Komáromi Lapok, 1927. július-december (48. évfolyam, 79-157. szám)
1927-07-16 / 85. szám
85. szám. Szombat, 19S7. jnlius 16 !>’«ag-yyemiyolc*adik évfolyam. POLITIKAI-LAP. ír c«ehaslOTÍk értékben; , fíllkai éi vidékre poitai ixétküidéisei: , tgéis évre 80 K, félévre 40 K, negyedévre 29 í. - Külföldön 150 RÉ. yei «zé»> j 80 flííér. ALAPÍTOTTA: TUBA JANOS. felelős főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BÁRÁNYÁT JÓZSEF dr. Sierkeixtöiég é« kixdóhivxtil; Nádor-u, f$„ Megjelenik hetenkint háromsxori kedden, csütörtökön és szombaton Egy úton. Minden magyar embert lehangolt a két legnagyobb magyar pártnak a szétválása, mely még az 1925. évi választások előtt következett be. Világos volt, hogy megosztott erőkkel egyrészt kevesebb politikai eredmény érhető el, másrészt a nem'/éti kisebbség egységének feláldozása gyengíti az itt élő magyarság helyzetét. A magyar kisgazdapártból alakult magyar nemzeti párt aktivizmusa a legjobb szándékból fakadó kísérlet volt, azonban a jó szándékot nem nem viszonozta hasonló jó szándék a kormány részéről, mely a tárgyalásokat több, mint egy éven kérésziül szándékosan húzta, halasztotta, közben pedig olyan törvényjavaslatokkal jött, amelyek megszavazása valóságos öngyilkosság számba ment volna a kisebbségek részéről. A dolgoknak természetes folyamata volt tehát az, hogy a magyar nemzeti párt elhagyta a német parlamenti gazdaszövetség sorait, amely csoportnak egész más éidekei vannak a kormánnyal szemben, mint a szlovenszkói gazdáknak és iparosoknak. A német nagyipar és a cseh ipar századokon keresztül összeforrtak és mindkettőnek csak egy érdeke van: n,inéi többet szállítani Szlovenszkó számára, amiből viszont az következik, hogy érdekük az Í3, hogy Szlovenszkón minél kisebb legyen az ipari termelés. Gazdasági téren tehát a szövetségnek nem volt meg a kellő alapja, tehát csak a politikai érdekek maradtak együttműködési bázisnak, még pedig a kisebbségi politikának a közös adottsága. A körülmények azt mutatták, hogy még ez a természetesnek látszó alap sem nyújtott az együttmű ködésre elég kautélákat, mert a német gazdaszövetség és a velük tartó kereszténvszocialista csoport kormányigéretek ellenében hajlandó volt lemondani nyelvi jogokról a homályosan körvonalozott iskolai autonómia egy tál lencséjéért. A magyar politika irányvonala tehát meg van szabva a legközelebbi jövőre nézve. Pártjainknak szoros szövetségre kell lépaiök egymással és a magyar kisebbségi politikának teljesen egységesnek kell lennie a jövőben a kormánynyal szemben. Nem a negáció politikája ez, hanem a jól felfogott magyar érdek a velünk szemben még mindig ellenséges érzületü kormánnyal és többségével szemben, amelynek tagjai a parlamentben nap nap mellett Magyarországot és vele kapcsolatban az ilt élő magyar nemzeti kisebbséget támadják, alaptalan és koholt irri-Komárcm, — julius 15 denta vádakkal rágalmazzák anélkül, hogy erre egyetlen konkrét bizonyítékot tudnának felhozni. Nem is kell másra rámutatnunk, mint a magyar csehszlovák kereskedelmi szerződés tárgyalásaira, ahol valósággal tajtékzott a magyarsággal szemben való gyűlölet. Ilyen többséggel szemben teljesen felesleges minden közeledési kísérlet, mert az a falrahányt borsó marad, viszont az olyan kormánynyal ezembeD, amely a tudatos rágalmakkal nem tud vagy nem akar leszámolni, céltalan dolog a kímélet politikája. A magyar egységes álláspontnak ki kell domborodnia a parlamentben, a magyar többségű nyelvterületeken és a külfödön egyaránt; ez erősítheti csak a mi helyzetünket, amely a külügyminiszter nyilatkozata szerint sem tekinthető épen rózsásnak, hiszen ő is beismerte, hogy a konszolidáció lassan halad előre. Nagyszerűek ezek a beismerések, mert a Benes-szabásu dip!omaták mindig adósak maradnak annak okaival. Előttünk ez is tisztán áll, a konszolidáció azért halad lassan előre, mert a kormányok a kisebbségeknek helyzetét megnehezítik és azokat asszimilálni igyekeznek. Csak az a vigasztaló, hogy Európa negyvenmilliós kisebbsége nem lehet áldozata az elnemzetlenitési és felszívási törekvéseknek, mivel minél erősebb ez a törekvés, annál. erősebb a kisebbségeknek az élniak*rása is. Külföldön a népszövetségi ligák ülésein mindent nyilvántartanak és a kisebbségi élet elérkezett ahhoz a stádiumhoz, hogy az Európa nyilvánosságának ellenőrzése alá került, amely kímélet nélkül bélyegez meg minden balkáni módszert a kisebbségek elnyomásának kísérletei körül. A kisebbségi életnek elengedhetlen feltétele és eredményes küzdelmének egyetlen biztosítéka az, hogy a kisebbség mint politikai egység lépjen fel, tehát közösek legyenek politikai, kulturális és gazdasági célkitűzéseik. A magyar kisebbség életében ez a hármas cél teljesen egységesnek jelentkezik és a pártok világnézete, hogy az konzervatív vagy liberális-e, igazán nem elsőrendű kérdés. A magyar egység kérdése tehát az összekovácsolás utján halad előre és pártjaink útja, melyek rövid időn keresztül párhuzamosan haladtak a cél télé, ismét egyesült. Ez az ut a nagy cél felé halad, a magyarság állampolgári teljes egyenjogusitása felé minden téren. Nekünk nem kellenek kegyelemmorzsák és felesleges a miniszteri jóakarat, valamint Ígéretekre sincs szükségünk: mindebből kilenc esztendő alatt épen eleget szereztünk. De nekünk szükségünk van arra, hogy rmint mi becsületesen teljesítjük az állammal szemben tartozó minden kötelességünket, az áliam is teljesítse mindazokat a kötelezettségeket, melyeket a békeszerződésekben velünk szemben vállalt, akiket nem a mi akaratunk Valamikor a fiumei cápa volt az uborkaszezon előhírnöke az újságokban. amelyek a kánikulai eseménylelenséget az Adriai tenger vizein megjelenő emberevő tengeri szörnyeteg hűséges bejelentésével akarták ellensúlyozni. A holt szezonnak erre mifelénk most újabb „eseményei“ támadnak, amelyek azonban még a valószínűség látszatát sem viselhetik magukon, mert tisztára a fantázia szüleményei. Ezeknek az „eseményeknek“ a tendenciája azonban igen állátszó, mert azokban a körökben, ahonnan ezeket a csapongó fantázia szárnyain szélnek eresztik, nagyon régi idők óta állandó kitenyésztő telepei vannak a magyarság ellen irányuló hasonló kitalálásoknak és rágalmaknak. Cseh és szlovák lapok mostanában olyan hirekkel rémitgelik újra olvasóikat, amelyek nagyszabású magyar irredenta mozgalmakról mesélnek s amelyek a könnyen hivő népnél hitelre is találhatnak, különösen abban a beállításban, amelyben azokat föltálalják. Hogy ezek a kánikulai forróságtól túlfűtött agyvelők rémlátásaiból eredő hírek egyes politikusoknál is komoly aggodalmat keltenek mulatja a szenátus külügyi bizoltságának ülése, amelyen az egyik szlovák néppárti szenátor a külügyminisztertől élénken érdeklődött Szlovenszkó és ezzel együtt az egész köztársaság határainak integritása felől és óva figyelmeztette Benest arra, hogy a Magyarországgal való határforgalom lebonyolításánál a legnagyobb elővigyázatossággal járjanak el. Nem tudjuk, hogy a szenátor ur megnyugodott e a külügyminiszternek erre vonatkozó válaszában, de azt mindenesetre nekünk is meg kell jegyezni, hogy a külügyminiszter nem sok jelentőséget tulajdonit a trianoni béke revíziójáért sikrakelt lord Rothermere cikkeinek, amelyeket nem tart alkalmasaknak arra, hogy változást idézhetnének elő. Ha a köztársaság külpolitikájának hivatalos vezetője igy gondolkozik, akkor annál elitélendőbb azoknak a magatartása, akik Magyarország külpolitikájának aktív megnyilatkozásából olyan következtetéseket vonnak le, amelyek ezidöszerint még le nem vonhatók, Ez a magatartás és akció semmiképen sem alkalmas arra, hogy Csehszlovákia népeinek konszolidációját előbbrevigye és teljes mértékben helytelenítendő, mert megbontja a lakosság közötti jóviszonyt és a megértés politikáját gyökerében veszélyezteti. Az ilyen fantáziaszült kitalálások két motívumra vezethetők vissza. Vagy izgalmat és idegességet akarnak kiváltani a szlovák nép réte-és megkérdezésünk folytán csatoltak ehhez az uj államhoz. Csak ezt kell tisztázni és nem többet. Ha ez megtörténik, akkor Benesnek nem kell összeráncolnia homlokát és melankolikusan konstatálni azt az igazságot, hogy Európa konszolidációja nem valami gyorsan halad előre... Komárom, — julius 15. geiben, amely ezer éven keresztül élt állandó testvéri viszonyban az itteni magyarsággal és osztozott egyformán a változó évszázadok örömeiben és bánatában egymással, — vagy pedig a nyugtalan lelkiismeret félelme az, amely ítélő bíróként szólal meg egyesekben mindannyiszor, valahányszor régi, ismert szereplésük emléke elevenedik meg előttük. Amióta a megcsonkított Magyarország az olasz nemzetben őszinte testvérre talált, amióta Rothermere az egész világon méltán feltűnő cikke a kegyetlen és igazságtalan trianoni szerződés revíziójára hívta föl kormánya figyelmét, mind hangosabban csendül meg a rossz lelkiismeret szava, amely idegességében már is rémképeket lát és régi demagóg eszközeivel igyekszik ellensúlyozni azt a hatást, amit a külügyminiszter által lebecsült magyarbarát angol lordnak cikke mindenfelé kiváltott. Azóta napról napra szaporodnak a mesék, a rágalmak, a kitalálások az itteni magyarság ellen, amely nehéz sorsában is nyugodt türelemmel nézi az eseményeket és teljesiti hiven polgári kötelességét a köztársasággal szemben. Csupa provokáció és sértegetés az, ami a soviniszta sajtóban a magyarság ellen napról-napra elhangzik és talán ki is hoznának sodrunkból, hogyha nem ismernők azokat, akik ezt a kampányt ellenünk megkezdték. De megnyugtathatjuk ezeket a régi ellenségeinket, a magyarságot nem lehet provokálni, mert a magyarság, bár csak nemzetiségi éleire van kárhoztatva ebben a köztársaságban, politikai érettségénél fogva semmiféle kalandra nem kapható. Mi jól tudjuk, hogy mi történt Turőcszentmártonban és mi történt Trianonban És épen azért, mert jól tudjuk, türelemmel és bizalommal tekintünk sorsunk elé, mely nem lehel mostohább a mainál, s amelynek megváltozását minden rágalom és kitalálás ellenére is megfogja hozni a történelmi fejlődés és az igazságos Isten. (—) TrencséntepIIcz csodás hatással gyógyít csúzt, köszvén t, isch ast. Legerősebb hőforrások f5-- iszapfürdők. Pensió-takás 40 Ke sói. Információ: Lengyel Jenő Komimo Tolnai u. 5., vagy a fa d ^igazgatóság.______ m M&zmm és Mialálásofe
