Komáromi Lapok, 1928. január-június (49. évfolyam, 1-78. szám)

1928-02-16 / 20. szám

2. oldal. Komáromi Lapot 1988. február 16. T 7 1 ' i /^f rr • . rr r . Kittenberger Kálmán: Vadasz es uyujto utón A , 1903—1926 * A6/ß/“i4 JVlkCLUdTl 199 fényképpel, két rajzzal és egy tájkép melléklettel. ■■pHHHMnHHnBnB9EgsK99KS9 A legszebb magyar könyv vadászoknak és természetbarátoknak! A könyv ára 208 ckorona. Lt°Z7id^áiZm I Kapható a Spitzer-féle könyvesboltban, Komárom j hanem neveli esősorban a tanoncot tartó mesterek, kereskedők és messzebb vonatkozásban az emberi társadalom érdekében és javára. Mindig csak a tisztességes élet parancsai, a műveltség, neveltség, belső Istenhit, ez embertár­sak szeretete és becsütése, a munka és munkás élet tisztult fogalmai az ok* tatási tárgyköre a tanonc iíy irányú nevelésének s hogy a romlatlan, jó kezekben tartott iparos és kereskedő ifjúságból mily társadalmi erőt lehet nevelni, igazolja az a lelkesültség, amellyel pl. Komáromban a tmoncok a Tanoncotthon intézményén csügge­­nek. Erre vonatkozóiag csak annyit mondhatunk, hogy minden vasár- és ünnepnap d. u. 3—6 óráig tartó otthoni szórakozásokra már helyiségeik szűkeit, a Tanoncotthon vezetője, a tanoncok szigorú fegyelmet tartó, de velük bámulatos türelemmel, szeretettel foglalkozó Telkes Mihály igazgató, most már valami nagyobb helyiség után sza­ladgál, mert: a Tanoncotthont látogató tanoncokat a rendelkezésre álló helyi­ségben még elhelyezni sem tudja már! Ez a lelkesedés, ez az iparos ifjúság jövőjéért aggódó szemében örvendetes jelenség mindent megmagyaráz azoknak, akiket ez a kérdés legközelebbről érint és kell hogy érdekeljen. Es oh, itt sem vártunk csudatéíelekre, minekünk sem mér az élet nagyobb iccével, mint egyebütt! Csak egy kis nekilendülés, egy kis szív és jóakarat kell az ilyen s hasonló intézmények megteremtéséhez. Tudjuk, hogy e te­kintetben mérhetetlen Közöny fészkelte be magát sz agyakba és szivekbe, a j közöny pedig sohasem termelt, legfel­jebb meddő kritizálgatásokba merült ki. A mai rohanó élet nem tűri meg a langymsieg gondolkodásuakat, tetterős, akaratos munkára van szüsség a sok Iamentáció helyett és a mi a legfőbb: right man on the right place: az igazi embert a maga helyére! A régi jó vi­lágból átvett egymást körülhizelgő, ne­vetségesen kicsinyes hiúságokban élde­gélő, alapjában pedig sem műveltséget, s igy lelki finomságot, de a haladó korral lépést sem tartó szaktudás sem nagyon fitogtatható emberek helyett utat kell nyitni azoknak, akik a tanoncne­­velés kérdését komoly feladatnak tekin­teni tudással és érzékkel bírnak. Nem lehet eléggé ajánlani a tanonc­­otthonok szervezését minden ipartársu­latnál, de nemcsak a társulati székhe­lyeken, hanem a falvakban is. A mű­veltségre nemcsak a városi embernek, hanem a falusinak is szüksége s igénye van. S mit sem ér, ha egy helyen már megindult ily irányú nevelő munka mellett ezer más helyen a müveletlen­­ségnek, a durva ösztönöknek krátere dobja ki a jövőnek már a jelenben megrontott szellemben nevelt embe­reit. A jellemformálás, a tettre kész akaratnak őnfegyelmezés, engedelmes­ség parancsai szerint való, pozitív munka felé irányított nevelése, az egy­­oldalú értelmi képzés, a merő raciona­lizmus helyett kollektiv társadalmi pal­­lérozódás, az együttes kötelességtudás és felelősség, az igazságosság érzésé­nek, az emberbaráti szociális fölfogás­­nak fejlesztése s ezekkel az egész ipa­ros és kereskedő társadalmat átölelő közmiveltségnek megteremtése az ipar­pedagógia feladata. Szomorú nagyon az iparos és keres­kedő mai élete, nagy önzés lenne mé­gis, a holnappal, az 'ifjúsággal keve­sebbet törődni, mint amennyi időt egy­­má8közötti kicsinyes, hivságos, békét­­bontó hétköznapi perlekedésekkel ma különösen az iparostársadalom jobb ügyhöz méltó buzgalommal s inkább egyéni — szellemi értékkel nem min­dig igazolt bátorsággal — az egész országon végig, városon, falun elfecsérel. Még egyet. A Tanoncotthon, az ipa­ros és kereskedő ifjúság oktatás és nevelés problémáival való fogia’kozás első sorban feladata az iparos és ke­reskedő társadalom szervezeteinek, de kulturkötelessége ez minden foglalko­­zásbeli embernek is, aki tisztában van a kisebb-nagyobb emberközössígek be­rendezésével Mert nem lehet irreleváns bármelyik tári*dalmi osztályra sem. hogy a százezreket számláló kispolgár társadalom műveltsége, neveifsége mi-Csak pár nappal ezelőtt foglalkoztunk újra ezzel a kérdéssel, amelynek éppen az a tragikomikuma, hogy ilyenkor télen kell ismét napirendre venni, mert mire ebben az ügyben csak valami határozat is lenne, már megint itt van a nyár. Már tavaly télen kezdtük el a lakosság nagy részének kimondott óhajára a cikkezést, hogy a váro3 létesítsen egy nyári us'.odát a Dunán, mert mégis csak furcsa, hogy Komárom, amelynek lakossága végeredményben tizenhét ezernyire tehető, uszoda nélkül szén vedje át a nyári hőséget. De a nyári uszoda felállítása azért is fontos lenne, mert köztudomású, milyen nagy porfé szék ez a város nyáron és az egész­ségügyi szempontok is megkívánnák az uszoda létesítését, mivel sokan nem vehetik igénybe a távoli strandfürdőt. A dunai uszoda felállításának okait már hasábokon fejtettük ki és min­denki előtt köztudomásúvá vált, hogy Komáromnak, amely pedig igazán nem panaszkodhatik a folyóvizek szegény­sége miatt, feltétlenül meg kell való A Jókai Egyesület idei szezonja sze­rencsésen indult, eddig még zsúfolt né- | zőterek előtt folyt le minden rende­zése, Egész bizonyos, hogy Jeanne- Marie Darré vasárnapi hangversenye is oly kimagasló művészi eseménye lesz Komáromnak, mint amilyenek az egyesület fénykorában voltak és nem­csak egész£Komárom, de vidéke is ta­lálkozót ad a kultúrpalotában a művé­szet jegyében. Jeanne- Marié Darré művészetéről már lapunk múlt számában közöltünk egyes kritikai szemelvényeket, de ezek távol­ról sem tükrözik vissza azt a nagy­szerű meglepetést és lelkesedést, ame­lyet játéka kelt. Nem dolgozik a ha­tásnak semmiféle külső eszközével és mégis mindenki azt érzi magában, hogy ez az igazi, tökéletes tudás és ujjai alatt a hangszernek lelke szólal meg, amikor a nagy zenészek müveit inter­pretálja. Neve Európában már olyan csengésű, hogy sehol sem kell vele kapcsolatban semmit felemlíteni a nagyvárosok hang­verseny közönsége előtt, amelynek annyi felejthetetlen művészi élményt szerzett ez a párisi fiatal leány, akinek legjobb szövetségese ifjúsága és szép­sége tudásán és virtuozitásán kivül. iyen irányban menjen s hogy egyálta­lán történjék rendszeres munka ebben az irányban. S ha majd a többi társa dalmi osztályok mágus is látni fogjak, hogy e téren komoiy terem ő munka folyi**, felükről és alulról spontán meg­­nyilatKOihatóm egbecsülés és tekintély az iparostársadalom egészének javára fog a mérleg ma félrebilleni serpenyőjébe tsni sitani most már az idei nyáron az uszoda tervét. Munkatársunk érdeklődött Csizmazia György városbirónál, vájjon szándé­kában van e a város vezetőségének az uszoda érdekében valamit is tenni. Sajnos azonban erre vonatkozóan ta­gadó választ kapott és a városbiró kijelen­tette, hogy a város vezetősége a költség­­vetésbe egyáltalán nem állíttathatja be idén sem a dunai uszoda felállítás tételét. A városbiró szerint ilyen uszoda felállítása háromszázezer koronába is kerülne, amennyit pedig a város nem áldozhat rá, mert az uszodán kivül egyéb fontos építkezésekre sincs megfelelő fedezet és igy azok sem valósíthatók meg azonképin, ahogyan szükséges lenne. Ezekután, ha csak magánvállalkozó nem akad, a legnagyobb valószínűséggel idén is uszoda nélkül fognak a komá­romiak átnyaralni s továbbra is csak a messzefekvő strandfürdő fog a lakosság rendelkezésére állni, a forró nyári hónapokban. Komárom, — február 15. Komáromban is hatalmas érdeklődés nyilvánul meg ezzel a hangversennyel szemben, nemcsak a zongorakedveiök, de laikusok részéről is. Egészen bizo­nyos, hogy Komárom minden zeneba­rátját ott fogjuk látni Jeanne• Marie Darré hangversenyén, aki Csehszlová kiában csak két hangversenyt adhat, mert kötelezettségei Berlinbe szólítják. Ezt a hangversenyt a Jókai Egyesü­let nagy áldozatokkal tette lehetővé és igy Komáromnak alkalma nyílik a világ legnagyobb zenei virtuózainak egyikét megismerni, aki vidéki városokban ritkán ad hangversenyt. Ez a szempont is társadalmunkat az elé a feladat elé állítja, hogy a nagy művésznő előadása olyan keretek közt menjen végbe, amely reá nézve is él­ménnyé teszi komáromi szereplését. Múlt számunkban megkezdett zene­­kritikai szemlét az alábbiakkal egészít­jük ki Jeanne Marie Darréréról. „Egyike a legkiválóbb zongoravir­tuózoknak, akiben a művészi erő, szépség, az előadás finomsága és bája a legnagyobbfoku zenei intelligenciával párosulnak. Játéka olyan, hogy soha semmi hibát sem követ el az ízlés ellen és technikája befejezett tökéle­tességű.“ A város vezetőségének egyenlőre nincs szándékában uszodáról gondoskodni. Ha csak magánvállalkozó nem akad, úgy megint uszoda nélkül fog ránk köszönten! a tikkasztó hőségü nyár. Jeanne - Marie Darre» .. a zongora ifjú dicsősége“ Budapesten négy hangversenyt tartott és ezekre hetekkel korábban minden jegy elkelt .A. bájos párisi fiatal leányt már a jövő hangverseny szezonra is leszerződtettéb. — Saját tudósítónktól. — Monde Musical. 1926. „ . . . előadásának biztossága és mondhatni szuverén technikája szinte a zenei tökéletesség csúcsait éri el “ Journal Leijden. „Játékában a legnagyobb könnyed­séget csodáljuk legjobban Technikája kristályosán liszté. Stílusában a legna­­gyobbszerű kvalitásokat szemlélhetjük. Határozottan egvike a legistenáldottabb tehetségeknek Franciaországban,“ Courrier Musical. „Játéka felejthetetlen élmény, a nagy mesterek nyelvén beszél. Játéka felül áll minden dicséreten.“ Nijmeegsche Courant. „A zongora legnagyobb mestereinek sorában szerzett helyett magának ez a fiatal leány. Felejthetetlen élményt szerzett bal gáiéinak, Arnheetnsche Courant. Sajnos, helyünk nem engedi, hogy tömegesebb kritikai megnyilatkozások­nak adhassunk teret Jeanne-Mar te Darré művészetéről. Az bizonyos már az eddig közölt komoly lapvélemények­ből is, amelyek a világ legelőkelőbb zenei lapjaiban jelentek meg, hogy olyan művésznővel találkozunk a leg­közelebbi vasárnapon, aki messze fö­lötte áll azoknak, akiket rendesen mű­vészi címmel illetünk Ami a festészet­ben, a rajzban, a s obrászatban a leg­nagyobb és legtöbbet kifejező, az a zene előadó művészetében a virtuóz. A virtuóz a zeneszerzőnek gondolatait tolmácsolja és azokat kiszínezi, mint a festő vásznán felrakja a színeket a rajz vázára. A frazírozásnak, a zenei szí­névé: nek utolérhetetlen művésze Je­­anne-Marie Darré, akit a kritika is a legnagyobbak sorában emleget. A vasárnapi estén résztvevők egy nagy emléket fognak megőrizni lelkűkben, amely a művészi tökéletességnek az utolérhetetlen hatása; az ilyen emléket egy egész életen keresztül őrzik mind • azok, akik szerencsések hallani olyan zenei nagyságot, akinek hatása alól magukat kivonni nem tudják. Liszt Ferenc, Sauer Emil, Rubinstein. Paga­nini, Kubelik, Caruso, Saljapin, Fleta, a világhirességek sorában koruknak csodált művészeik voltak. Ezek mellé AZ UJ TUNGSRAM BARIUM ruse UClrVO j m / X.-20-420X 1,-SOmA 0 - 30%:*-33 S • 25 / SOV /20 / 2SV IS / « / / 5/ / . *** *4 lm 30 -2C-40 # «3 »TUNGSRAM“ BÁRIUMCSŐ Tisztán csengő hang! Nagy meredekség! Kiváló teljesítmény! Eddig megjelent típusok: TUNGSRAM P 410 alacsony frekvenciájú erősitőcső és TUNGSRAM P 415 végerősitőcső. S

Next

/
Thumbnails
Contents