Komáromi Lapok, 1927. július-december (48. évfolyam, 79-157. szám)

1927-12-10 / 148. szám

2. oldal Kamáromí Lapok 1927. d«e«n*h«r 1#. Régen bevált gyógyvíz vese és hólyagbajoknál, anyag­csere zavaroknál, terhes­ségnél, valamint szoptatós anyáknál. — Vértisztító és savoldó. — Legkitűnőbb ízű frissítő asztali viz. 815 konyhás lakásokra nézve pedig 1930. január 1 -töl kezdve, míg a kétszobás konyhás lakásokra nézve 1931. január 1 tői kezdve szűnjék meg a lakóvéde­lem. Nagy üzemi helyiségeknél 1930, január l ében, kis üzemi helyiségeknél 1931. január 1-ében javasolja megálla pitani az egyesület a lakásvédelmet. A cseh építőmesterek eme javaslatukat a népjóléti minisztériumhoz nyújtják be és remélik, hogy a törvény módosítá­sánál azokat figyelembe fogják venni. A. „ T ÜNDÉR UJJA K“ Magyar Kézimunka Újság megrendelhető a SPITZER féle könyvesboltban. Megrendelésre házhoz szállítom. Memento' a kormánynak Komárom, —december 9. Keserves panaszok hangzottak el a napokban a köztársaság legfontosabb intézményének, az igazságszolgáltatás funkcionáriusainak ajkáról. A birák és ügyészek szervezete a prágai törvény­szék nagy esküdtszéki termében tilta­kozó ülést tartott, amelyen állást fog­laltak a fizetési törvény és az állások endszeresitésének kérdésében. A napi­renden huszonkét szónok beszéde hangzott el, akik komoly megszívlelésre szolgáló hangon adtak kifejezést a bírák és államügyészek elkeseredésé­nek, ami abból a szomorú gazdasági helyzetből keletkezett, hogy a köztár­saság bírái állásuknak és nagy felelős­ségüknek meg nem felelő fizetésben részesülnek, pedig a munka, amelyet végezniük kell, ma háromszor akkora, mint a háború előtt volt. A tiltakozó gyűlés határozatot hozott, amelyben teljes nyomatékka! fölhívják a közfigyelmet a bírói kar kritikus hely­zetére és azt hangsúlyozzák, hogy a bírósági viszonyok nem méltók egy kulturáltamhoz és elháriihatatlanul az igazságszolgáltatás összeomlására vezet­nek. A határozatban kifejezésre juttatják, hogy az uj fizetési törvénnyel és az abból folyó rendszeresítéssel nem érte­nek egyet s követelik a birói pragma­tika törvénybe iktatását. Igen súlyos okoknak kell fennállaniok, ha a köztársaság e legkomolyabb tisz­teletreméltó testületé állást kénytelen foglalni gazdasági helyzetének megjaví­tása érdekében és arra határozza el magát, hogy a köztársaság figyelmét magára irányítsa. Tény az, hogy a bi­rói és ügyészi kar túl van zsúfolva munkával, aminek első sorban a birói hiány az oka, mert az köztudomású, hogy a köztársaságban ezidőszerint 377 betöltetlen birói állás van A kormá nyok sok képzett és a régi magyar igazságszolgáltatás terén kifogástalanul működött bírót nyugdíjaztak, akiknek legnagyobb része meg olyan korban volt, hogy elsőrendűen el tudta volna végezni dolgát, dehát politikai okokból igy kellett cselekedni. Utánpótlás azon­ban egyelőre nincsen s igy a számá ban megcsappant birói karnak kell el­végezni azt a felszaporodott munkát, ami a részben betöltetlenül maradt fbirói hivatalokra háromszoros teherrel hárul. Csodálkoznunk kellene, ha nem fud­­nók azt, hogy a köztársaságban az a fuxsa fölfogás érvényesül, hogy egye­dül a fizikai munkát kell értékelni, mig a szellemi munka hordozóival szemben a szükebblüség elvét érvényesítik. Az állam legképzettebb, legintelligensebb köztisztviselői mostoha gyermekei a köztársaságnak, holott mindenkinek tudnia kellene, hogy az igazságszol­gáltatás e nagy felelősséggel működd tényezői magának az államnak tekin­télyét képviselik és szolgálják naprúl­­napra fontos munkájokkal. Ilyen Körülmények között lehetetlen fel nem figyelni a birák és ügyészek jog03 követeléseire és lehetetlen, hogy a legilletékesebb körök is meg ne szívleljék az igazság letéteményeseinek kívánságát. Magas képzettséeük, nagy felelőséggel járó hivatásuk megköve­teli, hogy az állam úgy gondoskodjék róluk, amint azt ennek a testületnek függe lensége és tekintélye megkívánja, hogy egyszersmindenkorra biztosítva legyen részükre az anyagi gondoktól való mentesítés, hogy minden tudásukat annak a szent ügynek áldozhassák, amelyre elhivattak. Az igazságügyi kormánynak nem lehet elzárkózni a birák jogos követelése elől, hanem annak mielőbbi teljesítését kell biztosí­tani. Nagyszabású kongre­­gációs ünnepségek Komáromban. — Saját tudósitónktól. — Komárom, — dec. 8. Komárom katolikus egyházközségé­nek bensőséges és szép ünnepe volt december 8 an, Mária szeplőtelenségé­­nek ünnepén. A katolikus egyház ke­■maun» ■Hannái ■ i <m mi mi—iwursawwa a *»; N A A N gyógyít A N A erősít I D Meghűlésnél, rheumánál, torok- és fogfájásnál, mindennemű fá­radságtól eredő idegbántalmak­nái első segítség a házba». MINDENÜTT KAPHATÓ! belében működő Mária-kongregációk e napon nagyszabású egyházi ünnepe­ket rendeztek, amelyeknek első része a Szent András főtemplomban folyt le. A Szent- Benedekrendi főgimnázium ifjúságának uj kongregánista újoncait reggel 8 órakor tartott felavatási ünnep keretében vette fel Gidró Bonifác fő­­gimnáziumi igazgató és bencés házfő­nök a kongregációba. A megindító ünnepségnek nagyszámú közönség volt a tanúja. Majd Gidró igazgató nagy papi segédlettel ünnepi szentmisét celebrált, amelyen a főgimnázium egy­házi ének- és zenekara Lipp Missa sanctae familiae jét adta elő Biró Lucián fő­gimnáziumi tanárnak, a Mária kongre­gáció prézesének vezénylete alatt. A templomot megtöltő hatalmas közönség­nek Hajdú Lukács dr., főgimnáziumi tanár mondott szentbeszédet a kongre­gációk céljairól és színes szavakban raj zoita meg azok életét és az ártatlan ifjúi és gyermeki telkekre gyakorolt jótékony hatását. A kiváló szónoknak beszéde mély benyomást tett a hallga­tóságra. Délután 3 órakor a város összes kongregációi felvonultak a Szent András főtemplomba ünnepélyes fogadalom megújításra, mely Majer Imre dr. pápai Az élettárs. Irta Czájlik K. Hanna. A gyorsvonat simacsuszásu luxus­fülkéjében egy férfi ült. Fölötte a há­lóban sok cédulával átragasztott bő­röndök feküdtek halomban, szémben meg egy furcsa, idegen formájú kutya támaszkodott az ablakrámára. Vihar­vertek voltak mind a ketten, akár a böröndhalmaz és mind a ketten a vi­déket nézték. A kutya lustán, kényel­mesen, mintha az uj vidék élvezetében elmerült volna, — a férfi feszülten, fáradhatatlanul, mintha régi emléket keresne a réglátott vidéken. Rohant a vidék előtte, mint a gye­rekek teregetős képeskönyve, úgy gom­­bolyodott le sorban a ferdén elkanya­rodó aranysárga magyar vetések sora, majd meg esőtől frissen zöldmezőség, — a távolban kéksejtésü hegyek, ver­senyt úszó felhőrongyok odafenn, köz­ben messzi égre rajzolt zsindelyes faluk, templomok megcsillanó tornya és út­közben mindenütt az elhagyott kultúra utolsó, hazavágtató felkiáltójelei, a táv­­irópóznák .. • Milyen csodálatosan, édesen ismerős volt ez mind, milyen rég nem látott és milyen szomorú . .. Megtiporva, vérbe-porba sújtva és mé­gis élőbb, forróbb, igazabb, mint va­laha. így érezte ezt, most, mióta el­hagyták a határt és benn dübörgött a vasparipa az ország kalásztengerében. És aztán később kékes sejtés csillant meg ... és aztán közbelépett a Duna. A férfi ott, a magányos, szivettépő vártán előredőlt, szomjas, olthatatían rajongással és hosszan elnézte a nagy, fényes vizhátat Otthon volt. A Duna mentén született. A nagy, fehér kőházban. Ott ugrálta a gyerek­korát a rekettyés partján és ezerszer és ezerszer állta a hullámok játékos ölelését. És most Palm-Beach minden csodája, a Missziszipi gigászi szépsége, a Ri­viéra azuros, szerelmes öblei után is felsírt benne a nagy, régi gyereksze­relem a Duna iránt. Ügy érezte, a Du­nában van eltemetve az ő egész fiatal­sága, a maga tüzes, akaratos, izmosodó szilajságában, — és a nagy folyó part­ján, az öreg, fehér ház négy fala közt van eltemetve mindaz is, ami könnyelmű és szép volt az életben. Mert szép volt az élet és könnyelmű akkor, régen. Bolond forró napok ka­­cagós lánca ... O akkor azt hitte, hogy a lánc végtelen. És akkor nagyot ütött a sors. Jött egy nap, amely nem hozott sem csókot, sem kacagást. Be­borult még az ég is és nehéz, sötét felhőkből rázúdult az egész élet átka. Kitagadták, száműzték a fehérházból. O meg elment. Keserű, kemény daccal, vérző szívvel, búcsú nélkül. Este ment. A viz csobbant, — a hold a fehér ház falán muzsikált. Senki sem kisérte. — Senki sem mondta, hogy hü lesz hozzá, Csak azt tudta, hogy fenn a nagy erkély oszlo­pos árnyékában két fáradt, finom öreg kéz imára kulcsolódik és egy mártir­­asszony az ő boldogságáért cserébe a sajátját ajánlja az Égnek. Ez mind régen volt. A mártirszivü asszony rég meghalt. Nem élte soká túl a fia távozását. És meghalt az öreg ur is. A keménykötésü öreg sas, aki felemelte a botját és úgy mutatott ajtót. Csak Minka él. A kis kuzin. Akibe egy életen át szerelmes volt. Aki ott élt a fehér házban és egy volt a sze­relmes szép múlttal. És él egy rettenetes, hidrafejü szám­sor. Egy borzalmas, kemény ellenség, amely úgy árnyékává szegődött az ő életének, mint egy átok. Vele virrasz­­tott, vele dolgozott, vele csüggedt és őrjöngött. Az otthonhagy0tt adóssá­gának a számsora volt ezf amely meg­keserített minden falat kenyeret és izzóvá hevitette a feledés kelyhét. Nem volt feledés, Pillanatra sem. Ez az adósság, amely a vállára nőtt, mint egy förtelmes erkölcsi púp, űzte-haj­totta. Rabja volt. Ezerszer próbált fe­ledni. Aztán megcsikorgatta a fogát Nem. Nem pihen. Nem nyugszik. Egyszerre fog fizetni. Kell. Pénz. Ha­talom. Nem önmagáért.Csak azért, hogy levesse a terhet. Megölje a hidrát. Ak­kor majd kiegyenesedik, belenéz a napba . . . Emelt fejjel él majd minden örömet habzsolva, minden kelyhet ürítve — szabadon , . . Addig pedig orral túrja a rögöt, ka kell. És most, — most ütött a nagy óra. Mindent megvont magától, — a lehetetlennek látszó percért. És a lehe­tetlennek látszó perc most küszöbön áll. Rohanó vonaton hozza az uj világ miliárdjait, a felszabadulás árát. . . Már nőnek a hegyek ... Benépesül a láthatár. Távolban Esztergom rajzo­lódik az ég aljára ... A vonat csúszik, — zökken — és mire lelép, magyar talajon áll. Szeretne felujjongani, han­gosan, mint aki végigálmodta a rossz álmot és derűs napra ébred, — hanem aztán észbe kap, — és csendesen vé­gigsimogatta a kutyája szögletes fejét.­Az állomáson az ügyvéd várta. Id<e kiSZB Iparvállalatoknak világos és intenzív fényre van szükségük, hogy eredményes munkát végez­hessenek. A kevés áramot fo­gyasztó és fényesen világitó „TUNGSRAM lámpák elősegítik eztja célt.

Next

/
Thumbnails
Contents