Komáromi Lapok, 1927. július-december (48. évfolyam, 79-157. szám)
1927-11-08 / 134. szám
2 oldal. Komáromi Lapok 1927. november 8. öröme csak akkor lesz, ha női-és leányka télikabátot Kertész Jenő cégnél vesz (Komárom) Kom á ru o, Nádor-utca 35. Gyapjú mellény és pulóverek, férfi és női harisnyák, bőr és trikó kesztyűk, vulkán bőröndök, rüdikülök és minden egyéb úri és női divatáru cikkek igen nagy választékban és olcäö árban kaphatók ! Richter János szenátor beszéde. Meghatódva, szive mélyéből mondott köszönetét Síiillö Gézának azért a beszédért, amelyet az imént mondott. Legjobban szeretné most a templomban Istennek megköszönni a napot, hogy beszélhet arról a helyről, ahol elharg zott a szlovenszkói magyarság közös szövetségéért ez a beszéd. Komárom városából indult el a gondolat, hogy egy csatasorban kell felvennie a küzdelmet a szlovenszkói magyarságnak. Elhangzott most Szüllő szózata és megyőződőtt, hogy amint az ő szivéből százszoros ecchót váltott ki, úgy mindnyájunk és egész Szlovenszkó magyarságának szivéből is azt kell kiváltania. Kijelenti felelősségének teljes tudatában, hogy minden erejével azon lesz, hogy ezt a szövetséget tartóssá és erőteljessé kell kiépiteni és mindenképen megszilárdítani s ha volnának is félreértések, azokat jóakarattal etiminálni. Minden energiánkra szükség van most, ha jobb sorsba akarunk jutni. Budapesten talán — úgymond — most hangzik el egy beszéd a nemzet óriási tömegei előtt. Kit ünnepet ma a magyar nemzet ? Azt mondják, hogy Kossuth, minden időknek legnagyobb szabadsághőse sem magyar, hanem szlovák eredetű volt. Vájjon azokból a beszédekből, amelyek most Budapesten elhangzanak, fogunk-e valamit itt olvashatni a lapokban? Úgy-e nemi Hát ez a hála a szlovák nemzettői Kossuth iránt? Mit vétett a szlovákoknak Kossuth Lajos? hiszen ő küzdött minden egyes nemzet szabadságáért, nemcsak a magyar népéért. Egy barátom arra figyelmeztetett Kossuth iratainak olvasása közben, amit Kossuth hangoztatott először: szeretné most Prága városának, Pozsonynak odakiáltani, hogy Csehországnak épen olyan joga van a függetlenségre, mint Magyarországnak ! Hát ezért nem szabHd nekünk magyaroknak ünnepelnünk. De ki tilthatja meg, hogy lélekben most ne legyünk a budapesti Kossuth szobor előtt! fcvUgy érzem, hogy a mai napon ebből a teremből egy uj élet korszaka nyílik meg a magyarság számára. Legfőbb ideje a magyarság erői össz pontosításának, mert mindnyájan tud juk, mennyi gyalázat érte nemzetünket eddig is. Csak pár nap előtt olvashattuk egyik cseh lapban, hogy ezt a pusztai vad horda népet vissza kell kergetni Ázsiába, ahonnét jött. Vagy mit szóljunk ahhoz a meggyalázáshoz, amely a szomszédos magyar város ban (Érsékujvárban) történt, hogy a magyar gimnázium ifjúságát kirendelték nemzete ócsárlásának hallgatására. Mert mi történt ott ? Azt hirdették, hogy irredenták vagyunk. Fegyverrel, vérrel akarunk törni az állam eletére. Nos igen, vérrel, de azzal a vérrel, amely O'mützben folyt, amikor egy hős magyar katona esett áldozatul Morvaország haramiái vezérének, akit a cseh katonák készültsége feltartóztatni nem tudott szökésében, de a magyar fiú élete árán mentette meg a lakosságot. Hát ez a magyar fajta, melyet ki kell irtani ebből az államból? (Zajos felkiáltások: szégyen és gyalázat \) A magyar nemzet történelme a tra gédiáknak állandó sorozata, — folytatta tovább a szónok. — Tekintsünk végig Mohin, Mohácson, Világoson és az összeomláson, 1918 báni Ez a nép vérzett állandóan, nemcsak a saját szabadsága érdekében, de vérzett évszázadokon át Európáért és zz utolsó évszázadban egy összbirodalomért. Tudta ezt a külföld már 1918-ban és a Scotus Viatorok és Noríhcliffek mégismásként vélekedtek a magyar nemzetről. Bevallom, hogy nagy örömmel tölt el a külföldnek az a szimpátiája, mely az utóbbi időkben a magyar nemzet és főként a kisebbségi magyarság irányában megnyilvánul. De ne ebben bizzunk, a külföld szimpátiájában, hanem bizzunk elsősorban Istenben és '* magunk önerejében, igazságunk tudatában. (Általános helyeslés.) Bizonyára olvasták önök is a Paleologue-féle jegyzéket, melyet akkor inr téztek a magyar kormányhoz, mikor az orosz hadsereg Varsó előtt állott és területi engedményeket kínáltak fel Magyarországnak, ha Lengyelország katonai támogatására hajlandó. Mit kívántak a franciák akkor a magyaroktól? Hogy megint magyar vér folyjon, magyar vér mentse meg Európát az uj veszedelemtői. Amikor a hős lengyel nemzet maga erejével is segített a sorsán, akkor újra megfeledkeztek Magyarországról és megcsinálták Trianont. Most is a külföld szimpátiája fordul Magyarország felé, de vajjpn mi lehet ennek az ára? Elég volt a vérözönből! Ez az ország évszázadokon át vérzett és a nagy világégésben elvesztette fiainak legjavát. Ezentúl a magyar vigyázni fog minden vércseppre. Más fegyverrel a kezében fog küzdeni igazságáért, amely élesebb a bajonettnél és súlyosabb, mint a harminc és feles lövedék: a jog fegyverével. Ezután Richter szenátor áttsrt arra, hogy Budapesten a Kossuth ünnepséggeke! kapcsolatban pénteken este mutatták be Hegedűs Lórántnak Kossuth cimü drámáját. A negyedik felvonásban Kossuth Washingtonban az amerikai szenátusban tart beszédet és szónoki művészetével valóságos extázisba hozza az amerikai parlameniáriusokat; de amikor felszólítja őket, hogy Magyarországot anyagilag is támogassák, azt a feleletet kapja: „Minden nemzetnek a szabadsága a saját ügye és a magyar keresse azt otthon, hazájában, az amerikai pedig az Unióban.“ — Ez tanítson arra bennünket — folytatta tovább Richter szenátor —, hogy fogadjuk szeretettel a külföld szimpátiáját, de ne legyünk elbizakodottak: ez azt jelenti, hogy a szlovenszkói magyar, mig itt él ebben az államban, itt keresse jogainak érvényesülését. A keresztényszocialista párt illusztris elnöke Szüllő Géza barátom is (lelkes éljenzés) ezt hirdeti a külföldön és tulajdonképen könnyű tenne a dolgunk, mert csak hivatkozni kell a csehszlovák köztársaság megalapítóinak az elveire. Első sorban a csehszlovák nemzet nagy fiának, Masaryk Tamásnak tanaira, aki a Nova Europa (új Európa) 49. oldatán pontosan ezeket Írja: Az erőszakos elnemzetlenités (elnyomás) minden vegyes nemzetiségű államban irtózatos energia frcsárlést jelent és maga után vonja az erkölcsi nívó lesülyedését “ Csak idézni kell az ő szavait és hivatkoznunk a saintgermaini békeszerződésben biztosított jogainkra, amelyek atapelveit a csehszlovák állam alaptörvényeibe foglalta. Csináljon a külföld, amit akar, mi azonban azt hirdetjük, hogy ha nem is a mi akaratunkból jöttünk ide: de itt maradunk, nem megyünk Ázsiába, megvedjük a földünket, a kultúránkat, nyelvünket, politikai és mindennemű egyéb jogainkat. De ha nem adnak földet, az sem baj. Küzdeni fogunk minden erőnkből a megélhetésért és rászorítjuk a világ közvéleményét arra, hogy ne tűrje meg a Duna közelében azt az állandó fe, szüitséget, amelyet lőporos hordónak nevezett el a világsajtó. Nemzeteket tehet elnyomni, lehet sanyargatni ideig-óráig. Ez a politika azonban rendszerint rnegboszulja magát. Benes alkotta meg a magyar nemzet ellen a kísantantot, hogy rendet teremtsen Kőzépeurőpában. És mit kell látnunk moEt ? Épen a kisantant: államokban beteg legjobban az államszervezet. A Duna-Tisza közötti kis ország az a fixpont, ahol teljes az állami rend. Én még nem iáitam olyan államot Európában, ahol nyolc évig külügyminiszter lehet az, akit olyan irtózatos kudarcok értek, mint Benest. Nagy elégtétele a magyarságnak az, hogy államunk vezetői hovatovább belátták a Magyarországgal való békés megegyezés szükségességét és ezt úgy Benes és Masaryk Tamás egyaránt hangsúlyozták kijelentéseikben. Ezután idéz a Národny Dennikből: „Csak egy feltétel mellett lehetne a magyarokkal szóba állni, ha a kisebbségek ott ugyanazon jogok részeseivé válnak, mint minálunk. Ugyan a legjobb akarat mellett sem lehet minden magyarnak azt a kívánságát teljesíteni, hogy visszakerüljön Magyarországhoz, de lehet beszélni arról, hogy a magyarok száma Csehszlovákiában csökkentessék Ennek feltétele azon- í ban az, hogy tudnunk kell, mi lesz Magyarországon ama szlovákok sorsa, akik az átengedendő területtel Magyarországhoz kerülnének. Minő jogaik lennének a nyelvhasználat, az iskolák, a sajtó, a gyülekezési és egyesülési jog, a politikai működés terén." — Válaszul a Národny Dennik-nek — mondta Richter — ás mindazoknak, akik arra kiváncsiak, hogy mi lesz velük, odakiálthatom az előbb elhangzott beszéd szónokával a magyar pártok nevében, de ha kívánják, az egész magyarság nevében is, hogy teljes, teljes, teljes autonómiát fognak kapni! Igazolásomul én felhozhatom ezt az időt, amikor 1913-ban, mint a magyar parlament képviselője küzdöttem a nemzeti egyenjogúságért, amit az országgyűlési naplókban olvasható beszédeim is igazolnak. Mi mindnyájan küzdünk azért, hogy nemcsak a magyar de a szlovák embernek is meglegyen minden időkben a maga fehér kenyere. R chtcr szenátor ezután foglalkozott a különféle pártok kérdéseivel. A magyarság szempontjából megállapítja azt, hogy ma a magyarság két pártban helyezkedett el, minden egyéb párt nem egyéb, mint a magyarság erőinek a tudatos megosztására való törekvés, amit magának a magyarságnak kell visszautasítania. Ezutánutalt arra.hogy két hét előtt Komámáromban, a Kossuth téren Rolhermereelleni tüntetés volt, amelyben résztvevő magyarok ezzel a tényükkel megtagadták a magyarsággal való szolidaritásukat. Magyar férfiak, — fejezte be beszédét — akik tévutakra készültök, essetek gondolkozóba, lehetséges-e az, hogy A legbiztosabb és legenyhébb csokoládé hashajtó mwwwwiiiMim FŐníkat: VÖRÖS RÁK GYÓGYTÁR BRATISLAVA. Egy doboz ára Kő 360 saját fajotoknak legyetek árulói és megtagadjátok azt a nemzetet, amely édesanyátok és amely tálán itieg is tudná bocsátani ezt az eltévelyedést, de a szegyenbéiyeg ott lesz homlokaitokon, Beszédéi azzal a megható ófrancia balladával fejezte be, mely az anyai szív jóságáról szól és megbocsát az anyagyilkos fiúnak. A hatalmasan felépített beszédet a közönség hosszas tüntető tapssal fogadta és sürü tetszésnyilvánításokkal szakította félbe. Majd Füssy Kálmán nemzetgyűlési képviselő szóit néhány meleg szóban a választókhoz és közvetlen előadásában a magyar egység gondolatát fejtette ki arra kérve a választóközönséget, hogy minden erejével ez4 az eszméi karolja fel. Mint gazdaember szereli a földet és ragaszkodik ehhez, mert a földnek nagy a vonzóereje. Hatásos szavakban mondta el a komáromi vár történetét, amely azóta is bevehetetlen maradt és a magyarságnak legerősebb végvára maradt mindenkor. £p így kell rna is azzá lennie és ezen a komáromi magyarság ne engedje magát félrevezeltitnie, de ertse meg az idők hivó' szavát és a megérdemelten jobb jövő érdekében a november 20-i választáson az egyesült magyar pártokra adja le szavazatait! A lelkesen fogadott beszédután még Ölvedi László dr. mondott költői lendüiettel előadott és költői hasonlatokkal telített magasiöp ü beszédet* araelyoen tántoríthatatlan magyar hittel hirdette a szlovenszkói magyarság szebb jövőjének el következései, ha az megérti az egység nagy gondolatát. A közönség viharos tapsokkal logadta a kiváló s népszerű, költőnek gyönyörű szavait és emelkedett lélekkel szívta magába az elhangzott beszédeket, majd lelkes hangulatban oszlott szét. A gyűlés méltóságteljesen folyt le a legkisebb zavaró incidens nélkül, ami Komárom magyar közönségének jó Ízlését és politikai érettségét dicséri. A közönség a politikusokat meleg rokonszenvének minden külső jelével elhalmozta. POLITIKAI SZEMLE Komárom, — november 7. Englis dr. pénzügyminiszter az. i állami alkalmazottak f izetésrendezéséről. A költségvetési bizottság ülésén Bergmann csehszlovák szocialista képviselő azt kérdezte a pénzügyminisztertől, hogy az altatni alkalmazottak fizeiésrendezesére tényleg 700 milliót fordítottak e, és azt mondotta, hogy addig nem lesz az állami közig izgatásban békesség, mig a kormány nem akként bánik a hivatalnokokkal, ahogyan hűséges munkatársakkal bánni illik. Englis dr. pénzügyminiszter válaszában kijelentette, hogy az állami alkalmazottak fizetésrendezése következtében a kiadas 639 millióval több az 1928. évre, mint 1926-ban vo t A kongruara eső 46 milliö {leszámítása után tehát 500 millióval több esik a hivatalnokokra. Ehnez jön még 109 millió a tanítok reszere úgy, hogy az egész összeg felül van 600 millión, Ebbe nincs még beleszámítva a nyugdijak felemelése, ami az első évben 29 milliót tesz ki. Hihető, hogy az állami tisztviselők elégedetlenek, ha azt beszélik nekik, hogy az állam nagy összegeket vett be részükre, de ezeket nem juttatta nekik, hogy az állam tehát nyerészkedik az 6 bőrükön. Az ilyen dolgokat tisztázni kell. Kívánatos volna, hogyha a rendszeresítés tervezőinek egyike megmondaná, hogy milyen nagy munka volt ez. A nehézség az volt, hogy a háború alatt és után létrejöt^
