Komáromi Lapok, 1928. január-június (49. évfolyam, 1-78. szám)
1928-02-11 / 18. szám
Komáromi Lapok 2. oldal. .......... 1928. február 11. rehajtó bizottság állal 1924 és 1926 között a katonai ellenőrzés keresztül* vitele dolgában követett szabályok nem alkotnak egybehangzó egészet. Egyes szabályokat a tanács Németországnak a Népszövetségbe való lépése előtt, másokat pedig Németország belépése után fogadott el és ezek a szabályok jórészt ellentétben állanak egymással. Például feltűnő-ellentmondás a következő: Az első rész első szakasza szerint az állandó bizottság folytonosan figyelemmel fogja kisérni a németországi, ausztriai, magyarországi és bulgáriai katonai fejleményeket, a harmadik rész első szakasza pedig világosan kimondja, hogy minden vizsgálóinak meghatározott konkrét tárgyra kell irányulnia és hogy a vizsgálatot a tanács szótöbbséggel rendeli el. Ennélfogva az eljárási szabályokat újra kellene szerkesztehi, ami nagyon súlyos és kényes feladat volna és ami mindinkább komplikálná a demilitarizált Rajnavidék majdani ellenőrzését. Ezért azok a hatalmak, amelyek nem helyeslik a kisantant intencióját az állítólagos magyar fegyvercsempészés miatt, valószínűen meg fogják szüntetni az egész eljárást. Régen bevált gyógyvíz vese és hólyagbajoknál, anyagzavaroknál, terhességnél, valamint szoptatós anyáknál. — Vértisztító és savóidé. — Legkitűnőbb ízű frissítő asztali víz. 815 Megalakult Komárom város képviselőtestülete. A biróváiasztás eredménye. madréezét teszik, hogy igényüket az első városbiró- helyettesi állásra jelentsék be. Az elhangzó szavakra csend támadt és a magyar pártok részéről Koczor Gyula jelentette be, hogy az ehő városbiró helyettesi állásra nem reflektálnak. Ugyanezt a kérdést ismételte meg a felettes hatóság képviselője a városbiró második helyettesi állását illetőleg, amelyre vonatkozólag felhívta azokat a pártokat és választási csoportokat, amelyek a képviselőtestület összes tagjainak legalább egynegyed részét alkotják, jelöltüknek bejelentésére Erre a felhívásra sem jelentkezett ajánlat a pártok részéről és igy nyilvánvaló lett. hogy úgy a városbiró mint helyettesemet« megválasztását az egész kepviseiőiestület fogja végezni. A városbiró választása. Majd Fodor Adolf főszolgabíró egyenként fdhivía a pártok tagjait, hogy szavazatukat adják le a városbiróra. A szavazás borítékokban titkosan történt és a szavazatok befogadására nagy urna állott az elnöki asztai mellett. Az első menetben — mint azt előre lehete t látni — nem bontakozott ki az eredmény, mert a szavazatok összejj számlálása után ; tizenhárom szavazatot ka\ pott CSIZMAZIA^ György, í . tizenkettőt dr. GEÖBí'JL. Károly egyesült magyar párti 5 és tizenegyet CS ENGEL Kálmán kommunista. Városbiróvá ismét a szociáldemokrata Csizmazia Györgyöt választották meg huszonhárom szavazattal tizenhárom ellenében. — Az első helyettes Gáborek Károly kommunista lett, huszonkét szavazattal tizenkettő ellen, a második ! helyettes a szlováknéppárti Zsilincsán Imre mérnök tizennégy szavazattal, buszonkét boríték üres volt — A városbiró és első helyettesére a szociáldemokrata/ j kommunista, zsidó- és csehszlovák pártok szavaztak. — Saját tudósitónktól — Nagy izgalom előzte meg a pénteken délelőtt lezajlott városbiró választást és napokkal előbb Komáromban csak kombinációkat lehetett hallani, a megválasztandó városbiró személyét illetőleg. A pártok taktikából egészen az utolsó napig titkolóztak és igen kevés hir szivá-gofí ki a közönség körébe. — A városbiró választás reggelén már korán nagy tömegek lepték el a városházát, melynek nagytermébe csak belépőjeggyel lehetett bejutni. Az összes párSok kivétel nélkül megjelentek és előfordult az a ritka jelenség, hogy mind a harminchat városi képviselőtestületi tag együtt volt. Az » elnöki emelvénytől jobbra eső asztaloknál helyezkedett el a kereszíényszociaüsta és nemzeti párt, valamint a zsidópárt, míg a balra eső asztaloknál a kommunisták, szociáldemokraták és az öt csehszlovák pártnak képviselői ültek. A járási hivatal képviseletében Fodor Adolf dr, főszolgabíró jelent meg és nyitotta meg a képviselőtestület ülését. \ A megalakulás első aktusa volt a fogadalomtétel, melye! az elnöklő főszolgabíró egyen- j ként vett ki a képviselőtestületi íagok-Komárom, — február 10. tói. A képviselőtestület tagjai, valamint a hallgató közönség is felálli ezen alkalomra a kommunisták kivételével, akik tüntetőén ülve maradtak az aktus alatt — bár a fogadalmat ők is letették. A fogedaiomtétel után Domány Fer ne koreinök vette át a választógyülés vezetését és felhívására minden párt az elnöki asztalhoz küldte megbízottját a választás tartamára. Mielőtt a városbirói állársa való szavazásokat elrendelte volna Fodor Adolf Dr. főszolgabíró, felhívta azokat a pártokat és választási csoportokat, melyek a képviselőtestület tagjainak har-Miuiátx igy az abszoiut többség elérhető nem volt, a koreinök e rendelte a második szavazást, a két legtöbb szavazatot nyert jelöli: Csizmazia György és dr Geöbel Károly Között. A szavazatok összeszámlálása után mély csendben hirdette ki az eredményt Domány Ferenc korelnök, hogy Csizmazia Györgyre huszonhárom, a magyar pártok jelöltjére pedig tizenhárom szavazat esett és eképen Csizmazia Györgyöt megválasztott városbirónak jelentette ki. A korelnök szavait nagy éljenzés fogadta a hallgatóság részéről. Az első helyettes városbiró választása. Ugyanez az aktus ismétlődött meg az első helyettes városbiró választásánál, ahoi már az első választási mene ben abszoiut löbbséget kapott a kommunista Gáborek Károly, aki húszon« éí szavazatot kapott Dosztál Jakab fi?enket szavazatával szemben, míg Fleischmann Samura egy szavazat esett, A Megyercsi utcában. Irta: Csathó Kálmán. Az illusztris szerzőnek Lilla c. komáromi vonatkozású színmüve február 10-én került először színre a budapesti Nemzeti Színházban. A nagy sikert aratott darabnak egyik bájos jelenete a közölt részlet. — (Szoba Bédi János csizmadia mester és városi szenátor házában Komaromban. A szobában meglehetős nagy a rendetlenség, jeléül annak, hogy ez nemcsak ebédlő, hanem Bádiná Nemes Fábián Juliánná asszony főkötő-varróműhelye is: varróeszközök, csipkék, szalagok és félig kész főkötők láthatók mindenfelé székeken, asztalokon, po hárszéken, díványra akasztva, vagy csak úgy odavetve. A nyitóit ajión és ablakon át a tornácon tűi az udvar zsendülő bokrait és a szomszéd nádfedeles ház tűzfalát lehet látni az áprilisi napsütésben. Az egyik ablakmélyedésben jókora madárkalitka, melyben egy rigó ugrál.) Matyi: (csizmadialegény, végig megy fütyürészve az udvaron) Bédi Manca: (Egyedül van a szobában és varr. A óra négy negyedet üt, aztán kettőt. Manca: (Kiles az ablakon.) Matyi: (Visszatér, benéz az ablakon, abbahagyja a fütyülést.) Manca: (Elkapja a fejét és varr.) Matyi: (Megint rákezdi a fütyülést és el balra.) Manca: (Feláll lábujhegyen a jobboldali ajtóhoz megy, hallgatódzik, majd óvatosan kilép a.középajtőn Matyi után. Az ajtót tárva hagyja, varrását leteszi, haját megigazítja a tükör előtt, felvesz a kaszniról egy zöldmázas csuport és az ablakhoz lép vele, a kalitkához, majd beletnarkoí a csuporba, amelyikben hihetőleg madáreleség van, de még nem eteti a rigót, csak kiles az ablakon.) Matyi: (Füttyszóval közeledik, benéz az ablakon.) Manca: (Hirtelen nagy buzgalommal etelni kezdi a madarai.) Matyi: (Abbahagyja a fütyülést, az ajtóhoz kerül,) Majszterné asszonyom I Manca: Anyámasszonyt keresi kegyelmed? Matyi: Nincs itt? (Belép,) Manca: (Jobboldalra mulat.) Odabenn van. K hívjam ? Matyi: Ne tessék. Manca: Azt hitiem, beszélni akar vele. Matyi: Nem én. Manca: Hát nem neki szólt kegyelmed? Matyi: Neki szóltam, de csak azér, hogy ... (elhallgat, vállat von.) 1 Manca: Akkor talán ... (Elhallgat és zavarában a rigót kezdi etetni.) Matyi: (Hosszú szünet után.) A madarat iieti a leányasszony? Manca: Igen, hangyafojassal. Matyi: Hm. Beste madara! Még, hogy hangyatojással 1 Manca: Kegyelmed nem szereti a madarat ? Matyi: A madarat? Milyet? Manca: Hát teszem, azt az ilyet, a rigót ? Matyi: Még nem ettem sohase! Manca: Jaj, nem úgy kérdem ? Nem enni! Kalitkában. Matyi: Sz. a... csak olyan játék! Minek a... Manca: Nézze, milyen szelíd! A kezemből eszik ! Éhes ! Matyi: Ü, is íhes ! Manca : Ő is! Hát még ki, csak nem kegyelmed ? Matyi: Hát bí.. on.. (Vállat von.) Manca: No még ilyet! Hát nem volt jó az ebéd? Vagy tán kevés volt? Tüstént szólok anyámasszonynak! (Indul jobbra.) Matyi: (Útját állja.) Na szóijík. Manca : Meg hogy hírünket vigye Debrecenbe, hogy éhezett nálunk! Matyi: Ne szóijík a lyánasszony. mer... (röhög) nem ftelre íhezek én! Manca: Hát? Mire? Matyi: Hajoijík idébb kedves! Megsúgom. (Röhög.) Manca: (Megérti.) Ó hogyisne! (Raiarión) Sohase sugdosson biz nekem kegyelmed ! Jó az én fülem! (Vissza ül a varráshoz.) Matyi: (Közeledve) Há ’szén nem is a Eülibe szeretőik én súgni... Abba a beszídes kis szájába! Arra kivánkozok én igen ! Manca: Ugyan nyughassék 1 Tán abba a híres Debrecenbe olyan könynyen áll a lányoknál az efféle! No bizony! Mi nálunk a tisztes hajadonok virtusa másféle! (Tüntetőén varr.) Matyi: (Nagyon hosszú szünet után) Varr a lyánasszony? *Manca: Varrók. Matyi: Oszt, mi lesz, vájjon ez a cifraság? Manca: Főbötő. Sürgetős, mert délután érte jönnek. Matyi: Sok főkötőt megvarrnak itt? Mi? Manca: Eleget. Matyi: Sok szép pizt kereshet majszlerné asszonyom ? Manca.- Hat... (Vállat von.) Matyi: Pedig a csizmadiaság is szépen fizethet. Heien alig győzzük a munkát Ha a majszter uram, meg majszterné asszonyom összerakják, amit keresnek, szép ids summa lehet. Manca: Ó! (Szünet után) Mondja, kegyelmed. Igaz, hogy a kegyelmed apja urának a műhelyében. Debrecenben, húsz legény dolgozik ? Matyi: Nem igaz, biz’ a’. Manca: Nem ? En pedig azt hallotiam. Matyi: Rosszul hallotta a lyánasszony 1 (Nyomatúkkal.) Mert ott bizon éppen huszonnégyen dolgoznak. Manca: Huszonnégyen ? És kegyelmed az egyetlen gyerek? Matyi: A többi meghótt kis korába... Manca: (Rámosolyog.) Hm ... Matyi: (Visszamosolyog.) A bion! Manca: No de, hogy éppen Komáromba jött kegyelmed! Hogy nem ment Németországba! Matyi: Mi a néhézségnekl ’Sz mit tudnak a németek? Manca: Hát itt tudnak valamit? Matyi: De tudnak ám! Halász csizmát varrni! Azér kűdött ide ídésapám Bédi uramhó. Manca: (Szünet után.) Igaz, hogy debreceni ember nem vehet el mást, csak debreceni hajadont? Matyi: ’Sz elvenni elvehet. Mér ne vehetne? Manca: (Megörül.) Elvehet? Matyi: El hát! De azfr nem vesz! Manca: (Elszontyolodva.) Nem ..., És miért nem? Matyi: Mer’, hogy nem akarja senki,
