Komáromi Lapok, 1927. július-december (48. évfolyam, 79-157. szám)
1927-12-03 / 145. szám
2 oldal. Komáromi Lapot 1987. december 3. Régen bevált gyógyvíz vese és hólyagbajoknál, anyagcsere zavaroknál, terhességnél, valamint szoptatós anyáknál. — Vértisztító és savoldó. — Legkitűnőbb Ízű frissítő asztali viz. 815 A leszerelés problémája Komárom, — dec 2, Genfben újlent a leszerelésről tanácskoznak, a leszerelést előkészítő bízott ■ Ság vitatkozik arról, hogy mint lehetne a világpolitika legnagyobb problémáját, az általános leszerelés kérdését megoldani, amely azután a világ békéjét minden időkre biztositaná. A megnyitó ülésen az orosz szovjet kiküldötte nagy szenzációval is szolgált, amennyiben Litvinov előterjesztette a szovjet leszerelési programjának tizennégy pontját, amely * legteljesebb leszerelést, nevezetesen a szárazon, vizen és a levegőben való hadakozás összes erőinek teljes feloszlatását, az ujoncozás tilalmát, az erődítmények lebontását, a katonai intézmények megszüntetését, a szárazföldi és tengeri támaszpontoknak megsemmisítését, az összes vezérkaroknak feloszlatását, a katonai szerződések kötésének megtiltását, minden katonai propaganda törvényes tilalmát, az ifjúság katonai szellemben való nevelésének szigorú megbüntetését és a leszerelési határozatok megsértésének megtorlását kívánja. A program mellett határozati javaslatot is benyújtott az orosz képviselő, amelyben követeli, hogy az 1928 év márciusára hívják össze a leszerelési konferenciát. A bizottság tagjait ez a program nem igen lepte meg, mert hiszen jói tudják, hogy S '.ovjetoroszország mindenekelőtt „kifelé“ dolgozik és minden ténykedésében az agitáció és props ganda képezi a fősulyt, aminthogy a fentvázolt leszerelési programot sem lehet másnak minősíteni. A bizottság ülésén elhangzott néhány beszédben is erre mutattak reá és kifejezésre juttatták, hogy az a leszerelés, amelyet Szovjetoroszország akar, csak akkor tudna változtatni a mostani helyzeten, hogyha az államok biztonságára nézve megfelelő garanciát lehetne teremteni. A biztonság garanciája tehát a legfőbb ennél a kérdésnél, amelynek megoldása jgen nagy nehézségbe ütközik, annyival is inkább, mert teljes garanciához az államok Ö eszességének kellene egyöntetűen és kötelező erővel- hozzájárultok. Ez pedig., tekintve a mai nemzetközi viszonyokat, egyelőre lehetetlen. Legnagyobb horderejűnek tehát a biztonsági kérdés alapos rendezését kell tekinteni, még pedig olyan formában, hogy az esetleg támadó állammal szemben az összes többi államok vállalják a szükségesnek látszó és alkalmazásba veendő közös védekező intézkedéseket. Ha a leszerelésen fáradozó előkészítő bizottság képes volna erre nézve olyan egységes álláspontra jutni, hogy annak megvalósítása az általános leszerelő konferencián egyértelmű határozatban biztosíttatnék, akkor ez a a határozat a jövőben minden támadást lehetetlenné tenni és megteremthetné azt az ideális állapotot, amely a világbéke mindeneket boldogító gondolatában fogalaltatik. D í hát lehetséges-e ez ? Megvan-e erre a szükséges előfeltétel, amely a világ összes államának kormányzói között teljes harmóniát volna képes teremteni: a lelki megbékülés érzése, a lelki konszolidáció szelleme ? A világháború rettenetes borzalmai és csapásai annyi rombolást okoztak, annyi nyitott sebet ejtettek, hogy még ma a béke kilencedik esztendejében is súlyosan érzi az egész világ annak hatását és még ma sincsenek azok a romok teljesen eltakarilva, amelyek a világégés nyomában keletkeztek. A békeszerződések diktálói nagy hangon hirdetik, hogy biztosították a világbékét és hogy ezt bebizonyítsák, olyan fegyverkezést visznek végbe, amely jóval túlhaladja a világháborút megelőző éveket, amelyekről pedig bebizonyosodott, hogy a háborúba való készülődés ideje voltak. A leszerelés problémája égető kérdése az egész világnak s bár az egész világ szükségét érzi annak, hogy e kérdés minél alaposabb megoldást nyerjen, aligha lehet kétség aziránt, hogy a mai helyzetben még nem remélhető a probléma megoldása. A megoldás megkönnyítésére biztonsági bizottságot küldtek ki, amely megfogja vitatni azokat az alapelveket, amelyek szerint az államok biztonsága megállapítható lesz. Azonban a bizottság elnöke, Benes, már a megnyitó ülésen kinyilatkoztatta, hogy a kitűzött munkaprogram végrehajtása több esztendőbe kerüi és ez elég világossá teszi azokat a nehézségeket, amelyek a kérdés körül felmerülnek és megoldásra várnak. Alig hihető, hogy a mostani máris tulfeszi-Bömbikét férjhez adják. Irta: Telegdy Jenő. B5mbi a sógornőmnek, Ágnes „iparművésznő“ leánykája, aki született 1906 szeptember 8 án s a házasság révébe beevezett 1927-ben, ugyancsak Kisasszony napján. Ennek az igen tanulságos részletekben bővelkedő „férjhez-adási“ műveletnek a lelke a gyermeke sorsán aggódó s égi jóságáról a „manna“ gyökszó nyomán találóan Mannuskának elkeresztelt Ágnesmama, mig „szenvedő“ alanya a mi talpraesett, huszadik századbeli kis Bömbink. Nos tehát..hogy is volt csak? A dolog ott kezdődött, hogy Bömbi, az „önállóan kereső nő“ (sikerült egyszer egy maga-készitette bőrtárcát eladnia!) tavaly télen, vonakodott — elmenni egy házi cécőra. — Mit? Hogy én a Besenszkyékhez felvonuljak? — heveskedett. — Nem! És ezerszer is — nem! Nem leszekén zsurpubik örömei Nem vagyok rászorulva .. . Mamuskának az egyetlen elidegenített iparmű-remek juiott az eszébe, — Ugyan már, tégy olyan szives... — szólt csendesitően — Az ilyen fiatál lánynak, mint te vagy, mutatnia kell magát. Hogy észrevegyék! Megszeres sék! Vagy azt hiszed, hogy a — bőrmunkáidból fogsz majd megélni? Bömbi megrázta a fiufrizuráját. — Ó, mama, te megint férjhez akarod adni a lányodat... mert a lány, ahogy olyan patinásán mondani szoktad. nem óbor! Ugye? Á'vetette az egyik lábát a másikon. — Dj tudd meg, — tört ki jó hangosan — hogy ezzel a te tokaji aszú teóriáddal én nem értek egyer. Sót. Torkig vagyok vele! Ez kellett csak a Mannuskának. — Mit? Hogy torkig vagy velem? A szülőanyáddíl? — vitte a szót az érzelmi crescendók magasságába. — Egek! Ha én mertem volna ugyanezt mondani a mamámnak! Igen, igen, 3z Orsolya nagymamának! Volna-e akkor hajam? Akár egy szál is? A kis forradalmár érezte, hogy túllőtt a célon. Azért a buta estéért csak nem fog komoly szomorúságot okozni a házban? Este tízkor? Közvetlenül az indulás előtt? — Ami a hajadat illeti, az valószínűen — kinőtt volna azóta, — próbálkozott mtg a tréfára fordítással. (Egy-egy jól „helyezett“ mondás a kedélyes Ágnesnél gyakran csodákat tudott művelni.) Ezúttal azonban nem használt semmi mesterkedés. Manna föl volt háborodva. — Tiszteletlenül nyilatkozni, — eresztette ki pompás hangját, — beleütközni az ötödik parancsolatba... (Bömbi itt nagyot nyelt, de „korrektúrára“ már nem mert vállalkozni.)... Azt értitek! Porosfülüek! Ábrándosak! Módernek! Igen, egy kártyus friss kutvizet a nyakatokba! Hogy magatokra eszméljetek! És lehulljatok a „mennyeknek országa bol!“ Ahol „iparművészeti szalón női egyenjogúság s egyéb mindenfde butaság jár aboan a kótya fejetekben.“ Rtadásul talán még az a bizonyos mesebeli herceg is. Mi? — J aj, Mannuska, dehogy, dehogy — fittyentetie ekkor közbe a komolyan megszeppent Bömbi, hogy — elterelje az áramlatot. Ami végre sikerült is. Manna — szokása szerint — kicsit még „dübörgőit“, aztán rátért a „változott viszonyok ecsetelésére“. Az oláh földreformra, ami elvette erdélyi birtokaikat, „ahol te is, Sára is elülhettek volna, az egyik Gyikbátoron, a másik Aim rí Íján, ha éppen nem akaródzott volna férjhez menni“, de igy? Mit tennétek igy? És főleg mit tennék én ? Hisz meg se halhatnék nyugodtan“? Ez az utolsó fölkiáltás adta meg Bömbinek a kegyelemdöfést. Ez szívhez szőtt. S a kis vadoncot — leteritette — Isten neki fakereszr, — sóhajtotta — feláldozom hát magamat. — De ha netán az izé ... az a pereputy krampusz is olt lenne, — tette ' hozzá fenyegetően, — akkor annak ma megfonom a koszorúját! S e vészjel leadása után sürgősen eltűnt — saját lakosztályában. Mama szóval diadalmaskodott, bár pyrrhusi volt a győzelme. Ám ó még ezt nem tudta s menet SANATORIUM Dr. Hugo Selye Komárno, Deák F. utca 3. Sebészeti és nőbetegek részére Mm, Quarz. dühé. Telefon 68 484 tett atmoszférában sikeres eredményt érhessenek ei s valóban nem nehéz arra a gondolatra jutni, hogy minden kísérlet, amely a leszerelés kérdésének megoldását célozza, csak látszólagos és nem egyéb üres porhintésnél a világ szemébe. Szereljék le mindenekelőtt a lelkeket és ha az sikerül, hozzáfoghatnak a fizikai leszereléshez is. Ez előtt azonban minden tanácskozás és konferen* ciázás hiábavalói (.—) Karácsonyi adományokat kérnek a hadi-vakok részére! Mint a múlt évben, úgy ezidén is, karácsonyi akciót rendez a háborúban megvakult katonák javára a szlovenszkói hadivakok egyesülete. Mindizok, akik a világháborúban részlvettek, megtudják becsülni azokat a szeretet adományokat, melyeket a havas, fagyos lövészárokban idegen szerető kéztől fogadtunk el. Mily végtelen öröm és hála töltötte be akkor szivünket a nagylelkű ismeretlen adományozó iránt. Avagy a kórházban, mennyivel könynyebben viseltük fájdalmainkat, tudván azt, hogy vannak még szerető nagylelkű emberbarátok, akik gondot viselnek rólunk. Ez azonban a múlté. A nagyközönség legnagyobbrészt azon a véleményen van, hogy a háború utáni 9 év behegeszieite az összes háború verte sebeket, hogy felszívta az özvegyek és árvák könnytengerét és hogy elhárított minden háború okozta nyomorúságot. Ez nem úgy van! Szemünk világától megfosztva, örökös világtalanságra kárhoztatva, s a a kocsiban vatiig preparalgatta a leányát. — Melyitek is mondta ki rá először azt az ostoba jelzőt, hogy krampusz? Krampusz! Miért? Talán azért, hogy kecskeszakálla van? Hát a régi francia királyoknak? Azoknak mijök volt? S azokra is azt mondtad volna, hogy krampusz? Bömbi fagyosan bámult ki az ablakon. — Erre bezzeg nem tudsz felelni ... Mert nem is tenet! Szép ember, javakorabeli emberi Na és a birtokai Ami szerencsére itt fekszik Magyarországon s testvérek között is kitesz, legalább ezer holdat... — A magad mértéke szerint számítva, — mosolygott el egy pillanatra a kis arajelölt, aztán ismét elkomorodott. Mmnuska hires volt arról, hogy teljesen egyéni módon szabta meg a „holdak* terjedelmét. Egy hold nala, ha nagyon akart közeledni a valósághoz, kitett átlag 200 négyszögölet, gyakran azonban, válságos percekben még százat sem. A Krampusznak például valójában nem volt többje száz százhúsz magyar holdnál, bár igaz, hogy tanyáját gőzmalom tette értékessé. — Akármennyije is van, — folytatta ezért a gondos anya a iegzavartalanabbul, azt el lehet róla mondani, hogy — gavallér s én azt hiszem, a ie kebelbarátnéd, az Almácska, bizony két Minden házban a világítás ..TUNGSRAM" a jóérzésnek első főfeltétele és épen ezért otthonát elsőrangú világítóberendezéssel kell ellátnia. A ^3 VUNGSR^y márka kellemes, szép fényű lámpákat biztosit Önnek, melyek barátságossá teszik otthonát. Vjí
