Komáromi Lapok, 1927. július-december (48. évfolyam, 79-157. szám)
1927-10-08 / 121. szám
4. oldal. Komáromi Lapok 1927. október 8. A lelkek leszerelésének útja: az új világháború víziójától egy evangéliumi csókig. Wer den Krieg kennt, wünscht den Frieden, v Hindenburg. Ülsz az ebédutáni feketekávéd mellett és olvasod az újságban Foch marsall legújabb nyilatkozatait a jövő háborújáról. A rettenes zűrzavar, amelyet a tábornagy jóslásai szerint a legkö zelebbi húsz éven belül bekövetkezhető háború idéz majd elő, körülbelül igy fest, egyelőre Foch marsall fantáziájában: Több ezer hatalmas ágyú szórja a pokoli robbantóerejü bombák millióit az ellenség felé, a halálos gázok keresztül szivárognak minden védöálarcon és pár perc alatt megölik a katonákat. Bombák robbannak, amelyek olthatatlan foszforlángokat lövetnek, hogy fél perc alatt porrá égessék az emberi testeket. Az emberek millióinak kezében gépfegyverek, könnyű automatikus puskák. Sok száz tank fog működni, amelyekből milliónyi golyó ontja a halált. Az eget elborítják a repülőgépek ezrei, a légi torpedók, a rádió által kormányozható repülőgépek, amelyeket ezer mértföldnyi távolságból irányítanak láthatatlan kezek és a levegő olyan pokolian miazmás lesz a pusztulástól, hogy még a harctér felett röpködő madarak is mind elhullanak. A városok és falvak hosszú sora fog lángban állni a meszszehordó ágyuk és repülőgépek lövedékeinek tüzétől és hogy még teljesebb legyen a kép, egy napon arra eszmélnek fel az emberek, hogy a halált már a rádió is küldi életszárnyán, az embereket kivégzi a villamos áram, amit gyanútlanul lélegzenek be a levegőben, vagy ledöfi valamilyen láthatatlan sugár. Az elektromos viharosnak, a mérgezett levegőnek, a bombák és egyéb lövedékek milliónyi halálthozó lavinájának pusztításait betetőzi még a szörnyű éhínség, amely aztán minden élőlényt elpusztít a küzdelem zónájában. A jövő háborúja, amely tehát a mechanikai számítások jegyében fog lefolyni, még borzalmasabb lesz, mint minden eddigi háború volt és a technikának jut az a szerep, hogy vele koldussá tegye az ember embertársait és aláássa a szellemi és gazdasági kultúra minden pillérét. A rettenetes háborúban nem csak katonák ellen, de gyermekek gyér mekek ellen, nők nők ellen, nemzeti társadalmak nemzeti társadalmak ellen folytatják majd a gyilkolás minden elképzelhető eszközeivel az egymást pusztító harcot. Megközelítőleg ilyesmikre kell gondolni, ha követni akarjuk Foch marsall nyilatkozatainak gondolatmenetét. Ha a tábornagyot pedig nem ismernők a történelemből, nyugodtan valamelyik őrültek házába lehetne deportálni, mint közveszélyes őrültet, de igy szavainak mégis bizonyos mérték ben komoly alapot kell adnunk és ha nem is valószínűségben, de lehetőségében el lehet hinnünk Foch marschall katonai fantáziájának rémlátomásait. Mert tagadhatatlan, hogy Foch marsall kivételes tehetségű ember, Lloyd George szerint az ántánt egyetlen katonai zsenije, akit a világháború kitermelt magából. Foch marsall nyilatkozatai az érdekességeken túl is figyelemreméltóak, azokká teszi a tábornagy kétségtelen zsenialitása, amivel megnyerte a világháborút, mint elődei, Nagy Sándor, Cézár vagy Napoleon nyerték meg egykor a csatákat. II. Megboldogult Wilson gyermekének, a Népszövetségnek jutott feladatául (ezért hozták létre a N-pszövetsége»): Irta: Rrepelka Elek. megakadályozni azt, hogy valaha is is megismétlődhessék az 1914-es világkatasztrófa. A háború után, mint ama bibliai Magdolna kereste a megtisztulást a bűnből, a nemzeteket is elfogta a vágy a béke után, A legyőzött nemzetek ki voltak szolgáltatva a győzőknek és kényszerből elfogadták ezeket a békeszerződéseiket is, csakhogy már béke legyen. A Népszövetségnek azóta őrködni kellene a béke felett, a nemzetek kiéngesztelődését kellene előmozdítania, amit a locarnoi derengés és a thoiry-i remények után azonban alig tud előbb revinni. Európa még mindig két táborra oszlik, győzőkre és legyőzöttekre, Anglia nem vállalkozott arra, hogy olyan népek biztonsága felett őrködjék, melyeknek sorsa nincs összefüggésben az ő sor sáva), viszont a kontinens népei sem voltak hajlandók letenni a fegyvereket addig amíg nem kapnak megfelelő garanciát biztonságukra. A leszerelési konferencia teljes csőddel végződött, a lefegyverkezés kérdésében egyes népek mindig szemük előtt tartották saját szükségleteiket egy uj háború esetében s mikor ezek a különféle önvédelmi szempontok kibontakoztak, a leszerelés helyett még a fokozottabb fegyverkezés árnyékát vettették előre. Éppúgy Anglia és Amerika sem tudott közös piaítfcrmra jutni a tengeri leszerelésben és a kísérlet megbukott néhány ágyú és cirkáló jelentéktelen kérdésén. A Népszövetség tehetetlensége késztette lemondásra de Jouvenelt és Robert Cecil lordot is, akik pedig igen élénk propagálói voltak a Népszövetség eszméjének és lelkes hívei a nemzetközi kiengesztelődésnek. Viszont elejteni sem lehet a Népszövetséget, hanem az optimistákkal kell hinni, akármilyen nehéz ez, a lefegyverkezés lehetőségében ezután is és bármennyire is fogyatékos és eredménytelen eddig a Népszövetség működése, mert ha nem lenne, Európában talán megint dörögnének valahol az ágyuk. III. A leszerelés tehát nem sikerült és előreláthatóan még sokáig nem fog sikerülni. Az új Európában pedig a hamu alatt zsarátnokok égnek, melyek barmikor megint világégéssé lobbanhatnak. Rothermere lord Európa puskaporos tornyának nevezi a mai középeurópai helyzetet az uj magyar Elzász Lotharingiákkal. Ausztria helyzete is egyre fenyegetőbb módon veszélyezteti az egész mostani középeurópai rendszert, noha Angliának, Franciaországnak, Olaszországnak egyaránt létérdeke, hogy egy erős Kőzépeurópi biztos bástyája legyen keleten Oroszország törekvéseivel szemben. Németország, ha hajlandó is belenyugodni Elzász Lotharingia elvesztésébe, visszaköveteli a maga számára Danzigot, Keletporoszországot, Szilézia és Pózén egyes részeit, amelyeket huszonöt millió lengyel akar megvédeni a maga számára élete árán Is. Franciaország továbbra is veszedelmes riválist iát Németországban és ha Hindenburg a tannenbergi emlékünnepen visszautasítja a háború kezdeményezéséért a felelősség vádját, Franciaországban megint háborús veszélyt látnak és Németország revansára gon dóinak, mint akkor is, mikor Painlevé hadügyminiszter háború esetére számítva modern erődöket akar építtetni a francia-német határ mentén, betonozott lövészárkok folyamatos rendszerét, felszerelve a technika vívmányaival, hogy ellenállhassanak minden romboló esz köznek. Ám tegyük fel, a Népszövetségnek sikerült volna az, ami nem sikerült, hogy a katonai lefegyverkezés megtörténik, Kétségtelen, hogy a világbékét ez az általános leszerelés még nem valósítaná meg, de a cél felé haladó törekvésben mégis nagy eredményt jelentene. Mert a nagy hadseregek főként két körülmény miatt veszélyeztetik a békét. Egyrészt azért, mert a nagyszámú katonasággal együtt jár a nagyszámú tisztiállomány és ezáltal a nemzetben növekedik azoknak a száma, akik a háborút kívánják, sőt annak kitörését elősegitik, mert előmenetelüket várják ettől. Másrészt, mert a nagy hadseregek fenntartása óriási pénzbe kerül, amit sokáig nem bírnak ki a nemzetek és készebbek inkább háborúba rohanni, semhogy a háború ellen való állandó védekezés tönkretegye anyagi erejüket. IV. Ennél a másik oknál, hogy a .nagy hadseregek felszerelése rengeteg pénzbe kerül, érdemes kicsit megállni. Werner Sombarinak, aki a letűnt Középeurópának minden bizonnyal egyik legélesebb agyú közgazdásza volt, még a háborús érdeklődések idején 1912-ben kiadott „Háború és kapitalizmus“ cimü könyvében, amelyben nem veti. el a háború gondolatát, de a kapitalizmus érdekében létjogosultságot ád neki, a nagy hadseregek mellett foglal állást, abban az értelemben, hogy a modern hadseregek a kapitalista gazdaság fontos feltételeit valósították meg. Sombart szerint háború nélkül egyáltalán nem volna kapitalizmus, amely szorosan összefügg a militarizmussal, mint va gyónt teremtő, mint felfogást teremtő s főleg mint piacot teremtő tényezővel. A modern kapitalizmus kifejlődésére nagyfontosságu a gyarmatok szerepe, melyek példát mutatnak, alakítják a gondolkodásmódot, vngyont, piacot te remtenek. Sombart úgy vélte, hogy a bábomnak ez az egy müve, a gyarmatszerzés is elegendő arra, hogy a háborút a kapitalizmus felépitőjeként tekint sük. A modern hadsereg fentartása rengeteg költségbe kerül ugyan, de viszont a polgári életre is fejlesztőig hat, rnert a hadsereg élelmezési, ruházati, fegyverkezési stb. szükségleteinek előállítása által munkakeresletet ad a lakosságnak és ezáltal az ország gazdasági és ipari fellendülésének ügyét is szolgálja. Akármennyire hive Sombart a modem hadseregeknek, mint nemzetgazdászi faktumoknak, elismeri azt a sajátságukat, hogy megvan bennük a tendencia a terjeszkedésre, amit semmiféle feudális hadsereg vagy polgári hadsereg nem ismert. A modern hadsereg jóformán az első pont, ahol a társadalmat hatalmukba kerítik a terjeszkedésre és megváltozásra irányuló dinamikus törekvések és az ezekkel kapcsolatos sokszorosodásra irányuló tendenciák. A modern fejedelem határi nem ismerő törekvése — vallja Sombart könyvében — épen úgy kifejezésre jut a csapatok szaporításában, mint a kapitalista vállalkozó határt nem ismerő törekvése a pénzösszeg szaporításában. Sombart könyvét lapozgatva anakrónizmuBnak kell találnunk azt az alapgondolatot, hogy a kapitalizmusnak feltélien szüksége van a nagy hadseregekből álló militarizmusra (Ezt megcáfolja a mai Oroszország, amely a kapitalizmus letörése mellett is óriási hadsereget tart fenn) A teljes cáfolatot egyébként az adja meg majd, ha a Népszövetség csakugyan keresztül fogja tudni vinni az általános lefegyverkezés!, aminek lehetőségében még a mostani kudarcok után is erősen keli hinni. A nemzetek, ha eddig nem is látták be, előbb utóbb be fogják látni, milyen naivitás az a hit, hogy a fegyverkezés biztonságot jeleni számukra. Az ilyen fegyverkezés azzal kezdődik, hogy az egyik vesz egy ágyút és ráirányítja a szomszédjára, a szomszéd erre két ágyú vásárlásával felel és visszairányitja, erre az egyik hármat szerez és igy megy ez mindaddig, míg elsütik az ágyukat. Hogy mekkora volt a háborúban egyes államok hadifelszerelése, némikép fogalmat alkothatunk magunknak erről, ha elgondoljuk, hogy a Versailles-i békekötés értelmében a németek több mint ötvenezer ágyút voltak kötelesek kiszolgáltatni, ezenkívül százezernél több gépfegyvert és körülbelül tizenötezer aknavetőt kellett megsemmisíteni, a lőfegyverek száma pedig túlhaladta a négymilliót, Éppígy a szövetkezeit hatalmak hadserege sem lehetett kisebb, mint a szakértők mondják, Franciaország hadi - felszerelése még ma is nagyobb, mint a háború előtt volt. A nagy hadseregek feniartását, amelyek ilyen óriási felszerelést igényeinek, pénzbeiileg egyetlen állam sem bírja ki sokáig és igy kénytelen terjeszkedni a másik államhatalom rovására, ami egyenlő a háborúba való rohanással. Az emberiség a Népszövetségben megtalálta azt az eszközt, amellyel el lehetne kezdeni minden nagyobb veszély nélkül a leszerelést, Genfben jóformán nem is foglalkoznak mással a világ hatalmasai, mint ezzel az egyedüli problémával s ha mégis nem sikerült ezt eddig megoldani, úgy csak annak a jele, hogy az instrumentum, a Nép szövetség még nem eléggé tökéletes. Ennek a Népszövetségnek erősnek kell lennie, a pártatlanság és tárgyilagosság minden biztosítékával felvértezett nemzetközi bírósággal kell rendelkeznie, melynek tekintélye előtt meghajolnak a legnagyobb európai hatalmak. Ezt a jól megszervezendő Népszöveíséget a nemzetek egyenjogúsítására, nem pedig a győzők és legyőzőitek különállására kall felépíteni és a jól megszervezett Népszövetségnek gondoskodnia kell a kisebbségek jogvédelméről s utat kell nyitnia a kisebbségi jogokat érvényesítő bitói véleménynek. Bizonyos, hogy az emberiség történelmének fejlődése során az általános leszerelés mégis csak meg fog valósulni egyszer és ezzel a modern hadseregeknek s a militarizmusnak egyszersmin denkorra bealkonyul. Ekkor fogjuk csak meglátni: Sombartnak az az állítása hogy miütarizmus nélkül nincsen kapitalizmus,mennyire nem helytálló s menynyire a háború előtti idők hangulatát volt hivatva ez a tétel preparálni. V. Ha az álíalános katonai lefegyfakezés megvalósult, kell, hogy maga után vonja ez a lelkek leszerelését is. Az igazi békének a népek lelkében kell élnie, itt kell megvalósulnia annak a gondolatnak, hogy az államok ne a mészárlásokban, ágyukban, tankokban, mérges gázokban keressék biztonságuk támaszait. Az igazi békének gyökere csak a lelkek belsejében lehet, ahol evangéliumi hitté kell fejlődnie annak a természetes törvénynek, hogy tekintsd testvérednek az embert minden körülmények közt. Lehetetlen, hogy az emberiség jövő sorsa a kölcsönös tőmeggyilkolás legyen, ártatlan nők és gyermekek kegyetlen pusztítása. Amig azonban a lelkekben ez a béke megvalósul, addig az előbb emliíett jól megszervezendő Népszövetségeknek újra el keli hintenie a népek lelkéb.: az igazság hitét, amelyet egyes földrajzot és gazdasági helyzetet nem ismerő rendelkezések által kiirtottak belőlük. A népek lelkében meg kell szüntetni azt a döbbenetét, mely egész érzésüket uralja és amelyet az ész, a jog, a történelem, a AUTOMOBIL 0LDSM0B1LE Egyes körzetek részére ügyes kerestetnek. Bratislava, Stefaniková 4. 288
