Komáromi Lapok, 1928. január-június (49. évfolyam, 1-78. szám)
1928-02-25 / 24. szám
1928. február 25. Komáro~ í Lapok 5. oldal mert golyóscsapágyas, mert teljesítménye páratlan, meit acélkeretes, mert élettartama a leghosszabb és mert kis hajtóerőt igényel, mert a legjobb herefejtő szerelhető rá. AroJóillattal és felvllösositAssal szívesen szolgai a vezérlcépviselet s Bacher Rudolf — Melichar Fr. — ümrath r. t. eladási központja Szlovenszkó és Podkarpatská Huss részére Bratislava, Köztórsaságtér 38. Telefon 17—07. Táviratcím: Knlturn. Ké*jen Árajánlatot! Tessék beszállni Komárom lé millió koronás kölcsöne. Komáromból jelentik: A városi közigazgatása egy sereg közmunka keresztülvitelére tizennégy millió korona beruházási kölcsönt akar felvenni. A szociális biztositó intézette! eziránt tárgyalások indultak meg. Egy kis hirecike elbújtatva a köz» -^gazdasági rovatba ?djr íud unkra nev^odKÍjnk, hogy a kommuriisla-szociaügfa '■ .kpzsim miben (őri a feji*. Eddig haírcilió kölcsönt veit fd, mos*, hogy kerekszám legyen, ki fogj* egészíteni húszmillióra egy sereg beruházásra. . Elkezdődik a cirkusz a váio-házán nemsokára és a népboidogiiás. Á kommunista—szocialista—zs dó—csehszlovák többség szedi a mii iőkat, hogy belénk ruházza a felveendő tizennégymilliót is és le fogja beiőle csapolni a Kis eret, meit közmunkákat keli léié siteni Komáromnak minden áron. Be u házásokaí egyszerre, most, még ma. N.m ismerjük ezt a szociális biztosító intézi te», csak azt tudjuk róla, hogy számos milliót gyüjött már össze, amibő! szociális céira még egy fülért sem adóit ki, mi fizetjük e.t a szociális takarékpénziárat, melyről azt írták meg a cseh lapok, hogy hivala'mknőil házesifja ki és küldi nászúira. A munkaadóknak keli keserves és verejíékes koronáikkal a szocialisia-kommunisía tábor szegénylegényeit kövérre hizlalni és finom állásokhoz ju tat ni, hogy adósságokba sülyetii városok úgynevezett szociális beruházásainak nagyzási hóbortjait kielégiísék. Mire venné fel Komárom város ezt a csekélységet? A vagyonára. És mekkora lehet ez a v3gyon, amelyre húszmilliót olyan könnyen kő'csönöznek? Mondjuk, negyvenmillió, amely azonban megvan terhelve a régi kölcsönökkel, amelyből gázmű vízvezeték, közfeórház, kaszárnya, iskolák, tehát egészen komoly beruházások épültek. Igaz, hogy a régi kölcsönnek a felét a magyar oldal fogja viselni, ha a nagy leszámolást megejtik, azonban a magyar oldal viszont igényt formál ennek a városrésznek is a közvagyonára, amely felerészben jog szerint őt illeti. Ez egy súlyos és még eldöntetlen kérdés, amellyel nem s’ámolnak a nagy kö'csönzők, akik ilyen csekélységekkel nem szoktak törődni, A másik — szintén bagatill — kérdés pedig az lenne, hogy miből fogja visszsfizetni a város a már felvett hat és a még felveendő tizennégy milliót! Nehéz kérdés, de a kommunistaszocialista többség játszi könnyűséggel oldja meg ezt is. Kiveti adába. Mit törődik azzal, hogy ezer százalék lesz a pőtadó, a fő, hogy beruházni lehessen. Azonban az uj (örvény már beleavatkozik az önkormányzati testületek gazdálkodásába is és könnyelmű kiadásokat nem tűr meg, a 200%-on felüli pótadót is külön kell engedélyezni. De hát ez se olyan különös ördögség. Kéz kezet mos. Ahol a kölcsönt folyósítják, majd elintézik a pénzügyminisztériummal a dolgot és eligazítják. Van még eladó telke a városnak, amit vasút, kikötő szeretne még megvenni. A szocialisfaommunista többség rendelkezik a jenével, az Erzsébetszigettel s amint annak idején odaajándékozta a Kisdunát és annak partjait egy kis borravalóért, adhat még ajándékokat, mert van még miből. A szocialista gazdálkodásnak egy-két kitűnő bizonyítékával rendelkezünk már, most megtanu'juk a többit is, ha jólsikerül a tizennégy millió. Abból kiaszfaltoznak bennünket véglegesen. Olt van a közlegelő, az Apáti sziget, azok még eladók és vevő is jön rájuk, ha a : most kezdődik! szociális biztosítási iníé;et úgy akarja. Hazárd játékosok ülnek a várqrházán, akik nem számolnak azzal, tv. gy a kcck3 fordul hit hatról vakra ír. A köz terheshez ugyan egy fixinget stm fizetnek ezek a nagy kö csönvevők, de hát nem elég érdem az, hogy íe’hij ják nekünk? Msjd fizetünk mi a gyönyörűen fog laleqztafott ipartó , a nagyszeiü keres kedelmi konjunkiurábó! és a fdhalrroioit tőkéből, amelyet egy kicsit meg szocializálnak a városháza bdo’dalán Nem lehetetlen, hogy az osztály harc alpján be fogják hozni a levegő- jövedelem adót, mely alól mindenki fel van menfve, csak a háziulajdonosok rs a tőkepénzesek, iparosok, kereskedők és gardák nem, mert azok nem érdemlik meg a levegőt sem. A számakrobaíák most lépnek a cir kusz porondjár?: tessék beséláini, ill ven a jó aikalom, itt ez óriáskígyó, mely fejétől f.rkáig h<tmiiliót, farkától fejéig nyo'cmilliót, összesen pedig húszmilliót ér . . . Régi utazások Komárom vármegyében» A legrégibb időktől a múlt század közepéig. Irta: Dr. Baranvay József. (Folytatás) A már emlilelt De la Brccquiere Berlrand, jó Fülöp burgundi herceg főkonyhameslere, keleti útjáról 1433- lan visszatértben ulbaejti Tatát is. Tatáról azt irja, hogy ott Zslgmond király szívesen mulatott s leírja az utat, amely Budáról Tatán, Gönyün, Somorján Bruckon át Bécsbe vezet. Traversal Ambró, a kamalduliak szerzelgenerálisa, IV. Jenő pápa követségének vezetője 1435 december 8-án azt irja a pápának, hogy december 7-én este érkezett meg Tatára, Zsigmond király akkori székhelyére. Zsigmond itt halászatíal és vadászaltal töltötte idejét. Már várta őket és igen szívesen fogadta a követséget. Barátaihoz intézel! leveleiben Tatát, mint királyi mulatóhelyet irja le, ahol vadászatokat és halászatokat szoktak tartani, ahol igen sok követ, főur tartózkodik, akiknek és személyzetük számára nagyszámú lovat tartanak Talán. A pápai követ ötezerre becsülte a lovak számát. Kotfanner Ilona, Erzsébet királynő udvarhölgye, 1440-ben, amint ismeretes, a királynő megbízásából Visegrádiból ellopja a magyar koronát és vánkosba rejtve a Komáromban tartózkodó királynőhöz viszi E veszedelmes vállalkozásáról Kotíannerné üli naplót vezet. Kotfannerné szánon haladt, a többi udvarhölgy pedig kocsin. Útközben egy helyen megállapodtak ebédelni, meri az éhséget már nem bírták tovább; reggel ugyanis a nagy sietségben csak egy kis héringet tudtak enni. A Dunán az átkelést igy irja le Kotlannerné: „Továbbhaladtunk az éj beálltáig, amikor a Dunához értünk, amelyen még jég volt, de néhol vékony, úgyhogy midőn a jégre mentünk, a folyó közepén a hölgyek kocsija leszakadt és felborult. Volt nagy sikoltozás, nem láttuk egymást. Nagyon megijedtem, hogy a szent koronával együtt a Dunába veszünk, azonban az Isten megsegített, senkísem jutott a jég alá, csak néhány tárgy eseti avizbe. Ekkor a sziléziai hercegnőt és a legnagyobb udvarhölgyeket felvet tem szánomra és Isten segítségévei szerencsésen áljufotlunk mindnyájan a jégen. Amidőn elértük Komáromot és a házat, ahol a királynő lakott, a kísérőm a koronát elvitte biztos helyre. Amikor bemenfem a szobába kegyelmes asszonyomhoz, a nemes királyné szívélyesen fogadott.“ Bonfini mester, Mátyás király udvari történésze, állandóan a király közelében van, még a hadba is elkíséri a királyt. így természetesen sokszor kereszlüluíazik Komárom vármegyén és sokat ir az itt tapasztalt dolgokról. „Tovább haladva — irja Bonfini —- Tatára jut az ember, amelyet véleményem szerint minden gondolkozás nélkül a legelső várnak kell lartanunk. Itt ugyanis egy hatalmas, elpusztíthatatlan töltés a völgyek vizét felfogja, össze gyűjti és egy hétezer lépésnyi terüielü tavat alkot. A viz lefolyásánál gabonaőrlő malmok vannak, ezek a várhoz tartoznak és nincs erő, amely el tudná ragadni azokat A várost kettős bástyafal, sánc és árok védi. Az épületek közölt keskeny a szabad lér. Köröskörül dúsan aranyozod ebédlők, nagyszerű hálótermek egész sora húzódik végig, Gerendázolt mennyezelüket gazdag aranyozás és faragványok díszítik A tóból kifolyó felesleges vizet gyakran felfogják és ilyenkor számos halastavat alkot, amelyben sok a csuka és a ponly. Mindkét oldalról egy-egy elég szép falu és templom látható. Köröskörül nagy kiterjedésű erdők, amelyekben nagy számmal tenyésznek a vadak, Tatától odább, egy a sziget szögletében a nagy területen épült Komárom vára látható. Tágas udvarain nagyméretű paloták emelkednek, mindenhol roppant költséggel készült, gerendázaíos menyezetekkel.“ „Itt Komáromnál horgonyzolf a Dunán a velencei és ferrarai minta szerint készült Bucentaurusnak nevezett, aranylemezekkel kirakott diszhajó, amely a királyi pár vízi kirándulásaira szolgált és valósággal palolaszerüen épült, termekre, lakosztályokra volt beosztva “ „Mátyás az eltűnt, Szőny melletti római városnak az emlékét is felújította, ahol akkor még halalmas romhalmazok voltak láihalók. Ugyanis itt uj leiepet létesített, amelynek termékeny földje után, helyesebben a Beálrix királyné és a velejölt óla szók tiszteletére „Lalinae gentis colonia“, olaszok faluja volt a neve. A nép egyszerűen Pannon várának hivta és hívja most is ezt a helyet." „Kevéssel azelőtt, — irja Bonfini — hogy Bécsből Budára indultunk s a király Komáromnál megállóit, a komáromi várkapu felett emel kedö torony csúcsán egy gólyafészket láttunk, amelyből négy idegen gólya kimarta a fészek lakóit és egymással marakodtak érle. A király meghagyta, hogy néhány udvari emberrel együtt nézzem meg, mi történt ott? Én akkor, mint egy isteni sugallatra megjósoltam barátaimnak,hogy Magyarország nyugalma még ebben az évben megzavarodik, mert közel a király halála, Magyarország pedig négy pártra fog szakadni, mert négy király fog harcolni Magyarországért. A király gyengélkedése megerősítette jóslatomat.“ így jósolta mega jó Bonfini mester rajongásig szeretett királya halálát, amely hamarosan be is következett Megemlíti Bonfini azt \s, hog Mátyás komáromi, tatai és több' kertjei mutatták, hogy mily fejlett volt a magyar kertészet és gyümölcsészet; érdekes mégis, hogy a finnyás Bealrix királynénak a magyar kertészet terményei: dinnye, cseresznye, szilva, alma, Körte, som, berkenye, gesztenye nem igen izleit, hanem hazájából hagymát hozatott. Megemlékezik Bonfini a magyarok okszerű halgazdaságáról is s emlili, Mátyás tatai és visegrádi halastavait, amelyekben különösen pontyot és csukát tenyésztettek. Hogy a régi jóviszony helyreálljon, a Vatikán és Magyarország között, VIII. Incze pápa Pecchinoli Angelo ortei és civitacastellanai egyesült egyesült egyházmegyék püspökét küldte Mátyás udvarába, ahol 1488 — 1490-ig tartózkodotf. A királyt gyakra elkíséri útjában, mikor az Bécsből Budára vagy vissza megy, igy sokszor megfordul vármegyénkben, így p). 1489 Ben március 14-én utazott el Mátyás Bécsből Komáromon, Tatán át Budára a pápai követ kíséretében. Jelen van a pápai követ Bécsben, Mátyás haláltusájánál. (1490, ápr. 6) Sőt lekiséri a király holttestét a Dunán szállító gyászmenetet, amely Komáromban ki is szállt. (Folyt, köv.) Kosztolányi Dezső:*) Lánc, lánc, eszterlánc... Lánc, lánc, eszterlánc, Esz-edánci cérna. Kisleányok bús köriben, Kergelőzöm én ma. Nircsen semmi aranyom, Jobbra-balra löknek, Körbe körbe, egyre körbe, Láncán kis kezűknek. Merre menjek, szóljatok, Hálra, vagy előre; Az erdőbe megbotoltam Es-y nagy, csúnya kőbe. Voltam én is jófiu, Istenem, de régen. Csigabigát én is hívtam Künn a régi réten, Verset mondtam én is ám Gilice madarra, Magyar gyerek gyógyította, Törők gyerek vágta. Járiam az erdőkben is Csillagot keresve, Aranykapun én is bújtam, Es aludtam este. Nézzetek rám, húgaim, Éjjel mos! nem alszom. Bámulom a holdvilágot, Véres már az arcom. Nézzetek rám, leikeim, A cipőm levásoit. Körmeimmel kárörömmel Csúnya gödröt ások. Szánjatok meg, sziveim, Rongyos a kabátom. Szédül a tánc, szédül a lánc, Már utam se látom. Szeretem a láncot én, De úgy fáj e sok lánc, Szeretem a táncot is én, Csakhogy ez pokoltánc. Engedjetek innen el, Hagyjatok magamra. Este szépen süt a lámpám, Este jó a kamra. Hagyjatok szaladni még, Tündérekbe hinni. Fehér csészéből szelíden Fehér tejet inni. *) Kosztolányi Dezső, a modern magyar líra egyik legkiválóbb képviselője március 11-én, vasárnap a kultúrpalotában szerzői estet tart Komáromban.
