Komáromi Lapok, 1927. július-december (48. évfolyam, 79-157. szám)

1927-10-11 / 122. szám

1927. október 11. Komáromi Lapok 8. oldal. Fokozatosan le akarják építeni a komáromi dohánybeváltót* A városi tanács átiratban fordult a prágai dohánytőxsde igazga­tóságához, hogy bővítsék ki a komáromi állami dohánybeváltót, mert ezzel csökkentenék a nagy munkanélküliséget. — Tavaly novembertől idén júniusig 700 munkással megcsappant a dohány­beváltó üzeme. — A komáromi járás egyes községeit az érsek» újvári dohánybeváltóhoz akarják csatolni. — Saját tudósítónktól. — Ä tél közeledtével a város vezető­ségének újra sok gondot okoz a mun­kanélküliség megszüntetése. Mint köz­tudomású, a munkanélküliség által be­következő nagy nyomor legszembetű­nőbben télen mutatkozik, ilyenkor szaporodik meg rohamosan a munka­­nélküliek száma, mivel nyáron mégis csak könnyebb munkát találni, kereset­hez jutni, mint télen. Emlékezetes, hogy tavaly télen a munkanélküliek száma Komáromban csaknem meghaladta a kétezret, ami a város összlakosságának igen tekintélyes számát jelenti. A város vezetőségének a munkanél­küliség előrelátható megszaporodása máris újabb gondokat okoz és még idejekorán el akarnak követni mindent, hogy a tél beállta előtt, amennyire lehet, csökkentsék a nyomorúságot, ami a munkanélküliség következménye. Értesülésünk szerint a napokban a városi tanács átiratban fordult a prágai dohánytőzsde igazgatósá­gához azért, hogy a komáromi dohánybeváltót bővítsék ki. Legfőbb inditóokául a városi tanács természetesen azt hozta fel, hogy ez­által a helybeli nagyarányú munkanél­küliségen lehetne segíteni. Komárom ban a munkanélküliség még mindig nagy mértékben áll fenn, a munkás­­osztály körében nagy az elégedetlen­ség, mely Komáromban, mint határvi déki városban egyenesen veszedelmes — állapítja meg a városi tanács átirata — a megelégedettség természetes követ­kezménye, hogy ezáltal a lakosság is lojális az állammal szemben. A városi tanács ezért azzal a kéréssel fordul a prágai dohánytőzsde igazgatóságához, hogy a komáromi állami dohánybevál­tót minél jobban bővítsék ki és ezáltal a helybeli munkásokat keresethez jut tassák. A komáromi állami dohánybe­váltó ügye újabban azt a benyomást váltja ki a város vezetőségéből, mintha a prágai dohánytőzsde igazgató­ságának az lenne a célja, hogy ezt a beváltót fokozatosan leépítse. Komárom, —október 10-én. Erre engednek következtetni azok az adatok is, amelyek szerint 1926 novemberéig közel 1300 munkás dolgozott a komáromi do­hánybeváltóban, mig 1927 júniu­sáig már csak 700 munkás, tehát 600 munkás vesztette el kenyerét, de az állásukban megmaradt mun­kások is öt hónappal kevesebbet dolgozhattak. Ezekből nyilvánvaló, hogy a dohány­beváltót le akarják építeni, mert a dohánytermelők számát az 1927. évre a prágai központi igazgató­ság rendelkezése folytán kb. öt­százzal csökkentették. Legutóbb pedig a városban komoly formában elterjedt az a hir, hogy a központi igazgatóság a komáromi járás egyes községeit az érsekuj­­vári dohánybeváltóhoz akarja csa­tolni, ami katasztrofális következ­ményeket vonna maga után Ko­máromra nézve. Ersekujvárott a dolgozó munkásság 90 százaléka földművesekből rekrutá­­lódik, akiknek nem kell gyárakban elhelyezkedniük a mindennapi kenyér megkereséséért, mig a komáromi munká­sok legnagyobb része kizáróan abból a keresetből él, amit napi munkája révén megszerez. A városi tanács ezután még arra is kéri a prágai do­­hánytőisde igazgatóságát, hogy a bolgár dohányt ne Pozsonyba szállítsák, hanem Komáromba, úgy ahogy azt 1924-ig tették, mert ezáltal krb. 50 munkás juthatna keresethez. De az állam is megtakaríthatna ezáltal nagyobb összeget, mert míg Pozsony­ban a munkás napi bére szükségleté­hez képest 40—50 korona, itt Komá­romban csupán 20—25 korona. A városi tanács a napokban küldte el átiratát Prágába, amelyre bizonyára a lakosság nagy része érdeklődéssel várja a feleletet, mert százak minden­napi keresetéről van szó ütngrott a robogó vonatból, mielőtt *• komáromi rendőrség elfogta a menekülő Hromada Sándorig a Ga án ai Hitelintézet sikkasztóját, — Saját tudósítónktól. — — október 10. Szombaton délben Komáromban a magyar határon a csehszlovák útlevél ellenőrző közeg a vonaton felszólított igazolásra egy 30 év körüli férfit, aki hirtelen felrántotta a vonat ajta­ját és kivetette magát a robogó vonalból. A vonat megállt és a rendőrök le­tartóztatták a fiatalembert, aki Vizi Lászlónak mondotta magát és hogy egy ügyvédi irodában van alkalmaz­va. A rendőrség azonban hamaro­san tisztába jött azzal, hogy az elfogott ember Hromada Sándorral azonos, akit a galántai esendői ség sikkasztás miatt köröztet. Hromada Sándor a Galánta vidéki Hitelintézetnek volt a főkönyvelője és mint ilyen több száz ezer koronára rúgó összeget sikkasztott el a bank pénzéből, családját gyermekeit hátrahagyatva pedig nyomtala­nul elszökött A múlt héten szerdán két idegen úr érkezett Galániára, a kormány által kiküldött két bank ellenőr. Az uj banktörvény értelmében minden bankban minden második évben hivatalos állami reviziót tartanak A revíziók meglepetésszerüek és igy csak csütörtökön értesitetíék a bank igazgatóságát a revízió meg­tartásáról, amely még aznap meg is kezdődött. A revízió délelőtt kez­dődött, délután azonban Hromada Sán­dor hirtelenül eltűnt Galántáról. Másnap kisült, hogy számos ezer koronás tételnek nem sikerült meg­találni a fedezetét. Szó van arról, hogy az összeg, ami Hromada kezén eltűnt, meghaladja a háromnegyed millió koronát. A sikkasztó Hromada Sándor fia Hromada Edének, Galánta község sztarosztájának, aki 60 év körüli be­csületben megöregedett ember. Az öreg Hromada felajánlotta, hogy negyedmillió korona ere­jéig váltóval hajlandó a kár megtérítéséért kezeskedni. Hromada Sándor végzete a tőzsde volt és hosszabb idő óta állandóan a tőzsdén spekulált többedmagával, akiket azonban még nem állapítot­ták meg. Galánta nagy izgatottsággal tár­gyalja a szenzációját. A bank igaz­gatói szerint a betevőket nemérheti károso dás, mert velük szemben úgy az igazgatósági tagok, mint a felügyelő bizottsági tagok vál­lalják a felelősséget. A bank, hogy elkerülje a pánikot, moratóriumot kért. Meglepő' olcsó reklámárak ELBERT divatáruházában ha^i IVádor-utea 19. Fehér férfi ing 20 — Ke Egyszínű zephir ing 2 gall. 42'— „ R iyé köpper alsónadrág 15'— „ Kutyabör keztyii 33 90 „ Kmyabőr fceztyü bélelt 42 — „ Trikókeztyü bélelt 6’— „ Selyem gallérvédő széles 15‘— „ Munkásing zephir 16 50 „ Jäger ing vagy nadrág 25'— , Divat-mellény Női kötött harisnya Mintás kötött sokni Vulkán koffer Női nadrágkombine Selyemharisnya Gyapjas férfisvetter Tetős gyermekkocsi Női pulóver 45 — Kc-tól 3-50 Kő 3— „ 35— Kc-tól 25- „ 10*- ^ 33‘—■ Ke 250-- „ 48 - f. Szőrmeboa kiárusítás. A Gül Baba a Katholikus Legényegyletben. Az előadás fényes sikere. — A szerep lök sok sok tapsot és rengeteg virágot kaplak. — A műkedvelő gárda igazi hivatása. — A pompás darab továbbra is műsoron marad. A Katholikus Legényegyesület már annyi sok szép és kellemes estét szer­zett Komárom és vidéke színházszerető közönségének, hogy már régen arany belükkel beiria nevét Komárom kultú­rájának történetébe. Szinte zavarba jönnénk, ha valaki azt kivánná tőlünk, hogy soroljuk fel azokat a darabokat, amelyeket a Komáromi Legényegyesület derék műkedvelő gár­dája pompás előadásai révén ismertünk meg. Csak úgy emlékezetből sorolunk fel egynéhányat: a Náni, a Gyur­­koviis lányok, a Debrecenbe kéne menni, a Nótás kapitány, a Marica grófnő és meg sok sok darab, amelyeknek mindig sugárzó, kacagós napja, irányitója, lel­kesítője volt R. Moly Margit mű /észnő, Komárom dédelgetett kedvenc művész­nője, akit oly szerencsés a Legényegye­sület minden előadására megnyerhetni és aki nekünk már oiyan sok művészi élvezetekkel teli felejthetetlen kedves órákat szerzett mint a Mezey társulat ünnepelt primadonnája és azóta is, hogy a világot jelentő deszkákat felcserélte a meleg családi fészekkel, mint a komá­romi legényegyesület állandó vendég­­művésznője. Mindig örömmel halljuk, ha valame­lyik komáromi műkedvelő gárda szini­­eiőadásra készül és ebben a jóleső örömben legtöbbször a legényegyesület révén van részünk, mert hiszen ez a gárda a legtevékenyebb és legtöbbször írhatunk róla, E jóleső örömünk azon­ban kétszeres volt, amikor arról érte­sültünk, hogy a magyar operett iroda­lomnak egyik legszebb termékét Marios Ferenc és Huszka Jenő nagysikerű da­rabját, a Gül Babát mutatja be a derék gárda. Szerintünk a műkedvelő gárdák csak akkor teljesitik igazán a kuiturhi­­vatásukat, ha ,a mai divatos tingii, tangli, bak ugrásokkal és valósággal cirkuszi mutatványokkal telített, de különben léha, üres, minden mag nélküli operet­tek helyett a régi, bájos operetteket mu­tatják be a közönségnek és ezzel mint­egy beleharsogják a közönség fülébe, hogy nézd, milyen művészi bájjal tel­tettek voltak a régi operettek és haso> litsátok össze a mai lezü.öit operett termékekkel és lássátok be ti magatok is, hogy mégis csak szépek vohak a régi dolgok. lit van mindjárt a Gülbaba operett, vannak abban bakugrásszeiü és cigány­kerekekre emlékeztető táncok, sikamlós viccek és pikáns dalbetétek érzéki tán­cokkal ? Úgy- e nincs benne ilyesmi és mégis jól mulatunk az egész darab alatt, sőt visszafojtott lélekzettei várjuk a fejleményeket, hogy mi is lesz a darab hőseivel. A legnagyobb elismerés hang­ján adózzunk a derék gárdának, hogy ezt a végtelenül bájos darabot szinrs­­hoziák és első sorban R Moly Margit művésznőnek, akinek e darab a leg­kedvesebb szerepét öleli fel. Nagyon örülnénk, ha a derék gárda e megkezdett utón tovább haladna és sorra venné a régi opereffirodaSom többi bájos termékét, minők: a Bib herceg, a Lili A kis szökevény, a Vig özegy, a Madarász, a Bínyamesíer, aSuhanc, a S'.ulían és a többi régi termék és ezzel a műkedvelők igazi hivatását érnék el- nevelni és visszahódítani a közönséget a régi, puritán erkölcsökre, A hivatásos színészet sajnos ezt nem teheti, mert a közönség a régi darabok reprizéért üres házzal fizet, ezt csak olyan népszerű gárda teheti meg, mint a Legényegyleté, amelynek előadásait akár hússzor is megnézi a lelkes kö­zönség, mert annyira érzi, hogy köte­­leségei vannak a derék gárda iránt, hogy ha már kívülről is tudja a dara­bot, azért megnézi még akárhányszor. A nőíás kapitány több, mint húsz elő­adást ért meg e derék gárda előadásá­ban, hát ellehet ugyanezt képzelni a hivatásos színészetnél ? A harmadik előadást se érné meg a darab, mert a hivatásos színészettel szemben már azt mondja a közönség, hogy a pénzemért újat akarok látni. A régi, kedves darabok reprizével aztán azt célt is eléri a műkedvelő gárda, hogy nem keresztezi a hivatá­sos színészet útjait. A hivatásos szí­nészetnek oly göröngyösek az ut­jai, hogy annak már katasztrófát je­lent ha az úgy nevezet sláger kassza­­darabokat iejátszák előlük a mű­kedvelő gárdák. így aztán csak ellen­tét támadt a két gárda között. A szín­igazgatóknak e miatt igen sok panaszát hallottuk és nem egyszer nehéz hely­zetben volt a sajtó, hogy az elkesere*­­dett hangulat kirobbanását megtudjuk akadályozni. Mind a két gárda a ma­gyar kultúra szolgálatában áll és az igazi hivatásuk megköveteli, hogy édes testvérként kezeljék egymást és a ma­gyar kultúra utjain karöltve járjanak. A legényegylet derék gárdája ezt a testvéri viszonyt nagyban elősegítette a a Gül Baba reprizével. Szeretnők minél több ilyen reprizt látni, habár erre mostanában nem igen lesz szükség, mert az a meleg siker, melyet a Gül Baba két első előadása aratott, bizto­sítéka annak, hogy a pompás darab még sokáig marad műsoron. A darab szombati és vasárnapi elő­adása a legteljesebb siker jegyében folyt le. A darab lelke R. Moly Margit mű­vésznő, a közönség kedvence voit. Ezüst csengésű gyönyörű üde hangja, tüzes tánca, szindús, drámai erőtől lüktető, átérzeif, szívből fakadt és a szivek mélyéig leható játéka ezúttal sem té­vesztette et hatását és eddigi sikereit egy fényes, meleg bensőséges sikerrel gazdagította. Sok-sok fapsoí, rengeteg virágot és sok kihívást kapott és nem egy tüzes táncát kellett megismételnie. Pompás ruhái is nagy tetszést arattak. Szily Mancika Leila szerepében na­gyon szép alakítást nyújtott. Üde leányos bájjal, megkapó, lebitircselő kedvesség» ge!-játszotta meg szerepét és a fényes siferböl őt is megilleti az oroszlánrész. Különösen szépek voltak elegáns moz­dulatai és hangjának meleg tónusa a sziveket simogatta. Zulejkat Szaday Mariska adta a tőle megszokott ős hámorral állandóan nagy derültséget keltve. A címszerepben pompás alakítást gyújtott Ruzicska József, akinek masz­­kirozása olyan megkapó és imponáló volt, mintha Rsbiu dranath Tagore jelent volna meg előttünk a színpadon. Drá­mai erőtől lüktető és átérzett játéka általános tetszést váltott ki a hallgató­ság tömött soraiból. Itt kell megemliíe­­nünk egyúttal azt is és pedig a legna­gyobb elismerés hangján, hogy nemcsak, hogy a darab egyik nehéz szerepét is adtíi, de a rendezés nehéz munkája is az ő vállai« nyugodott é3 ez szép szál ala.kján nem látszott meg, mert úgy a sz erepét mint a rendezést pompásan és szerencsés kezekkel oldotta meg és benne a legényegylet egy jeles rende­lőt nyert. És mit szóljunk Balogh Miklós

Next

/
Thumbnails
Contents