Komáromi Lapok, 1927. július-december (48. évfolyam, 79-157. szám)

1927-10-29 / 130. szám

2. oldal. Komáromi Lapok 1927 október 29. Régen bevált gyógyvíz vese és hólyagbajoknál, anyag­csere zavaroknál, terhes­ségnél, valamint szoptatós anyáknál. — Vértisztító és savoldó. — Legkitűnőbb Ízű frissítő asztali viz. 815 a kormány a Hus-emléknap megünnep­léséből származó konfliktust is. A tár­gyalások anyagát képezte az egyház­megyék beosztásának és az egyházi méltóságok betöltésének kérdése is. Ez ügyekben sem történt változás és mint már tavasszal kijelentette, a mai politikai helyzetben az egyháznak az államtól való radikális elválasztásáról tdigyalni sem lehet, aminthogy kon­kordátum megkötéséről sohasem tár­gyalt a kormány és nem is tárgyal. A Vatikánnal folyó tárgyalások egyébként kedvezően folynak. A költségvetés bizottsági tárgyalása. Az 1918. évi költségvetést a képvi­selőház előkészítés céljából a költség­­vetési bizottsághoz utalta, amely szer­dán tartotta első ülését az őszi ülés­szakban. A bizottság a költségvetés előadójának ismét Hnidek dr.-t (agrár­párti) választotta meg. Ezután a költ­ségvetés főfejezetét referálásra kiosztot­ták a különböző pártok képviselőinek, akik között vannak Zoch Sámuel püspök, Lábay dr. szlovák néppárti képviselő, Windirsch német gazdaszö­­veiségi és Slenzl német iparospárti képviselő. Törvényjavaslat a munkanélküli segélyről. A rendkívüli munkanélküliség esetén állami munkanélküli segély nyújtására vonatkozóan 1921-ben törvényt hoztak, amelynek módosítására most a kormány javaslatot terjesztett a képviselőház elé. A törvényjavaslat alapelve abban áll, hogy az állami segély ugyanolyan nagy legyen, mint a szakszervezeti segésy. Kivétel csak a rendkívüli munkanélküli­ség esetén tehető, amikor az állam hozzájárulása a szakszervezeti segély­nek a kétszeresét teheti ki. Ez azonban csak akkor alkalmazható, ha a szak­­szervezetek a munkanélküli segély nor­máját a rendes munkanélküli segély egy harmadára szállítják le. A leszállí­tott munkanélküli segély naponta nem lehet kevesebb 66 Jillérnél, az állami segély viszont nem tehet ki többet napi 18 koronánál és az összsegély nem lehet nagyobb, mint a segélyezett mun­kanélküli utolsó bérének két harmada. Ha a munkanélküli segély ezt a két­harmadot túllépi, akkor az állami se­gélyt leszállítják. A belföldi munkapiac védelme. A kormány a belföldi munkapiac védelméről törvényjavaslatot készítte­tett, amelyet a nemzetgyűlés elé ter­jesztett. A javaslat mindama rendelke­zéseket felöleli, amelyeket más államok már eddig is megtettek belföldi munka­piacuk megvédésére. A leendő törvény rendelkezései szigorúak és nemcsak éles fogalom-meghatározásokat tartal­maznak a külföldiek távoltartására, ha­nem azonkívül még fölhatalmazási sza­kaszokat is, melyekkel a külföldieknek már amúgy is szűkre szabott foglal­koztatási lehetőségét még jobban kor­látozni lehet. A törvény külön is nagy jelentőséggel bir, mert a csehszlovák köztársaság ettől teszi függővé az egyre alkalmatlanabbá váló vízumkényszer megszüntetését, vagy könnyítését. m 1 jiMli IlítiS. maguknak az önkormányzati testületek­nek kell arra törekedni, hogy a legta­karékosabban gazdálkodjanak, mert csak igy lehet az állam általános gaz­dálkodóiban javulást muató ered­ményt elérni. Engiis dr. maga meg­mondja, hogy az önkormányzati testű letek eddig az államra támaszkodtak, azonban az állammal szemben tá­masztott igények olyan magasak, hogy már regen túlléptek azt a határt, amelynek keretén belül az államsegé­lyek folyósithaíók lennének. Bizonyos, hogy az autonóm testületek igen sok áldozatába kerülnek az államnak, saj­nos azonban, hogy az állam áldozat készsége nem egyenlő arányban nyilvá nul meg valamennyi igénytámasztóval szemben, mert az állam a nemzetisé­gekkel szemben nagyon is szűk marku, akisnek jogos igényeit vagy egyáltalában nem, vagy csak a legmi­nimálisabb mérvben elégíti ki. Érről a több száz százalékos pótadóval küzdő magyar községek ezrei tehetnek bi­zonyságot. A pénzügyminiszternek azt az intel­mét, amelyet a népnek ad a fényű­zés és éivtiajhászás redukáláséra nézve, mindenki aláírhatja, mert az bizonyos, hogy e tekintetben nagyon sok kifogá­solni való van köztársaságszerte. De ebben a kérdésben megának az állam­nak kellene szigorú intézkedéseket len ni, amelyek az erkölcsi romlásra vezető fényűzés és divathóbort mérséklésére szolgálnának. Igen szép elv a takarékoskodás, de itten is magának az államnak kellene jó példával előljárni. Mert a2l csak nem lehet állítani, hogy az állam szigorúan szem előtt tartja a takarékosságot, ami­kor azr kell látnunk, hogy az 1928 évi költségvetésben még mindig mäsfdmil­liárd koronára van szükség, hogy a nemzetvédelmi tárca kiadásai fedezve legyenek. Ez a tétel az állam imperia­lista jellegét ugyan szembetünően dom­borítja ki, azonban igen szomorú érzést kelt mindazokban, akik a békében bíznak es az általános leszerelést nemcsak poli­tikai jelszónak tekintik. Ez a tétéi az állam improduktív befektetése, amely évrőí-évre hatodrészét emészti föl az állam bevételeinek s amelynek csök­kentésére egyetlen komoly lépés sem történik. Pedig hány iskolát, Kórházat, árvaházat és menhelyet lehetne építeni abból a feleslegből, amelyet ennél a tárcánál meg lehetne takarítani hogyha komolyan vonnák a leszerelés kérdését, hány szegény nyugdíjasnak, özvegynek és árvának lehetne szerény megélhe­tését biztosítani abból, amit a hadse­reg molochja elnyel! A pénzügyminiszter takarékossági elvét, ennél a tárcánál kellene érvénye­síteni s akkor az egész költségvetés reálisabb lehetne és jobban megfelelne az állam és adózói teherbíró képessé­gének. De amikor a köztársaság fenn­állásának kilencedik évében is még 5608059,000 korona állami adót és illetéket kell a köztársaság adófizető népének fizetnie, akkor nern lehet még a legkiválóbb szakértelemmel rendel­kező pénzügyi kormányférfiu ellenjegy­zésével ellátott költségvetést sem biza­lommal fogadni, mint ahogy nem lehet bizalommal viseltetni az iránt a kormány iránt sem, amelynek költségvetése szép­séghibákban szenved. Az 1928. évi költségvetés még mindig arról tanús­kodik, bogy az állam konszolidációja igen nehezen jut a befejezéshez, pedig nagyon iit volna már az ideje annak, hogy az általános megnyugvás végre az egész vonalon bekövetkezzék. Komárom, — október 28, A nemzetgyűlés keddi ülésének leg­fontosabb eseménye kétségkívül az 1928. évre szóló költségvetés és az. ezzel kapcsolatos felhatalmazási javas­lat benyújtása volt, amelyet Engiis dr. pénzügyminiszter expozéja követeit, Csehszlovákia pénzügyi politikájának irányítója s a köztársaság közgazdasági életének főszabályozója a pénzügy­­miniszter, akinek szavára felfigyel min denfci, mert az államkormányzat leg­reálisabb, legközvetlenebb hatású ügyei­nek intézése van reá bízva. És tagadha­tatlan, hogy a csehszlovák pénzügyek je­lenlegi vezetőjének érdemes meghallgatni minden szavát, amely az állam gazdálko­dásának irányítására vonatkozik s amely­­lyel megvilágítani kívánja a helyzetet és megértetni azokat az elveket, amelyeket azállam pénzügyi egyensúlyának megtar­tásában érvényesíteni szükségesnek tart. Engiis dr.-nak expozéja mindenkor kirneniő tájékoztatási nyújt az általá­nos pénzügyi viszonyokról és még j politikai ellenfelei sem tagadhatják meg tőle a tárcájának vezetéséhez szüksé­ges kivételes tehetséget, de azt a nagy | koncepciót sem, amelynek a csehszio­­vák Köztársaság súlyos pénzügyi pro­blémáinak megoldásánál többször tanú­­jelét adta. A keddi nemzetgyűlésen el­mondott expozéja nemcsak számbeli adatainál fogva, de a helyzet általános jellemzésére és a részletek feltárására vonatkozó találó megjegyzéseinél fogva is különösen figyelmet érdemel. Ennek a legközvetlenebb hatása máris meg­nyilvánult abban, hogy a prágai tőzsde megszilárdult, ahol messzemenő követ­keztetéseket fűztek a pénzügyminiszter beszédéhez. A pénzügyminiszter expozéjában a takarékosság szükségességét hangoz­tatta, ami olyan fontos és súlyos elv, hogy bizony mindenki által megszívlel­hető. Ez a takarékosság első sorban vonatkozik a közhivatalokra, amelyek­ben szintén meg kell teremteni az államháztartás egyensúlyát s elsősorban «06138! I Benes dr. külügyminiszter expozéjában nyilatkozott a Rothermere-akcióról. A képviselőház külügyi bizottságának szerdán megtartott ülésén Benes dr. külügyminiszter expozét mondou az akmä.is külügyi kérdésekről és ismer­tette a nemzetközi helyzetei. Előbb is­mertette a genfi tárgyalásokat es a le­­fegyverkezés korlátozását célzó konfe rencia eredményeit, majd a Vatikánnal való tárgyalásokról és az egyházpoli­tikai kérdések rendezéséről referált ba. Beszédjének további során rátéri a genfi román-magyar konfliktusra, amely már­cius óta foglalkoztatta Genfet. — Formailag arról volt szó — mondta Benes dr. expozéjában, — hogy a nép szövetség bírót küldjön ki a román­magyar döntőbíróságba, amely elé ma­gyar részről a földreform kérdését ter­jesztették. A valóság azonban az, hogy az egész román, jugoszláv, csehszlovák stb. földreformot nemzetközi törvény­szék elé akarták vinni, úgy hogy azt minden irányban felülvizsgálják. Kül­ügyminisztériumunk még ezt a kérdést gondos figyelemmel kisérte és már márciusban többizben interveniált Géni­ben,'valamint tárgyalt az érdekelt té­nyezőkkel. A konfliktus a népszövet­ségi tanács szeptemberi ülésén érte el tetőpontját. Megállapíthatom — foly­tatta Benes dr. — hogy a konfliktusba való közvetlen beavatkozásunkkal Ro­mánia képviselőivel együtt sikerült nagy­mértékben hozzájárulni az egész kér­dés jogi megoldásához. Itt tulajdonké­pen olyan akciónak egy részéről van szó, amely az utolsó évben Nyugat­­európában erősen kifejlődött, kiinduló pontját bizonyos szociális, politikai és nemzetközi érdekközösségben álló kö­rökben kell keresni^és egyes nemzetközi jogász tekintélyek segiiségével azt a célt követi, hogy ezeknek az áliamok­— október 27. nak földreformtörvényeit vagy leg­alább is e törvények lényeges alapel­veit felborítsd. De nem is Kételkedem abban, hogy az akció teljesen meg fog hiúsulni. Á Rothermere akcióra nézve Benes dr. külügyminiszter ezeket mon­dotta : — Megállapítom, arra való tekin­tettel, hogy az Londonból indult ki, hogy az angol kormánynak az akcióval semmi közössege nincsen, az akció nein áll az angol kormány intenció­jában és egyenesen az ő politikája ellen irányul. Fontosnak tartom fi­­gyelnaeziemi a mi nyilvánosságunkat arra, hogy ez az akció olyan jellegű volt, hogy esetleg „az idős jelének“ volt feltüntethető. Hasonló akciók nemileg feszült időkben és tisztá­zatlan nemzetközi helyzet közepette mindig fel fognak merülni vagy meg fognak ismétlődni. Ez arra késztet bennünket, hogy résen legyünk és az iiyen természetű, különböző vesze­delmeket ne tévesszük szemünk elől. Én mindig azt mondtam, hogy a bekeszerzödések nem alkotnak töké­letes müvet, de azt állítottam és állítom ma is, hogy a dolgok mai állása mégis sokkal jobb, mint a háború erőtti állapot. Tudtuk és mindannyian meg voltunk arról győ­ződve, hogy az uj, valamint a régi államokban nagyobb vagy kisebb kisebbségek maradnak. Ez okból fogadtuk el a kisebbségek védelmére szolgáló szerződések eszméjét. A kérdés megoldása kizárólag az álla­moknak és nemzeteknek határaikon belül való együttműködése, a kisebb­ségekkel szemben való liberális po­litika, a gazdaságilag szomszédos államoknak szoros együttmüködése Öröm dolgozni az olyan szobában, ahol a világítás egyenletes és jó.Lássa TITNfwQRA IV!“ el dolgozószobáját és munkatermeit yy " U 1 ll vJ O ÍV AJ 1 lámpákkal, mert azok megfelelnek a fenti követelményeknek és emellett kis áramfogyasztásuk következtében még gazdaságosak is.

Next

/
Thumbnails
Contents