Komáromi Lapok, 1927. július-december (48. évfolyam, 79-157. szám)

1927-12-31 / 157. szám

». oldal. 1037. december 31 ~ ' - —---~---­Komáromi Lapok Sirius mester szerint 1928-ban jó lesz a termés, jó lesz az idő is, csak a politikusok lesznek rosszak! — december 31* én. Huszonkét éve jósol időt a népsze­rű Sirius mester. Nem azért népszerű ő, mert jósol, hanem azért, amit jósol. Mert Sirius mester lehetőleg kellemes dolgokat igér nekünk. így most legújabb jelentésében közli, hogy nagy havazások lesznek. Ez máris igaz, hiszen néhány nap óta havazik. A havazás nyilván előre tudta, hogy mit fog jósolni Sirius mester. A jövő évet illetően a gazdaságok számára a kővetkező jóslattal szolgál Sirius mester: — Az 1928. évben kőzépjó termés várható. Búza, gabona jobbnak ígér­kezik, mint a múlt évben. A szőlő- és gyümölcstermés nagyon jó lesz. Hét esztendeig középjó termés lesz. A hét középjó esztendő 1945-ig tart, addig nem kell félni sovány esztendőtől. De kövértől sem, mert: — A hét jó esztendő kiterjed Euró­pa több országaira is. Tehát örömet hoz a földművelő gazdáknak. De kinek fogják eladni a szőlőt, ha mindenhol jó a termés ? Erre Dem fe­lel Sirius mester. Az időjárást illetően még a következőket mondja: — A nyár jó melegnek Ígérkezik hasonlóan az 1927. évihez. Európa több országában kisebb-nagyobb föld­rengés válható. Nálunk is álvonulóan. A7 elkövetkező esztendők politiká­ját Sirius a következőképpen látja: — Magyarország és Olaszország a jövőben mint két testvérország kar öltve fog dolgozni és egymást fogja segíteni. Olaszország még tengeri ki­kötőt is ad. Magyarország a jövőben több országgal jó viszonyban fog élni. — Olaszország Európa békeközpont­ja lesz. Itt találkozik a kibékülés, a szeretet, a békesség. Mussolini Európa békeangyala. Sirius békeangyala igen különös ha­tással lesz Európában. Sirius szerint ugyanis a magyar-olasz béke körül mindössze a következő békétlenségek fognak történni: — Anglia és Spanyolország között komoly ellentétek lesznek a gyarma­tok miatt. A két ország politikusai háborút akarnak, de a két uralkodó mindent el fog követni a béke érde­kében. — Franciaország 1928-ban gyarmati háborút fog viselni. Belső zavarok is lesznek, forradalomtól kell tartani, Kül­politikai téren is sok baja lesz. — Németországra szép jövő vár, bár összeesküvők szeretnék békéjét feldúlni. A politikusok között is me- | rülnek fel ellentétek. (Ezt a rendkívül abnormális jelen- | séget Sirius nem indokolja.) — A német nép két pártra oszlik í és ebből sok kár lesz. — Törökországban az egynejüség jj miatt nagy politikai változások és el- j: lentétek leszneki f — Szerbiában a horvátok forradal- jj mat csinálnak. A nép köztársaságot ) akar. — Romániában forradalom lesz és háború. Nagy Románia kis Románia lesz, amelyet csak Carol trónörökös menthet meg. A politikusok bicskákkal mennek egymásnak. — Ausztriában nagy zavarok lesz- \ nek, pisztolyok durrognak, pofonok J csattognak. A politikusok beverik egy- i más fejét. 1931-ben Ausztriának csá- j szára lesz. I ümikor az újságírót betörőnek nézik. Ekel község szenzációja. — Riadalom Szabó Ferencéknél. — Egész éjjel készenlétben voltak. — A porköpenyeg télen mégse az a j mesebeli köpeny. — Amíg egy újságíró eljut egy uj télikabátig, j Történt pedig az Urnák a mai nappal befejeződő eszterdéjében, hogy a mi kedves (mert hiszen folyton mosolyog) munkatársunk, kollegánk, Kepler Alexius a nyáron, amikor a korzó Ínyenceivel szemeit legeltette a korzó szépei rejtett és dekoltált bájain, egy fogadalmat tett. A2t mondotta, hogy abban a porkópenyegben, amely akkor rajta volt, fog kitelelni s ezzel is meg fogja mutatni, hogy ő vérbeli újságíró, aki dacol még az időjárással is. Amikor ezt ott az esti nyári korzón kijelentette, azt hittem, hogy nemcsak név-, de vérrokona is Kepler csilla­­gásznak, akiről tudjuk, hogy nagy idő­jós volt ő kegyelme és igy biztosan, minden reumás szaggatás nélkül meg tudta jósolni, hogy a télen jól megy a komáromi jéggyárnak, enyhe idő lesz és nem lehet a szabadból jegei behor­dani a jégvermekbe. Közben telt, múlt az idő. Az én Alexiusz barátom folytatta tovább új­ságíró mesterségét és küzdelmeit két hatalmas tényezővel. Az ő élete ugyan­is a kettős küzdelmek hosszú és sza­kadatlan láncolata. Két eiemmel folytat örökös küzdelmet: az élettel és a hosízu hajával. Az élet kellemetlensé­geit néha csak vissza tudja korbácsolni Valamelyik sarkába az éleinek, de a hosszú hajával állandóan hadilábon áll. Ez a rakoncátlan haj állandóan a sze­mébe csüng és Alexius barátunk ke­zeit kénytelen állandóan fás ütlek hasz­nálni és á hosszú hajat fölfelé fésülni, de a hosszú haj fütyül az állandó fésülésre, áz folytonosan és csökö­nyösen a szembe lóg. így aztán nem csoda, ha én hosszú­­haja veszedelem becéző névre keresz­teltem ezt á folyton mosolygó jó fiút. Az idő közben az örökös mosolygás dacára Azonban egyre zordabb arcot vágott. Ekkor láttam, hogy a mi Kep­ler Alexíusunk nem örökölte névrokon elődjének időjőslási tehetségét, a horos­­kópok felállításához abszolút nem ér­tett, mert a hőmérő süíyedr, mit mon­dok: esett és a por köpönyeg elvégre mégse bunda. Alexius barátunk fázni kezdett. Szerencse, hogy a színtársulat j csillagainak puha kis kacsói néha me- j legséget galvanizáltak a porköpönyeg btn dobogó szívbe, s a szezon alatt megejtett szépségverseny háiás pills n- j tások alakjában némi melegséget üntöt a jj mindegyre kihűlő Alexius dermedő szi- s vébe. De amikor a legkisebb angol bajusz is zuzmarás leit kint a szabadban és amikor a víz és gázvezetékek befagy­tak és a Duna befagyását biztosra vet­ték, amikor a kezűnk odatapadt az atjó kilincshez, s amikor 24—26 mínuszt jeleztek Ógyalláról, akkor ami Alexiu­­sunk azt mondta nekem a szerkesztő- Bégben, hogy az élet terűéből ledobja magától a legsúlyosabb részt, ezt a szeliős porköpönyeget és egy könnyelmű lépésre határozza el magát: télikabá'ot vesz, vagy csináltat és azzal a kérdés­sel fejezte be szaggatóit beszédét, hogy hogyan lehet pénzt szerezni. Megindul­tak tehát a komoly tárgyalások a pénz embereivel, a bankokkal, a sajtó bará­taival és ellenségeivel. Azt hittük, sogy a 24—25 fok hideg már nem süiyedhet alább, de néhol olyan hűvösen fogadtak bennünket, hogy e feltevésünkben keservesen csalódtunk. Végre is Európának legnehezebb pénzügyi műveletét sikerült nyélbeütni. Ugyanis az emberek még mindig annál az ősrégi Tutánkámen korabeli hitel­életi felfogásnál vannak, hogy esetleg adnak valakinek a szakállára, de a hosszú hajára egyáltalában nem hite­leznek. Szóval a nehéz hitelügylet nyélbe­­üitetett. Az alapépítménye az volt ennek a pizzái ferdetoronyra emlékeztető köl­csönnek, hogy Alexinus barátunk foko­zott mértékben írja a pozsonyi lapok­nak a riportokat és ennek jövedelméből törleszt. Tehát minden rendben volt, csak riport kellett. Egyik röggel azt mondja a szerkesz­tőségben a téiikabát boldog váromá­nyosa. Alexius: — Doktor ur kérem «.. megkérem valamire.. Adjon nekem... riport tip-ELEGANS FÉRFIINGEK MÉRTÉK SZERINT NŐI FEHÉRNEMŰEK [BABY KELENGYE A G Y N EMU VÁSZONÁRU pékét. A kipontozott helyek azokat az 5—10 perces időközöket jelentik, amelyek Alexius beszédét tarkítani szokták. O ugyanis a szaggatott beszéd modern híve és néha kin kivárni a mondat vé­gét. így természetesen nem egyszer elragad közismert és már sok bajt oko­zott idegességem és ráripakedok sze­gény Alexiusra ilyenformán: — Nyögje ki már gyorsan a mondat végét, hiszen az ember közben meg­­csikózik. Az ilyen szavakat jól tudom, hogy a Pesti Müveit Társalgó cimü illemkönyv tillja, de azért az én Alexius barátom nem haragszik reám, sőt szere tettel ragaszkodik hozzám. — Rendben van! En szállítok magá­nak olyan szenzációs riporttippeket, hogy azoktól az egész szerkesztőség örömében beleugrik a szedőgépbe, a berakólány kéjesen felvisit és a rikkan­csok is üvöltve száguldanak velük az utcákon, főldöntve a kofákat és a gesz­tenyesütőket. Az első riport cime: „Beszélgetés Jókai Mór ma is élő 86 éves kocsisával, aki Laborfalvy Rózát is hordozta a Nemzeti Szín­házba, meg vissza.“ Második riport: neki, szűkre fogtam a beszédet, hogy minél előbb el kotród jék a házam tájá­ról. Hogy olyan rettenetes időben, osz­­tán még papucsban és porköpönyegbe képes ilyen messziről kigyünni a. ért a kis disznóhusért. — De hát ebben nem vásott a betörő­nek a foga. Amint elszelelt, azonnal elüzentem a rokonsághoz, hogy iccakára háljanak nálam. Vagy öten összeszede­­lőcködtünk a rokonságból, aztán ásót, kapát, kaszát, fejszét szorongatva egész éjjel virrasztottunk, hogy hogyha találna gyünni az a betörő, hát a hátába üs­sünk. Rosszkinézésü ember volt, aka­dozva beszélt, mintha a lelkiismerete bántotta volna, a szemébe csüngött a haja, amint az ilyeniéle zsibüngeknél szokás. Kitudja hány ember élete szá­rad már a lelkén. De ugyláfszik, ne­szét vette, hogy készenlétben vagyunk, mert nem jött az a betörő. így mondotta el Szabó Ferenc bá­tyánk Alexius látogatását. De hát azóta nagyot fordult a világ, megtörtént a világ csodája. Alexius uj téükabátban büszkélkedik és Szabó bátyánk meg se ismerné az ő betörőnek tartott múlt­kori látogatóját. — ayjó — „Látogatás a tank feltalálójának özvegyénél.“ — Egyelőre elég ennyi. Alex us mí jd kibújt örömében a bő­réből, akarom mondani a porkőpönye­­géből. Most az egyszer nem dadogott és folyékonyan beszélt: — Hiszen ez nagyszerű! Hol vannak ezek a nevezetességek? — Jókai öreg kocsisa Ekelen lakik. Harmos mester meg is festette a por­tréját, amely a kulturpalctábsn van. De ilyen reitenetes hidegben nem mehet oda ki félcipőben és ebben a porhü­velyben. Alexius ravaszul mosolygott, de nem szóit semmit. Másnap aztán azzal fogadott, hogy kint volt Ekelen. 25 fokos hidegben, nyári ruhában, félcipőben és porköpö­nyegben az állomásról méteres hóban másfél óráig be és visszagyaiogolt. Olyan hideg volt, hogy táncolt és ug­rált és cigánykerekeket hányt, hogy meg ne fagyjon a rettenetes hidegben és orkánszerü viharban. Itt nem lehet közreadni azokat a ki­fejezéseket, amelyekkel én teszidtam Akxiust ezért a rettenetes könnyelmű­ségéért, de hát mit törődött ő ezzel, fő, hogy megvan a nagy riport, amelyhez Harmos mester csinálta a rajzot. Amikor kitöltöttem .rajta a mérgem, azt kérdeztem tőle: — Ugy-e bőbeszédű ember az öreg Szabó Ferenc, a Jókai kocsisa? — Nem ... Nem mondhatnám ... Velem nagyon ... szűkszavú volt. Ez szeget ütött a fejembe és utána néztünk a dolognak és egy jó télikabát u munkatársunkat küldtük ki Ekeibe Szabó Ferenchez. Hiába, ruha teszi az embert és Szabó bátyánk ezzel az emberünkkel már bő­beszédű lett és elmondta szaporán Alexius barátunk látogatását: — Megírhatja a Komáromi Lapokban az ur, hogy a múlt héten valami gya­nús ember járt itt nálam, azt mondta, hogy Komaromba való és hogy újság­író. De az én srófos eszemen túl nem járt. A méltóságos Jókai urnái láttam én újságírókat. Engöm nem lehet be­csapni. Mirtgyárt tisztában voltam vele, hogy betörővel van dolgom. Azért jött, hogy körülszaglássza itt a helyzetet, hogy az.tán, amikor nyugodalmas jócca­­kára tértink, betörjön hozzánk. Teccik tudni, egy kis malackát öltünk, hét biztosán azt akarta az éccaka ellopni Hogy még ő újságíró s még, hogy őt érdekli, hogy hogyan hajtottam a Jókai lovait. De hát nem is igen bsjzé! ez» Egy nő gondolatai Szilveszter estéjén. Minden üzemben, bankban, háztar­tásban, év végével lezárjuk könyvein­ket, számotvetünk magunkkal, átvizs­gáljuk a követel és tartozik rovatokat s meglátjuk az üzem, a bank, háztartás tiazta mérlegét. Most az évfordulúval nézzük át mi nők is „követei“ és „tar­tozás“ rovatainkat tüzetesen, keressük meg, hol van a hiba, hogy az élet oly nehéz, sivár és tele van jajjal! A gazdasági viszonyok, — igaz — a háború és az utána jövő fordulat kö­vetkeztében nagyon leromlottak, de hi­szen a kereslet is nagy részben viszony­uk a kiadásokhoz, — igy a gazdasági rossz helyzet nem egymaga Idézi elő a nehéz viszonyokat. Vizsgálódva, kutatva arra a meggyőződésre jöhetünk, mi, nők, hogy a követel rovatunk nagyon hiányos, abból hiányzik a legfőbb: az alaptőke. Mi a nők üzemében az alap­tőke? Ugyebár a kötelesség. A mi kö­telességeink a háború és utánna követ­kező nehéz időkben nagyon megsoka­sodjak. Kis birodalmunk — az otthon — jóléte, megelégedett békéje a mi kezünkbe van letéve. Régi bö.cs öre­geink azt tartották, nincs az a sok, ami el ne fogyjon s nincs oly kevés, ami beosztva elég ne legyen I Persze, nekik fogalmuk sem volt akkor arról, hogy a jövő mit hoz, milyen nebéz megélhetési viszonyokkal sújtja szegény utódaikat. Minden háztartásban — bármilyen ki­csiny legyen is az — van valami fe­lesleges, ami nélkül él lehet lenni. Ezt kell nekünk nőknek megkeresnünk, ezt kell otthonunkból száműznünk, egy­szóval igényeinket kell lefokoznunk, jobban mondva: nem szabad igényünk­nek lenni. Szomorú valóság, hogy amity mérvben fogyott vagyonunk, rosszabbo­dott a megélhetési viszony, oly arany­ban nőttek az igények. Hajdan az anyák úgy nevelték leányaikat, hogy az első selyemruha a menyasszonyi ruha volt s három-négy mulatságot végigtáncoi­­tak egy batiszlruhában; ma — midőn az élet oly nehéz, oly rémesen drága mindén — ahány mulatság, annyi tuba s mind selyem, hozzávaló cipő, selyem­harisnya. Mentségül azt kapjuk: rr.a ilyen a divat, vele kell haladnunk. Meg kellene kísérelni az anyáknak megtörni a divatot; ha az anyák együttesen el­határoznák, hogy leányaiknak nem csi­náltatnak egy farsangra 4—5 ruhát, ha­nem otthon felfrissítve a nyári ruhákat, <

Next

/
Thumbnails
Contents