Komáromi Lapok, 1927. július-december (48. évfolyam, 79-157. szám)

1927-12-17 / 151. szám

2. oldal. Komáromi Lapok 1M7. december 17. Régen bevált gyógyvíz vese és hólyagbajoknál, anyag­csere zavaroknál, terhes­ségnél, valamint szoptatós anyáknál. — Vértisztító és savoldó. — Legkitűnőbb ízű frissítő asztali víz. 81*4 ják megtartani. A legközelebbi találko­zónak határidejét a jövő év elejére, január hó végére, vagy február eUÖ napjaira tervezték. A zágrábi Obzor jól informált körösből most arról értesül, hogy a konferencia ügyében az előké­születeket még nem tették meg, mert előbb a romániai költségvetési vita bnfejezését fogják megvárni, mert a konferencia egybehivása attól függ. hogy a jelenlegi román kormány hadimon marad e vagy esetleg uj veszi át a ha­talmat. A kisantant államainak külügy­miniszterei tehát egyelőre várakozó álláspontot foglalnak el és főképen a csehszlovák és a jugoszláv kormányok tekintgetnek idegesen Románia felé, ahol az u*óbbi idők n?gy botrányai igen könnyen válságot idézhetnek elő. Kritikus helyzet a köztársasági agrárpártban. A kormány legnagyobb és legbefolyá­sosabb pártjának, a köztársasági agrár­pártnak válságáról imák a lapok. A párt keretén belü’, — ami különben nem újság a csehszlovák pártoknál, — éles nézeteltérések keletkeztek egyes vezető politikusok közölt, — akik azu­tán a párt tagjait is igyekeznek a ma­guk részére megnyerni. Már régebb idő óta észlelhető ellentét Hodza Mi­lán dr. iskolaügyi miniszterrel szemben, aki a konzervatív irányzat hive. Az el lentét a napokban nyíltan is kitört, aminek Srobár Lőrinc dr., volt minisz­ter szenátusi beszédében adott érthető kifejezést. Srobár az éles antiklerikális irányzat hive és mint ilyen beszédében világosan tudatta Hodzsával elégedet­lenségét. Szerdán este már a paria mentben ismeretessé vált, hogy Srobár és Hodza között gű szakítás komoly, úgy, hogy Srobár elhatározta, hogy a szociáldemokraták vezetőivel és Hru­­sovszky cseh nemzetiszocialistával együtt egy uj harcias szlovák lapot ad ki, amely a klerikálisok, a korrupció elieh és a realisztikus propaganda mellett harcolna. Az a cél, hogy az összes haladószellemü szlovákokat tekintet nél­kül arra, hogy milyen párthoz tartoz­nak, az uj alakulásba bevonják. Hí ez az uj alakulás tényleg megtörténik, az agrárpártban komoly válságra kerül a sor. Nem lesz közlekedésügyi minisztérium. A prágai lapokban az a hír jelent meg, hogy a közmunkaügyi miniezté riumot megszüntetik és ehelyett feláilit- I ják a közlekedésügyi minisztériumot. Ezt a hirt illetékes helyen kategórikü­san megcáfolták. Az egész hírből csak annyi az ig*i, hogy a közmunkaügyi és a földmivelésügyi minisztérium ügy­körében némi változás fog beál ani az által, hogy a vizgazdasági ügykört úgy osztják föl, hogy a fflidmiveiesügyi mi­nisztérium hatáskörébe csak azoknak a folyóknak vizgazdasága fog tartozni, amelyek a mezőgazdasági meliorációval szoros összefüggésben vannak, ugyan­akkor a köemunkaflgyi minisztérium teljesen átveszi a vidék államosításának ügykörét. 160 Leánybarátság. Irta Kiszely Gyula. I. Otthon nem kellettem sehol... Nem csoda. Száznyolcvan centimé­ter, diplomás és rangos ember, de élhetetlen voltam. Komolyan vetlem a jelszavakat és otthon akkor több­­termelés volt a jelszó. Másként nem ment akkor, kötést csináltam mű­trágyákra Idegen valutában... Több­termelés nem lett a dologból, még mielőtt lehetett volna, jött egyik „korona sture“ a sok közül. Elment a birtokom a differenciákra. Ami büróban kopogtattam, már az elő­szobában a B-lista fogadóit, ahol másutt kopogtattam, a helyszűke fogadott... t így szorultam ki félig technikai íökélyü járműveken, félig gyalog az uj Európából az ősi Ázsiába ... És ekkor jutott eszembe a Körösi Csorna Sándor ... A nélkülözéssel is lehetett szerezni kenyeret.. Sőt hírnevet. Halhatatlanságot... Csak nem közönségesen, hanem felsőbb célra kell nélkötözni. Helyes, fel­sőbb célra fogok nélkülözni. Felsőbb célnak ott volt mindjárt a Dawalghiri. Olyan égbenyúlóan meredt elém, megértettem, miért nem mászta meg senki. Mikor kö­zelebb értem, azonban megértettem, hogy a Dawalghirit nagy appará­tussal másszák évek óta az ango­lok. És nekem nem volt nagy ap­parátusom. Száznyolcvan centimé­ter csont és izom, négy végén két talp és két ököl. Ötödik pólusnak egy fej. Ebben a vállalkozásban azonban a fej keveset számított. Maradtam hát a Körösi Csorna Sándor-nyomon. A száznyolcvan centiméteremen néhány fellah-rongy, az öklömben egy görcsös bot. A lámák misztikus országának hatá­rán igy fogott el egy’brit királyi patrul . . . Az a hűvös nembánomság, amely­­lyel a túlerő bilincseit magamra ra­kattam, az angol flegmára rokon­szenvesen hathatott, mert mire va­lami főhadiszállásra jutottunk. Co­lonel O’Brian, a parancsnok le­szedte rólam a farkasguzst, fürdőt és angolos ruhákat adatott, elvitt a klubházba és az olvasóteremben a Times egyik karosszékre boruló példányának azzal mutatott be: — Egy önnek való gentleman. Miss . . . A Times mögül ekkor csakugyan kibújt egy miss. Nem volt már fia­°|o Komárom, —dsc. 16. Miként a melegben a higany emel­kedik felfelé, épen igy emelkedik évről évre az úgynevezett nagymegyei pótadó. A múlt évben még 113°/° volt, most már büszkén felemelkedik 160°/°-ra. A mindig leócsárolni szokott magyar rezsim alatt a megyei pótadó­nak maximuma volt az 5°/°, ennél ma­gasabb pótadót csak a törvényhozás hozzájárulásával lehetett kivetni. A pozsonyi nagyraegye nagyhivatalnokai azonban minden esztendőben ilyen csendes meglepetéseket tartogatnak az adózók számára. Tegyünk egy kis számvetést. Mit is is jelent ez a 160°/® Komárom városra nézve? Ha a város adóalapját az ed­digi 600.000 K ra becsüljük, ennek 160°/°-a kerek 960.000 koronát tesz ki. Ezzel szemben a városi pótadó 200°/°-a csak 1,200.000 koronát tesz ki, amit mindig kizárólag komáromi helyi célokra használnak fel. Ellenben mire használják fel a megyei pótadót ? Arra, hogy Nagyszombat megyei kór­házat építsen belőle, hogy a szlovák vidékek utait nagyszerűen megcsinál­ják. De vájjon költenek-e egy fillért is a komárom—gútai megyei útra, melynek 3-7 kilométer szakasza egy­szerűen járhatatlan ? Vájjon költenek-e belőle Komárom szociális és kulturális kiadásaira egy fillért is? Nemmel kell felelnünk. Komárom lakossága egy­milliós nemzeti ajándékot ad a nagy­megye számára az 1928. esztendőben. Mit adott eddig Komárom városnak a nagymegye? Egyszer már küldött a komáromi járás számára (beleértve Ko­márom várost is, Gutát is) száz pár gyermekcipőt és talán ugyanennyi ha­A N gyógyít A N A erősít I D Meghűlésnél, rheumánál, torok- és fogfájásnál, mindennemű fá­radságtól eredő idegbántalmak­nál első segítség a házban. MINDENÜTT KAPHATÓI risnyát.. Azt kérdezzük, nem futná a a millióból egy kissé több cipő a a gyermekek számára ? Már kapott a komáromi gyermekkonyha is ezer ko­rona segítséget a zsupáni hivataltól; de az is elmaradt, mióta a nagy adó olyan szépen emelkedik fölfelé. A nagymegye kulturális kiadásai között szerepel mindenféle rendű és rangú szlovák intézménynek a segíté­se, vájjon nem volna e köteles segíte­ni a nagymegyének a magyar kultúr­intézményeket, a magyar színészetet,. a magyar iskolákat? De ezekre nem jut, mert a sovinizmus, amely a po­zsonyi megyeházára befészkelte magát,, ezekre nem juttat egy fillért sem. Ko­máromnak is vannak szociális és kul­túrintézményei, amelyek ezelőtt rende­sen segélyeztelek az állam és a me­gye részéről. Jut e a milliós pótadóból ezekre valami? Kötve hisszük. A megyei pótadó emelkedése ilyen hallatlan mértékben a legsúlyosabb teher, amely az adózó rétegekre ne­hezedhetik, mert ellenértéket nem lát érte. Etzel szemben jogosan vethe'jük fel a kérdéseket, hogy jobb-e az uj koz­tál és rövidlátó volt, de nem pápa­szemet viselt, hanem vastagüvegü monoklit. És hetyke etonfrizurát. A ruháján látszott, hogy nemrég tenniszezett . . . — Kész ön velem jönni — kér­dezte üzleti egyszerűséggel . . . — A pokolnál nem rosszabb helyre, miért ne — válaszoltam kér­déssel a kérdésre . . . Ekkor mind a hárman elmoso­lyodtunk. A miss úgy, mint az asz­­szony, aki elmés bókot kapott, a colonel úgy, mint aki szereti a ha­­zárdságot, én magam úgy, mint aki azért mosolyog, mert a miss mosolygott . . . II. En megint a régi fellah rongyaim­ban voltam és miss Alicia ugyan­olyan rongyokban volt. A harmadik társunk nem volt rongyokban, a harmadik társunk egy fehér szamár volt, aki a koldusholminkat hordta. Hárman hetek óta róttuk a tibeti vadont . . . Reggel orgonasip mód­ján lornvosuló sziklák, estére sir­­veremforma szakadék, amelyben a hegyipárduc temetkezik. És reggel­től estig agyforró hőség, estétől reg­gelig meg ránkdermedtek a zuz­­marás rongyaink. Ilyenkor a fehér csacsi voll a párnánk. Lefektettük Daddie-t a kvarcos homokba és a négy patkóban lába közé kuporod­tunk. Miss Alicia a kedves kis állat gubancos szőrére hajtotta a fejét az én fejem mellé és Istenem, ilyen­kor be sokat gondoltam Köröst Csorna Sándorra, Mi sokat szen­vedtünk, de együtt szenvedtünk ... Csillagtalan éjben ezer biztatás­sal foszforeszkált felém a leány szembogara, és farkasnyüszitéses éjben is álomba zsongitott a leány barna mellének nyugodt hullámzása. Ö nyugodtan piheni. Hogyne. Hisz reá vigyáztam én és én rám vigyá­zott Daddie ... Az ő bennszülött ösztöne valami okos rúgással, vagy * egy harsány ordítással előre hirt ' adott, fejük fölött kóválygó szirti keselyükről, vagy a talpunk alatt nyüzsgő skorpiókról . , . Körösi Csorna Sándornak nem volt, aki hirt adjon és a magyar hitén kívül nem volt. aki a leikébe foszforeszkáljon. Úristen, nálánál mennyivel boldogabbak voltunk és azon az estén mégis kétségbeeset­tek voltunk ... Az utolsó hegyi pásztorfalunál nyomát veszítettük a mongol ban­dának, amely a hegyekbe hurcolta Alicia barálnéját ... Angol lapok akkor sokat írtak erről, expedíciók Rövidebbek lesznek a napok, korán sötétedik, Ön megerőlteti a szemét, a munkája terhessé válik, ha nem rendelkezik elsőrangú világi- £ tási berendezés felett. A fényesen vilá- T^TT XXÖT? A AT gitó és rendkivül hosszú élettartamú X LJ 11 VXkXXYjjÍAl_jLtX lámpa megkönnyíti munkáját a sötét évszak alatt.

Next

/
Thumbnails
Contents