Komáromi Lapok, 1927. július-december (48. évfolyam, 79-157. szám)

1927-12-22 / 153. szám

^*87vennyolcad*le évfolyam. 153. szám. Csütörtök, 1087. december 22. POUT1KAI LAP. ALAPÍTOTTA: TUBA JANOS. Felelős főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BARANYAT JÓZSEF dr. POLITIKAI SZEMLE üMisetégi ár ««ehiudovák értékben: füttyben éi ridékre poitai »Stkűldéiiel: é^lsa érre 80 K, félém 40 K, negyed érre 20 K. — lölföldÖD 150 Ki. «7«mb »iáin áras 80 fillér. Benes békeszózata Komárom, — december 21. Igazán cem vagyunk elkényez­tetve Benes külügyminiszter részé­ről mi, magyar nemzeti kisebbség. Kilenc esztendő alatt kevés jó szava volt hozzánk és még a legszerencsésebb eshetőség az volt a számunkra, ha agyonhallgatott bennünket. Abban, ha beszélt ró­lunk, igazán nem volt köszönet. Emlékezünk jól arra a gesztusaira, amelyekkel a lefegyverzett Magyar­­ország ellen fenyegetőzött és nem feledjük el azon kijelentését soha­sem, hogy mi, magyarok most megbünhődünk a fehérhegyi csatá­ért. Ebben a kijelentésében benne volt az összesürilett gyűlölet a magyarsággal szemben, amelynek pedig, mint nemzetnek igazán semmi köze sem volt a fehérhegyi csatához, ahol a katolikus cseh rendek éppen úgy harcoltak a protestánsok ellen, mint az osztrák németek, a birodalmi németek és a magyarok. A gyűlölet politikája azonban nem lehet sohasem hosszú életű, hiszen gyűlöletre államot építeni nem lehet és Benesnek is meg kellett térnie a negatívumok állás­pontjáról a pozitívumhoz. Dicse­kedve is említi a locarnői meg­egyezést a németekkel, amiben neki ugyancsak kevé3 része volt, most pedig a légionárius ünnep­ségen a magyarokkal való meg­egyezés szükségéről tesz politikai hitvallást. Meg is lephetne ben­nünket ez a nagy véleményválto­zás és szinte várjuk a benesi szócsövet, Hrusovszky doktor alak­jában, aki viszont neki ugrassza harci paripáját a fegyvertelen Magyarországnak és vitézi győzel­met arasson felette szóval. Mert Benes nyilatkozatai sohasem voltak olyan őszinték, hogy azokban el­veket kereshettünk volna. Hangu­latokat talán igen, diplomáciai semmitmondást még többet, de programot, amelyre építeni is le­hetne, soha. Mostani magyar-német kisebb­ségi politikája sem a meggyőző­désnek, vagy a politikai szüksé­gességnek a vetülete, hanem az európai és — hozzátehetjük — az amerikai közhangulatnak, amely végre észrevette a magyar kérdést is és most már a kisebbségi prob­léma is napirendre került. Nem túlozunk, ha ezt vonatkozásba hozzuk a Rothermere akcióval, amely Európa közvéleményét meg­változtatta, a magyar-román optáns perrel, amelyben Magyarországnak igazsága kétségtelen és ennek az igazságnak erejét Benesnek is éreznie kell, aki sietett memoran­dummal megvédeni a földreform demokráciáját, azt a demokráciát, amely a reformot a nemzeti kisebb-Komárom, —december 21. Megegyezett végre a kormány a Vatikánnal. A két év óta húzódó és számtalan­szor megszakított tárgyalások Prága és Róma között végre eredménnyel vég­ződtek. A módus vivendinek nevezett megegyezést szcmbatcn parofdltdk és ezt azonos szövegű jegyzékek kieset élé­­sével fogják ratifikálni, Az olasz sajtó értesülése szerint a két évvel, a Husz­­flnr.ep miatt keletkezeit nézeteltérés is megoldást nyert. Ez a nézeteltérés az ismert Marmaggi-affórra vonatkozik, finely miatt a pápai rurcíus elhagyta Prágát. Hogy a Vatikán és Csehszlo­vákia között a diplomáciai jóviszonyt újra fö veszik, bizonysága annak az, hogy a pápa a csehszlovák kormány­nak a tárgyalásokkal meghatalmazott képviselőit magánkihailgctáson fogadta. Egyes néppárti lapok, köztük a S ovák, azt írják, hogy a Szentszék követe, Marmsggi pápai nurcius, a jövő év ja­nuárjában, valószirüleg Vizkereszt nap­ján visszatér Prágába. A csehszlovák hivatalos távirati iroda ezzel szemben illetékes helyről nyert értesülése alap­ján közli, hogy Msgr. Marmaggi visz­­szaíérésére vonatkozólag megegyezés nem történt. A kisantant konferenciája és Lengyelország. A kisantant eddigi terv szerint janu­árban tartja iegkőzelebbi konferenciáját Bukarestben. A párisi sajtó igen élén­ken foglalkozik ezzel az üléssel és po­litikai körökben azt hiszik, hogy a kon­ferenciának nagy jelentősége fesz nem­csak Romániának a Bratianu halála következtében megváltozott politikai magatartása miatt, hanem azért is, mert a kisantant államok most azt várják, hogy Lengyelország csatlakozni fog a kisantan hoz. Lengyelország állítólag megfigyelő álfái fogja magát a konfe­rencián képviseltetni, amiből a párisi lapok azt következtetik, hogy a nem hivatalos részvétel után rögtön lehet számítani Lengyelországnak a kisan­­tanthoz való csatlakozásával. Évről-évre megjelenik ez a hir a frarcia sajtéban, de Lengyelország még eddig nem csatla­kozott a Magyarország teljes izolálá­sára összeállóit három utódállam e szö­vetségéhez s több mint bizonyos, hogy ezúttal sem fog a Benes által sugalmazott francia szirénhangoknak enkedni. A konferencián egyébként szóba fog kerülni a kisanfanínak Ma­gyarországhoz való viszonya és a Rot­hermere lóid akciója, de tárgyalni fog­ják a gazdasági dunai föderáció meg­teremtésének kérdését is, amelyben Franciaország és Németország támoga­tásában biznak. A kisantant legköze­lebbi konferenciájára tehát ismét meg­­kondultak a francia sajtó lélekreklám harangjai, de hogy januárban meg lesz-e tartható a tanácskozás, az még a po­litikai viszonyok aiakulásátói függ. ségek rovására hajtja végre. Benes a magyarokkal és néme­tekkel való megegyezésnek szük­ségességét hangsúlyozza, mert érzi, hogy ez ma a belpolitika egyetlen jegecesedési pontja. Ha nem volna erre akkora politikai szükség, akkor még hallgatna rólunk egy pár év­tizedig Svehla miniszterelnökkel együtt. Mivel azonban ezt a kér­dést, amelyről Európa beszél, to-Benes reméli, hogy sikerülni jog a megegyezés Magyarországgal. A francia kormány 1917 decemberé­ben elismerte a külföld különböző álla­maiban a háboiu alatt megalakult cseh­szlovák hadsereget. Ennek tizedik év­fordulója alkalmából a csehszlovák legiónárius szövetség Benes külügy­miniszter és Udrzal nemzetvédelmi mi­niszter védnöksége mellett ünnepélyt rendezett, amelyen megjelent Masaryk dr. köztársasági elnök is. Az ünnepi beszédet Benes dr. csehszlovák külügy­miniszter tartó:ta, aki kiemelte a cseh­szlovák hadsereg háboiu előtti meg­­szeivezésérek jelentőségét és hangsú­lyozta, hogy a csehszlovák nemzet ma békét, munkát, megértést és elismerést akar. Az állam az uj Európa felépítésén dolgozik a többi államokkal együtt, így dolgozik küer c év óta Franciaországgal karöltve, így egyezett meg Locarnoban Németországgal. Benes reméli, hogy sikerülni fog a megegyezés rövidesen Magyarországgal is. így dolgozik a kormány a belpolitikában is a németek­kel és magyarokkal való megegyezés irányában. A brünni légionáriusok is megünnepelték az évfordulót. Walkó külügyminiszter Magyarországnak a szom­szédos államokkal való viszonyáról. — december 21-én. Walko Lajos, megyar külügyminisz­ter a feisőház külügyi bizottságában tájékozást nyújtott a népszövetség ülés­szakáról és egyéb fontos poü ikai kér­désekről tarlóba meg nagyobbsztbásu expozéját. Magyarországnak a szomszédos államokkal való viszonyáról a következőtet mondotta: Jugoszláviával helyzetünk kedvező és remélem, hogy a megindult javulás tar tósodni fog. Politikai tárgyalás nin­csen közöttünk folyamatban, de más tárgyalásokon 11 különböző kérdésről megegyeztünk. Romániával a viszonyunkat megza­varták a birtokper és a legutóbbi er délyi események. Anélkül, hogy Romá­nia belügyeibe akarnék beleavatkozni, rámutatok arra, hogy a testvéreinket nem részesítik a megfelelő védelemben, ami lehetetlenné teszi a jó szomszédi viszony kialakulását, amit a magvar kormány ludomására is hozott Romá­niának. A csehszlovák köztársaságban ál­landó izgalmat okoz a revízió gondo­lata, mellyel az európai és amerikai közvélemény mind szélesebben foglal­kozik. Sajnos, hogy ennek az izgalom­nak káros következményei is vannak, melyek az oltani magyarsággal való keményebb bánásmódban nyilvánulnak meg. vább agyonhallgatni nem lehet, barátságos arc fordul felénk. Vi­gyázni kell különösen a könnyen­­hivő és könnyen hevülő magya­roknak, hogy ez az arc nem Jánus-arc-e és csakugyan bízni lehetne-e benne. Mi csak az egyik arcot látjuk, a másik nem fordul felénk és nem ismerhetjük fel rajta az igazi arckifejezést. , Sxerkeiztőiég éi kiadóhivatal; Nidor-o. ifi. Megjelenik hetenkint háromszor! kedden, csütörtökön és szombatos. Egyházkerületi közgyűlés. A dunáninneni református egyházke­rület évi rendes közgyűlése Pozsonyban. — december 20. Nagy érdeklődés előzte meg a du­náninneni ref. egyházkerület közgyűlé­séi, amelyet december 20 án, kedden tartottak meg a pozsonyi ref. egyház tanácstermében Balogh Elemér püspök és Szilassy Béla dr. kerületi főgond­nok együ tes elnöklete mellett. A köz­gyűlés elé azért tekintettek nagy vára­kozással, mert ezen a gyűlésen számolt be az egyetemes ref. egyház konventi bizottsága arról a tárgyalásokról, ame­lyeket december közepén folytatott a kormánnyal, illetve Hodzsa miniszter­re*. A tárgyalások eredményéről Sörös Béla egytiazkerüieti aljegyző, a konvent által kiküldött bizottság egyik tagja re­ferált, bizalmas közlései azonban nem eléghették ki az egyházkerület közgyű­lésének tagjait, mert azok a részletekben nem voltak teljesen összhangban a kon­vent elnöksége állal a Pr. M. H.-ban, pár nappal ezelőtt közreadott bizakodó hangú jelentéssel. A közgyűlést hétfőn délután előkészítő értekezlet és kerü­leti bírósági ütés előzte meg. Kedden reggel 9 órakor gyűltek egybe az egyházkerüieti közgyűlés tagjai, akik között az elnökség tagjain kivül meg­jelentek Pabiy Károly, Gyalókay László, esperesek, Tóth Kálmán tb. esperes, Akucs Lajos, Gálffy Gíza, Bihary Kál­mán, Sörös Béla lelkésztanéctbirák, Gaái Gyula dr. egyházkerüieti főjegyző, Mohácsy János dr. kerületi főügyész, N.gy Nándor egyházmegyei gondnok, Tcthkároiyi Lajos, Salamon Ferenc dr., Schmidt Imre kér. tanécsbirák, Soós Károly, Boross Kálmán, Fekecs Sándor, Csegledy Pál, Csekey Dávid, Fülöp Zsigmond, Kenessey Kálmán dr. egy­házkerületi képviselők, Nemes Kálmán területi pénztáros, Kovács Alajos kér. taniióképviselő, Végh Kálmán püspöki titkár és mások. A közgyűlést Balogh Elemér püspök magasszarnyalásu imaja után Szilassy Béla dr. kerületi főgondnok nyitotta meg, magasröptű, gondolatgazdag be­széddel, amelyben az egyház mai hely­zetével foglalkozva, a vallásos élet ha­talmas építő és fentartó erejére muta­tott rá, mint amely egyedül képes az egyházat megtartani. A lelkeket megragadó, mélyen járó be­széd után Gyalókay László esperes, keiületi főjegyző jelentett a megürese­dett .egyházkerüieti tanácsbirói tiszt be­töltésére történt szavazás eredményéről. Egyházkerüieti világi tanacsbirónak a kerület nagy szótöbbséggel Schmidt Imrét, a Pénzintézetek Egyesülete ügyv. elnökét választotta meg, aki a hivata­los esküi letette. Az uj tanécsbirót Ba­logh Elemér püspök üdvözölte igen meleg szavakban. A kormánnyal folytatott tárgyalások­ról Sörös Béla konventi képv., kiküldőit bizots. tag számolt be röviden. A bi­zottságot Hodza minisz'er fogadta, aki­vel a zsinati törvényekre, a szlovák egy­házmegyére az elmaradt államsegélyek­re, a teológiára, a lelkészek és tanítók állampolgárságára vonatkozó kérdések­ről folytatott megbeszélést. Az egyház törvényeit a január 24 iki zsinat fogja a megbeszélés szerint véglegesen meg­állapítani 8 megígérték, hogy az állam­polgárság kérdését a belügyminiszter esetről esetre fogja elintézni, az 1927. évi államsegélyt kiutalják és az 1919— 1920 évi elmaradt államsegélyre nézve a pénzügyminisztériumban fognak szük­séges intézkedéseket tenni. Minthogy

Next

/
Thumbnails
Contents