Komáromi Lapok, 1927. július-december (48. évfolyam, 79-157. szám)

1927-09-01 / 105. szám

cgyvennyoleadik évfolyam, 105. izám Csütörtök, 1927. szeptember 1 H3ífi*eté*i ftr BishtElovák értékben; SSelyben éi vidékre portai «zétkfildéisel: ■fáin évre 80 X, félévre 40 X, negyedévre 20 X. — Külfölden 150 Ki. gyes axám ára t 80 fillér. ALAPÍTOTTA: TUBA JANOS. Felelős főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. SxerkciMtSiég és kiadóhivatal; Nádor-o. 81.t Megjelenik hetenkint háromszor I kedden, csütörtökön és szombaton. Megnyílnak az iskolák kapni Az iskolák kapunyitása az uj tanév alkalmával azelőtt csak ifjú­ságunk életében volt jelentős dá­tum, az újságokban legtöbbször még a napihirek között sem re­gisztrálták ezt az eseményt. Azelőtt természetesnek tudtuk, ha szep­tember elején a kivakációzott diák­ság megint megkezdi hivatását, a tanulást, az iskolábajárást s min­den megjegyzés nélkül tértünk napirendre felettük. Most: vezér­cikknek kínálkozik fel ez a téma, mely magában hordja az utódálla­mokban maradt magyarság lenni vagy nem tenni hamleti kérdését. Most: az iskolák kapunyitásának napja elvesztette a sablónos hét­köznapok jellegét és sorsdöntő fontosságú határidőt jelent nem csupán az ifjúság, de az egyetemes magyarság életében is. Most: mi­kor egymásután kongatják meg iskoláink felett a lélekharangot, értve kellett megértenünk, hogy szeptemberben a diáksággal a jövő vonul fel tornára, annak a küzde­lemnek előjátékára, melyen egy nemzet, a magyarság érvényesülé­sének és jogainak biztosítása a tét. Szeretnők értve megértetni tanuló­­ifjúságunkkal, hogy reményünket, hitünket bennük akarjuk megteste­sülve látni, azokban a nyílt hom­­loku, tisztaszemű, ruganyos testű gyerekférfiakban, akik ezentúl na­ponta tudományszomjasau lépik át az iskola küszöbét. Szeretnők, ha a diákok vidám lelkében jutna kicsiny sarok a magyarságra sza­kadt tragédia megértésére is, mely dacos tudattá egyesítené összes akarásukat, gondolatukat, teltüket: a magyar diák tudatában. Ha ez a tudat, mint az oázis vize a vándort, felfrissítené majd akaratukat, mikor unalmas már az „átkozott memoria“ igénybe­vétele és belefáradnak Horatius, Cicero, „bődületes marhaságainak“ fordításába; mikor Archimedes, Pythagoras örökségével bajlódnak és fejük szédül már a világtörté­nelmi ismeretek adathalmazától. Ha ez a tudat, mint égő lelkiis­meret, addig marasztalná őket a könyvnél, amig becsületesen meg nem tanulták a másnapi leckét. Ha ez a tudat, mint a Nap sugara, diadalmasan ott ragyogna nevetős szemükben és acélossá edzené tes­tüket és lelkűk oly biztosan szállna vele a magasságok felé, mint a kőszáli sas repül a sziklák felett. Szeretnők, ha emiatt a tudat miatt, a magyar diák önérzete miatt nem lenne szivük soha elmulasztani kö­telességüket, ha ebből a tudatból fakadna és növekednék a győze­lemig szorgalmuk, hajlithatatlan .elleniük, mely összeszoritott ajak-Komárom, — szeptember 1. kai tud hallgatni és tűrni, ha ez a rendelés. És hogy ez a tudat legyen őrzője mindvégig annak is, hogy fiatalos, forró vérüket soha vizzé ne változtassák. Szeptember elejével most újra benépesedik néhány magyar iskola pajzán diákseregekkel és mi nagy bizalommal tekintünk feléjük, ha bizalmunkat meg is zavarja néha az aggódás és a kétkedés kisértete. Mert soha nem éreztük még any­­nyira valónak azt az igazságot, mint éppen a mostani napokban, hogy azé lesz a jövő, akié az if­júság és olyan lesz a jövő, amilyen az ifjúság. Az eddig tapasztalt megtörténtek következményeképen pedig megállapíthatjuk, hogy a köz­társaságban élő magyarság élete mindinkább több küzködésből, szenvedésből, nehézségből fog állani, ha valahogy is megakarja őrizni a néki járó jussát, ha ezen a földön továbbra is meg akarja vetni a lábát. Ehhez a magyarságnak jogai­­! ért verekedő harcához egész em­berek kellenek majd, akiknek az igazság megingathatatlan erején kivüi fegyverük az egyéni tudás és műveltség hatalma. A magyarság megérdemelt jobb­sorsának sírját dermesztő hólepel: az elpusztulás veszedelme burkolja, mt^yből mint a tavasz első hírnökei: a hóvirágok, az ifjúság hirdeti, vagyis hirdetheti az uj jövőbe pat­tanó életet. A mai társadalmunk­kal szemben, melyet annyira jel­lemeznek a politikai és gazdasági kudarcok, a folytonos letörések, a csüggedt fejek, a blazirf, eszménye­kért élni nem tudó, fáradt embe­rek: a műveltebb, nagyobb tudásu, ideálisabb lelkületű, gerincesebb jellemű, munkásabb uj nemze­dékre vár szebb jövendőnk kicsi­karása. Ez a szebb jövendőnk ki­csikarásának célja, muszájja: a magyar diák öntudata most, mely az uj tanév alkalmával arra fi­gyelmezteti őt, értve megérteti vele, hogy néki még alaposabban kell végeznie kötelességét: a tanulást, mint más nemzet fiának és mint az előző nemzedék tette. Krepelka Elek. Interparlamentáris konferencia. Komárom, — aug. 31. A Parisban összegyűlt interpar­lamentáris konferencián harminc­kilenc állam volt képviselve. Ez a díszes társaság az államközi kér­déseket vitatta meg és igy direk­tívákat adott a népszövetségnek, amely ma nincs a tekintélynek abban a mértékben birtokában, hogy határozatainak akár súlyt, akár szankciókat tudna adni. Több állam felismerte ezt és le­vonta belőle magára nézve a kö­vetkezményeket, otthagyta a nép­­szövetséget. Wdsonnak, a békeszerződések szomorú emlékű WilsoDjának, aki­nek a népek önrendelkezési jogá­ról felállított elmélete a békeszer­ződésekben annyi büntetőrugást volt kénytelen elszenvedni, a nép­­szövetséget illetőleg ás bizonyára más volt a nézete. Ezt a nézetet is kiforgatták a maga valóságából az úgynevezett győztes hatalmak és uszályuk és hasztalan a legyő­zött államoknak minden igyekezete és a semlegeseknek jóakaratu tá­mogatása, ma még semmit elérni nem képesek a genfi testületben. Ez a hangulat tükröződik vissza az interparlamentáris konferencia tanácskozásaiból is. Az elbizott franciák megrugdossák Locarnot is és akad soraikban Jouvenel sze­nátor, aki büszkén jelenti ki azt, hogy a békének egyedüli fenntar­tója és biztosítéka a hadsereg le­het, a katonai hatalom. Francia­­ország ettől a gondolattól áthatva (és az okozott igazságtalanság ál­landó nyugtalanságától) a katonai kötelezettséget az asszonyokra és a gyermekekre is kiterjesztette, akik egy esetleges háború esetén a front mögött fogják támogatni a kombattáns katonaságot. Ugyanez a hivatalos Franciaország sehogyan sem akarja a rajnai megszállást megszüntetni azzal a megokolással, Komárom, — aug-. 31. Az ipari kamarákról szóló törvény átdolgozása. A kereskedelmi és ipari kamarákról szóló törvényt már 1922 ben átdolgoz­ták és a kereskedelmi minisztérium egy tervezetet készített a törvény módosí­tására nézve. Ez a tervezet azonban a változott viszonyok miatt és az ipari társulatoknál az arányszámszerinti vá­lasztások körül szerzett szomorú tapasz­talatok következtében lényeges átdol­gozás alá kerül. A kereskedelmi és iparkamarák ügyeit ezentúl a kereske­delmi minisztériumban újjászervezett ipari ügyosztályban fogják kezelni, amiért a kormány uj törvénytervezetet készít az iparkamarákról. A terv az, hogy ezt a javaslatot a mezőgazdasági kamarákról szóló törvényjavaslattal egy­­időben, vagy pedig közvetlen utánna fogja a kormány a képviselöház elé terjeszteni. A tervezet legfontosabb problémája a választási rend kérdése, mert azt kell eldönteni, hogy a dele­­gációs rendszert, vagy pedig a kine­vezési rendszert alkalmazzák-e. A dele­­gációs rendszernél maguk az érdek­­csoportok küidenének képviselőket a kamarába, még pedig előzetes választás alapján, a kinevezési módszer esetében pedig azt kell eldönteni, hogy közvet­hogy ez a keleti Locarno egyedüli biztositéka. Németország ugyanis keleti határait nem tekinti végle­geseknek. Az interparlamentáris konferen­cián megtörtént szomorú összecsa­pásban kétségtelenül a németek mellett van az igazság, de egyál­talán, hol van az igazság? Lehet-e igazságról beszélni ott, ahol a béke­­szerződéseket éppen azok nem tartják be, akik azt megalkották? Hiszen tudott dolog, hogy a győz­tes hatalmak és uszályhordozőik a nekik nem tetsző rendelkezése­ket felrúgják, mint Románia a ma­gyar birtokperekben egyszerűen megretirált a döntőbíróság elől, amely reá nézve kötelező. Más­felől azt hangoztatják, hogy a bé­keszerződések örökérvényüek és megváltozhatatlanok, szóval a szer­ződések kőtáblára vannak vésve, amelyen nem lehet semmit sem kiigazítani és levakarni. Ugyan­ekkor nyiltan hirdetik a kisebbsé­gek asszimilálását, amely szintén a békeszerződésekbe foglalt kisebb­ségi jognak a felrúgását jelenti, a gyakorlatban pedig vígan folyik a kisebbségek elnyomása és kultúrá­juk megsemmisítése. Az interparlamentáris konferen­cia arra mindenesetre jó volt, hogy szabad folyást engedett a kri­tikának, amely a békeszerződések őrzését vállalt népszövetség műkö­dése ellen irányulnak, hogy ez a paktumokból és halasztásokból táp­lálkozó társaság valahogy azt ne higyje, hogy ő a békének igazi fenntartója és megőrzője. len, közvetett vagy arányszámszerinti válssztások vezetendők-e be. A terve­zet kidolgozására, — mint a prágai Loco Press értesül — a közigazgatási reform is befolyással lesz. Az érdekelt körök arra igyekeznek, hogy a kormány a kamarákról szóló törvényt szorgal­mazza, úgy hogy az erre vonatkozó törvényjavaslat még 1928. év tavaszán vagy legkésőbb őszén a parlamentben letárgyaltassék és 1929 január 1 én már érvénybe is lépjen. Hevizió alá kerül Csehszlovákia külpolitikája. A polgári koalíció köreiben mos­tanában általános beszéd tárgyát képezi Svehla miniszterelnöknek külföldi szabadsága és Kramár dr.­­nak Franciaországba történt hirtelen elutazása. A politikai pártok ezek­hez az utazásokhoz különböző ma­gyarázatokat fűznek és arra kö­vetkeztetnek, hogy az őszi kampány alatt a köztársaság külpolitikájára nézve változásnak kell elkövetkez­nie. Egész bizonyosra veszik a po­litikusok, hogy pár hét múlva a napi politikába külpolitikai kérdések fognak belekerülni, amelyek heves összeütközést fognak kiváltani a párfok részéről. Különösen azok a politikusok fognak fontos kérdé­tTniiiiminiiiiwwiiii POLITIKAI SZEMLE

Next

/
Thumbnails
Contents