Komáromi Lapok, 1927. július-december (48. évfolyam, 79-157. szám)
1927-10-15 / 124. szám
1927. október 15. Komáromi Lapok 8. oldali Állandó raktár rgIgtf, iflla fakereskedő és Komárom körnljljf fpl1| építési vállalnyéke részére I Uilll iflUi kozó cégnél, Komárom, Rákóczy-utca 40. Telefon szám 51. Állandó raktár Nagym egy er és vidéké részére Nagymegyer. fakereskedő cégnél Állandó raktár Kürt és környéke részére KQrt. fakereskedő cégnél a Rákóczi-utcáról nem is beszélve, amelyeknek úgy kellett ez a kis rendezés, mint az éhes embernek a falat kenyér, de Komáromnak egykor legszebb, legjellegzetesebb utcájára nem gondolt még senki. Hát ezennel jelentkezünk mi is, Széchenyi-utcai lakosok és kérjük teljes tiszteiettel, hogy az aszfaltból nekünk is hagyjanak egy keveset, az utcát pe dig legkésőbb a tavaszon — ha már az őszre kikopunk az időből — feltétlenül javíttassák meg, mert ez a legforgalmasabb utcák sorába tartozik. Nyáron naponta ötven autó is végigszáguld rajta, nem is beszélve a többi kocsiforgalomról. Ezen az utcán jár a katonaság mmcsak a templomba, de gyakorlatozni is, ez az útvonala a katolikus kőrmeneíeknek, melyek valamikor a város szivében jártak ezen, mig a múlt század első évtizedeiben a mai Szénatér helyén levő utcákat le nem rombolták a várerődités alkalmából. Két templom, az összes katonai parancsnokságok, a határ fináncok kaszárnyája, az államrendőrség és az állami közjegyzői iroda vannak ez idő szerint ebben az utcában elhelyezve: reméljük, hogy ezek is elég súllyal esnek az elhatározás mérlegébe. A Széchenyi-utca kugliákácokat is, mert ezek is ő rá vigyáznak, — börtönőrök! És lassan-lassan meggyülölte az urát, ezt a gépet, mert rosszul működik : — vonatokat rak meg és űrit ki, de közönséges, zöiyögő, 2Ö'dságes és kofavonatokat és nem tudja életében legalább egyszer megállítani a — keleti expresszi! Pedig megállíthatná, ha akarná .. . Csak a szemafort kellene a huszonegy tizes elé vörösre állítani zöld helyetti És akkor torlódva, sustorogva, tajtékosan és ágaskodva megállna itt a büszke szörnyeteg, — negállana és kitárná titokzatos szárnyait: „nézd, szomorú fehér leányom, itt vagyok, eljöttem érted,... a hátamra kaplak, repülünk.“ És akkor ő végre végre beülhetne a boldog ablakok mögé, amelyek előtt az Élet szalad, ezer és ezer édes izgalmat keltve... S a fehér asszony szeme naprólnapra nagyobb és betegebb lett és sínek és vonatok, és zöld és vörös lámpák cikkázíak el és villantak föl káp rázó tekintete előtt.., S a szivében meggyűlt és lánggal lángolt az olthatatlan vágy parázs szikrája s ha vacsora uián a huszonegy tizes érkezett, szerette volna elébe dobni szegény magamagát, hogy azt a szörnyű égést, ami odabenn, gyenge testét emészti, kiolthassa 1 S egy este vérvörösen szállt le a nap és vörös volt minden, az ákácok, az ablakok, a sínek, a levegő ,.. S a fehér asszony is leszállt e napon az emeletről... Leszállt és senki se látta, hogy feldúlt szemébe beköltözött a furcsa-vörös bizonyosság ... — Még öt perc,... még három,. még egy... — tévelyeglek sápadt ajkán az ijedt szavak s megállt a sínek között, előrehajolva, beiémeredve az alkonyatba. Aztán egy fdkecagö, visszanyelt siiakóit pedig ez u'.on hívjuk fel, hogy szervezkedjenek és kérelmüknek személyes megjelenésükkel is adjanak nyo matékot. Kérj és adatik, mondja az írás. A magyar példabeszéd pedig azt tartja, hogy szemérmes koldusnak üres a tarisznyája. Eddig mi is szemérmesen várakoztunk, hogy mikor kerül ránk a sor. Azt látjuk, hogy az a nóta járja, hogy várhatsz babám, elvárhatsz; de ez a nóta nem illik ránk, mi inkább abban a hiszemben vagyunk, hogy várt leány várat nyer és mi is elnyerjük kérésünk teljesítését, amit igazán sze rénynek kell tartania mindenkinek, hogy a kövezetünk átjaviíását kérjük. Széchenyi-utcai őslakos. — A nők rzermate terhes és szoptató állapotban sok calcium vegyüléket igényel, mert ezen vegyületek a mag zat, illetve a csecsemő csontfejlődését elősegíti. Hírneves proffessorok megállapítása szerint a legkitűnőbben bevált a calcium és szénsav gazdag Salvator víz, állandó élvezete. Olvassa és terjessze a legjobb magyar lapot a Komáromi Lapokat koiy, a szemafór — odakünn — véresen feilobogott s a következő szempillantásban dohogva, kattogva, bőszen és vigyázatosan befutott a fekete döbbenet. Befutott s haldokolva, kihűlve és értelmét vesztve —■ egyetlen fonák zökkenéssel — a síneken rekedt. A feltépett ajtókon emberek ugráltak le, megbolygatott, kilendített emberek, — rut ijedelemben férfiak s nők, akik egymás hátán tolongva lármásan tudakozódtak s még hangosabban emleget tek holmi felelősségre vonást, mikor látták, hogy nincsen baj. Ezek a rémült némberek s ezek a hegyesnyelvü fickók lennének a hatalmasok, a válogatottak, az előremenők, a —- a bátrak? S ezek a hosszú hosszú kocsik, amelyek épp oly bután, jelentőség nélkül tudnak állongálni, mint ide-oda lökdösött testvéreik, ezek lennének az — elzárt világ? Az Élet, a nagy, a soha meg nem köthető, az értékes? — Hej, fehér asszony, fehér asszony mit tettél? — rengett fel benne a kérdés, mikor most itt állott szemíülszembe a világos valósággal, — csekélyke pont egy bolond, farsangi kavarodásban, amelyben éppen az ő személyisége nem számit semmit, de semmit! Hál hol a barna férfi, aki a nagy kerekeket mozgatja? És hol vannak a látomások, a szebb képzetek s mindmind a fennebb való érzelgések? És ki az, aki eljött érte, ő érte ? Senki. S most ott áll, kifosztott szívvel, sulyialanul s nem tudja, hová nézzen, melyre forduljon.. . Még talán egy perc, újra sietés, ajiók csapódása, éles sípolás,... majd távolodó zakatolás és távolodó fények.. Aztán nsgy-nagy sötét eaend ... ... Az Élet tovább sietett valahová, valamerre s a fehér asszonyt itt hagyta — itt, az ő kis állomásán ... A községi képviselőtestület és a vezető jegyző szép együttműködésének eredményei. Lővenstein Antal gutái vezető jegyző megható bucsuzása az eddigi képviselőtestülettől. Az október 16 iki községi választások természetesen sokhelyütt uj garnitúrát hoznak a községi képviselőtestületbe. Gúla község képviselőtestülete a napokban tartotta meg a választások előtt utolsó gyűlését, amelyen Lővenstein Antal vezetőjegyző meghatóan búcsúzott el az eddigi képviselőtestülettől. Lővenstein jegyző munkásságát eddig is a nagyközség osztatlan bizalma és pártolása melleit végezte s néni kicsiny érdeme Qűía fejlődése, ami különösen iskolaügyi téren és kulturális szempontokban mutatkozott. Ez legszebben jutott kifejezésre az október 12 án megtartott képviselőtestületi gyűlésen, amelyről a következőkben számolhatunk be: Lövensíein Antal vezető jegyző megragadván az alkalmat s a most ezelőtt négy évvel megválasztott községi képviselőtestület és községi tanács tagjaitól búcsút vesz és megköszöni, hogy őt nehéz munkájában a község jóléte és fejlesztése iekintetében támogatták. Nagy László B képviselőtestületi tag megköszönte a vezető jegyző szívélyes búcsúszavait és kijelentette, hogy a főérdem első sorban is a vezetőjegyzőt illeti meg, a vezetőjegyzőnek ép oly érdeme Gú'a község jóléte és fejlődése, mint akár a községi képviselőtestület, a községi tanács és mint a községi pénzügyi bizottságnak, mivel kezdeményezője mindennek ő volt. Nagy képviselőtestületi tag azután visszatekintett az elmúlt négy évre és felsorolta, hogy Lővenstein Antal vezető jegyző vezetése alatt Gúta község képviselőteslülete, pártkülönbség nélkül, egyetértve: 1. Szociális téren: szégényházat létesitett, szegényeket anyagilag támogatott, siketnéma gyermekek támogatása és taníttatására évi 7200 K tagsági dijat vállait. BiainiMrwraMsiBBaiBKag agy nvmrtnv»i 2. Népnevelés terén: Szegény tanulóknak évenként 120— 150 pár uj cipőt vett. Szegény tanulóknak évenként 4 -5000 Ke. értékű tankönyvet szerzett be. Közkönyvtárra évenként 10000 Ke. adományozott. Két tantermü községiiskolát létesített a községben s a Pacsérokon építendő 3 tantermes községtiskoia és községi polgáriiskola építésére vonatkozó előmunkálatokat nagy fáradtsággal és költséggel végeztette. 3. A községi közlekedés ügy terén: A község úgynevezett „Hosszú, Nagy Megyeri és Barát utcát“ kb. 10 kilométer hosszban a kocsi útját kőburkolattal és a gyalog járdát pedig cement lapokkal rakatta le. A Győri utcától az alsó hídig, a Templomtértől a felső hídig terjedő u'cákat gyalog járda lapokkal láttatta el. Mezei közös dűlő utakat javíttatott, árkoltatott és feltöltetett és ezekre is sok pénzt áldozott. Továbbá uj vásárteret létesített nagy munka és pénz áldozattal. A villanyositás és a villanyvilágítás bevezetésére 542^000 koronát megszavazott. A község összes épületeit, iskoláit, a vágóhidat nagy összegből kijavíttatta és kívül belül kitisztittatta, végül mindezeken kívül számos jótékony célú egyleteket és társulatokat kisebb-nagyobb összegekkel anyagilag támogatott és a községház előtti kis Dunán át állandó hid mielőbbi létesítésének tervét is magáévá tette. Ezek után Nagy László B. képviselőtestületi tag indítványozta, hogy mindezen, a község jóléte, fejlesztése érdekében tett és fáradtságot nem ismerő önzetlen tevékenységéért a képviselőtestület első sorban Lővenstein Antal vezető jegyzőnek, továbbá a képviselőtestület, a községi pénzügyi bizottság és a községi tanács tagjainak köszönetét fejezze ki és érdemeiket jegyzőkönyvileg is örökítse meg, Gúta község képviselőtestülete Lövenstein Antal szívélyes bucsuzását és köszönetét elismeréssel vette. Nagy László B. képviselőtestületi ísg előterjesztését és indítványát a képviselőtestület egyhangúlag elfogadva határozattá emelte. Anasztázia nagyhercegnek szenved és emlékezik... Mi a sorsa az orosz cári család utolsó élő tagjának. Irta: Gleb Mint előbbi tudósításaimban már megírtam. Ntwyorkból C3ak azért utaztam Obingba, hogy a magam tapasz talatából győződjem meg arról: csakugyan Anasztázia nagyhercegnő, II. Miklós cár életben maradt leánya-e a seeoni kastély rejtelmes vendége, Csajkovsz^yné — vagy pzdig csak szélhámosságról van szó? Mint már megírtam, nem sokáig kellett tartózkodnom a seoni kastélyban, hogy teljes bizonyossággal meggyőződjem az igazságról. Csajkovszkyné csakugyan nem más, mint Anasztázia nagyhercegnő, aki — mint már megírtam — regényes módon menekült jE. Botiéin. Newyork, október 16. meg attól a borzalmas sorstól, mely családját érte. A bolsevikiek lemészárolták az egész cári családot, csak Anasztázia nagyhercegnö menekült meg a haláltól. A seeoni kastélyban való tartózkodásom elhárította minden gyanúmat: most már nem kételkedem, abban, hogy Anasztázia nagyhercegnő, hamarosan meg fog győződni róla az egész világ. Három mpig tartózkodtam a seeoni kastélyban s órák hosszáig beszélgethettem a szerencsétlen nővel. Az volt a szándékom, hogy kérdéseket intézzek hozzá a múltjára vonatkozóan, sajnos,
