Komáromi Lapok, 1927. július-december (48. évfolyam, 79-157. szám)
1927-09-22 / 114. szám
1927. szeptember 22. Komáromi Lapok 3. oldal. után a bakteriológiai ismeretek mind nagyobb térhódítása mellett az antisepicus eljárás teréről az aseptiusra áttérve és igy a műtéti sterilitást bevezetve a műtősebészetet mint uxact tudományt szinte napról-napra előrevitte — s általa a gyógyítás terén csodákat művel. — És a mi ünnepeltünk szilárd alapismeretekkel felszerelve a Szt. István közkórház sebészeti osztályán egy nagy férfiú mellé kerül, ki akkortájt jőve haza külföldi hasznos tanulmányutjáról mint Freiburgi egyetemi magántanár mély tudása, tüneményes sebészi ké. pessége alapján a magyar modern sebészet egyik megalapítója és a sebész. művészet, szinte messze kimagasló oszlopa lett. Ez a férfiú boldog emlékű pusztapéteri báró Herczel Manó egye_ térni professzor, s midőn ma egyik első tanítványát ünnepeljük itt, én a ki szintén szerencsés voltam a mester mellett dolgozni és nemes lelkületén átszűrt orvosi ismereteket magamévá tenni, — először is e nagy férfiú emléke előtt hajtom meg a kegyelet, a hála, az elismerés a tanítványai odaadó, ragaszkodó, soha meg nem szűnő szeretet zászlaját. — Ma, midőn orvosszövetségünk diszgyülésén kollegáid összejöttünk, hogy ezt a 25-ik évfordulót ily szép vendégsereg ^körében emlékezetessé tegyük előtted,— attól a testvéries érzü lettől áthatva, mely az egy célért küzdő katonákat összefűzi, meleg köszöntéssel üdvözlünk téged. — A 25 év magaslatán büszke elismeréssel üdvözlünk Téged mélyen tisztelt Kartársunk, mint a ma modern sebészorvosáí, ki kórházadat sebész klinikai nivón tartod s ki tudásod kincseit nyílt lélekkel és bőkézzel osztod nemcsak a fiatal orvos és növendék gárdának, mely messziről felkeres, hogy tanuljon tőled. — Ehhez az áldásos munkához, amit esztendők hosszú sora óta végzel, s a melyre a 25 éves határkőtől büszke önérzettel és a jól végzett feladat lelki megnyugvásával tekinthetsz vissza, — fogadd őszinte, meleg kartársi üdvözletünket azzal jókívánsággal, hogy a gondviselés még hossú időn keresztül áldjon meg jó erő és egészséggel, hogy a szenvedő emberiségért még nagyon soká dolgozhassák. A zajos éljenzéssel fogadott beszéd után Limbacher Rezső dr., a megyei orvosszövetség elnöke emelkedett szólásra és meleg szeretettel üdvözölte jubiláló kartársát. Szép beszédének különösen megkapó volt az a része, amely arra világítóit rá, hogy mit jelent egy orvos, különösen sebész és kórházi orvos életében a 25 esztendő Egy folytonos aggályoskodási, féltő aggodalmat, sok sok álmatlan éjszakát, tepelődést, rettegést, idegölő izgalmat a betegei élete, egészségé, felgyőgyu’ása iránt és miatt. Ér. az izgalom, ez az aggódás tart a műtét előtt, alatt és után, hogy nem áll-e be valami komplikáció? Féltő aggodalommal nézi a beteg arcát, hogy nem sulyosbodik-c a baja? — A kórházi orvos életében a 25 év a folytonos küzdelem láncolata a régi elfogultság ellen, amit a vidéki kórházak iránt a közvélemény táplált. Ezt a balhitet megtörni és a kórházat fővárosi nívóra emelni valóságos gigászi munka. Kívánja, hogy az ünnepeit kartárs még az évek hosszú során át élhessen egészsége, tudása teljében a szenvedő emberiség javára. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Novotny Richárd dr. járási főnök emelkedett szólásra és szlovák nyelven üdvözölte a jubiláló főorvost. Meleg érzéssel hajtotta meg az elismerés zászlóját a jubiláns eihervadhatatlan érdemei előtt, amelyet a szenvedő emberiség javára kifejtett. A járási főnőknek nagy tetszéssel fo gadoit beszéde után Csizmazia György városbiró közvetlen átérzett, szívből jövő beszéddel kívánta Isten áldását az igazgató főorvos további működésére és Komárom város közönsége és tanácsa nevében köszöntötte és üdvözölte őt A zajos tapsokkal fogadott üdvözlés után dr. Singer Dezső kórházi főorvos emelkedett szólásra és a kórházi orvosi kar nevében meleg kartársi szeretettől áthatolt beszédben üdvözölte dr. Lipscher Móri és rámutatott érdemeire és rávilágított arra a szédületes fejlődésre, amelyet a komáromi közkőrház a lefolyt 25 év alatt az ünnepelt igazgató főorvos kiváló vezetése alatt elért. Pár számadatot olvasott fel, amelyek | beszédes tanuságtételei az igazgató fő- I orvos eléggé nem méltányolható érdé- 8 meinek. P A lefolyt 25 év alatt a vezetése alatt álló kórházban ápolás alatt volt 52920 beteg, de ehhez a számhoz még hozzácsatolandó az ambuláns betegek soksok ezrei. A negyed század alatt végzett műtétek száma 13067. Ebből agyi műtét 83, golyva műiét 167, különböző szervek rákos műtété, sérv és visszér mütéf 1613, nagyobb hasi műtét 998. Egyszerű számadatok ezek, de hangos szóval hirdetik, hogy mennyi sok sok ezer szenvedő embernek adta viszsza az ünnnepelt tudós orvos az egészséget s mentette meg az életet. A kórházi orvosi kar nevében az Isten áldását kéri a további működésére. A nagy tetszéssel fogadott beszéd uíán Pluhdr Viadimir mutikásbizlositó intézeti igazgató a munbásbiztositó nevében köszöntötte és üdvözölte ékes szavakkal s a kővetkezőket mondotta szlovák nyelven történi bevezetés uíán magyar nyelven folytatva: — A kerületi betegsegélyző inté- 1 zet s a kórház célkitűzéseikben ro- 1 konintézmények, mindkettőnek célja 3 egészségügyi és szociális. Mondhat- 1 nók talán, hogy a betegsegélyző in- jj tézet szociális egészségügyi intéz- jj mény, mig a kórház egészségügyi jj intézmény szociális kihatásokkal. A \ betegsegélyző intézet széles társa- : dalmi rétegeknek biztosítja betegség jj esetére az orvosi és gyógyellátást | és a keresetképteienséggel kapcso- 1 latos betegség tartamára a pénzbeli j segélyt, a kórház pedig minden \ egyén részére, aki kórházi ápolásra ? szorul, nyitva áll, tehát nem bizo- jj nyos társadalmi rétegek javát célozza, i hanem egyetemesen az egyén egész- I ségének helyreállítását. — A kórháznak ebből az egye- | temes feladatából következik azon- f ban, hogy működésének szociális 1 kihatásai vannak. — A kórházban < ugyanis más egyének mellett sok ; pénztári tag nyer elhelyezést, aki- ; nek betegsége házilag nem gyógy- s kezelhető, vagy kellő házi ápolásuk * nincsen, sőt mondhatnám, hogy a jj kórházi ápoltak legnagyobb része a jj betegsegélyző tagjai sorából kerül j ki. Ebben nyilvánul meg a kórház • működésének szociális jellege, — A kórház és betegsegélyző in- | tézet működésűkben egymásra van- f nak utalva, a betegsegélyzői orvos 1 és a kórházi orvos munkája harmó- f nikusan kiegészítik egymást. Ez a jj harmonikus együttműködés megtes- | tesült példája éppen a kórház i az- f gató-főorvosa, akinek 25 éves kórházi orvosi működését ma ünnepel jük, aki a kórházi igazgatói és sebészi teendői melleit már 19 éve a betegsegélyzőnek is sebészorvosa — Csak az ügy iránti buzgósága és szeretete vihette Önt igazgatófőorvos ur, arra az elhatározásra, | hogy nagy elfoglaltsága ellenére a * betegsegélyző intézetnél orvosi állást vállaljon, amiért a betegsegélyző intézet csak hálás lehet, — Eljöttem a betegsegélyző intézet nevében, amely húszezer tagot számlál, hogy legalább részben lerójjam a hála adóját, hogy a betegsegélyző intézet is részese legyen annak a társadalmi megmozdulásnak, amelynek célja, hogy Önnek, igazgató-főorvos ur, lelki örömet szerezzen sok-sok évi óriási munkájának csekély jutalmául, eljöttem s magammal hoztam annak a sok pénztári tagnak hálával telt sóhaját, akiknek egészségét vagy életét mentette meg. Kívánom, hogy áldásos, életmentő működését még hosszú évek során át folytathassa, — isten i éltesse! A meleg tetszést kiváltó beszéd után Kalvariszky dr„ a volt kórházi gyakornokok és segédorvosok hálás üd vözletét tolmácsolta formás beszédben és ezüst plakettet nyújtott át, melyre az összes kórházi segédorvosok neveit rávezették — Nem is fontos számunkra, hogy éppen 25 éves munkajubileumod napja ez — mondotta Kalvariszky dr. — Csak véletlen alkalom ez, hogy most is épp úgy kinyilvánítsuk irántad való nagyrabecsülésünket, mint ahogy tettük eddig és tesszük a jövőben, valahányszor egy-egy újabb, a mainál talán kisebb fontosságú családi esemény hoz össze bennünket, a volt segédorvosok famíliáját. — Ez a negyedszázad sem előre, sem visszafelé nem szabhat határt ragaszkodásunk megnyilvánulásában. De nem volna teljes ez az ünnepség, ha éppen mi nem vennénk ki részünket belőle, akik egyenként ugyan rövid | ideig, de mégis a legintenzivebben | állottunk sok tudást és sok-sok mun- f kát jelentő egyéniséged hatása alatt. — Szükségét éreztük ezen ünnep j alkalmával örömünket valamilyen külső I formában is kifejezésre juttatni és ez f az emlékplakett, melybe neveinket vé- | settük, nem ajándék, csak kifejezése ; annak a kívánságnak, hogy „acre pe- I remims" legyen megrögzítve nevünk a jj Taniíó mester lelkében és hibákat is jj megbocsájtó derűvel tudjon visszaem- \ lékezni az ő tanítványaira. t— Kérünk Téged, adj egy kis he- f lyet ennek a kis emlékeztető táblának $ a szobád falán és számunkra egy kis | helyet életed kellemesebb emlékei kö- | zött. — Abban a reményben adom át a ji komáromi közkórház régi és mostani | segédorvosainak ajándékát, hogy a belevésett névsor még hosszú időre r nincsen lezárva és még igen sokszor : lesz alkalmunk bizonyságot adni a tanitvány hálájának mestere iránt — Adja a sors, hogy igy legyen I A zajos tapsokat kicsaló beszéd után Lipscher dr, kórházigazgató megindultan mondott köszönetét az üdvözlésekért és visszapillantott negyedszázados pályájának eredményeire, azokra i az időkre, amikor kétévi klinikai gyakorlati alatt egyetlen vakbélmütéíet nem végeztek még és a sebészet még csak kialakulóban volt. — Az ékesszólás soha nem volt mesterségem, —kezdte beszédét az | ünnepelt Lipscher dr„ — és most sem 1 találok méltó szavakat, amelyekkel j! önöknek megköszönjem a kitünte- « tést, amelyben most részesítettek, 9 midőn oly nagy számban közelről ■ és messziről eljöttek, hogy engem a komáromi kórházi működésem \ 25-ik évfordulója alkalmával üdvö- i zöljenek. — Nem kerestem az ünnepeltetéstt de nem is tértem ki előle, képmutatás volna azonban részemről, ha őszintén be nem vallanám, hogy az öröm és a megelégedés érzetét kelti > bennem az a tény, hogy a mai, rám nézve felejthetetlen szép napot azoknak az orvos társaim kezdeményezésének köszönhetem, kik közelebbről ismerik kórházi működésemet, mert azt azt a hitet keltik bennem, hogy sok évi, nehéz viszonyok között kifejtett, testet és lelket egyaránt igénybe vevő mun- j kám náluk megértő méltánylást talált. Nagyon jól tudom azonban, hogy az ilyen jubileumok kötelességekkel is járnak. Talán nekem is számot kellene adnom arról, hogy az elmúlt 25 évben vájjon mit végeztem. De két okom is van arra, hogy ezt ne tegyem. Az egyik az, hogy nem akarom önöket száraz statisztikai számok felsorolásával untatni, a másik ok az, hogy úgy érzem és úgy vélem, még nem tartok a végelszámolásnál, még nem vagyok pályámnak végén, mert még tudok és akarok is dolgozni, mert szeretem a munkámat, ámbár a kórháznak mindinkább fokozódó forgalma és a sebészi munka lényeges megnövekedése már erősen próbára teszi testi erőmet. — Midőn 25 évvel ezelőtt Komáromba jöttem, hogy állásomat az uj kórházban elfoglaljam, itt terra novát találtam oly értelemben, hogy Komáromban az előtt műtéteket egyáltalában nem végeztek, de a régi kórházban a szükséges felszerelés teljes hiánya miatt nem is végezhettek. Az összes sebészi betegek a fővárosi klinikákat keresték fel. Ilyen viszonyok között nem csodálkozhattam rajta, hogy eleinte, úgy az orvosok, mint a közönség bizalmatlansággal viseltettek, úgy a kórház, mint annak sebészével szemben. — Kitartó és küzdelmes munkával a kórház évek folyamán megtudta nyerni a lakosság bizalmát, aminek legszembeötlőbb bizonyítéka talán az a tény, hogy a műtétek száma, mely eleinte évenként 250—300 között ingadozott, az idén már túl fogja haladni az ezret, annak ellenére, hogy az uj államalakulás következtében, a kórház elveszítette beteg-kontingensének nagyobbik felét. — Kétségtelen, hogy a jég már meg van törve és hogy az utánam következőnek helyzete e tekintetben már jóval könnyebb lesz, mert az orvosok és a közönség most már nem viseltetnek a vidéki sebésszel szemben azzal a bizalmatlansággal, amilyennel 25 évvel ezelőtt nekem kellett küzdenem. Ha némi eredményeket tudtam elérni, azt nagy részben azoknak a fiatal orvosoknak is köszönhetem, akik az elmúlt 25 év folyamán, teljes ambícióval iparkodtak munkáimat elősegíteni, akik fiatalos hévvel lelkesedtek, együtt örültek velem az elért sikereken és velem együtt búsultak a balsikereken. Örömömre szolgál a tény, hogy az életben jól állják meg helyüket és úgy vélem, hogy nem fognak nekem ellent mondani, midőn azt állítom, hogy jó pozíciójukat, legalább részben annak köszönhetik, hogy a kórházban eltöltött időt jól használták fel és elsajátították 'mindazokat a gyakorlati ismereteket, amelyekre az orvosi gyakorlatban szükségük van. Fogadják mindazok, akik jelen vannak, de a távollevők is leghálásabb köszőnetemet munkámban való hü támogatásukért. — Köszönettel tartozom és elismeréssel adózom a kórház ápolói személyzetének is, önfeláldozó nehéz munkájáért Mindenki, kit balsorsa betegséggel sújtott és ágyba döntött az orvosi tudománytól várja ugyan gyógyulását, de csak a lelkiismeretes ápolónő, szeretetteljes gondozása tudja a betegséggel járó fájdalmakat és kínokat elviselhetővé tenni. Ezek a nők csendben, feltűnés nélkül végzik nehéz munkájukat, aránytalanul csekély díjazásért és nemcsak a beteg háláját, hanem az orvos elismerését is bőségesen kiérdemelték. Fogadják őszinte köszönetemet hosszú éveken át tapasztalt hathatós támogatásukért. Lip eher dr. ezekután köszönetét mondott a járási főnöknek üdvözlő szavaiért, a város tanácsának és polgármesterének, különösen azért a nem várt kitüntetésért, hogy a város vezetősége a kórház részére elkészítette Berecz szobrászmüvészszel mellszobrát. Úgy érzi, hogy ezt a ritka kitüntetést még a jövőben kell kiérdemlenie. Limbacher Rezső dr. hírneves nőgyógyásznak a pozsonyi evangélikus kórházigazgatójának, aki a mint szlovenszkói orvosok országos egyesületének elnöke megjelent az ünnepélyen hálásan mond köszönetét hangsúlyozva, hogy Limbacher dr. jelenléte és üdvözlő szavai arra a feltevésre jogosítják, hogy sebészi működése nem csak a komáromi és környékbeli orvosok körében, hanem szélesebb orvosi társadalomban is elismerésre talált. Mezei János dr. főorvos üdvözlő szavait megköszönve kiemeli, hogy ő is gyakran gondol vissza a felejthetetlen közös mesterükre, báró dr. Herczel Manó tanárra, akinek 35 évvel ezelőtt nehéz küzdelmébe és rengeteg munkájába került, mig a modern sebészetet, melyet akkor Magyarországon csak a külföldi orvosi folyóiratokból ismertek. Budapesten meghonosította. Here,el megnm atta, hogy a gyomor- és bél műtétek nem embereken végzőit kísérletek amint azt ellenfelei jellemezték, hanem a német klinikákon már meghonosodott éi bevált műtétek, melyekkel már sok embernek mentették meg életét, csak rátermett sebész kell hozzájuk. Lip-cher dr, még abban az időben volt Herzel professzor segédje, amikor javában folyt a küzdelem a fiatal magántanár és a sebészeinek akkori becsületesen gondolkozó ugyan, de kenzervtiv művelői között. Hogy Herze! professzor került ki győztesen a küzdelemből, azt megmutatta a sebészeinek további haladása. Az akkori viszonyoknak ecseíelésére felemlíti, hogy midőn 30 évvel ezelőtt mint fiatal orvos az egyik nagy