Komáromi Lapok, 1927. július-december (48. évfolyam, 79-157. szám)
1927-07-23 / 88. szám
Komáromi Lapok 3. oldal. 1927. juliu 23. Állandó raktár rIBÍI|# If' fakereskedő és Kemárom és kör- |||I|]F építési vállalnyéke részere I UUÜ iflUfl kozó cégnél. Komárom, Rákóczy-utca 40. Telefon szám 51. Állandó raktár Nagymegyer és vidéké részére Nagymegyer. fakereskedő cégnél Állandó raktár Kürt és környéke részére Kürt. fakereskedő cégnél Tisza István volt a monarchia egyetlen államférfia, aki felemelte szavát a háború ellen. A háború folyamán a magyar kormány a legnagyobb előzékenységgel és udvariassággal kezelte az angolokat. (Nagy Emil cikkéből tudjuk meg, hogy Magyarország barátjának az idegénül hangzó nevű nevét helyesen Radömir-ntk kell ejteni úgy hogy a hangsúly az első szó'agon van.) mmmamwoHKm Amíg Bécsben véres fórra dalom tombolt, addig Pozsonynak felvirradt a napja. — julius 22 A telefon- és távirafforgalom Pozsonyban a bécsi forradalom alatt hirtelenül úgy fellendült annyira, amilyenre még nem volt emlékezet, valóságos rekord forgalmat ért el A bécsi forradalomból a legnagyobb hasznot úgyszólván a csehszlovák állami pósta húzta, mivel rengeteg kü’fö'di újságíró, a nagy lapok tudósítói mind Pozsonyból adták fel távirati és telefon tudósításaikat Hét főn a főposfa és a levélosztály éjjel 12 óráig volt nyitva Éppúgy az éjjeli szolgálatot is kiterjesztették. Valóságosan sorba kellett állni a táviratfeladó előtt, ahol a bécsi követségek, a külföldi nagy lapok munkatársai, a bécsi szociáldemokrata és keresztényszocia ista párt emberei adták fel a táviratokat. Egyetlen írás város sem érezte a becsi forradalmat olyan előnyösen, mint éppen a szomszédos Pozsony. A pósta előtt még éjjel 12 óra után is álltak újságírók, akik megkísérelték tudósi’ásukat leadni. Péntektől vasárnap éjjelig a pozsonyi főpóst» csupán a táviratösszegekből 90000 koronát /ett be, a telefonbeszélgetésekért pedig mintegy 100,000 koronát. Expresslevelekért es ajánlottlevelekért 30 ezer koronát fizettek be a főpóstán. De hatalmasan megnövekedett az autóforgalom is Pozsony és Bécs között. A határmenti Berg állomás feljegyzése szerint a bécsi forradalom napjaiban a csehszlovák-osztrák határom hihetetlenül megnövekedett az autóforgalom. Péntek estig 600, szombat eBtig 800 vasárnap estig 1000, hétfő estig újra 600 autó ment át a határon A négy nap alatt tehát mintegy 4000 auó közlekedett Bécstől R zsonyig és viceversa. Pénteken az aufökocsi használatának ára 600 korona volt, szombaton már 800 koronát kértek. Héifőre ez az ár már 1200 koronára emelkedett. A bi zom tálán helyzet miatt a soffőrök szívesebben fogadták el az összeget csehszlovák, mint osztrák értékben. De a pozsonyi kereskedők és üzletemberek életébe is nagy élénkséget hozott a bécsi forradalom. A bécsiek lehozták pénzüket Pozsonyba és az ottani bankokban helyezték el. A vasútforgalom is nagyon felfokozódott, mert valamennyi nemzetközi vonatot, melyet rendesen Bécsen át irányítanak, most Pozsonyon keresztül vittek és igy a csehszlovák államvasutak is jelentékeny bevételtöbbletre tettek szert az osztrák vasutassztrájk idején. Az nj sorsolási rendszer máris bebizonyította' az Ungar bratisiavai bankház szerencséjét. A 17. sorsjáték I. oszt. legnagyobb főnyereménye 70 000 Ke a 72 707 számú sorsjegyre, valamint a 20000 Ke főnyereményt a 80.015 számú sorsjegyre az UNGÁR S. Bra tislava, Ventur u. 20. bankház szerencsés vevői nyerték. Ne mulassza el hát a jövőben sorsjegyeit csakis a mi szerencsétől kisért árudánkban beszerezni I Az eredmény nem marad kit Carol extronörSkős visszatérését Romániába fegyveres erővel akadályozná meg a kormány. Romániában egyelőre nyugalom van. — Ferdínánd királyt vasárnap temetik el. — A külföldi diplomáciai kar bemutatkozott az ötéves I. Mihály, uj román királynak. — július 21. Ferdinánd román király halála miatt Romániában egyelőre még nyugodtság van. Carol extrónörökös pártja nem tett kísérletet Carol trónraemelésére, nyilván azért, mert a lemondott trónörökös nem is tért vissza Romániába, Carol épen autókiránduláson volt Páris környékén, mikor elérkezett hozzá a hir atyja haláláról. Ferdinánd halála láthatólag leverte. Neuillyben kastélyát állandóan két román detektív őrzi, nehogy az extrónörökös a hazatérést megkísérelje. hajtottak tőzséreink a vásárokra. S hála és dicsőség az osztrák udvarnak és hatóságoknak, a XVII. század második felében már egyetlen magyar marhakereskedő sem volt, — a Habsburgok gazdasági politikájának sikerült a maga intézkedéseivel, vám- és harmincadmentes kihajtási engedélyek tömeges osztogatásával, különböző monopóliumok megteremtésével, a külföldre irányuló magyar marhakereskedelem megtiltását tartalmazó császári pátensekkel, a marhaállományt pusztító császári katonaság barbár eljárásával teljesen tönkretenni a magyar tőzséreket, kiknek helyébe persze idegenek léptek. Olyan szomorúan érdekesen írja le mindezt Takáts Sándor, hogy az olvasónak — persze csak az igazi magyar érzésűnek — elborul a kedve s ökölbeszorul a keze. Nagyon érdekes, amit Takáts Sándor az oltármesterségről, meg az ispotálymesterségről ir, amik a nagyközönség előtt mostanáig bizony eléggé ismeretlen fogalmak voltak. „Az oltármesterség valamelyik egyház oltárának javára szóló alapítás volt“ — s alig akadt nevesebb család, amelyik kisebbnagyobb oltáralapitványt nem tett volna, sőt sok jobbágy is meghozta szerény tehetségéhez képest a maga áldozatát. Az „ispotálymesterség" pedig olyan intézmények alapítására irányult, ahol „a szegények ruhát, élelmet kaptak és valiáserkölcsi oktatásban részesültek“. Megkapó művelődéstörténeti részlet Takáts könyvében a XVI-XVII. századbeli kertekről szóló. Előbb a konyha- és gyümölcskertészet, majd a diszkertészet virágzott s érdekes jelenség, hogy nagy hadvezéreink voltak a legszenvedétyesebb kertészek, Bethlen Gábor, az Eszterházyak, Kemény János, a Forgách család, az Erdődyek, Dobó Ferenc, a Battyhányak és maga Zrinyi Miklós is gyönyörű kertek urai voltak, de Lórántffy Zsuzsánna fejedelemaszszony — I. Rákcczy György fenkölt lelkű hitvese — és Széchy Mária, azután a főpapok közül maga Pázmány Péter, továbbá Oláh Miklós és Lippay György esztergomi érsekek is rajongtak a szép kertért. Lippay érsek fivére pedig, Lippay János jezsuita atya két nevezetes kertészeti munkát irt. A XVII század derekán túl azonban pusztulni kezdenek a remek kertek, a hadra kelt katonaság vandál módon esett neki a szép fáknak s feltüzelte őket. .. „A sikertől elkapott, a szerencsétől föliuvalkodott császári kormányszékek úgy bántak nemzetünkkel, mint a pad alá tett süveggel“ — panaszolja Takáts Sándor ama tősgyökeres, zamatos magyarságával, ami minden müvének eyik legjellemzőbb tulajdonsága és legnagyobb értéke — s elmondja, hogy a derék hajdu-ezredeket hogy kommandirozták ki a hazából, a császári örökös tartományokba. Megkapóan beszéli el a vitéz Szörényi Gábor vármegyei nótárius — később alispán — esetét is, hogy hogyan vágott képibe a részegen hencegő Schönkirchen báró főstrázsmesternek, amiért aztán ez összetrombitált legényeivel verette el nagy hősileg a derék Szörényit. Majd egy hős kapitánynak, a tötökkel vitézül vetekedő Eörsy Péternek halálát mondja el Takáts és érdekesen ir egy XVI. századbeli jeles kertgazdáról, Kávásy uramról, akinek messze földön híres dinnyéiből mindenfelé kértek mago*. Egy fejezet Sieniawski lengyel “hercegnéről és jószágigazgatójává lett Visky Sámuel, volt kuructisztrői emlékezik meg. Egy másik fejezetnek A szöktetés a címe, de nem valami regényes szerelmi történetről van benne szó, hanem a hódoltság korában annyira divatos marhaszöktetésről, amellyel ugyanis a harmincad fizetését akarták elkerülni. S aztán ki tudja közülünk, hogy mi is az a feli meg ? Takáts megmagyarázza egy szakaszban, hogy az nem volt más, mint az arany hímzéssel diszitett, széles galléru, bő ujju felső ing, mely alatt viselték a kisebb és egyszerűbb alsó inget. Felettébb érdekesek a könyvnek azok a részei is, amelyekben a városoknak hússal való ellátásáról és a részegeskedés elleni küzdelemről nyújt adatokat a tudós szerző. Persze Bécs jutott mindig legolcsóbban a legjobb húshoz, de persze „ennek az árát szegény Magyarországnak kellett megfizetnie.“ A részegeskedés bűnét megint csak idegenek, a behozott zsoldos katonák terjesztették leginkább — hanem hát beleestek ebbe a bűnbe kedves honfitársaink is eléggé gyakran, úgy hogy a hatóságoknak erősen kellett a beszeszelők ellen fellépniök. Kedves Komárom városáról két fejezetben emlékezik meg Takáts. Az egyikben a diplomáciai szolgálatában állott komáromiakról szól, — a másikban pedig a komáromi Erzsébet-sziget múltját ismerteti, bevezetőleg igazi költői erővel megragadóan rajzolván meg a természet képét a szigeten. A fejezet második fele pedig kedves visszaemlékezés Komárom másik nagy barátjára, Beöthy Zsoltra, kinek szeptemberi születésnapjára sokan gyülekeztünk volt össze hajdanában, pompás hal-ebédre, a szigetben lévő nyaralójába. Az egész könyv nemcsak mint históriai munka nagy értékű. A magyar irásművészetnek is igazi remeke, melynek nyelvéből a hamisítatlan, meg nem rontott magyar szellem és ízlés sugárzik. Itt csak az a megjegyzésünk, hogy egy csomó régi magyar szónak legalább jegyzetben magyarázatát kellene adni, mert igy bizony sokat nem fog megérteni az olvasó. Feltétlenül helyeseljük az ilyen, ma már elavult vagy ismeretlen szó felújítását és használatát, de igazi haszna akkor lesz ennek a feltámasztásnak, ha a szerző meg is mondja, hogy mit értünk voltaképpen e szó alatt? Ilyen szók például a kompiár, kuszmér, kamacs, virditani, rásza, lésza stb. De végezzünk annak ismételt hangoztatásával, hogy Takáts Sándor ma egyike legkiválóbb tudományos íróinknak. Mert nemcsak mint történész, hangya szorgalommal felkutatott uj adatok ezreivel festi újra letűnt századoknak eddigi képeit, — hanem sok nagy magyar tudós társától eltérően, akik alig élvezhető stílusban írják meg egyébként értékes müveiket, ő zeogzctes és zamatos magyarsággal szól könyveiben, nyelvészetileg is nagybecsű alkotásokat nyújtva bennök.
