Komáromi Lapok, 1927. július-december (48. évfolyam, 79-157. szám)
1927-10-22 / 127. szám
4. oldal. Komáromi Lapok 1927. október 22. Az iparos és kereskedő' ifjúság szakoktatása. Irta: Ivánfy Géza. — október 20. A tanonciskoláknak szakiskolákká átszervezése magával hozta az iparos és kereskedő tanoncok iskoláztatásának intenzivebbé tételét. Bizonyos, hogy a tanoncoknak e kultur- és gazdasági érdekből történő elvonása a műhelyekből, üzletekből, nem válthatott ki teljes megelégedést és megértést a tanonctartó mesterek és kereskedők részéről, hiszen a forszirozottabban követelt iskolábajárása a tanoncoknak munkaerő elvonást jelentett. A kérdés ma még a kisiparos gazdasági helyzete szempontjából, vájjon az az előny, többet-tudás, amelyet az ifjú iparos- és kereskedőtanonc a szakmabeli ismereteket terjesztő iskolás neveléssel megszerezhet, ad-e előnyt a tanonctaríó mesternek, kereskedőnek, sok diskussiónak adott tápot, pro és kontra érvelések, viták es elégedetlenségek kitöréseinek nyitott ajtót. Az iparos és kereskedői ortodox felfogás az, hogy a tanonc csak a műhelyben, csak az üzletben sajátithatja el a jövöje szempontjából szükséges és nélkülözhetetlen szakismereteket, ezért még ma is számtalan iparos akad, aki a tanoncoktatásnak iskolai részét bátran kikapcsolandónak véli az ifjú generáció nevelését illetőleg. Bármenynyire is megérthető iparosságunknak az a törekvése, hogy a tanoncot csak magáénak vallja és tartsa, a maga gazdasági helyzete szempontjából, ily messzire — a tanoncoknakpusztdnmü hely vagy üzletgyakorlatban való oktatásáig — ma már nem lehet visszamenni. Az az iparosság ugyanis, amely ezt a nézőpontot vallja, egy igen helytelen premissából indul ki: abból, hogy ő alkalmazottat tart, tehát annak minden és egész munkaerejét és munkaidejét kihasználni egyedül jogosult. Nem tagadja meg ez a sokak által maradinak jelzett felfogás azért az oktatás szükségességét, azt az oktatást azonban a műhelygyakorlatban véli kimeritheiőnek és elegendőnek. E nézőpontot azonban — «bár valóban bizonyos maradiságot árul el — nem lehet oly könnyen elitélni, mint általában szokták. Csak aki a kisiparos sorsot közelről ismeri, s látja naprólnapra szinte heroikus küzdelmét a mindennapi kenyérért a nagyobb, biztosabb tőke és gyári termelés szinte versenyen kivül álló erejével szemben, értheti meg és hígíthatja le birálgatását azzal a bizonyos maradisággal szemben. A feladat tehát ennek a nemzetgazdasági nézőpontból igenis nagy horderejű kérdésnek megoldására: nem a lekicsinylés, a maradiak kíméletlen lebírálása, hanem az oktatás, a logikus rávezetés annak belátására, hogy a szélesebb tudás, a tágabbá szélesült értelem, tehát a rendszert követő iparpedagógia fegyverei nevelnek munkabíróbb, gyorsabb, könnyű felfogású és koncepciózus, tehát gazdasági szempontból is értékesebb, mert munkája révén értékesíthető ipari és kereskedelmi segédszemélyzetet: tanoncot és segédet. Úgy tudjuk, hogy egész Szlovenszkón csak Pozsony, Kassa, Komárom városokban az iparosés kereskedő tanoncoktatás rendszere közeledik a műveltebb nyugati országok nívójához. Tudjuk, sokan vannak, akik azt mondják, hogy : miért kell éppen Komáromban megkezdeni az újítás, javítás, haladás u'játl És itt is az a helytelen gondolkodás nyilvánul meg, amely újításnak és rohanó haladásnak nevez el egy két lépést, amely a haladottabb országok nyújtotta bevált példák után indul, pedig valójában az újítás csak viszonylagos. Mi az ipari és kereskedelmi viszonyok tekintetében éppen a gazdasági életnek ezt a két fontos produktiv ágát elnyomó osztrák uralom következtében kerültünk a többi országok mögé nagyon is a hátsó sorokba, s most, hogy követni akarjuk őkel, a régi századok lassú tempóján felül kell mélyebb lélegzetet vennünk, lábainkat hosszabbra nyújtani, lépéseinket megsokszorozni és majdnem futni, rohanni, hogv legalább a sor közepe felé juthassunk. Éz a menet bizony kissé forszírozott. A cdga is elér helyére, hová készül, aligha követhetnénk mégis menet-tempóját. A repülés századában nem járhatunk ekhós szekéren. És különösen nem a kézműves iparos ság haladása irányában. (Ez az irány meg van adva és a haladás területe olyan kiszabott, hogy csak azon belül lehet sorsjavitást remélni. Ehelyütt, mivel éppen a kézműves ipar sorsa aggasztóbb, inkább ennek a kérdésével kell foglalkoznunk. Tág tere nyilnék a kérdés absolut beható megtárgyalásának 1 — amihez, remélem lesz még bőven j s gyakrabban alkalom — bevezetésül ' annyit, hogy az ifjú iparos és kereskedő | generáció iskolás szaknevelése, elmebeli 1 képességének kipallérozása gazdasági, kultur és társadalmi szükséglet. A kézmüvesipar ma csak nivó-munkdra vállalkozhatik, ennek alapja pedig a gazdaságosabb, jobb termelés, s ma már túlvagyunk azon a kedves patinás felfogáson, hogy az iparos tanulás nélkül is kiezermesterkedhetik mindent. Ismerek egy igen ügyes, tisztességes cipész iparost, aki már ezreket költött el annak a fixa ideájának kitermelésére, hogy cipőt egy darab bőrből varrjon —- mellette a Bat’a cég 191— 29'— 391— koronákért már kész cipőt hoz százezer számban forgalomba! Több tudással, szélesebbkörü ismerettel, a tapasztalattal, a komoly kalkuláció alapján nyugvó és a közönség finomult Ízlésével számoló, divat-kilengé?eit is fi gyelő, vagy a nagy tömegeket kielégítő módszerek, típusok bevezetésével lehet s kell felvenni a versenyt, Ehhez nyújt tanulás lehetőséget az ifjú generáció iskolás szaknevelése, amelynek bevezetését józan ember nem gáncsolhatja, csak megelégedetten dicsérheti és méltányolnia a kézmüvesiparosnak elsősorban kötelessége. Amis eay akció eljut oflaia Guta és Kamocsa szenzációja. — Égy j Hodzsa-párti agitátor, aki Rothermere lord mellett agitál. — Különös letartóztatás. — A gútaiak srófos esze és a kamocsaiak éleslátása azonban átlátott a szitán és nem sikerült a csapda vagy a megpampolás. —október 21. Nem mindennapi eset foglalkoztatja Giita és Kamocsa lakosait, amely eset bizonyára egészen egyedül álló. Az eset annál érdekesebb, mert a történet főhősét az érsekujvári csendőrség le is tartóztatta. Egy volt Hodzsapárti agitátorról van szó, aki a kö'pönyegforgatás legmerészebb tényét produkálta és a Hodzsapár i agitátori minőségét felcserélte azzal, hogy aláírásokat akart gyűjteni Rothermere lord mellett. Ne tessék azt hinni kedves olvasó, hogy e fenti mondatunkba valami végzetes hiba csúszott volna bele. Nem! Az érsekujvári agitátor, aki eddig Hodzsa apánk nagy és rajongó szeretjének akart hitelt szerezni a magyar nép iránt és a magyar nép között, gondolt merészet és nagyot és beállt a lord legnagyobb hívének. írógépen irt nyilatkozatot szerkesztett, amelyben az állott többek között, hogy az alulírottak nagy tisztelői a nemes lordruk. Az iv, a hűségnyilatkozat több példányban is megvolt már, most már csak az alulírottak hiányoztak és hogy ezeket megszerezze, elindult a vidékre aláírásokat gyűjteni. Talán a hatósági emberek is hallottak valamit a dologról, de azzal az agitátor nem nagyon törődött, mert arra számított, hogy ha valami a fülibe is megy a csendőrségnek, az szentül hiszi, hogy valaki tévútra akarja őket veretni, mert az ki van zárva, hogy egy Hodzsapárti ügynök ilyen merész frontváltozásra képes legyen. Ha fülükbe is ment valami suttogás az aláírások gyűjtéséről, szent volt a meggyőződésük, hogy azokat a névaláírásokat a lord akciója ellen gyűjti össze. Egydarabigtehátveszélynélkül működ hetett. Kiment Kamocsára és Gutára és a falu népét arra akarta rávenni, hogy Írják alá az ivet, amelyben az aláírók Rothermere lordnak kifejezték volna köszönetüket és hálájukat azért, hogy a lord a revízió kérdését felvetette a világsajtóban A metamorfózis nagy és merész lovagjának azonban nem sikerült a terve. Hiábavaló volt minden fáradsága, erőlködése, rábeszélése, egyetlen egy magyart se tudott lépre csalni, mert a faluk józan magyar népe az első pillanatban felismerte az egész erőlködés teljesen céltalan és meggondolatlan voltát. Közben a csendőrség megkapta a jó információt egy feljelentés alapján, hogy miről is van itt szó és letartóztatta a politikai ügynököt, aki Hodzsa apánk nagy magyarbarátságáért ilyen rut hálátlansággal fizet és a rendtörvény alapján meginditották ellene a vizsgálatot, azzal vádolván, hogy propagandát csinált az Érsekújvár környékbeli falukban és különösen Gútán és Kamocsán a csehszlovák állam integritása ellen. Letartóztatása után házkutatást tartottak nála Érsekújváron és szüleinél is. A házkutatás alkalmával nem találtak semmi gyanúsat. A letartóztatott agitátor beismerte, hogy azokat az iveket ő fogalmazta és ő irta le. A csendőrség a nyitrai ügyészséghez kisérte át. Az ügy egyelőre még nagyon homályos és nem lehet tudni, hogy nem-e azsán provokatőr akart lenni és a lépre csalfáknak kellemetlenséget szerezni ? Az eset annál különösebb, mert az illető évek óta a cseh tparospárínak, majd a Hodzsapártnak volt az agitátora és épen poliíikai magatartása miatt családjával, rokonságával is meghasonlott. Minden esetre nagyon furcsa, hogy egy Hodzsapárti agitátor csinál Rofhermere lord mellett propagandát és ez a körülmény igen sok mendemondára, találgatásra ad okot. Annyi tény, hogy az illető agitátor az újabb időben igen nehéz anyagi helyzetben volt. Foglalkozásra nézve órásmester volt, de mesterségét nagyon elhanyagolta az utóbbi időben bokros politikai teendői miatt. Hónapok óta nagyon nehéz megélhetési viszonyok között tengődött. Hogy az anyagi gondok és a kamocsar kaland között van valami összefüggés, azt nagyon valószínűvé teszi az a körülmény, hogy az aláírásra szánt íven az is olvasható, hogy a lord akciójára szánt önkéntes adományokat az agitáló szívesen átveszi és az illetékesek utján eljuttatja a lord kezei közé. De hát se pénz, se aláírás nem akaródzott előleremtődni! rm Két évi börtönre ítélték a komárom-szentpéteri gazdát, aki egy diófa miatti veszekedésben feldúlt állapotban agyonütötte haragos szomszédját. — Saját tudósítónktól. — A komáromi törvényszék a napokban vonta felelősségre erős felindulásban elkövetett szándékos emberölés büntette miatt Bálint Boldizsár komárom-szentpéteri kisbirtokost. Az öreg Bálint — mint annak idején megirluk — junius 26-án szomszédját Cserepes Vilmost vasvillával többször fejbeütötte, minek következtében az rövid időn belül kiszenvedett. A vádlott előadta, hogy nem érzi magát bűnösnek. Elmondta, hogy Cserepessel egy udvarban lakott, de már régóta napirenden voltak köztük az állandó perlekedések. A kérdéses alkalomkor egy sikoltásra lett figyelmes, mire kiment a kamrából, ahol foglalatos— október 21. kodott és látta, hogy Cserepesnek vaslapát van kezében, Magdolna leánya pedig vérző füllel szaladt hozzá s elpanaszolta, hogy Cserepes megütötte őt a vaslapáttal. Erre felvette a vasvillát és a vele szembe jött Cserepest megütötte, mire az a földre esett és a földön még néhányat ütött rá. Nem volt szándékában az életétől megfosztani Cserepest. Bálint Magdolna, férjezett Hamar Balázsné a vádlott leánya előadta, hogy a kérdéses alkalomkor édesanyja szólt Cserepesnek, hogy a négy éves kisgyerek bántja a diófát, mire Cserepes igen kezdett káromkodni és vaslapáttal a kezében ment az öreg Bálintné után, r 1 V .Hogy a termése minél bővebb legyen ki kell használnia a legjobb időt és a legalkalmasabb pillanatot, amely pedig hamar elmúlik. Ha egy Fordson traktorral rendelkezik, nem fogja elszalasztani a kellő pillanatot, mert a Fordson könnyűszerrel és a legrövidebb idő alatt is pontosan elvégzi a legnehezebb munkát. Az a gazda, aki a Fordson traktorral doláozik, nyugodtan alhafik, mert minden évszakban a legkedvezőbb időpontban fogja a tani. A traktor ára Ke 3©.2H0‘— Ar kötelezettség nélkül. Sárhányók külön Ford Motor Company, Trieste Látogassa még ma meg az országban lévő számos - jogosított képviselőink egyikét!
