Komáromi Lapok, 1927. július-december (48. évfolyam, 79-157. szám)
1927-11-19 / 139. szám
1927. november 19. Komáromi Lapok 3. oldal. II II es oromé csak akkor lesz» ha női és leányka télikabátot Kertész Jenő cégnél vesz (Komárom) Komárno, Nádor-utca 25. Gyapjú mellény és pulóverek, férfi és női harisnyák, bőr és trikó kesztyűk, vulkán bőröndök, rüdikülök és minden egyéb úri és női divatáru cikkek igen nagy választékban és olcsó árban kaphatók! nagyszámban megjelent párttagokat P Nagy Sándor, helyi szervezeti elnök üdvözölte, aki megnyitván az ülést, összetartásra buzdította a párt tagjait. Majd Koczor Gyula nemzgy. képviselő, az egységes 6 os lista vezetője, emelkedett szólásra, aki nagy hatású beszédben mutatott reá a vasárnapi községi választás nagyfontosságára úgy a magyarság, mint a város jövője szempontjából. A magyarságnak meg kell mutatnia, hogy ebben az ősi magyar városban a vezetés őt illeti meg, amire a város mostani rendszertelen gazdálkodásában nélkülözhetetlen szükség vaD, mert olyan újabb megterhelés fenyegeti az adózókat, amelyet az eddigi utcarendezési beruházások könyörtelen következetességgel maguk után vonnak. A polgárság jól felfogott érdeke követeli, hogy az egyesült pártok 6. számú listája jusson győzelemre. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Geöbel Károly dr. nyug. városi tanácsnok mondott talpraesett beszédet, amelyben a komáromi magyarság kötelességévé tette azt, hogy a választáson azokra adja szavazatát, akik az ő érdekeit megfogják védeni. Kállay Endre dr. ügyvéd gyujtóhatásu beszé dében frappáns módon mutatott rá azokra, akik a választásokat arra használják föl, hogy egyéni érdekből pártokat alapítsanak és ezzel megbontani igyekeznek az egységet Meg van győ/ődve arról hogy ezek a kisded próbálkozások eredménytelenek lesznek, mert a magyarság és az adózó polgárság tisztában van azokkal a rugókkal, amelyek e pártokat életre hívták. Majd a választás technikáját ismertette nagy figyelem között és a szervezőbizottság tagjainak feladatát és kötelességét irta szabatos előadásban körül. A lelkes éljenzéssel fogadott beszéd után Fülöp Zsigmond népbanki igazgató szólalt föl, aki a két magyar párt egységes szövetkezésének, a magyarság és a város polgársága érdekeire nézve nagy horderővel biró jelentőségére hivta föl a figyelmet és a kitűzött cél megvalósítására mindkét párt tagjainak vállvetett, lelkes összefogását kérte. Az egysége listá nak győzelmét csak a megbonthatlan összetartás vívhatja ki. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Csepy Dániel ügyvéd, közéletünk e tiszteletreméltó Nesztora szólott a jelenlevőkhöz s beszédében a jól megszervezettség elmaradhatatlan sikerét hangsúlyozta és összetartásra buzdította a párt tágját. A gyűlést P. Nagy Sándor elnök zárta be, amely igen lelkes hangulatban s a vasárnapi biztos győzelem érzésével oszlott szét. Olvassa és terjessze a legjobb magyar lapot a Komáromi Lapokat A választók figyelmébe. Eljárás a szavazásnál. A szavazás lefolyása az eddig történt választások után eléggé ismeretes, de ennek dacára, az emlékezet felfrissítése céljából ismertetjük annak menetét. Minden szavazati joggal biró egyéD, ha csak meg nem haladta 70. évét, a törvény értelmében köteles szavazni A választó a szavazásra kijelölt helyen igazolójegyével és összes szavazólapjaival megjelenik a választási bizottság előtt. A megjelent választótól a választási bizottság átveszi a listákat, megállapítja, hogy azon nincsenek-e törlések vagy megjelölések. A bizottság a hiányzó, megjelölt vagy törölt szavazó lapok helyett újakat ad s ugyanekkor átad egy hivatalos borítékot is. A választó egy elkülönített helyen, ahol senki sem láthatja, sajátmaga a borítékba helyezi azt a szavazólapot,mellyel szavazni akar, a borítékot a bizottság előtt az urnába dúbja, a fennmaradt szavazólapokat pedig összegyűrve az erre a célra fenntartott helyre teszi. Az elkülönitett helyiségbe, ahol a választó szavazólapját a borítékba helyezi, senkinek, még a választási bizottság tagjainak, vagy a felügyeleti hatóság megbízottjának sem szabad belépői, vagy oda benézni. Vakok és olyanok, akik testi fogyatkozásuk következtében nem képesek a szavazólapot maguk leadni, (pl. bénák) a bizottság előtt oly választók kíséretében jelenhetnek meg, akivel közös háztartásban élnek, vagy akit kísérőjüknek önként választottak. Ez a kisérő meghatalmazna helyett helyezi el a borítékba a szavazólapot és azt bedobja az urnába, föld terem. Csend lett. A baljóslatú homály még jobban összehuzódott és az ivót teljesen beborította, úgy ehogy az összegubancolódott emberek egy mást sem látták. Csak . a lomhán mozduló fekete árnyékok bomlottak ki néha a sötétből, amelyek olykor egy-egy babonás jelt adtak, titokzatos dohokról beszéltek önmaguknak és koccintás nélkül fenékig itták mindig a poharat. Ez pedig roszszat jelent, azt jelenti, hogy a lelkek mélyén félelmes sejtések élnek. Az iszik ilyen mohón és ilyen szi vet dobogtató csöndben, aki altatni akarja a lelkét, akit véres körmökkel tépnek az ébrenlét percei. így igaz, de a kincstári titoknok mécsem tudott aludni, pedig sokat ivott és jófajta, kemény, parázstüzü törkölyt. Az ablakon át kifürkészett az utcára, hogy szeme elől elverje a sötétség vigyorgó rémeit. Szemben, a Vérmező sötétjére erős fény szakadt le a tárnoki palota kivilágított ablakaiból. Arra pillantott, kémlelődött, majd hirtelen odahajolt a füstösszőke emberhez : — Pajtás, oda nézz, ott fönt. .. látod? Összebújtak és kimeredő szemmel kémlelték a tárnoki palota kivilágított ablakait. A kincstári titoknok még közelebb húzódott az ablakhoz és suttogó, akadozó szavak röpködtek a szája körül. — Pajtás! ... Ott látod? Ott, a középső ablaknál, . . ő az, ő ... én felismerem ... A füstösszöke szeme riadtan tágra nyílott. Figyelt. A világos ablak mögött fenyőszál termetű, hatalmas férfialak sétált olykor el, mellét gőgösen ütötte ki s úgy tűnt a távolságon át, hogy Ö9szeszoritott öklének gesztusai tragikus gondolatainak adnak magyarázatot. — Haynau — suttogta a titoknok. — Min-dent tu-dok — dadogta a füstösszöke. — Dehogy tudsz te mindent! . • . Azt csak én mondhatom, én, aki tegnap is fentjártam titokban a palotában — pattant fel amaz — Hát pedig én tudok mindent, láttam mindent, mert én is felmerészkedtem, meglátogattam a családot, éjfélkor zörgettem be az ablakon és visszasomfordáltam anélkül, hogy utamba kerül volna a lovas poszt... — És most, amig ezeket mondta, riadozó, felvert képzeletébe beleszántott a tegnap hajnalának emléke, az alsó várbástyák roppant kőfala, a falon a kegyetlen vascsigák s a vascsigákon a vöröskék arcú emberek, holtan, megdermedve, egysorjában, égre-fehéredett szemmel, a piszkosszürke hajnali ködben — Ó, magasságos ég, tán már Batthyány is, tán már Szacsvay is, Perényi is bekerült a sorba ? . . . Ki tudja, hiszen fekete híreket suhogtat minden pillanat ... ki tudja? Vacogva, minden izében reszketve zuhant vissza a székre és hogy a vadul zakatolni kezdő szivét elcsititsa, egyfolytában itta a pintes üvegből a lángoló erejű spirituszt. A kincstári titoknok is fenékig szürcsölte már a törkölyös üveget és mikor az utolsó cseppeket is lekortyantotta, mámorosán odabillent a füstösszökéhez. — Hát azt tudod-e, kérdezte titokzatos suttogással — azt tudod-e, hogy az a gonosz bagoly, az a rühes, az a tollas fenevad adja a gyilkos tanácsokat Haynaunak. Az a bagoly, amék a kancellária könyv tartó-termében van. Az . .. Ne csodálkozz komám ! Úgy igaz, ahogy mondom. Annak a rongy féregnek emberi lelke van, olyan lelke, mint a hóhérnak, beszélni is tud, tud b - zony, a sárhányok nyelvén, de Haynau megérti, el is fogadja a tanácsát. Kijelentette, hogy ez az egyet len okos lény Pest-Budán, ha erre hallgat, akkor mukkanás sem lesz huszonnégy óra múlva a magyar földeken .. így van na, hidd el nekem, én jó helyről hallottam .. . Kajetán Béni mondta nekem — halkította most el a szavát, majd miután óvatosan körülnézett, folytatta. — Kajetán Béni még most is a kancellárián szolgál, ő mindent tud, kihallgat mindent, de tegnap fökrészevre itta magát és kibeszél e a titkokat. Azt is mondta, hogyha valaki azt a baglyot megfojtaná, akkor, akkor minden másképpen lenne. A füstösszőke dobhártyáján babonás erővel kezdtek harangozni a titoknok szavai, Két ökle izzó dühvei szorult össze és már az éjszaka sötétjén át a kancelláriához vezető utat kémlelte. Még gondolkozni akart, de a gyűlölet lávája elborította az agyát. — Az a gyilkos, az a rühes, az adja a tanácsot... Ki hallott még ilyet? De majd énl — rántotta föl fenyegető mozdulattal az öklét, aztán elkalimpálózott a székek és az asztalok között s fogai közül szörnyű szitok dühe csikordult vissza, mikor felrántotta az ajtót és kilódult az utcára. Bent az ivóban a púpos ember szeme gonoszul villogott és szedelőzködni kezdett a kemence mellől... * A füstösszöke férfi lihegve állott meg a kancellária palotája előtt. A szél irtózatos erővel döngette a várbeli házak kapuit, tövestül Toppantotta ki a nagytörzsü hársakat? a felszakitott tetők bádoglapjai pokoli zenével rémitették az éjfél magányát, a csatornákban zuhogva harsogott a szükség esetén ez adja át a bizottságnak meghatalmazója igazolványát is. A bizottság tagjai kérdésekkel megállapítják, hogy a választó kísérőjét önként választotta-e és hogy ismeri-e kísérője vezeték és keresztnevét. A választás ezen módját a bizottságnak a választási jegyzőkönyvbe külön be kell jegyezni. Marx is tani bítsi látogatásai miatt a fraocía sajtú ojra herssen elltazi Ausztria Is HÉMg uplift. — november 18 án. A párisi ellenzéki lapok állandóan hevesen támadják Briand külügyminisztert azért, mert egy lépést sem tesz az osztrák német egyesülés megakadályozására, A Quotidien azt Írja, hogy Briand túlságosan könyelmü politikát folytat Ausztriával szemben. A két állam egyesülése bármikor megtörténhetik anélkül, hogy komolyabb el enállásra találna. A lap azt ajánlja Briandnak, hogy igyekezzék Ausztriát Briand körébe bevonni és ezzel akadáiyomi meg csatlakozását Németországhoz. A Národny Politika egyik legutóbbi száma Marx és Stresemann bécsi látogatásáról szóló cikkében azt Írja, hogy úgy a német, mint az osztrák kormány olyan célt fűzött maga elé, melyet csak fegyverrel érhetnek el. Legokosabb lenne, — irja a lap — ha Ausztria lehetetlen tervezgetések helyett inkább Svájchoz hasonló semleges államszer* vezetté alakulna át. A legbiztosabb és legenyhébb csokoládé hashajtó Fßlerakst: VÖRÖS RÁK GYÓGYTÁR BR T1SLAVA. Egy doboz ára Kő 360 viz és ebbe a szörnyű orkerszterbe félelmesen vonyitott bele valami künnrekedt agár. De a füstösszöke szivét most lángoló bátorság feszítette. Amint rápillantott a könyvtárterem ablakára, arcát már lángbakapta a düh és botját hatalmasan meglendítve, iszonyú erővel vágta be az ablakot. A csörömpölés zaját foszlányokra tépte a vihar s az utolsó szilánkok alig roppantak szét az utca kövezetén, amikor a füstösszöke már a belső ablakot is benyomta és az üresen tátongó rámán át szuszogó erőlködéssel beközdötte magát a terembe. Az ajtó mögül, a faállványokról két hideg bagószem az arcába világított. De a következő pillanatban olhomályosultak a holdvilághoz hasonló szemek, fulladtan sikoltott a felriadt madár, amint a füstösszöke bütykös uijai, mint dühös karvalykarmok, összeszorultak a nyakán. — Most már nem adsz több tanácsot, te rühes, — lobbant ki belőle a gyilkos indulat és a baglyot levágta a padlóra. Pillanatra csönd lett. Künn az utcán, megcsörrentek az üvegadarabok, az ablakra felkuszott egy gonoszul ólálkodó fekete árnyék s az üres rámán át bevigyorgott a terembe a púpos ember ördögi arca ... * Másnap virradatkor, amikor a savószürke őszi pirkadatra még nem hullatta rá fájdalmasan csörgő vérét a hajnal, borzalmas dörrenések rázták meg a Vörös Béka ablakait. — Valahol ítéletet mondanak, — dörmögte egy meglapult vándor a a kemence - mellett és imádságot mormolt a nyomorult életéért. Ebben a pillanatban fönt a budai várbörtön udvarán, a füstösszőke szeme már utolsót pillantott az égre.
