Komáromi Lapok, 1927. július-december (48. évfolyam, 79-157. szám)

1927-10-01 / 118. szám

4. oldal. Komáromi Lapok 1927. október 1. Határozottan megbánja, aki női vagy leányka téli kabátszükségletét beszerzi, mielőtt az alanti cég óriási nagy választékú raktárát meg nem tekinti. A meglepő olcsó árak miatt kéretik személyesen érdeklődni Kertész J. Jenő üzletében (Komárom) Komárno, Nádor-utca 35. Nagy választék női és férfi gyapjumellények és pulóve­rekben, harisnyák, keztyük stb. női és úri divatcikkekben. ismerésére, hanem ennek a cselekvésére is: nos, az ifjúsági egyesületek ebben vannak nagy segítségére az intézetnek, mert nem elméletek, nem kisérletmen­­tes magyarázatok, hanem maga az élet. Bíró Lucián. Rádióhoz használható akkumulátor üvegtartók, vezeték és lemezek eladók! Cím a kiadóhivatalban. Találkoztam Anasztázia nagyhercegnövel a meggyilkolt cári család egyetlen élő tagjával. (II. cikk.) Irta: Gleb E. Botkin, amerikai újságíró* Most érkeztem haza Obingból, a seeoni kastélyból, ahol alkalmam volt beszélni a rejtelmes Csajkovszkynéval. Már most kijelenthetem, hogy meg­győződésem szerint ő csakugyan nem más, mint Anasztázia orosz nagyher­cegnő. Mielőtt elhatároztam, hogy végére járok ennek a rejtelmes ügynek, ma­gam is azt hittem, hogy a seeoni kas­tély vendége közönséges szélhámos, aki azt hireszteli magáról, hogy ő II. Miklós cár életben maradi leánya. Nagyon érdekelt ez az eset, mindent elolvastam, ami róla a világsajtóban megjelent. Később már a bizonyítékok egyre növekedő száma miatt kezdett megrendülni az a hitem, hogy közön séges szélhámosnő állana ennek a világszenzációnak a központjában. Le­hetséges, — gondoltam magambam — hogy ő valóban Anasztázia nagyher­cegnő és ha ez igaz lenne, akkor bor­zasztó igazságtalanság történt vele. Hiszen csak nélkülözés és megalázás volt eddig a sorsa, és mily borzasztó lehet a lelkiállapota, tudva azt, hogy nagyhercegnő leiére ilyen sorsba jutott. A seeoni kastélyban. Newyorkból Pátisba utaztam és ott meglátogattam unokatestvéremet, Szer­­giusz Botkínt. Ő volt annakidején a németországi orosz menekült kolónia elnöke és jó ismeri Csajkovszkyné ügyét. Sohasem találkozott személye­sen Anasztázia nagyhercegnővel, nem állapiihatta tehát meg személyazonos­ságát. Az eset, — mondotta nekem — nagyon komplikált és nehéz lesz benne megtalálni az igazságot. Én mégis el­határoztam, hogy megkísérlem az igaz­ság kikutatását. i ^Unokatestvérem révén hamarosan abban a szerencsében részesültem, hogy Leuchtenberg herceg meghívott seeoni kastélyába. Odaérkezésemkor természetesen izgalommal vártam az alkalmat, hogy találkozhassam Csaj- Kovgzkynéval. Ki ez a rejtelmes nő ? Szélhámos e vagy csak szerencsétlen ? * Az I. cikket lásd a Komáromi Lapok szeptember 22-iki számában. Világszerte felvetődött most ez a kér­dés, amelyre én akarok megfelelni. Napokig kellett várakoznom az iz­galmas találkozásra. A kastély egyik folyosóján megpillantottam egyszer egy elfátyolozott nőt. — Ki ez? — kér­deztem. — Ő, — Anasztázia ... Eltűnt előlem. Másnap ezt mondotta nekem a her­­csg: — Már szóltam önről vendégemnek, Fél attól, hogy ön Írni fog az ameri­kai újságokban. En azzal nyugtattam meg, hogy majd személyesen intézze el önnel ezt az ügyet. Megemlítette a herceg, hogy egy alkalommal, amikor a rejtelmes ügy nagyon foglalkoztatta a németországi újságokat, néhányan meglátogattak Berlinből Csajkovszkynét. Volt köztük egy detektív is. A társaság egyik tagja lengyelül szólította meg Csajkovszky­nét, aki erre meglepődve kérdezte: — Milyen nyelven beszél? Romá­nul ? Mikor megmondták neki, hogy len­gyel nyelven szólították mag, csodál­kozva kérdezte : — Miért akarnak velem lengyelül beszélni ? — Mert azt hittük, hogy ön lengyel nő. — Különös, — jegyezte meg angol nyelven. Értesültem arról, hogy a rejtelmes nő nemrég nagyon beteg volt, úgy lát­szik, tüdővészes. Az utóbbi időben nagyon ideges volt, de még ilyen álla­potban is megőrizte arisztokratikus ud­variasságát környezetével szemben. Csak egyetlenegyszer vesztette el ön­uralmát, akkor is csak ezt kiáltotta beteges ingerültséggel: — Ne bántsanak! Adják meg a ne­kem járó tiszteletet, mert én II. Miklós cár leánya vagyok! Az oroszon kívül tökéletesen beszél angolul és németül is tud egy keveset, de nagyon idegen kiejtéssel beszél ezen a nyelven. Nagyon érdeklődik a világpolitika iránt és jói ismeri ennek minden fordulatát. Különösen az an­golokat szereli és Angliában szeretne megtelepedni. Megismerem Csajkovazkynéban Anasztázia nagyhercegnőt. Végre megjött az alkalom és talál­kozhattam a világszenzáció közepében álló nővel. A fénykép, melyet róla ké­szítettem, jobban mutatja a szavaknál: milyen az arca és az aiakja. Miután a herceg bemutatott neki, az első látogatásom alkalmával még tar­tózkodtam attól, hogy kérdésekkel zak­lassam. C3ak azt kérdeztem meg tőle, hogy mi a véleménye a helyzetéről ? Azt felelte erre, hogy nincs semmi re. ménye, nem hiszi, hogy kiderüljön az igazsága s attól fél, hogy elkeseredé­sében öngyilkosságot fog elkövetni. Kijelentene, hogy azoknas, akik kétel­kednek igazságaoan, Romániában kel* lene kutatniok a hiteles adatok után, amelyek kétségtelenül bebizonyíthatják, hogy ő Anasztázia nagyhercegnő. Ott találhatók meg azok az osmanyok, amelyek származását igazolják és amelyek Oroszországból való odame­­nekülésekor Bukarestbe kerültek. — Többször megpróbáltam már, hogy tudomást szerezzek arról: milyen állás­pontot foglalnak el velem szemben a császári család még élő tagjai? De eddig nem sikerült erről bizonyosat megtudnom. Abból, amit mégis meg­tudtam, úgylátszik, hogy féligmeddig hisznek nekem. De eddig még nem történt semmi abban az irányban, hogy hivatalosan elismerjenek a cári csaiad tagjául. Mikor igy szemtől szembe ültem vele, szinte percről-parcre jobbin megerősö­dött bennem az a hit, hogy ő valóban Anasztázia nagyhercegnő, akit Orosz­országban oly sokszor láthattam. Cso­dálkoztam rajta hogy az idő múlása nem változtatta meg jobban arcvoná­sait. Valódi nevemen mutattak be neki. Európában családunknak több tagja viseli ezt a nevet, de a nagyhíteegnő, — igy ketl neveznem ezután — emlé­kezett arra, hogy ki vagyok és kérde­zősködött nővéremről, bátyámról es unokatestvéremről is. Canzkoje-Szelo emléke. Kérdezni akartam tőle egyetmást a múltra vonatkozóan, de már erre irá­nyuló első kísérletem annyira idegessé tette, hogy abbahagytam a kérdezös­­ködést. A többi közt megemlítenem Carszkoje-Szalót, — a cári család re­zidenciáját—és ekkor a megrendülésnek olyan kifejezése tükröződött tekintetéből, hogy azonnal másfelé tereltem a be­szélgetést. Est az idegességet annak tulajdonít­hatom, hogy a szerencsétlen nő sokat szenvedett, sokáig volt kórházak lakója és nagyon megviselhették elméjét a szibériai borzalmas események. Figyelmesen néztem az arcát és mozdulatait. Minden mozdulata, kifeje­zése, nevelése, — modora mind-mind csodálatosan tettek tanúságot arról, hogy mily kevéssé változott meg gyermek­kora óta. Még annyi változást sem fi­gyelhettem meg rajta amennyi rendesen megfigyelhető valakin, ha tizennyolc­­éves kora óla csak huszonötéves ko­rában láttuk ismét. (Folytatása a jövő szombati számban) SANATORIUM Dr. Hugo Selye Komárno, Deák F. utca 3. Sebészeti és nőbetegek részére Mm. Qm. Diinia. Telefon 68. HÍREK. — A Szentháromság szobrának reno­válása. A Szentháromság előtti tér sza­bályozása és aszfaltozása aktuálissá telte a szobor restaurálását, amelyet az idő vasfoga alaposan megrongált úgy annyira, hogy a renoválás lovábbi halo­gatása ennek a történelmi müjmléanek pusztulását vonta volna maga után. Mayer Imre dr. apátolebáios még két év előtt, a szt. András templom restau. rálásával, kipcsolatosan a Szenthárom­ság szobrának renoválását a műemlé­kek országos bizottságánál szorgalmazta, de eredménytelenül. Az apitplebános kérelmét juiíus havában újból a fenti bizottság előterjesztette annál is in­kább, mert a szobor fentartasára ren­delt alapítványi törzstőke esik 338 K t tesz ki s ennek felgyülemlett 500 kor, kamathozadékából a renoválási költség­nek, amely 4500 K t tesz ki, csak V* része bir fedezettel. Amennyiben a ke­­reiem a műemlékek bizottságánál most sem nyerne kedvező elintézést, az egy­ház a Kát. hívek áldozatkészségét lesz kénytelen igénybe venni a fedezettel nem biró 4000 kor. erejéig és a komá­romi kát. híve* bizonyára nem fognak ez elől elzárkózni, mert az ősrégi Ko­máromnak nevezetes történelmi esemé­nyei kapcsolódnak bele a szobor létre­jöttébe. Még 1703 ban fogadalmat tet­tek a város rendéi, hogy „ha a Min­denható ősét a háború iszonyaiosságai­­tól megkíméli, az ő dicsőségének, emelésére és áldást osztó irgaimának emiékezeiére a város piacán a Szent­­háromságnak szobrot emelnek.“ A város rendei fogadalmukat be is tartották, csakhamar fölállították a piacon a Szemnaromságnak ideiglenesen fából Készült szobrát és a jezsuiták sürgeté­sére 1714 ben Hozzáfogtak a mostani szobor felállításához, melynek alapkövét 1714 fibr. 2 án helyezték el s midőn a szobor elkészült 1715. év Szenthá» romság vasárnapján nagy ünnepélyes­ségek Közt ment végbe annak felszen­­teisse; a szobor csoporlozat előrészén borromet sz. Károly térdelő, dombor­művű alakja látszik. Az also nagy tö­megű részből emelkedik ki maga az oszlop tetejen a Szentháromság KŐböl faragott szobrával. Az oszlop lábánál 5 szent látható, akinek mindegyikére vonatkozik egy-egy hexameterből álló és az alsó rész párkányán olvasható latin chronogramm, így páduai szt. Antalra vonatkozik ez a fönras: „Mért viszed, Antal karjaidon az élet urat ? Küzdj a halállal !* Az előtte álló szí. Sebestyén szobra alatt ez áll: „A pes­tist és a fegyvereket elűzi az Isient dicsérő apolloí Sebestyén.“ Ezzel szem­ben a jobb sarkon szí. Roctius szobra áll e felírással: „Ez saját sebeivel gyó­­gyiija a mi sebeinket.“ Köztük a Kö­zépén egy feloldalt fekvő szent látható kereszttel a kezében. Ez szent Rozalia képe. Róla és szent Károlyról szól ez a vers: „Károly és Rozalia rendszerint megszüntették a pestist.* Szent Rochus szobra mögött xavéri szt. Ferenc szobra áll s eme vers szól felőle: „Ez úgy telkedből mint testedből eltávolítja az életölő mérget.“ Ezeknek a latin feliratok­nak magyar fordítását annyival is inkább szükségesebb közölni, mert 1884, évi renováláskor annyira be leltek mázolva, hogy több helyen lehetetlen elolvasni. A jelenlegi restaurálásnak lesz feladata a régi mázolás eltávolításával úgy a feliratokat, valamint a szobrokat ere­deti szépségükbe vissza állítani bármi néven nevezendő festés kizárásával. A munkálatokat nagy gonddal végezteti Lanssádl Lajos építőmester, aki a szob­rokat a koromtól megtisziittatja és azok most fehér színben ragyognak, mert eltűnik róluk a sokszoros festékréteg, amely boriíotta. Ez a szobornak a ne­gyedik megújítása kétszáz esztendő óta, Slovenjská Banka Fiókja Komárno Központ: BRATISLAVA. Betétek: Ke 330,000.000 Alapittatott 1879 évben. Készvénytöke és tartalékalap Ke 130,000.000 _ ... , ^,0Ve“S^° le2nagY°bb intézete. Állami közegek által gyakorolt ellenőrzéssel elegendő garanciát nyújt a betéteknél. Betéteket elfogad betétkönyvecskére vagy folyószámlára folyósít: kölcsönöket váltókra, folyószámlákra vagy betáblázásra és értékpapírokra. V88Z: idegen pénznemeket. Eszközöl: átutalásokat bel- és külföldi helyekre. Elad: értékpapírokat és sorsjegyeket. jVlindrur a, bankszakmába vágó ügyletet lebonyolít.

Next

/
Thumbnails
Contents