szimbólum, tisztán szimbólum, részben reklám — magyaráztam fö­lényesen. — A papirosról eszünkbe kell jutni, hogy az ünnepek alatt nyomtatvány­­kiállítás van Komáromban. — A nyom­tatványhoz papiros kel! — ugye bár — tettem hozza oktató gőggel. — Ez a palackmaradvány pedig — reményiem látod, hogy falai erős csí­kos üvegből valók — jusson erről eszedbe, hogy Kossulh Ferenc előtti kor­ban ilyen üvegen bocsátották át a fényt a nyomdai utón való képsokszorositás műszaki eljárásánál és csak a Kossuth Ferenc utáni korban tették keresztben a csikós üveget s igy lett a csíkos ké­pekből pontos kép, ellentétben az előbbi csikós képekkel. — No látod — folyfaítam szelideb­­ben — látva elrökönyödését — a gyu­faskatulya azt szimbolizálja, hogy mi­kép a gyufa lángja fényt és világossá­got terjeszt, azonképen fénye van a kulfurán3k is, lángja van a lelkesedés­nek is. . . — ... miként a tiédnek — szólt vendégem meghatóban. — Az a rongyos fél kesztyű pedig azt jelenti, hogy va­laki odadobja a kezfyüt annak, aki mindebben kételkedni mer, amit, te itt előadtál. — Most már csak azt nem tudom, hogy felvegyem e a kesztyűt vagy ne? — morfondírozott tovább. — Hí tudnám biztosan, hogy ezzel használok a Klapka tér teljes parkiro­­zási ügyének ... miért ne?, — fejezte be értelmesen. k. p. p. Az uj lakótörvény csalódást hozott azoknak, akik a teljes felszabadítást várták, amire a közeli években sem lehet gondolni. Olvasóink közül mind sűrűbben for­dultak hozzánk kérdezősködésekkel, \ hogy az uj lakástörvény rendelkezései­­\ ről felvilágosítást kérjenek tőlünk. Azt i hisszük, a közóhajnak teszünk eleget, ■ ha a lakástörvény uj rendelkezéseit l Kovács Gyula dr. ügyvéd tollából a ! következőkben ismertetjük: \ Az uj törvény, ámbár sok lényeges . újítást hoz, csalódást jelent azoknak, ! akik azt remélfék, hogy most már a iakóvédelem rohamos leépítése veszi kezdetét. A miniszteri indokolás kifeje­zetten hangsúlyozza, hogy a teljes fel­szabadításra a közeli években még j gondolni sem lehet. A teljes felszaba­­l ditás csak akkor történhetik meg, ha a régi és az uj házak bérei közti különb­ség meg lesz szüntethető, azaz, ha a közgazdasági viszonyok annyira meg } fognak változni, hogy a régi házakban 1 levő lakások bére az uj házakban levő I lakások bérének magasságára lesz emel­hető, ha az összlakók gazdasági vi­szonyai oda fejlődnek, hogy reájuk I nézve a régi bérek ilyetén emelése el­­j viselhetővé válik. { Ezen szempontok szerint kell a lakó­védelem szabályozásánál tekintettel lenni, | de mivel ez a fejlődési folyamat hosz­­\ szabb ideig tart, a lakóvédelem végle­­j ges rendezése csak több évre kiható i törvénnyel lesz eszközölhető. Ezen tör­vény előkészítése azonban mély tanul­mányokat és tanácskozásokat igényel, — április 13. mely okból a kormány kénytelen volt ezúttal is csak átmeneti, egy évre szóló rendezéssel beérni, olyannal, mely a fokozatos leépítés egy lépcsőjének te­kinthető, sok helyen komolyan lényegbe vágó és amely alkalmazkodik az adott általános gazdasági viszonyokhoz. A miniszteri indokolásnak ezt a ki­indulási alapját általánosan elismerik, mert jó törvényt alkotni anélkül, hogy az az életviszonyokba beilleszkednék, nem lehet. Más kérdés az, hogy ez a szempont tényleg végigérvényesül-e a törvényben, illetve, hogy jól van-e meg­oldva. Kétségtelen, hogy ezzel a meg­oldással az összes körök (bérbeadók és bérlők) megelégedve nem lesznek, de minden reményünk meg van arra, hogy az egy év múlva életbelépendő vég­leges megoldás alapos előkészítés után meg is fog felelni. Ezek előrebocsátása ulán rámutatunk az uj törvénynek a fenti szempontok által vezérelt lényegesebb újításaira. Teljes fölszabadítás. a) Azon lakásokat és helyiségeket, melyeket az uj törvény kihirdetése után, tehát 1928 április 1 tői uj bér­lőnek adnak bérbe, a (Örvény kiveszi teljesen a lakóvédelem alól és pedig tekintet nélkül arra, hogy kis vagy nagy lakásról van szó. Lényegbe vág tehát ez az újítás, mert az, aki lakást, vagy helyiséget fog ezeníul kibérelni, arra a bérlők védelméről szóló törvénynek sem csinált valamit I Ebben a pillanatban a kapu előtt ájultan felsikoitott egy nő: — Akkor az én húgomat ölték meg! Az én húgomat, a kisebbik húgomat, mert ő a Dulovics felesége. Az a hóhérlelkü ember már tegnap is fenyegette, részeg volt, mint a disznó, tegnap is, jaj Istenem, cjak most segits I —zokogta elfulladva és szemében a rémület zöld fénye lo­bogott, sápadt arcára kivonaglott a belső gyötrelem és látszott rajta, hogy már maga előtt látja a vérbefagyott áldozatot. Orrcimpája remegett a féle­lemtől, válla minduntalan összerázkó­dott, megborzongott, pihegett, mell­kasa vadul hullámzott s mikor imbo­­lyogva hátrafordult, hogy elrohanjon, lábából kihullott az erő, kezével a szi­véhez kapott és a földrerogyott. Az utca már tele volt emberrel és úgy nézett ki, mint a felvert méhkas. De a tömeg most az ájult asszony köré sereglett és nyakatnyujtó bámészko­­dással furakodott előre. Az udvar mé lyéből egy leány loholva hozta a vizet, ecetszag áradt szét a levegőben, j^jongó és fohászkodó szavak olvadtak össze, pipafüst és pálinkabüz szorult a kapu alá s az udvari lakásokból rémült gyer­­meksirást vertek vissza a falak. A rendőr előtt, a gázlámpa alatt három férfi állott meg. Vastagtalpu, nehéz cipőt, ferdén vasalt kincstári nadrágot és keménykalapot viseltek, az egyiknek kampójával a zsebére akasztva lógott a meggyfsbot, a másik kettő ólomgömb-fogantyus vaspálcát markolt át a húsos, izmos, óriás tenye­rével, de gyöngéden fogta, mint valami meleg asszonykezet. — Mi történt itt? — kérdezte az egyik nem éppen hangsúlytalanul és a kemény szóra felriadt és elcsendesedett a lihegő, bámész, türelmetlen ember­sereg és sunyi alázatosságra billent fejjel, majdnem félénken né>ett az öles­­lermetü detektívek felé, akiknek kegyet­lenül hideg pillantása szinte szúrta a veséjüket. A rendőr töviről-hegyire elmagya­rázott mindent, aláfestette a fontosabb momentumokat, felsorakoztatta a tanu­kat és markáns vonásokkal rajzolgatta a gyanúsítottak portréját. A detektívek pár szót váltottak egy­mással, kérdéseket tettek fel, pillana­tokra elgondolkoztak, majd megállapí­tották a nyomozás tervét és három irányban eltávoztak. Az ájult asszonyt ezalatt már eszmé­letre téritették, a tömeg újra körülvette a rendőrt, de akadtak, akik ellenállha­tatlan kíváncsiság lázától gyötörve, a detektívek után somfordáltak, — Biztosan Dulovics követett el va lamit, — jelentette ki most már bátran egy égő szemű és gyűlölködő tekintetű ember, akiről első pillanatra meglát­szott, hogy azzal a bizonyos Dulovics­­c<al engesztelhetetlen baráti viszonyban van. — Én Pintér Lacira gyanakszom, a szijjgyárlóra, mert már a múlt héten is kijelentette, hogy megmutatja a meny­ország kapuját az asszonynak — óva­toskodott elő a gyanújával egy cingár, ravaszképü fiatalember, de tüstént el is tűnt a tömegben. A lámpa alatt egy festett arcú asz­­s?ony jelent meg és heves gesztusok­kal kisérve mondta el a véleményét. — Nem olyan nagy dolog az egész, csak a végzet érte utol azt a Dulovics­­nét. Akármit beszélnek is, ő a hibás. Rossz természete volt, egy percig sem tűrtem volna. Az a bolond jó ura meg esztendőkig tűrt. Őmiatta szokott rá az italra. Ha megverte, mindig oka volt rá, én jól ismertem őket, de hát már hiába minden, megtörtént a baj, sze­gény asszony megbünhődött, —mondta nagyot sóhajtva, de a részvét meleg vonásait sehogy sem tudta rákénysze­ríteni az arcára. De a tömeg azért még mindig bizony­talanságban volt a felől, hogy melyik utcába, mely házba és kinek a lakásába képzelje az éjféli dráma szintelét. Vol­tak, akik a sarki fűszeres neve körül ólálkodtak és szaporán pislogtak a bolt lehúzott redőnye felé. Voltak, akik az utcabeli cipészt szerették volna már megbilincselve látni, voltak, akik egy rabbiáius természetű vasesztergályosra öltögették a nyelvüket, mások az utca­­béli gazdag pékmestert gyanúsították, aki valami örökség miatt civakodott naponként a feleségével. Minden rosszindulat, leselkedő kár­öröm. szemforgató részvét, elrejtett bosszú kitombolta most magát s az őszintébbekből ellenállhatatlan erővel kirobbant a gyűlölködés. Csak a gázlámpa sistergett közöm­bösen a nyüzsgő tömeg felett, * Az égbolt keleten pirkadni kezdett és az első rózsaszínű esik körülsuhant a felhők szegélyén. Az utca kövezete fölött, a hókkadoió, poros, tikkadt fák lombján megcsillant a harmat s lila, zöld és kék fényben tündököltek az ablaküveg. Az emberek arcán már a rejtelmes eset problémájának megoldása után rimánkodott az izgalom. Közben a rendőr notesze félig megtelt a ta­nuk nevével, a másik felére pedig a tragédia előzményeinek részleteit rög­zítették le a kusza belük. Az utca végén már feltűnt a detek­tívek fáradt alakja s amikor a gáz­lámpa alá visszaérkeztek, olyan csend lett, hogy a csukott ablakon át is le­hallatszott a harmadik emeletről egy asztmás ember köhögése. A detektívek a nyomozás eredmé­­nyeképen a következőket állapították meg : 1. A Napraforgó-utca 3 számú villa házmesternéje éjfélkor kijött az ud­varra és harsány hangon többször a Gyilkos nevű kutyája után kiáltott, mert az a messzenyuló kert végében a házinyulakat üldözte. 2 Ugyanezen időpontban az utca végén levő üres telek előtt egy részeg soffőr autója felszaladt a járdára, neki­rohant a szögletfalnak és a pneu matik robbanásszerű dörejjel kipukkant. 3. Fenti eseményeket követően pár pillanat múlva a szóbanlevő utca 6. számú bérházának egyik harmadik eme­leti ablakpárkányáról lebillent egy vi­­rágcserép, rázuhant egy alsó nyitott ablakra, amely leszakadt és az össze­­zúzódott ablak üvegcserepei szilán­kokra csörrentek szét a kövezeten. Mikor a tömeg meghallotta, hogy milyen egyszerűen oldódott meg a fantasztasztikus hátterűnek képzelt tra­gédia, először megdöbbent, majd hitet­lenkedni kezdett, aztán boszankodva és elégedetlenül oszladozni kezdett. Az égen már tiszta, ezüstfényü glóriában tündöklőit a nap. ♦

Next

/
Thumbnails
Contents