Komáromi Lapok, 1928. január-június (49. évfolyam, 1-78. szám)

1928-02-21 / 22. szám

2. oldal Komáromi Lapok 1998. február 91. Kittenbetger Kálmán: raaász és G yűjtő úton 199 fényképpel, két rajzzal és egy tájkép melléklettel. A legszebb magyar könyv vadászoknak és természetbarátoknak! A könyv ára 208 ckorona. I Kapható a Spitzer-féle könyvesboltban, Komárom j viselve vannak, a komáromi ős­lakosokat magukban foglaló egye­sült magyar pártok ellen még a legintranzigensebb párttal is képe­sek szövetkezni s inkább támo­gatják a kommunistákat, mint az itteni magyarokat. Megváltjuk, hogy minket ez a maga­tartás nem lep meg. A köztársaság fennállása óta ezt számtalanszor ta­pasztaltuk, aminthogy a magyarság el­leni rideg elutasító álláspontjuknak az elmúlt négy év alatt a képviselőtestü letben állandó tanúi voltunk. Soha nem volt arra eset, hogy valamely kérdésben csak egyszer is a magyar polgári pár­tokkal szavaztak volna, ellenben minden esetben készséggel támo­gatták a kommunistákat, legfeljebb akkor nem, ha a kommu­nisták a kormány elleni javaslattal áll­tak elő, de ebben az esetben nem tér­hettek ki az elől, hogy szint ne vall­janak. Egyetlen városi ügyet sem tu­dunk olyant, amelyben ha szavazásra került a sor, a magyar pártokkal sza­vaztak volna. Hogy ez a magatartás mennyiben szolgálta a konszolidációt, alig lehet meghatározni s úgy látszik, hogy a jövőben is el kell készülve lenni arra, hogy a magyar őslakosság ebben a városban magára marad. Nehéz és su lyos a helyzet, ezt tagadni nem lehet. Nehéz a feladata az egyesült magyar pártok 12 képviselőjének is a város képviselőtestületében, de meg vagyunk arról győződve, hogy azok, akik az adózó polgárokat képviselik, az adott helyzetben mindent elfognak követni, hogy azok az érdekek, amelyek védei mére a zöld asztalhoz kerültek, csorbát ne szenvedjenek. A törvény rendelke zésükre áll, annak keretén belül az el lenőrzés nehéz szerepében is teljesít­hetik feladatukat, még akkor is, hogyha velük szemben találják a többi pártok­ból alakult szövetséget is. A város és az őslakosság érdeke egy, amit semmi féle politikai vagy osztályérdeknek fel­áldozni nem szabad. Ezért legyen ál­landóan résen az egyesült magyar pár­tok képviselete! Komáromi őslakos. felejthetetlen élményévé tette hallga tóinak. Saint-Sacns Toccata-ja után olyan tomboló vihara tört ki a tetszésnek hogy a fiatal művésznő ráadásul Men delssohn Praestó-ját adta a hálás kö­zönségnek. Műsorának második részét Chopin B moll Prelude je és Etude je (tere) vezette be, melyekben a nagy meste­rek nyelve szólalt meg páratlan virtuo­zitással. Viharos tetszés mellett játszot­ta el az orosz Prokofieff Marche-át, melynek dübörgő ritmusát hihetetlen dinamikai hatással hangsúlyozta. Meg kellett ismételnie a fÖrgeleges tapsokra. Páratlan szépséget nyújtott Dohnányi Etude jének (6) előadásával és a be fejezésül előadott Mendelsohn—Liszt Nászinduló betetőzte azt a leirhatatlan hatást, amelyet művészete a közönségre tett. A számtalan kihívás után a közön­ség kitartóan ült a helyén és nem eresztette vissza a művésznőt a pódi­umról a művész-szobába. Jeanne-Marie Darré erre Beethoven Török marsát és Paganini—Liszt Campaneila-ját játszot­ta ráadásul lenyűgöző és kábító virtuo­zitással. Leirhatlan jelenetek folytak le, amint a művésznőt üdvözölték az elra­gadtatás hangulatában a közönség részéről. Ilyen forró hangverseny-este Hubay hangversenye óta nem volt a kultúrpalotában. A hangversenyterem lassan kiürült és Jeanne Marie Darré kíséretével el­indult a Vigadó felé, ahol tiszteletére összegyűlnek sokan Komárom társa­dalmi életének vezetői közül, hogy fehér asztal mellett is tanúi legyenek a fiatal művésznő páratlan egyéni char­­me-jának. Később, vacsora után, az Otthon-kávéházba vonult a társaság, ahol csakhamar tánc kerekedett. Mon­danunk sem kell, hogy a bájos mű­vésznő a táncból is kivette részét. Komárom aranyifjuságának több tagja szórakoztatta és a francia leány a magyar csárdást is tüzesen ropta. A társaság a késői órákig maradt együtt pompás jókedvben. Jeanne-Marie Darré hétfőn délután autón utazott vissza Budapestre. ===== AZ UJ ruw6SflAM a Amu* Ttjáé p-^(5 U(mA) .100* L / 75V Ij-öiSA \fr-2 0-420* U-SOmA 0 - 30%:tf-33 s • 25 / SOV /20 / / 25V 45 / 40 / 5/ Vj i 8 1 O W i +3» TUNGSRAM BÁRIUMCSŐ Tisztán csengő hangi Nagy meredekség! Kiváló teljesítmény! Eddig megjelent típusok: TUNGSRAM P 410 alacsony frekvenciájú erősitőcső és TUNGSRAM P 415 végerősitőcső. 6 A komáromi iparos­­tanoncak szinieiöadása. Zsúfolt ház előtt nagy sikerrel mutat­kozott be a komáromi tanonciskolái növendékek szlnigárdája. Komárom, február hó. Valósággal ünnepnapot üit szombat este a komáromi tanonciskola: nö­vendékei első ízben mutatták be lel­kes, fiatalos örömmel, Szenes Bála 4 feivonásos, a sztv mélyéből fakadó, kacagást kiváltó, komikus, itt-ott jó­induló szarkazmussal kacérkodó jelene­tekben bővelkedő vigjátékát: a Csirke­fogó-!, a Kaíholikus Legényegylet szín­háztermét zsúfolásig megtöltő közön­ség előtt. Szokatlanul, de a színdarab előadás tulajdonképeni céljával szorosan össze­függően, az előadás megkezdése előtt Telkes M.haly, a tanonciskolák igaz­gatója és a tanoncotthon vezetője lé­pett a függöny elé 8 röviden vázolta a szinielőadás célját. — Az iprros ifjú, midőn a különböző műhelyekben — mondotta megkezdi életpályájának első útját, szorgos mun­kára van fogva tani ómestere által, hygy szakmabeli gyakorlati előhaiadása biz­tosítsa számára a jövőben az önállósu­lás feltételeit Ez a kézi munka azon­ban nem pótol mindent, amire majd a jövőben felszabaduló tanoncnak, se­gédnek s később önálló iparosnak szüksége lesz, különösen ma, midőn az élet mindenkitől eddigi ismereteknél, tudásnál, műveltségnél Többet követel. A műhelymunka te ti fáradalmai után pihenőre, lelki felüdülésre van szük­sége különösen az iparos ifjúnak, sze­retetteljes lelki gondozásra, hogy a munkát, amit nap nap után a maga szükséges egyformaságában végez, lelki paiiérozottságával megbecsülni is tudja, mert csak így válik a maga művelése mellett tanítómesterének és az egész iparos társadalomnak hasznos, jókedvű, munkára mindig kész, s tisztes erkölcsű tagjává. A komáromi tanonciskolák mellett újból életre keltett Tanoncotthon végzi az iskolai oktatás kiegészitéseké­­pen ezt a fáradságos, de az ifjúsággal foglalkozóknak is örömet keltő munkát. Íme, a Tanoncotthon tagjai: lányok és fiuk, pár hónap alatt ide jutottak: bát­ran. jókedvvel, tele ambícióval lépnek a nagyközönség elé bemutatandó, hogy szorgos, becsületes ipari munka nem öli ki a lélekből a nemes, nevelő ha­tású szórakozások után való vágyat. Talán lesznek hibák, talán az első sze­replés gyermekesen üde lámpaláza fog ijedősködni a gyermekarcokról, talán be­csúsznak még hibák a színpadi desz­kákon járatlan ifjúság forgolódásaiba, ne legyen azért a közönség szigorú kritikusa a buzgalom, a szorgalom, a nemes versengés e kedves jeleneteinek. Mert nem végső cél itt a színpadi sze­replés, csak eszköz, amellyel napról napra a többi hasonló irányú módokkal kicsiholni lehet az ifjúságból a műve­lődés, nemes szórakozás után való vágyat. A Katolikus Legényegylet szín­padához tomboló sikerek emléke fűző­dik, a mi előadásunk sikere már meg­jött: ifjaink bebizonyosodott törekvé­sében, s a kedves publikum látogatá­sában, mely igazolja, hogy az ifjúság szivéhez nőtt, az az ifjúság, amelyből a jövő iparostársadalom fog képződni, megköszöni a közönség támogatását, amellyel azt a célt, hogy az iparosifjak művelődése elömozditfassék, megköze­líteni segítették. Zágó tapssal fogadott beszéde után hamarosan szétment a függöny s bá­mulatos gördülékenységgel folyt az előadás az első jelenettől végig négy felvonáson át. Mindegyik szereplő csak úgy fújja a szerepet, a súgónak bizo­nyára nagy fájdalmára, mert igy való. Jeanne-Marie Darré meghódította Komárom zenekedvelő közönségét, mely csodálattal hallgatta művészetét.' A Kultúrpalota forró estének volt vasárnap színhelye, mely a régi nagy hangversenyek emlékét idézte vissza. • »— Saját tudósítónktól. — A Komáromi Lapok múlt heti szá­maiban nagy lelkesedéssel irt Jeanne- Marie Darré művészetéről és azt úgy állította a közönség elé, mint páratlan élményt. A művésznőről szóló tudósí­tások nemcsak, hogy nem voltak túlzottak, de halvány képét rajzolták csak meg ennek az istenáldotta tehet­ségű művésznőnek, aki egy csapással meghódította Komáromot. A komáromi közönség hálával tartozik a Jókai Egyesületnek, mely lehetővé tette egy igazán világhírű művésznő fellépését, de hálával tartozik ifj. Schmidthauer Lajos orgonaművésznek is, akinek szi­ves közbenjárására sikerült megnyerni a nagy művésznőt hangverseny tar­tására. A Jókai Egyesületnek esztendők óta nem volt olyan forró estélye, mint vasárnap, amikor Jeanne-Marie Darré párisi zongoraművésznő, a zongora ifjú dicsősége, tartotta meg hangversenyét egy uapra félbeszakítva budapesti tüne­ményes vendégszereplését. Jeanne-Marie Darré ma kétségtelenül a legnagyobbak között áll, akiket ma a zongora szuve­rénjeinek tartanak és huszonkétéves kora ellenére is csak a Sauerek és Rubinsteinok mértékével mérhető. Amit a zongorán mivel, az már messze túl van azon a határon, amit eddig művészetnek ismertünk; techni­kájának határai szinte korlátlanok. A zongora engedelmes vak eszköze neki érzéseinek és lelkének kifejezésére. Nemcsak a meglepő erő kísérője játé­kának, amellyel szédületes hatásokat tud kiváltani, hanem a biztonság, pre­cizitás és az utolérhetetlen bájos ele­gancia, mely játékán elömlik és a felül­múlhatatlan grácia, mely előadásának felejthetetlen bájt kölcsönöz. Budapesten, ahol nagy hangversenyt tartott, ma a beérkezett zongoramű­vészek előtt viszi a pálmát, hangver­senyeire a jegyek napok alatt elővé­telben kelnek el. Ezt a játékot meg kell hallgatni, hogy soha el ne felejtsük. Komáromban is hangversenyének hírére Komárom, — febr. 20. a jegyeket szinte elkapkodták és gyö­nyörű közönség töltötte meg a kultúr­palota előadótermét, köztük számosán vidékről is bejöttek hallani a művésznőt, aki csütörtökön a budapesti rádió stúdiójában programjának egyes számait már játszotta is és itt is sokan hallották. A művésznő vasárnap délután 5 órakor érkezett autón édesanyjával Schmidthauer Lajos orgonamüvész kí­séretében és Komáromban id Schmidt­hauer Lajos vendége volt. Rendkívül ro­konszenves megjelenésű, karcsú termetű fiatal leány, aki leginkább egy felső leányiskolás növendékhez hasonlít. Öltözködése minden raffinériától men­tes ép úgy, mint művészete. Hanem mikor játszik, akkor tűnik fel mindenki előtt páratlan kéz- és csuklótechnikája, és pedáljátéka. Ujjai mintha egymás­tól független életet élnének: akaratának engedelmes eszközei. Hihetetlen biz­tosság játékában, a futamokban gör­­dülékenység, billentéseiben erővel pá­rosult energia s a dinamikai hatások­nak mestere. Igen érdekes látványt nyújtott, amikor a sok zongorázó hölgy ujjainak fegyelmezett játékát előre­hajolva figyelte . . . Hangversenyét Bach Olasz koncert­jével vezette be, melyet áhítattal hallgatott a zenekedvelő közönség. A legnagyobbfoku zenei intelligencia nyi­latkozott meg játékában és a hatás fokozódott a Beethoven szonátában (C-dur), melyet a legnagyobb elmé­lyedéssel játszott a legnagyobb inter­pretálást kvalitásokkal és Scherzó-jában a zenei tökéletesség csúcsaiu mozgott. A kritikának el kell némulnia az elő­adás kikristályosodott művészete és az elképzelhető legtökéletesebb technika előtt. Majd műsorának könnyebb részei következtek: Saint-Saens Bourrée-ját balkézzel adta elő elképzelhetetlen technikával, Weber Perpetuum mobile­­jében talán még fokozta ezt, míg Schubert-Liszt Staendchenjének utol­érhetetlen báját és finom muzikalitását

Next

/
Thumbnails
Contents