Komáromi Lapok, 1928. január-június (49. évfolyam, 1-78. szám)

1928-04-12 / 43-44. szám

1928 április 12. Komáromi Lapok f & Jegyezze meg magának rIELBERT divatáruháza Nádor-utca 19. -tavaszi szenzációs uj árait! Poupplin divat ing 2 gallérral 38'— Munkás zephir ing 16'— la Kemény dupla gallér 4'80 la Félkemény « » 4'80 Kötött divatzokni 2*60 3'— Kötött divat selyemzokni 6'50 la Köpper alsónadrág hosszú 12 50 Rövid alsónadrág zephir 13'50 Selyem magánkötő 8'50 Gumi nadrágtartó 7'60 Selyem harisnya 11*— Mosó Berber selyemharisnya 21—24 Selyem alsónadrág la 22'60 Gyermekzokni 3-— Gyermektrikó 5'-— Gyermek trikóalsóuadrág 5'— Manzsettás cérnakeztyö 12 — Rádió gyermekharisnya 3'— Tavaszi divatpulover 70 — Flór harisnya női 10'— Dús választékban szekrény- és sport-gyermekkocsi, selyem férfi ing, színes nadrágkombine, bőr retikQl, flór férfi harisnya és sokni, francia batiszt zsebkendő, sétabotok stb, 242 Bethlen magyar minisz­terelnök visszatért Olaszországból. — április 11. Mint ismeretes, gróf Bethlen Ist­ván a húsvéti ünnepeket Olaszor­szágban töltötte. Bethlen Olaszor­szágból már elutazott és néhány napot inkei birtokán fog tölteni. A miniszterelnök olaszországi utjával politikai körökben sokat foglalkoz­tak, főként a külföldi sajtó és a külügyi bizottság tagjai. A külügyi bizottság április 20-ika táján ül me­gint egybe tanácskozásra. CSÜTÖRTÖK. a komáromi magyar akadémikusok kiváló programról gondoskodtak, a rendelkezésre álló legjobb erőket állí­tották sorompóba, úgy hogy az erkölcsi siker elmaradhatatlan. A komáromi magyar akadémikusság nem csupán kedvtelésből és szórako­zásból fog szombaton este színházat csinálni, hanem kötelességből. Az aka­démikusok megteszik ezt a kötelessé­güket, csak a közönségről lehet szó. Van*e még komáromi magyar közönség? Van-e Komáromban még egy kulturpalotai teremre való magyar ember, aki törődik azzal, hogy ki lesz a jövő intellek­­tuelje? Vannak-e akik törődnek azzal, hogy a szegénysorsú diák­emberek Prágában meg Brünnben e<znek-e, vagy koplalnak? Van-e Komáromban és környékén négy­ötszáz ember, aki eljön szombaton este a Kultúrpalotába bizonyságot tenni arról, hogy igenis még va­gyunk, akik szivünkön viseljük a jövő magyar intelligencia életkér­dését, akik jelenlétükkel és gara­saikkal soha el nem feledhető támasztékot, biztatást és kegyet­lenül szükséges erőt adnak a már­­már csüggedőkbe is. Igen vagy nem? Ha igen akkor nincs kétségbeesésre ok, h» nem, akkor vtssünk némán keresztet jó öreg Ko­máromra és a komáromi fiúk kényte­lenek lesznek idegen ajtókon zörögni, id-gén emberek kenyeréből kérni, mert ez édes s>ülő, a testvér megtagadta és nem ismeri meg. Dürer Albertról nevezték el Dürer 400 éves jubileuma alkalmá­val Lipcsének a legszebb terét, mely a városi szinház előtt lerül el. Smyrndban újabb földrengés pusztított husvét vasárnap esle, amely ismét nagy pusztításokat okozott. Körül­belül 200 ház dűlt össze, a halottak és sebesüllek számáról még nem érkezlek hírek. A lakosság a szabad ég alalt tanyázik. * A mohamedán vallás detronizáldsáról érkeznek újabban hirek Törökor­szágból. ahol már régebb idő óta híre járt. hogy el fogják törölni a mohamedán vallást mint államvallást. Most a kamara döntött ebben az ügyben és érvénytelennek nyilváni tolták a törvénykönyvnek azt a sza kaszát, mely kimondla, hogy a mo­hamedán vallás az államvallás. * A frankhamisitó Windischgraetz herceg a frankper többi etilénjeivel szemben azért nem részesült husvétkor am­nesztiában, mert Windischgraelz csak egy kis részét töltölte ki eddig büntetésének, mert betegség, beteg­­szabadság, operáció és más minden már hosszabb ideje nem lakója a fogháznak, de a bíróság egyébként is úgy találta, hogy a frankperben játszóit szerepe más elbírálás alá esik, mint a többieké. mm El [sói liáíom pel at életet. Tudósok, művészek, rablók és gyilkosok harca a mindenható izgalomért. jelképező ivöiülköt töitö'ték meg, amely mellesleg mondva, négy H er bort ké­pes befogadni és abból ivott a két énekkar egymás egészségére. Az ivó kürtőt talán ötször íj meg kellett töl­teni, olyan lelkesen ment a b^rátkozás a pozsonyiak és a komáromiak között. A figyelmes komáromiak még az útra is megtöltötték azt jó borocskával. Amíg ez a kedves, felejthetetlen les véri ba­­rátkozás folyt a kisteremben, odabent a táncteremben vígan táncoltak a pá­rok és a pozsonyi legények ugyarcsak udvaroltak a komáromi lányoknak. Ha nem is dalokkal és bőségszaruk ki­ürítésével, de itt is pompásan ment a barátkozás a pozsonyiak és a komá­­romiak között. Reggel öt órakor még táncoltak a párok, de akkorra már el­érkezett az indulás ideje és a komá romi kartársak kikisérték a pozsonyi kollégákat az állomásra, ahol érzékeny búcsút vettek egymástól és a jól sike­rült jubileu ni ünnepségek sokáig visz­­szatérő emlékévei (ekükben inetíes búcsút a távozó pozsonyiak a komá­romiaknak. A jubileumi ünnepély olyan szép er­kölcsi sikerrel záródott, amelyhez ha­sonló fényes sikerre igazán kevésre emlékszünk. Kultsár István, az első magyar pesti lapszer­kesztő sírjának meg­koszorúzása. Pár nappal ezelőtt megemlékeztünk Kultsár István első magyar pesti lap­­szerkesztő halálának százéves évfordu­lójáról. Kultsár komáromi származású és innen indult el pályája. Sírjánál Sziklay János, a budapssti újságírók doyenje, a kővetkező beszédet mon­dotta a belvárosi templomban, ahol Kultsár hamvai pihennek : — Ezen a szent helyen csak imában fordulhatunk a Mennyek Urához, hogy áldást kérjünk Kultsár Istvánra, az első pesti magyar laps erkesztő emlékére. Itt akart pihenni, az Ur oltárával szemben, akinek oly erős volt a hbe istenben, erős volt a hite a magyar nemzet felvirágzásában. . . Szinte nem bírjuk elképzelni, a ma nagy és ma gyár Budapesten, hogy minő áldozat készséggel, minő hősiességgel kellett az akkori német Pesten magyar lapot alapítania és azt fenntartania. Kultsár nemcsak iró, nemcsak szerkesztő volt, hanem önfeláldozó mecénás is, áldozatkész a magyar nyelv terjeszté­séért, kiműveléséért, mecénása a ma­gyar nyelv érdekéért a még vergődő magyar művészetnek is. És tragikus sors, hogy akkor hunyta be szemét, amikor munkás élete egyik nagy esz menyének, a Magyar Tudományos Akadémiának megalapítása már kü szöbön állt. Kegyelettel teszem síremlékéi" a ma­gyar újságírók hálás kegyeletének sze­rény koszorúját. Szombaton este szétnyílnak a Kultúrpalota piros bársony függönyei: a komáromi magyar aka démikusok műsoros estet adnak a . komáromi magyar közönségnek. Kiváncsi szemmel nézzük a szombati akadémikus est sikerét, kutató kíván­csisággal várjuk és remélni merjük a komáromi közönség kötelesség tudását. Az akadémikus tábort nem féltjük, A szellemi lények és a félig ős­emberek, a bankárok és a betörők, ma mind az izgalmat keresik. Egy-egy izgalmas élményért tódul­nak az emberek a színházba, sport­telepekre és a különböző szeren­csétlenségek színhelyére. Persze mindenki másutt keresi ezeket az izgalmas emóc’ókat. Ez függ az egyéniségétől, a szellemétől. Ottó H. Kah i, az ismert nemzet­közi bankár például elmondotta az újságíróknak, hogy ál andóan feszült izgalomban tartja őt kedves tervé­nek megvalósítása: az uj Metropo­litan Opera megalakítása. Egy igen jó családból való fiatal amerikai hölgyet legutóbb tettenér­­tek, amint egy áruházban kisebb tárgyakat lopkodott, azt mondta, hogy csak az izgalom kedvéért tette. Tömegek lepik el a tárgyalóter­meket, mikor valami véres bűntény főtárgyalására kerül a sor. Ok is iz­galmat keresnek Redmoran, a hires bandita, elmon­dotta, hogy életének legnagyobb emóciója az volt, mikor lelőtt két newyorki rendőrt. Nathan Leopold és Richard Loeb, a két gyilkos milliomos fiatalember, akiit ma életfogytiglani fegyházbün­tetésüket töltik, amiért a 14 éves Robert Franksot megölték, azt val­lották, hogy csupán az izgalom ked­véért követték el borzalmas tettüket. Vakmerő pilóták szédületes dol­gokat produkálnak, magános férfiak és nők elmennek Afrika és Dél- Amerika sötét őserdeibe és mocsa­raiba, hogy izgalmakat keressenek. Mi az izgalom? Mi hát ez a sokarcú izgalom, amely néha fiatal lány első csókjá­ban, néha pedig egy gonosztevő förtel­mes cselekedetében nyilvánul meg ? Ha az emberek valami csodálatos, veszedelmes teljesítményt néznek végig, akkor izgalmuk oka a félelem. Félnek attól, hogy az illető vakmerő ember, akinek nem sikerül a pro­dukciója és szerencsétlenség éri. Ez a félelemérzés hozza ilyenkor emó­cióba a tömegeket De ha magát a veszélyes produk­ciók végzőjét kérdeznők meg, ő is csak azt mondaná, hogy csupán az izgalomért tették. Neki is szükség van arra a nagy idegfeszültségre, amely­­lyel haláltmegvető produkciója jár. Azután megint egészen másfajta izgalom a szerelmi izgalom, amelyet azt hiszem már valamennyien érez­tünk egynéhányszor. Megint más a szülők izgalma, — amely tulajdonképen szintén az előb­bire vezethető vissza — mikor új­szülött gyermekük fölé hajolnak. Azután itt van a gyűlölet izgalma, ez a legveszedelmesebb. A gyilkos nagy izgalmat érez, amikor valakit bosszúból, vagy gyűlöletből megöl és kielégíti meghatározatlan, de mély­séges vágyát. De még mindig hátra van annak a magyarázata, hogy tulajdonképen micsoda az izgalom és mi az oka? A hormonok titkai Az orvosi kézikönyvek szerint az izgalom következtében „fokozott életműködés áll be a szervezetben vagy annak egyik részében“. Ezt a 3. oldal. Eredeti írógép állandó raktára SPITZER-féle könyvkereskedés Komárom, Nádor-utca 29. fokozott működést rendszerint nem a fizikai, hanem a lelki izga'mak okozzák. Hogy ezekre az izgalmas emóci­ókra szükségünk van és hogy miért van rájuk szükségünk, azt magya­rázza meg a nemrég öngyilkossá lett dr. Paul Kämmerer bécsi egyetemi tanár egyik könyvében, amelynek címe „Az ember életképességének meghosszabbítása". Elmondja, hogy vérünkben van egy kémiai anyag, mirigyek váladéka, amit hormonnak neveznek. Hormon görög szó és azt jelenti: „mozgásra serkentő“. — Az utolsó tiz évi biológiai ku­tatásaim — írja a professzor — be­bizonyították, hogy ezek a hormonok serkentik életműködésre a test külön­böző részeit. A bécsi tudós, akit Angliában Darwin utódjaként tiszteltek, kifej­tette azt is, hogy a hormonok mű­ködésére nagy hatással vannak az úgynevezett izgalmak. Épugy, ahogy valaki túlzásba viszi a fizikai izgató szereket, mint pél­dául a dohányz st és az ivást, épugy túlzásba viheti az egyébként jóté­kony lelki izgalmakat. Mindenesetre szükség van ilyen lelki izgalmakra, hogy megmeneküljünk a fáradtságtól, amely ellankasztja a szellemet. Fizikai igényeinket ma már fino­mabb formában elégítjük ki. az ilyen emóciós szükségletek kielégítésében azonban még mindig ősemberek vagyunk. A kegyetlen sebész A primitiv ember izgalmi szükség­leteit két irányban elégítette ki; vagy életet teremtett, vagy életet pusztított. Szóval a szerelem vagy a gyűlölet utján. A civilizált ember különböző fokozatokat ismer ugyan e két szélsőség között, de azért vég­eredményében a szerelem és a gyű­lölet tekintetében éppenolyan, mint az az őse volt, aki még a fákon élt. Az ősember csak úgy tudott ma­gának izgalmat szerezni, ha félelmet és gyötrelmet keltett másban. A mai gyermek is csak egy izgalmat ismer: a kegyetlenség izgalmát. Dr. Ferenczi Sándor, Freud kiváló munkatársa, legutóbbi amerikai elő­adássorozatában sok érdekes dolgot mondott el arról, hogy az ösztönös kegyetlenkedési vágy végeredmény­ben szublimálódik, átalakul, úgyhogy az emberiség áldásává is válhat. El­mondotta, hogy számos kollégája azért volt kitűnő sebész, mert ilyen módon — persze szublimált formá­ban, elégítették ki kegyetlenkedési hajlamaikat. — Én magam is orvos vagyok — mondotta Ferenczi — de azért, ha arról volna szó, hogy engem meg­operáljanak, inkább olyan sebészt választanék, aki izgalmat érez az operáció iránt, mint olyat, aki szen­timentális és sajnálna belém vágni. Az egyén fejlődése során ez a kegyetlenkedési ösztön átalakul aktív vagy passzív érdeklődéssé a sportok iránt A mai sportmérkőzések épen úgy, mint a római gladiátori játékok, ki-

Next

/
Thumbnails
Contents