Komáromi Lapok, 1927. július-december (48. évfolyam, 79-157. szám)
1927-08-06 / 94. szám
1927 augaszlas 6 Komárom ’Lapok 3. oldal. Állandó raktár r _i. fakereskedő és Komárom és kör- f \\M mf]í építési váilalnyéke részére I UUtt HIÚI kozó cégnél, Komárom, Rákóczy-utca 40. Telefon szám 51. Állandó raktár Nagymegyer és vidéke részére Nagymegyer. fakereskedő cégnél Állandó raktár Kürt és kör. nyéke részére Kört. fakereskedő cégnél Mindenekelőtt a belviszonyokaí illetően: itt a legfőbb ideje, hogy a belpolitikai válságot kiküszöböljük és a konszolidációs politikában, olyan irányban, ahogy azt a mostani polgári kormány gazdasági és nemzetiségi tekintetben folytatja, továbbjussunk. Másodszor külpolitikában nem szabad févelyegnünk: a mai helyzet egészen más, mint volt öt évvel ezelőtt. Ami Európa nagy államainak velünk szemben való álláspontját illeti: a nagyhatalmak polgári kormányai nehezen békültek meg a mi földreformunkkal. Aztán ptt vannak a „büszkeségünk“ terhei: annyi szociális „vívmányt“ csinálunk, hogy azok terhei alatt egész ipari termelésünk hanyatlik. S ha elképzeljük azt, hogy a nyugateurópai átlagpolgár az államot a vezetői után Ítéli megs Nyugateurópában igen gyakran — a szükségesnél is gyakrabban — hangsúlyozzák, hogy köztársaságunk elnöke szocialista s a külügyminiszter is egész idő alatt ugyancsak szocialista — csak ennek tudatában vehetjük észre mennyire elmarad tunk a rendezett Európa ideológia fejlődésétől, ahol a háború utáni hiperszocializmus pszichózisát már régen és alaposan félreszoritották. Legjobban érzi ezt Benes, mint külügyminiszter. Épp a személyében, mint az állam képviselője. Mi többiek pedig kiérezzük abból az izoláltságból, amelybe államunk mindinkább belesodródik. E tekintetben a magyaroknak a mai gazdasági szituációban megvan a szövetségesük: Anglia, Olaszország és Franciaország közvéleménye Magyarországban deológiai tekintetben magához közelebb eső államot lát s ennek valahogy a nemzetközi viszonylatban is kifejezésre kell jutnia. Sőt, menjünk tovább. Ha Mussolini egyenesvonalu és teltdús politikáját idézzük, tizet tehetünk egy ellen, hogy a szimpátiát valami Magyarország és Olaszország közti titkos szerződés füti, amelyben Olaszország Magyarország részére valamennyi magyar terv részére szóval és tettel hatékony támogatást Ígért. ley fest a mi nemzetközi helyzetünk. Csak azt kívánjuk, hogy valamennyi jóakaratu ember úgy dolgozzék, hogy a köztársaság a nehéz órákra, melyek előbb vagy utóbb bekövelkeznek, igazán és jól föl legyen készülve. Mert az igazság a mi oldalunkon van. Mi, akik az osztrákok igáját háromszáz évig, a megyarokét ezer esztendeig nyögtük, egyszer meg kellett, hogy kapjuk szabadságunkat. A történelmi igazságszolgáltatásnak előbb utóbb meg kellett ezt adnia. Annak a ténynek tudatában, hogy a nemzeteket a történelmi igazságszolgáltatás érdemeik szerint jutalmazza meg, igazságosak akaiunk lenni azokhoz a nemzetiségekhez, akiket államunkba kellett kebeleznünk avégböl, hogy államunk földrajzi, gazdasági és önvédelmi tekintetben megelégedett és élethépes lehessen. Az igazságosságot követve, mindenekelőtt arra fogunk törekedni, hogy sehol se keletkezhessék igazságtalanságérzet, ahol ilyen igazságtalanság valóban nem is létezik. Belül konszolidáltan s igazságosságunk tudatában aztán nyugodtan nézhetünk a jövő elé. S akkor nem szorulunk rá arra, hogy vitákba álljunk X. úrral azért, mert százötven rotációs gép tulajdonosa s van néhány nagy lapja. Akkor egész radikálisan gondoskodhatunk arról, hogy Magyarország egyszersmindenkorra ne fenyegethessen többet. Mert Magyarország nem lehet hasonló ahhoz a hamiskártyáshoz, aki rizikó nélkül akar újból és újból gazdag tétet nyerni. S ha fenyeget és valóban megtámadja államunkat, úgy olyan erőseknek kell lennünk, hogy Szlovenszkó déli határait ne csak megvédelmezni tudjuk, hanem a hasonló támadások ellen egyszersmindenkorra be is biztosítsuk. Gondoskodni kell arról, hogy a mesterséges és véletlenszerülegmegvont határt természetes határvonallá toljuk ki: Pozsony kapuitól legalább is a Rábca folyóig, a Dunán egészen Vácig, a nógrádi (Cserhát) hegyeken át a szlovákok szent hegyére, a Mátrára, a Bükk hegyvonulatán a Hegyaljára, a tokaji hegyekre és a Tisza folyásáig. így biztosítjuk magunkat a jövőre s jobb sorsot biztosítunk — adja Isten — anflak a háromszázezer szlováknak, akiknek eddigi elnyomatásáról Rothermere lord mit sem tud. így a Gajdáék lapja, a Lech, amelynek hangja méltán be illik az egész gondolkozásukba és eddigi cselekedeteikbe. Olvassa és terjessze a legjobb magyar lapot a Komáromi Lapokat A Komáromi Lapok az előfizetőiért. —augusztus 6. Múlt szombati számunkban közöltük először, hogy előfizetőink között minden hónapban kisorsolunk egy szállodai utalványt amellyel a budapesti előkelő Park Nagyszállodában, (a keleti pályaudvar érkezési oldalával szemben) három napig díjmentesen kap egy elsőrendű szobát tetszésszerinti időben, abban a hónapban, amelyre a szállodai utalvány szól. Az első sorsolás eredményét a mai számunkban tesszük közzé. Eszerint a kisorsolt augusztusi szállodai utalványt Aranyossy Kálmánné.Fürj kapja meg, akit ezúton is kérünk szíveskedjék jelentkezni lapunk kiadóhivatalában az utalvány átvétele végett. Itt jegyezzük meg, hogy minden előfizető az utolsó évnegyedi nyugta felmutatása ellenében a szállodai szobák árából 20%, az éttermi árakból 10% engedményt élvezhet. Minden jó háziasszony fehérneműjét otthon varrja és hozzá a hires Schroll ehifon, vászon, paplanlepedő, ágylepedö és damasztot Kovács István, Rimaszombat, áruházából hozatja. Kérjen mintákat. Szőnyegek. Paplanok. 307 — Helyes. Ha semmi nem jön közbe, estére én is veletek vacsorázom. Nagy lelkesedést keltett a sztrájktanyán ez az Ígéret. — Annyi, mintha maga a miniszter jönne utánunk. Bizonyos, hogy ő küldi hozzánk alkudozni az élére állitott férfiút. — Több, mint bizonyos! Ki akarnak bennünket békiteni. Hát hiszen lehet mi velünk beszélni, de arról szó sincs, hogy szép szóért, igéi etekért engedjünk a negyvennyolcból. — Soha, soha! Az élére állitott férfiú csakugyan megjelent s miközben jól bevacsorázott, végighallgatta a sztrájkolok őszszes panaszait s megértő arcot vágott hozzá. Mikor azután mindent elmondottak, ami a szivükön feküdt, fölkelt az elnöki titkár s egy pohár borral a kezében feiköszöntötte a sztrájkolókat, akiknek teljesen iga uk van s nagyon jól teszik, ha sztrájkolnak a hazáért. — Fiuk I — szólt lelkesen az elnöki titkár. — Ha ingyenes volnék, én is veletek tartanék, mert ha szabad a munkásoknak sztrájkolni, miért ne szabadna a munkátlanoknak is ? Fő a kitartás. Várjátok be rendületlenül, mig a minisztériumnak hiányozni fogtok, ami előbb-utóbb okvetetlen elkövetkezik. Én veletek érzek, de ez nem sokat használ nektek. A főnökeitek az illetékesek, őket kell megnyerni, nekik kell itt megjelenniök a sztrájktanyán, őket kell meggyőzni, hogy milyen drága a pezsgő s milyen kiabáló a ti nyomoruságtok Kitartás fiuk 1 Vau idő. Isten éltessen benneteket 1 Nagy éljenzés kisérte a dikciót. Az t elnöki titkár elment haza aludni. Másnap a (izetéstelen segédfogalmazó urak mind megjelentek az ügyosztályaikban, mintha semmi sem történt volna. Akkor persze sikerült ez a dolog. De más a helyzet a kamarásokkal és az asztalnokokkal. Ezek már nem fiatal fickók. Ezek már nem kezdők, mint a fizetéstelen segédfogalmazók. Ha a kamarások és asztalnokok sztrájkba lépnek, az nem marad dugaszban. Arról legfelsőbb„ helyen is tudomást vesznek s ha Ő Felsége a király megharagszik, abból baj is lehet. Isten mentsen attól, hogy O Felsége kamarásait és asztalnokait megbontás érje! Maga a miniszter is igazat adott az elnöki titkárnak, hogy ezt a galibát szőrmentében kell eligazítani. — Keztyüs kézzel! — mondta Miklós Ödön, a zseniális államtitkár, aki a galibát csinálta. — Én nem akarok beleavatkozni, — szólt Bethlen András gróf, a miniszter — eszeljen ki valamit és csinálja úgy, hogy én ne tudjak róla. Hozzám ne jöjjenek a méltóságok panaszkodni. — Itt csak Bloch segíthet rajtunk, kegyelmes uram I Az a szerencsénk kelőmben, hogy német az írás. — Hát segítse magát a Bloch 1 ígérjen neki valamit. A nélkülözhetetlen hasznos házibutor nagyott nézett, mikor azt hallotta, hogy neki, a mindeuttudónak, szabad elolvasni, de nem szabad megérteni a cs. és kir. főkamarásmesteri hivatal válaszirátát. — Miért, kérem ? Vagyok én egy aspiráns a truchsesi titulusra ? — Az nincs kizárva. Jöhet még idő hogy a bibliai ősök többet fognak nyomni a latban. — Nem értem, kérem alássan. — Hiszen éppen ez kell, hogy ne értse. Németül van. Én sem értem. — De én értem. — Jobb, ha maga sem érti. Ebben a német átiratban állítólag az van mondva, hogy a cs. és kir. ^ kamarásoknak és a cs. és kir. asztalnokoknak semmiféle külön címzés nem jár. — Ne na értem. — Én sem. De az mindegy. A lényeg az, hogy „külön címzés“ egyiknek sem dukál. Tudja, hogy mit jelent ez ? — Nem tudom, kérem alássan. — Ez azt jelenti, hogy teljes köztük az egyenlőség. Egyik 19. a másik egy hijján 20. — Szóval, hogy egyiknek sem dukál a méltóságos. — Ellenkezőleg. Tessék az irodának, ezentúl az asztalnok uraknak is megadni a méltóságos titulust. Nem kerül az nekünk semmibe. — De a kamarások, azok lármázni fognak. Megpukkadnak. — Ne törődjék maga a kamarás urakkal. Amelyik lármát csap, küldje hozzám, majd én ellátom a baját. — Nekem mindegy. — Elhiheti, hogy nekem is. — De mit szól hozzá majd a kegyelmes ur ? — Ha maga erre kiváncsi, édes Bloch, szivesen bejelentem, ha parancsolja és kérdezze meg tőle maga. — Addig éljek! A titkár úrtól is félek, hát még a minisztertől! A kényes dolog azonban el volt igazítva teljes megelégedésükre az asztalnok uraknak, akik azontúl szivesen szorongatták a Bloch kezét. Hála-tisztelgésre készültek a miniszterhez. — Jobb ha nem jöttök — tanácsolta nekik az elnöki osztály élére állitott férfiú — ő nem foglalkozik lappáliákkai; de nem is volna célszerű fölmelegiteni a dolgot. Esetleg belekerül valamelyik újságba és fuccs a titulusnak. — Ez okos beszéd 1 — szólt Radiczky Jenő, a göndörhaju tudós asztalnok s még aznap este megitták az áldomást a Noé bárkájában. Az aktával pedig az történt, hogy Szomjas Lajos segédfogalmazó ráírta a hátára „Utasitás szerint ad acta“. Bloch Ignác, a mentő-angyal pedig ráírta, hogy olvasta. Az, hogy nem értette meg, a toliban maradt. Az élére állitott férfiú ellenben az államtitkár megbízásából odafirkantotta, hogy „fiat“ s ezzel a kamarások és asztalnokok cimfosztó borzalmas aktája mindörökre eltűnt az elnöki irattár feneketlen ösvényében. Semmi baj sem lett belőle.
