Komáromi Lapok, 1927. július-december (48. évfolyam, 79-157. szám)

1927-07-02 / 79. szám

2. oldal.

Komáromi Lapok

1937. július 2.

> ELBERT IIIVATÍRtHÁZ és

KŐI ÉS FÉRFI FEHÉRNEMŰ ÁRUHÁZ jydjMjj».

Elsőrendű gyártmányú áruk, mélyen leszállított árak.

Legdivatosabb sport és szekrényalaku gyermekkocsik gyári áron. Vulkán böröndök, utazókosarak eredeti gyári áron. Fürdő cikkek, mint: köpenyek, dresszek, cipők, sapkák.

Női- és férfi harisnyákban óriási választék.

szül a vállalkozó aki ezen az útvonalon kifogástalan munkát végez.

A Kossuth téren 'átvonuló útszakasz kövezésénél merültek fel egyes kifogások az alépítmény szilárdsága ellen és mivel ez komoly műszaki oldalról hangzott el, a város vezetősége megtette a szükséges intézkedéseket, hagy ezek a hiányok pótoltassanak,

Ezenkívül még a Megyercsi utca kövezése van folyamatba, ahol szintén merültek fel bizonyos hiányok, amelyeket tekintettel ennek az utcának rendkívüli nagy teherforgalmára, pótolni kellett. Ezt a kifogásolt terület uj kövezésével kellett megoldania a vállalkozónak, szerződésszerű megállapodásaira való tekintettel.

Most már a Gazda utca kikövezése lenne a legsürgősebb teendő, amelyet azonban csak a csatornázás újjáépítése után lehet megkezdeni. A csatornázás ügyében a bírósághoz beterjesztették a szakértők véleményeiket, amelyek alapján a város bizton reméli, hogy a per reá nézve kedvezően dől el. Ennek az utcának a kövezése a legfontosabb a város forgalma és jő hírneve szempontjából is, mivel az idegen ezen az útvonalon jön be a városba és erről alkotja meg véleményét a városban uralkodó rendről és tisztaságról is.

Kiválóan szükségesnek találjuk, hogy a vasútra vezető ui a Kiséren keresztül az állomás irányában a Mátyás utca felöl is kiköveztessék, mirt erre igen nagy a személyforgalom. Az meg egyenesen szégyene a városnak, hogy az eddigi gyalogjáró egyszerűen drótkerítéssel van elzárva és az odaépitett lépcsőfeljárót is elrombolták. A város vezetőségének kötelessége lett volna a földtulajdonossal megegyezni ebben a kérdésben.

Ösztöndíjak kiosztása

a közs. elemi iskolában.

— julius 1.

Junius 29-én, Péter Pál napján, közvetlenül az iskolai év bezárása után kerültek kiosztásra azoknak az alapítványoknak kamatai, melyeknek nagy részét Komárom városnak azok a polgárai hagyományozták iskolai jutalmazás.céljaira, akik a nagy Eötvös szellemében megalakult „közös“ iskolának sorsát szivén viselték, zavartalan fejlődését büszke örömmel látták.

Weisz Kornélia igazgató osztotta ki az ösztöndíjakat a szülök kíséretében megjelent tanulók között, megemlékezve az örökhagyókról: Oszanek Józsefről, Kocsis Pálról, Sárkány Ferencről, Heiler Szilárdról, Nagyvasvári Sándorról, Lammer Ferencről, a Szákiakról, Fogthüy Dénesről, Kőműves Ferencről és a több nagyokról, — megmagyarázva a „Jókai Mór, Tuba János, Nemes Soma“ — nevét viselő alapítványok keletkezésének történetét és méltatta jelentőségüket.

Összesen 73 tanuló részesüli ösztöndíjban. Ezek a következők: Krajnyák Nándor IV. o., Simonyics András V.

o., Jakab Sándor . o., Danis Ferenc

III. Q., Goda Zoltán VII. o., Csapó Imre IV. o., Róíh Dezső IV, o., Dják Mária VII. o., Dávid Julia A) VI. o., Csonka Zsigmond VII. o, Berecz Erzsi

V. o„ Rácz Julia B) IV. o, Kotton Kálmán IV. o., Pirsticz Zoltán A) II. o, Petres Erzsébet B) I. o., Németh Mária B) II. o., Mézes Lajos III. o., Rácz Sándor B) II. o., Egyházi Ilona Hí. o,, Károlyi Pál A) I. o., Szűr Teréz V. o.,

Czilling Klári VI. o„ Asztalos Lajos VI.

o., Róíh Zsigmond B) II. o., Répási Róza A) I. o, Vörös Aranka A) H. o., Neuwirtn József A) I. o , Bíkefi Sándor B) I. o., Droszt Mihály A) II. o., Krausz Sarolta A) IV. o, Weisz M kló* VI o, MÍ8kó Jolán A) II. o„ Tú l Margit VI.

0. , Szeder Teréz A) II. o.. Dilios Árpád B) II o, Wurmfeld Zsigmond A)

II. o, Tóth László III. o., Osztényi Benő IV. o., Vörös Ferenc A) V. o., Czám Mirgit B) I. o., Győri Janos B)

1. o., Uilmann Kálmán IV o, Fonod Jolán A) I o., Biranyay Margit III. o., Gáborek Mária B) I. o. Nehéz Lajos BJI. o,, Frühzeitig Margit B) I. o., Fekete Ilona B) IV o., Jaross Kálmán IV. o, Komjáthy Mariska A) 1. o.. Pap Zoltán III. o., Hegedűs Julia B. IV. o., Szolik Mária A) IV. o., Raáb Sándor IV. o., Kossár András IV. o., Weintraub Zoltán B) V.

o., Sárközi Pál A) V. o, Árki Julia Vili. o., Hegedűs Gizi VI. o, Tóth

~ i iwiiifluiiiM—im iiifiwníMii—riiBiiiiiifnii

• * . ^ . i

Margit V. o., Morvái Ilona B) IV. o„ Mezei József VI. o., Kuczmann Béla A) II. o., G ddstein Valéria III. o., Btró Erzsébet A) IV. o., Girencséri testvérek, Árki testvérek, Kollár Klári A) II. o., Poiocri Anna A) II. o., Édes Teréz VIII. osztályú t.

Kiosztásra kerültek a következő alapítványok : Oszanek József, Kocsis Pál, Lammer Ferenc, Sárkány Ferenc, Heiler Szilárd, Nagyvasvári Sándor, Száki Zsigmond, Száki Dénes, Nemes Soma, N jmessányi N, Fried Kálmán, Fogthüy Dénes, Gá<pir Mihály, Grünfeld Jakab, Kőműves Ferenc, Biocti Manó, Csetke Mihalyné, S öcs Sándor, Molnár Ádám, Kirchner Mihály, dr. Fáy Adolf, Kircz Adolf, Kacz Tibor, Tuba János, Brandstein, Székely Antal, Korén József, Lakatos Károly, Boross Kálmán féle alapítványok kamatai, továbbá a Járási Hivataltól és a Leányegyesület alapjából juíalomdijafe.

A komáromi építőiparosság elsősorban tisztviselő'lakások építésével juthat keresethez.

Az építtetők, az épitőmunkásság s az egész város kereskedelmi és ipari érdeke fűződik az épités megindításához.

Állandóan hallható az a megállapítás, hogy a leromlott gazdasági viszonyok javulását elsősorban az építési munkák megindítása mozdíthatja csak elő. Teljesen a magántőkére alapítani azonban e nagyhorderejű munkakezdést, hiú ábránd lenne, mert igen jól tudjuk, hogy ma a töménytelen közterhek súlya alatt görnyedő polgár a maga anyagi erejére hagyottan meg az évtizedes rokkantság szomorú bélyegeit magánviselő házak kitatarozására sem bir elegendő pénzbeli erővel.

Az építések megindáhatása végett s e tőkehiány pótlására alkotott törvények. módot nyújtanak azonban arra, hogy az épilőmunka megkövetelte tőke egy kis hányadának birtokában is hozzákezdhessenek lakóházak építéséhez. Az építést előmozdító törvény alapján az építtetők nagy százalékai állami garanciát kapnak, amely lehetővé teszi, hogy oly egyének is építkezésbe fogjanak, akik az egész építési költséget a maguk erejéből előteremteni nem tudják. Nem lenne célravezető most arról diszkutált, hogy az állam által adandó garancia kisiágitő-e s hogy annak megszerzése bizonyos tekin eiben nehézségekkel jár. Kár lenne felhozni azt, hogy az egyes építtetőnek is áldoznia kell anyagiakban s nem ad mindent

az állam. Az épittető és az építésben tevékeny gazdasági és munkarészt vállalni kész iparosság és kereskedőség, a munkát leső munkásság nézőpontjából kell mérlegelni a kérdést és meg kell nyugodni abban, hogy az építési tevékenységet még's csak elősegíti egy törvény, melynek paragrafusaiba éppen úgy beiekapaszkodhatik, mint jogalapba a sziovenszkői, tehát a komáromi épittető is, mint a történelmi országokbeli halandó.

Nemrég olvastuk, h )gy a németek egyik vezetőférfia szemrehányást tett saját honfitársainak, mert nem használták ki az építési törvény nyújtotta előnyöket. Természetes dolog, hogy ha Szlovenszkőn is ölhetett kezekkel nézünk csak a törvény holt betűire, ebből sok haszon mifelénk sem igen jön. Azok az anyagi könnyítések, amiket a törvény garantál ez építtetőknek, egyformán jár a Sziovenszkón élőknek is és más feladata nincs az itt lakóknak, mint annak a támogatást kilátásba helyező és pekuniáris hozzájárulást garantáló törvényekbe kapaszkodva kikövetelni az államtól a bennünket illető részt.

Ezért tartjuk életrevalónak, gyakorlatilag könnyen kivihetőnek s ezért nagyon is üdvösnek és dicsáretreméltő

Az a ravasz Csobolya.

Irta: Mados György.

Alkonyodott. Nyár volt.

A vörös fényben tanyák látszottak, körülöttük egy-két hókkadt lombu nyárfa s a földtől égig ért a csönd. Öreg Csobolya Márton a tarlószélen állott, ingujjban, mezítláb, csak úgy, ahogyan a szérűtől idekerült. A földre állított villa nyelére könyökölve nézte a napot. Legalább is a mozdulatlansága úgy mutatta, hogy a napot nézi, amely most viszi el világosságát a földről.

De nemcsak a napot nézte Csobolya Márton. Oldalt is figyelt, a dűlő útra, amelyen erre közeledett Tömő János. Sőt inkább csak őt figyelte a ravaszul villanó szeme, bár úgy mutatta, mintha nem látná és nem is érdekelné. Pedig nagyon is érdekelte. Minden esztendőben négyszer érdeklődött ijyen melegen Tömő János iránt. Őszkor, tél derekán, tavasszal, meg nyár közepén. Olyankor, mikor már nagyon közel volt a szalontai vásár. Hogy miért éppen vásár táján? Megvolt annak az oka.

... Mikor úgy érezte most, hogy már a háta mögött ballag, lassan megfordult.

Tömő János megállott.

— Aggyon Isten — mondta nagyon halkan.

Csobolya csak a bajsza alá susogott és várt. Amaz ostornyéllel csapkodta a kiszáradt árokparton senyvedő paréjt, majd kevés idő múlva megszólalt.

— Vesz-é kend hónap?

— Inkább eladok -— sunyitott az öreg Csobolya Márton.

— No, no — mondta a másik és torkát köszörülgetve igyekezett elpalástolni a furfangos gondolatát, amelyet az elmúlt vásár óta érlelgetett s amelylyel holnap iépre csalja Csobolyát.

I — Akkor együtt indulunk — mondta 1 Márton.

Tömő úgy tett, mintha gondolkozna. Pipájában megnyomkodta hüvelykével a dohányt, azután válaszolt:

— Együtt . . . hajnalba.

Csoboiya visszapillantott a nap felé.

— Úgy mutatja, jó idő lesz . . . no, majd én hajnalba kendék felé fordulok, osztán elnézünk Szalontára.

— El a’ — hagyta rá Tömő és most már mivel eligazítva látta a holnapi nap dolgát, Csobolya tovább indult.

Tömő is visszafordult.

Nagyon lassú köszönést morogtak elmenőben, azután csönd lett az alkonyesti páráktól hüvösödni és homályosodéi kezdő határon.

*

A vásár azért vásár, hogy az ember eladja, ha van mit és vegyen, ha szüksége van valamire. Csobolya Márton és Tömő János számára azonban azért rendezte az emberi bölcsesség a vásári alkalmat, hogy ilyenkor módjukban álljon bemenni a városba, de még inkább azért, hogy nagyot ihassanak. A városi korcsmában. Sárgaszinü, jószagu, muskotályi italt és a klarinétossal, aki olyan szépen cifrázza a hangot, mint győngyvirágnyiiáskor a szerelmetes szellő, elmuzsikáltathassák a nótát. Azt a régi szépet, amelynek szárnyán legénykoruk boldogsága száll vissza a szivükbe. Ezért várták szivszorongva minden esztendőben az őszt, telet, tavaszt és Dyarat, a vásári alkalmakat és ezért leste most Csoboly a Márton a tarlószélen Tömő Jánost. Mert mégis csak meg kellett pár szóval beszélni a holnapi napot.

Ám a ravaszkodásuknak most oka volt. Nem közönséges oka. Csobolya Márton részéről az, hogy a vásári mulatság az ő zsebéből még nem húzott ki egy árva garast se, soha. Italt, cigányt mindig Tömő János fizette, aki bizony, ha belegabalyodik a nótába, meg az italba, nehezen tud kikeverkőzni belőle és olyan úri természete van, hogy fizetés irányában csak ő vele állhat szóba a korcsmáros. Le is ütné, aki más emberfia ilyenkor pénz után kotorászna.

Csobolya Márton pedig homlokegyenest ellenkező természetű ember volt, Ő meg annak örült, ha más fizetett. Sőt, ha úgy hozta a sor, még azt is lekáromkodta, ami véletlenül mégis a rovására esett. Természetesen, Tömő Jánost szerfölött kedvelte az úri természete miatt. Ebből a szeretetből kifolyóan történt aztán, hogy húsz esztendő óta minden vásár előtt való napon figyelmeztette a — holnapra. Ravaszkodva, csak úgy egy-két szóval, mint most is ott a tarlószélen.

Eddig azonban csak Csobolya Márton ravaszkodott, de most Tömő János fejében is furfangos gondolatok villongtak, amint Csobolyával beszélgetett. Pedig Tömő János nem volt ravasz ember. Aki úgy tud mulatni, olyan őszintén, gondtalan, se jobbra, se balra nem néző lelkesedéssel, az csak jó és egyenes ember lehet. De a múlt vásár után, mikor másnap kijózanodott a muskotályi mámorból, az asszony úgy megszurta egy két igazi szó tövisével, hogy még most is sajog tőle a lelke. Rá is ébredt akkor az igazságra. Mert ezt mondta az asszony:

— Bolond ember kend, olyan, aki nek párját se lehet találni. Mert az okos ember mulat, mint Csobolya Márton is, a bolond meg csak fizet. Hát nem látja kend, hogy az a vén róka minden vásárkor a szekere után köt egy

j lovat, mintha eladni vinné azt, oszt’ azon módon mindig haza is hozza . . . Csak mutatónak csinálja ezt, voltaképsn mulatni megy. a — kend pézén. Osztán kend meg minden vásárkor elviszi a pézt, hogy tinót vesz rajta, osztán mikor hazaérkezik, se péz, se tinó.

Ezt mondta az asszony.

Nem haraggal mondta, még keserűség se volt a szavában, inkább a jósága érzett ki belőle.

Igazat is adott neki Tömő János.

— Szent igaz, hogy igy van! — mondta. — Eddig biz’ én nem eszméltem erre. De majd megveszem én rajta a sok mulatság árát. Megveszem, akárki meglássa 1... Tudom is mán a módját , . . Tudom.

Ezt a furfangos tervet érlelgette fejében az elmúlt vásár óta.

*

A tarlóról mind a ketten hazamentek, ki-ki a maga tanyájára. A lovaknak szénát löktek, aztán elfeküdtek a tanya udvarán, a kazal mellé, a csillagos ég alá.

Másnap reggel egyszerre érkeztek a szalontai vásárra. Illetve csak a város végére érkezték, a Kajla-kocsma elé. Először a Tömő János kocsija fordult be a kocsma udvarára s utána a Csobolya Mártoné. Mint minden vásárkor, az eladó lova oda volt kötve hátul a saroglyához. Leakasztották az istrángot és mohó szomjúsággal mindjárt be is fordultak „egy pohár borra“ a mestergerenda alá.

Nem kellett hozzá sok idő, hogy elömöljön szivükön a hangulat. Egyik liter jött a másik után. A klárinétos is fútta, hol cifrán, hol meg bánatosan, de mindig szörnyű kedvvel. Tömő János hangos, duhaj, hejehujás kedvet mutatott. A vén Csobolya ivott. Elmúlt