Komáromi Lapok, 1928. január-június (49. évfolyam, 1-78. szám)
1928-04-14 / 45. szám
1928. április 14. Komáromi Lapok 3. oldal. amelyeknek kiírásával a taktikázá- . kai csak a késő ősszel tartják meg, soknak szokásos folyamata indult 1 addig pedig a járási választmányok meg és nincsen kizárva, hogy azo- { mandátum nélkül működnek tovább. Jegyezze meg magának ELBERT divatáruháza Nádor-utca 19. tavaszi szenzációs uj árait! Poupplin divat Ing 2 gallérral 381— Műnkig zephir ing 16'— la Kemény dupla gallér 4'80 la Félkemény < > 4*80 Kötött divatzokni 2’60 - 3-— Kötött divat selyerazokni 6'50 la Köpper alsónadrág hosszú 12 50 Rövid alsónadrág zephir 13’50 Selyem raagánkötő 850 Gumi nadrágtartó 7’50 Selyem harisnya 11*— Mosó Berber selyemharisnya 21—24 Selyem alsónadrág la 22'60 Gyermekzokni 3' Gyermektrikó 5 Gyermek trikóalsóuadrág 5 Manzsettás cérnakeztyfl 12 Rádió gyermekharisnya 3 Tavaszi dlvatpulover 70 Flór harisnya nói 10 Dús választékban szekrény- és sport-gyermekkocsi, selyem férfi ing, szines nadrágkombine, bőr retiköi, flór férfi harisnya és sokni, francia batiszt zsebkendő, sétabotok stb. 242 A Klapka tér. i —április 13. A húsvéti ünnepek alatt vendégem volt. Valaki, akinek a nagyszülei komáromiak voltak, de aki maga nem iátta még Komáromot sohasem s csak, mint a Komáromi Lapok szorgalmas előfizetője és hűséges olvasója, értesült a Komáromban történtekről, eljött hozzám, hogy színről színre láthassa öreg apái földjét. Lelkendezve borult a nyakamba. — Hová tettétek a Klapka szobrot ? — ? — Azt, azt! Most jövök a Klapka tér felől. 0 vastam a K. L.- ban, hogy Komárom főterét a Klapka teret parkírozni fogják s láttam is az uj parkot, de a szobor eltűnt. — Lehetetlenségeket beszélsz! — csodálkoztam. Felelet helyeit megfogta a karomat és beietu8zkolt az autójába. Repültünk, a Kossuth téren tova. Egy pillanat s az autónk megállt, de nem a Klapka téren álltunk meg, hanem a Pandató utca és a Megyercsi utca találkozásánál. Vendégem diadalittasan nézett reám: — íme! Itt a parkosítási De hol a szobor? Ámulva néztem körül. Csakugyan, uj parkírozásnak nyomait láttam. Ott, ahol máskor üres butorszállitó kocsik szoktak á Ini, most karókra feszített szöges drótcsikon beiül visszamefszett tamariszhok, méternyi tulyafák és egyéb csemeték álldogállak szépen beieültetve az anyaföldbe. — Ez nem a Klapka tér, — világosítottam fel vendégemet, — azérí nincs itt a szobor. — No és a beígért park?! Ejzé zsugorodott?! Zavarba jöttem. — Ez... ez — dadogtam — ...csak előfutár ja, a Klapka téri parkírozásnak, hogy... hogy — úgy mondjam: kisérleli nyulacska. Kipróbálják az ültetési távolságot, jobban mondva közelséget és a szöges dróttal kapcsolt karók esztétikai és távlati hatását. — Különben is — vetettem oda könnyedén, a lokálpatrióta félreismerhetetlen büszkeségével — a Kiapkatér részlegesen már emberemlékezet ó!a parkírozóit — ügy? No azt megnézzükI Egy pillanat, egy mozdulat, egy sikló rohanat és máris elmerültünk a Klapka tér részleges parkjának szemlélésében, — Mi ez? — kérdezte vendégem,a vasrácson belülre mutalva. — Ezek szomorú szederfák. — Amott lejebb. — Bukszusok, szép örökzöld bukszusok — dicsekedtem. — Még lejebb, ott a földön, a szomorú szederfák és szép örökzöld bukszusok alatt. Oda pillantottam és lokálpatriotizmustól előbb még oly büszkén dobogó kebelem elszorult. Piszkos papírdarabok, üres gvufásskaiulyák. üvegcserepek, rongyocskák szoronkodtak szerényen széjjelszórva, helyenként gőgösen tömörülve a szomorú szederfás és örökzöld bukszusok alatt. Egy pillanat alatt meggyű!ö!te;n vendégemet és elhatároztam, hogy lóvá teszem. Micsoda impertinencia is az, ilyesmit szóvá tenni. Végre is, mi ott tartjuk a mi szemetünket, ahol akarjuk. Nézze meg az emberi — Ez szimbólum, tisztán szimbólum, részben reklám — magyaráztam fölényesen. — A papirosról eszünkbe kell jutni, hogy az ünnepek alatt nyomtatványkiállítás van Komáromban. — A nyomtatványhoz papiros kel! — ugye bár — tettem hozza oktató gőggel. — Ez a palackmaradvány pedig — reményiem látod, hogy falai erős csíkos üvegből valók — jusson erről eszedbe, hogy Kossulh Ferenc előtti korban ilyen üvegen bocsátották át a fényt a nyomdai utón való képsokszorositás műszaki eljárásánál és csak a Kossuth Ferenc utáni korban tették keresztben a csikós üveget s igy lett a csíkos képekből pontos kép, ellentétben az előbbi csikós képekkel. — No látod — folyfaítam szelidebben — látva elrökönyödését — a gyufaskatulya azt szimbolizálja, hogy mikép a gyufa lángja fényt és világosságot terjeszt, azonképen fénye van a kulfurán3k is, lángja van a lelkesedésnek is. . . — ... miként a tiédnek — szólt vendégem meghatóban. — Az a rongyos fél kesztyű pedig azt jelenti, hogy valaki odadobja a kezfyüt annak, aki mindebben kételkedni mer, amit, te itt előadtál. — Most már csak azt nem tudom, hogy felvegyem e a kesztyűt vagy ne? — morfondírozott tovább. — Hí tudnám biztosan, hogy ezzel használok a Klapka tér teljes parkirozási ügyének ... miért ne?, — fejezte be értelmesen. k. p. p. Az uj lakótörvény csalódást hozott azoknak, akik a teljes felszabadítást várták, amire a közeli években sem lehet gondolni. Olvasóink közül mind sűrűbben fordultak hozzánk kérdezősködésekkel, \ hogy az uj lakástörvény rendelkezései\ ről felvilágosítást kérjenek tőlünk. Azt i hisszük, a közóhajnak teszünk eleget, ■ ha a lakástörvény uj rendelkezéseit l Kovács Gyula dr. ügyvéd tollából a ! következőkben ismertetjük: \ Az uj törvény, ámbár sok lényeges . újítást hoz, csalódást jelent azoknak, ! akik azt remélfék, hogy most már a iakóvédelem rohamos leépítése veszi kezdetét. A miniszteri indokolás kifejezetten hangsúlyozza, hogy a teljes felszabadításra a közeli években még j gondolni sem lehet. A teljes felszabal ditás csak akkor történhetik meg, ha a régi és az uj házak bérei közti különbség meg lesz szüntethető, azaz, ha a közgazdasági viszonyok annyira meg } fognak változni, hogy a régi házakban 1 levő lakások bére az uj házakban levő I lakások bérének magasságára lesz emelhető, ha az összlakók gazdasági viszonyai oda fejlődnek, hogy reájuk I nézve a régi bérek ilyetén emelése elj viselhetővé válik. { Ezen szempontok szerint kell a lakóvédelem szabályozásánál tekintettel lenni, | de mivel ez a fejlődési folyamat hosz\ szabb ideig tart, a lakóvédelem véglej ges rendezése csak több évre kiható i törvénnyel lesz eszközölhető. Ezen törvény előkészítése azonban mély tanulmányokat és tanácskozásokat igényel, — április 13. mely okból a kormány kénytelen volt ezúttal is csak átmeneti, egy évre szóló rendezéssel beérni, olyannal, mely a fokozatos leépítés egy lépcsőjének tekinthető, sok helyen komolyan lényegbe vágó és amely alkalmazkodik az adott általános gazdasági viszonyokhoz. A miniszteri indokolásnak ezt a kiindulási alapját általánosan elismerik, mert jó törvényt alkotni anélkül, hogy az az életviszonyokba beilleszkednék, nem lehet. Más kérdés az, hogy ez a szempont tényleg végigérvényesül-e a törvényben, illetve, hogy jól van-e megoldva. Kétségtelen, hogy ezzel a megoldással az összes körök (bérbeadók és bérlők) megelégedve nem lesznek, de minden reményünk meg van arra, hogy az egy év múlva életbelépendő végleges megoldás alapos előkészítés után meg is fog felelni. Ezek előrebocsátása ulán rámutatunk az uj törvénynek a fenti szempontok által vezérelt lényegesebb újításaira. Teljes fölszabadítás. a) Azon lakásokat és helyiségeket, melyeket az uj törvény kihirdetése után, tehát 1928 április 1 tői uj bérlőnek adnak bérbe, a (Örvény kiveszi teljesen a lakóvédelem alól és pedig tekintet nélkül arra, hogy kis vagy nagy lakásról van szó. Lényegbe vág tehát ez az újítás, mert az, aki lakást, vagy helyiséget fog ezeníul kibérelni, arra a bérlők védelméről szóló törvénynek sem csinált valamit I Ebben a pillanatban a kapu előtt ájultan felsikoitott egy nő: — Akkor az én húgomat ölték meg! Az én húgomat, a kisebbik húgomat, mert ő a Dulovics felesége. Az a hóhérlelkü ember már tegnap is fenyegette, részeg volt, mint a disznó, tegnap is, jaj Istenem, cjak most segits I —zokogta elfulladva és szemében a rémület zöld fénye lobogott, sápadt arcára kivonaglott a belső gyötrelem és látszott rajta, hogy már maga előtt látja a vérbefagyott áldozatot. Orrcimpája remegett a félelemtől, válla minduntalan összerázkódott, megborzongott, pihegett, mellkasa vadul hullámzott s mikor imbolyogva hátrafordult, hogy elrohanjon, lábából kihullott az erő, kezével a szivéhez kapott és a földrerogyott. Az utca már tele volt emberrel és úgy nézett ki, mint a felvert méhkas. De a tömeg most az ájult asszony köré sereglett és nyakatnyujtó bámészkodással furakodott előre. Az udvar mé lyéből egy leány loholva hozta a vizet, ecetszag áradt szét a levegőben, j^jongó és fohászkodó szavak olvadtak össze, pipafüst és pálinkabüz szorult a kapu alá s az udvari lakásokból rémült gyermeksirást vertek vissza a falak. A rendőr előtt, a gázlámpa alatt három férfi állott meg. Vastagtalpu, nehéz cipőt, ferdén vasalt kincstári nadrágot és keménykalapot viseltek, az egyiknek kampójával a zsebére akasztva lógott a meggyfsbot, a másik kettő ólomgömb-fogantyus vaspálcát markolt át a húsos, izmos, óriás tenyerével, de gyöngéden fogta, mint valami meleg asszonykezet. — Mi történt itt? — kérdezte az egyik nem éppen hangsúlytalanul és a kemény szóra felriadt és elcsendesedett a lihegő, bámész, türelmetlen embersereg és sunyi alázatosságra billent fejjel, majdnem félénken né>ett az öleslermetü detektívek felé, akiknek kegyetlenül hideg pillantása szinte szúrta a veséjüket. A rendőr töviről-hegyire elmagyarázott mindent, aláfestette a fontosabb momentumokat, felsorakoztatta a tanukat és markáns vonásokkal rajzolgatta a gyanúsítottak portréját. A detektívek pár szót váltottak egymással, kérdéseket tettek fel, pillanatokra elgondolkoztak, majd megállapították a nyomozás tervét és három irányban eltávoztak. Az ájult asszonyt ezalatt már eszméletre téritették, a tömeg újra körülvette a rendőrt, de akadtak, akik ellenállhatatlan kíváncsiság lázától gyötörve, a detektívek után somfordáltak, — Biztosan Dulovics követett el va lamit, — jelentette ki most már bátran egy égő szemű és gyűlölködő tekintetű ember, akiről első pillanatra meglátszott, hogy azzal a bizonyos Dulovicsc<al engesztelhetetlen baráti viszonyban van. — Én Pintér Lacira gyanakszom, a szijjgyárlóra, mert már a múlt héten is kijelentette, hogy megmutatja a menyország kapuját az asszonynak — óvatoskodott elő a gyanújával egy cingár, ravaszképü fiatalember, de tüstént el is tűnt a tömegben. A lámpa alatt egy festett arcú aszs?ony jelent meg és heves gesztusokkal kisérve mondta el a véleményét. — Nem olyan nagy dolog az egész, csak a végzet érte utol azt a Dulovicsnét. Akármit beszélnek is, ő a hibás. Rossz természete volt, egy percig sem tűrtem volna. Az a bolond jó ura meg esztendőkig tűrt. Őmiatta szokott rá az italra. Ha megverte, mindig oka volt rá, én jól ismertem őket, de hát már hiába minden, megtörtént a baj, szegény asszony megbünhődött, —mondta nagyot sóhajtva, de a részvét meleg vonásait sehogy sem tudta rákényszeríteni az arcára. De a tömeg azért még mindig bizonytalanságban volt a felől, hogy melyik utcába, mely házba és kinek a lakásába képzelje az éjféli dráma szintelét. Voltak, akik a sarki fűszeres neve körül ólálkodtak és szaporán pislogtak a bolt lehúzott redőnye felé. Voltak, akik az utcabeli cipészt szerették volna már megbilincselve látni, voltak, akik egy rabbiáius természetű vasesztergályosra öltögették a nyelvüket, mások az utcabéli gazdag pékmestert gyanúsították, aki valami örökség miatt civakodott naponként a feleségével. Minden rosszindulat, leselkedő káröröm. szemforgató részvét, elrejtett bosszú kitombolta most magát s az őszintébbekből ellenállhatatlan erővel kirobbant a gyűlölködés. Csak a gázlámpa sistergett közömbösen a nyüzsgő tömeg felett, * Az égbolt keleten pirkadni kezdett és az első rózsaszínű esik körülsuhant a felhők szegélyén. Az utca kövezete fölött, a hókkadoió, poros, tikkadt fák lombján megcsillant a harmat s lila, zöld és kék fényben tündököltek az ablaküveg. Az emberek arcán már a rejtelmes eset problémájának megoldása után rimánkodott az izgalom. Közben a rendőr notesze félig megtelt a tanuk nevével, a másik felére pedig a tragédia előzményeinek részleteit rögzítették le a kusza belük. Az utca végén már feltűnt a detektívek fáradt alakja s amikor a gázlámpa alá visszaérkeztek, olyan csend lett, hogy a csukott ablakon át is lehallatszott a harmadik emeletről egy asztmás ember köhögése. A detektívek a nyomozás eredményeképen a következőket állapították meg : 1. A Napraforgó-utca 3 számú villa házmesternéje éjfélkor kijött az udvarra és harsány hangon többször a Gyilkos nevű kutyája után kiáltott, mert az a messzenyuló kert végében a házinyulakat üldözte. 2 Ugyanezen időpontban az utca végén levő üres telek előtt egy részeg soffőr autója felszaladt a járdára, nekirohant a szögletfalnak és a pneu matik robbanásszerű dörejjel kipukkant. 3. Fenti eseményeket követően pár pillanat múlva a szóbanlevő utca 6. számú bérházának egyik harmadik emeleti ablakpárkányáról lebillent egy virágcserép, rázuhant egy alsó nyitott ablakra, amely leszakadt és az összezúzódott ablak üvegcserepei szilánkokra csörrentek szét a kövezeten. Mikor a tömeg meghallotta, hogy milyen egyszerűen oldódott meg a fantasztasztikus hátterűnek képzelt tragédia, először megdöbbent, majd hitetlenkedni kezdett, aztán boszankodva és elégedetlenül oszladozni kezdett. Az égen már tiszta, ezüstfényü glóriában tündöklőit a nap. ♦
