Komáromi Lapok, 1927. január-június (48. évfolyam, 2-78. szám)
1927-02-01 / 14. szám
2. oldal Komáromi Lapok 1927. február I, a lapokból ismeretes lett. Az elnök ténykedése a pártvezetőség tagjai körében az utóbbi időben nagy visszatet szést keltett és ez a felháborodás arra ősztette a komáromi pártvezetőségetk, hogy az elnököt lelépésre szólítsa. Lelleynek a kiáltványa nagy visszatetszést keltett a pártvezetőségi tagok között és különösen Palkovich Viktor és többi három képviselőtársának felfüggesztése a pártban vjó működésétől. Cicmanec Iván losonci járábi főnok bemutat egy hiva talos írást, amelyet szerinte a pártok számarányának és erőviszonyainak nyilvántartására ő minden felső utasítás nélkül adóit ki, Monár és Varrecha látták ezt a csendőrőrmester kezében, ebben azonban nem volt szó Lelleynek a kormánnyal való tárgyalásairól egy által Ab an és Lelley neve nem Í3 szerepelt benne. A védő kijelenti, hogy a Cicmanec által bemutatott Írás nem felel meg annak, amit Molnár és Varrecha láttak a füleki csendőrségnél, mert ez 624/25 ös számú Írás, mig az igazinaa a száma 674/25 és ez a minisztérium politikai osztályából való akta. Cic nanec továbbra is azt áilitja, hogy az az irás, amire a védelem hivatkozik hamisítvány és hogy csak ez lehetett az a hivatalos irás, amit ők láthattak. Ciómanec vallomásával szemben a védő megmarad amellett az állítása mellett, hogy a 624/25-ös számú irás nem azonos 674/25 ös számú it ássál, amit a minisztérium politikai osztálya adott ki. C émanec további vallomásában kijelenti, hogy a hivatalos titoktartás értelmében ő nem válthat .mást, mint amit vallott, hogy nincs tudomása errői az aktáról, amit a védő említ, s amit Monár és Varecha láttak volna. A védő szóváteszi, miért volt szükséges akkor Bures csendőrőrmesternek az áthelyezése, ha a járási főnök rendeletében nem volt szó Lelleyről és a keresztényszociálista pártról Kristoff Sándor pártigazgató egy nyilatkozatára hivatkozik: aki szórói-szóra közölte levelében azt a beszélgetést, amelyet Ciémanec vele folytatott Losoncon ez evangélikus majálison. C'émantc akkor azt a kijelentést tette: „Hát azt hiszed, hogy én vettem észre, hogy honnan pattant ki a rendelet ? Hát csak ráismerek a saját koncepíusomra ? Az újságok által közölt pon ozaíokat ugyanis én fogalmaztam, mert az egész miniszteri rendelkezést amely vagy 28 oldatból áH, fáradságos lett volna másolatban közölni a csendőrséggel, én tehát összefoglaló kérdéseket intéztem a csendőrséghez.“ Ciőmanec tanúvallomása közben a főmagánvádló, aki különben meglehetősen dölyfösen viselkedik, többször gúnyosan próbál polemizálni a védővel, aki azonban egy esetben sem marad adósa a válasszal. A főmagánvádló kéri Ciémanec tanúnak a megesketését, ami fölött a bíróság a további tanuvallosok után dönt. A következő tanú Monár Jenő volt, aki Besztercebányán most tölti ki fogházbüntetését és akit két szuronyos csendőr vezet be a tárgyalóterembe. Monár határozottan kijelenti a Ócmanéc által bemutatott hivatalos írásra, hogy nem ez az eredeti irás, amit a csendőrőrmester kezében látott. Pontosan emlékszik arra, hogy az eredeti, a 624. szám ki volt javítva 674 re. 1925. május első hété ben Rybár szabómester inasa elhívta őt Rybárhoz, ahol Bules csendőrőrmester j volt, s megmutatta neki ésVarechának azt a hivatalos iratot amelyben a minisztérium politikai osztálya utasította a járási főnökségeket a kéresztényszociálista mozgalom kinyomozására. Ehhez egy 16 o’dílas kisérő irat volt mellékelve, amelyben a keresztényszocialista és a kisgazdapárt közötti pártviszály volt részletesen megírva és kifejtve, hogy a kormánynak az a szándéka, hogy kifelé ellenzéki politika látszatát keltő, de befelé a kormányt támogató magyar pártba tömöritsék a magyarságot és erre már volna is egy Ilyen hangos politikus. Ez pedig Lelley lett volna. Bures ezt a kísérő iratot nem adta ki a kezéből, de a tanú látta a szöveg között Lelley nevét és a kísérőlevélben részletesen utasította a szlovenszkói minisztérium a járási fő nököket. A védő errevonatkozóan fel akarja olvasni a különböző nyilatkozatokat, amelyek Monár állítását igazolják. Ehhez azonban Lelley nem járul hozzá és tiltakozik ellene. Védő (Monárho/): Mit tud arról, hogy Leiley megvesztegette Varechát 3000 Kó val, hogy a nyilatkozatot, amelyben megerősíti a Buresnél látott körrendelet valódiságát, vonják vissza. Monár: (határozottan.) Tudok erről. Lelley Varechának 3000 Ke t kínált fel, hogy a nyilatkozatukat vonják vissza, amit nem tettek meg. Varecha ezt neki elmondta, hogy Lelley őt megvesztegette. Lelley szemébe mondja a tanú nak, hogy hazudik, s hogy áslitésa nem felel meg a valóságnak. LeLeyi 1925 augusztusának egyik napján Bartók Ferenc szociáldemokrata nemzetgyűlési képvuelő, akit ő ugyan csak a piríamen bői ismert, táviratilag Losoncra hívta. Berták elmondotta Lelieynek, hogy nála járt Varecha és hogy helyre tehene hozni azt a vadat, amit reája a fél világ már rákiáltott az árulása miatt, azzal, hogy Varecha visszavonja nyilatkozat. Varecha Lelleynek kijelentette, ho^y egyáltalában nem felel meg az igazságnak a járási főnök állítólagos utasítása. Lelley szerint Varecha kétszer-három szór járt nála Nyitrán és miután neki ez az utazgatás költségekbe került, megkérdezte Varechát, hogy mi a kiadása. Varecha erre azt mondta, hogy megérdemel 3000 Kc-át és ezt a 3000 Ke át adta meg Varechának. Lelley kéri Baríák kihallgatását, éppúgy Varechának a kihallgatását is. A védő kijelenti, hogy a nyilatkozatok mind a cikk előtt jelentek meg, majd Lelleyhaz fordulva kérdezi, ki diktálta Varechának a nyilatkozatot? Lelley : Mellékes. Védő: Nem mellékes. Flachbarih tanú ugyancsak bizonyítja, hogy a nyilatkozat még a cikk megjelenése, augusztus 15-e előtt lett aláírva. A védő indítványozza a nyilatkozatok felolvasását, Lelley ellenben határozottan tiltakozik ez ellen. Védő: Kijelenti, hogy a nyilatkozat május 4 én lett leközölve és Lelley már indított sajtópert 26 magyar lap ellen, s miért nem indítóit a Tribuna ellen és a szociáldemokrata Munkásujsjg ellen, noha azok közölték le legelőször az árulásról szóló híreset. Rybár Pál füleki szabómester az utolsó tanú. Elmondja, hogy Bures őrmester a boltjába ment azzal a bizonyos irattal, azután odahivatta Molnárt. Emlékezik arra, hogy az irat olyan volt, mint a felmutatott és azt is határozottan állítja, hogy Bures őrmester csakugyan beszélt Monárral arról a kisérő iratról is, amelyet nem mutatott meg, de amelyről emiitetíe, hogy az 16 oldal és ebben szó van a keresztényszocialistá párt esetleges irányváh tozásárő? A Varecha féle nyilatkozatot Monir hozta el hozzá, de azt nem irta alá, mert olyan iratot nem irhát alá, amiért a bíróság előtt helyt nem állhat, mert ott esküt is vesznek ki a tanuktól. Tud a 3000 koronáról is, amelyet a nyilatkozók három felé osztottak volna el. De a pénzt, amit Varecha Lalíeytől 1 kapott, befizette pártja pénztárába. Lelley: Varecha többször is járt ná- I lám Nyitrán és utazásai és kiadásai j megtérítésére adlam neki a 3000 koro- I nát. Ebben nincsen semmi elítélendő és i az dobjon rám követ, aki ezt abbän a \ helyzetben meg nem tette volnál i A bíróság Csicsmanyec járási főnököt, és Monárt vallomásaikra megesketi. A tárgyalás folytatását a törvényszék délutánra halasztotta, miután elvetette úgy Szilárd védőnek, mint Lelley főmagánvádlőnak a bizonyítás kiegészítésére vonatkozó indítványait, amely határozat ellen ezek semmiségi panaszt jelentettek be. A délutáni tárgyalás. ... Felelősségre vontam a minisztert. Délután a petbeszédekre került a sor. Lelley Jenő hosszú beszédet mondott, amely nem nélkülözte a politikai pikantériákat sem. Aszal kezdte, hogy nagy érdemeit vázolta, melyet a keresztényszocialista párt megszervezésével szerzed akkor, amikor a magyarság vezérei elbújlak. Elismerte, hogy lehettek politikai hibái, de egyet el nem vitathatnak tőle ellenségei sem: a bátorságot. Bátran tárta ki mellét a szuronyoknak a legnehezebb időkben. Majd öntelt és érdemeit messze t ni bee dl lő tónusban sorolja fel tetteit és az ellene folytatott aknamunkát, amelyben az egész magyar sajtó egyértelműen ellene fordult, megbélyegzi. Jogerős ítéletek vannak a kezében a legfelsőbb bíróságtól, ez neki elégtéjelt adott. Mikor a Tribuna és a Munkásujság közleményei megjelentek, felment a minisztériumba és felelősségre vonta Kállay minisztert, aki megcáfolta azt, hogy a kormány ilyen rendeleiet adott vo na ki. Beismeri, hogy Varechának adott 3000 koronát, de ezt a valóságért adta, nogy a valót nyilatkoztassak ki. Csak a magyar iapok ei en indított .Síjiópert, mert a magyarság a cseh lapokat nem olv 8>a; cafoija Monár és Rybár állításait ás poliiiitai polémiába DuCsátkoz k Falchbart dr. és Alapy dr. vallomásaival, amelyek a politikai bizonyítás anyagát szolgáltatták. Palkovich esete a pártvezetőségen az ő lelkiismeretit is nyugta!a«iíott». A vádlott főszerkesztő höz fordulva azután azt az ajánlatot teszi, hogy ha az a tárgyaláson szerzett benyomásai alapján kijelenti, hogy tévedett, a vádat hajlandó vele szemben elejteni. Ha nem hajlandó, akkor megbüntetését kéri és költségeit 3000 koronában számítja fái. Szilárd védő: Visszautasítja Lelleynek nagyhangú invekiváit a magyarság vezetői eben, mert tudnia illenék, hogy I azok egy része akkor külföldön tar.ózkodott, a másik része pedig le volt túszként tartóztatva. A szuronyokkal ez a magyarság a harctéren szállott szembe és a távollevők helyett visszautasba Lelley sértő feltevéseit. Majd sorra veszi összes ténváiliíásait és azokat rendre cáfolja fordulatos beszédében. így igen kényelmes eljárásnak minősiti, hogy csak a magyar lapok ellen indít sajtóperekéi, de a cseh lapok ellen nem. Pedig legutóbb ts, amikor Pozsonyban megnyerte sajtóperét, a Lidová Noviny és a Ceske Siovo lapot, ban olyan állítások jelentek meg felőle, amelyek felett igen nehéz napirendre térni. Mijd a védelem tanúira áttérve, megállapita, hogy a bizonyítás teljesen sikerült. É mellett szólnak a zoiyomi zrupin válasza is és a pozsonyi minisztérium halig mása. Felmentő ítéletei kér. A zárszó jogán Gaal Gyula dr nyug, polgármester, a Komáromi Lapok főszerkesztője emelkedett szólásra és olyan hatalmas beszedet mondott, mely lenyűgözte a hallgatóságot. (Gaál Gyula dr. mély beszédét lapunk szombati számában teljes egészében közöljük te.) Kijelenti, hogy sem rágalm azást, sem becsületsértést el nem követett a cikk kiadásával. A Komáromi Lapok 42 év óta első Ízben áll a bíróság előtt Munkatársai nem hivatásos újságírók, de a város közéletének legelső és legsúlyosabb egyéniségei, vezető férfiai, a lapot szivük melegével, elméjük tudásával és tollúk igazságszeretetável tartották mindenkor irodalmi színvonalon, Majd a kisebbség helyzetét vázolja l és meghatározza az árulás fogalmát politikai értelemben, amelyet abban vélt felismerni, aki a magyarság egységét és ezzel erejét megbontja, az vétkezik fajával és nemzetével szemben. | Lelley politikai ellenfele lett 1925. év márciusától kezdve és ezen idő óta ismeretes tényeiből állapítja meg a politikai bírálatnak bár élee> de a jogos kritika körét meg nem haladó konklúziót. Vázolja Lelleynek másfél évi politikai szereplését és megállapítja ezekből, hogy vele szemben a kritika jogosult volt és azt a kritikát minden magyar emberrel szemben alkalmazni kell, aki a magyar hit, ragaszkodás és nemzeti hivatásunk elismerése ellen vétkezik. Boncolja Párt híveinkhez intézett elnöki szózatát, a Concordia ügyben tanúsított szerepét, felemlíti a Tribuna leleplezését: ennek volt az inkriminált cikk kifejezésének a visszhangja, egyszerű rezonáiása a magyarság felháborodott lelkének. Betetőzte ezt az 1925. szeptember 29 i népházi gyűlés, mely magát kongresszusnak léptetve elő, ott pártvezetőséget választott és nemzetgyűlési képviselőket, szenátorokat jelölt. Megbontotta a magyarság egységét. Erre az Ítéletet meghozta a magyar nép 1925 nov. 15-én és elsöpörte Lelleyt pártjával egvti’t. Ltlieyt személyében meg nem sértette, poiitikáj t élesen bírálta, de jogosan. Bűncselekményt elkövetni ezzel nem akart. A nemzet már Ítélt ebben a perben és az elítélte a főmagánvádlót. Igazságos Ítéletet kér. A bíróság ezután tanácskozásra vonult vissza, mdy csaknem egy óráig tartott. Ez alatt a hallgatóság felajzott idegekkel várta az Ítéletet. A bíróság felmentő ítéletet hoz. Soös Imre dr. ilé őtáblai biró bevonul az ötös tanács élén és kihirdeti az Ítéletet : Gaal Gyula dr. vádlottat a rágalmazás es annak következményeinek vadja alól felmenti és a magánvádiót az eddigi költségekben marasztalja. A megokolás szerint a vádlottnak sikerült a valódiság bizonyítása. Monár és Rybár vallomás ti bizonyítják azt, hogy a csendőrséghez intézett körrendeletben illetve annak vitatott kísérő iratában Bures csendőrőrmester előadása szerint csakugyan voltak a kére ^'ényszoctalisra pártra vonatkozó olyan állítások, amelyek valószínűvé teszik a kormánnyal való összeköttetést. — Fachbart tanúvallomásából azt állapítja meg a bíróság, hogy a főmagánvádló politikai felfogása hajlandó a politikai alapoknak megváltoztatására. Mindezek alapján a törvényszék megáltapi ja azt, hogy a politikai áru'ás olyan tényállítást tartalmaz ebben az esetben, ahol az inkriminált cink szerzője nem lépte lul a jogos politikai krrika halárat. A bíróság a 3000 korona ju alom kifizetésében is oly n momentumot lát, amely megerősít i azt a feüevést, hogy a főmagánvádló ennek beismerésével álláspontja védelmére szokatlan eszközöket használt. Leiley Jenő dr. a sajtótörvény és a bűnvádi pa.ríend:artás alapján semmiségi panaszt jelentett be az ítélet ellen, amely igy a pozsonyi táblát fogja foglalkoztatni. POLITIKAI SZEMLE Komárom. — január 31. A klsantant Magyarország katonai ; ellenőrzőének megbüntetése étién. Nem kellett ahhoz valami különös jósj lat, hogy a kisantsntnak a Magyarország ellenőrzésének megszüntetése elleni állasfoglalása bekövetkezzék, hiszen aki tisztában van a helyzettel, az úgyis jól tudja, hogy ez a hármas szövetség \ egyenesen Magyarország ellen alakult és eddig mű den olyan esetben, ami* \ kor Magyarország konszolidálása érdeí kében készülő intézkedésről volt sző, I a három szövetséges minden kisérietet ! megtett arra, hogy az ne sikerüljön. I Csak Magyarorszag pénzügyi szanálá| sára keli gondolnunk s máris emíéke] zünk arra, hogy a kisantant milyen \ nagy erőfeszítéseket tett a megcsonki; tolt ország elgáncsoiására. Az erőfeszi\ tések azonban hiába valók lettek és ; Magyarország talpraálíiíását a Népszöí vétség hathatósan elő is mozdította. \ Szakasztott ilyen az eset most újra, l amikor arról van szó, hogy Magyar| országot a katonai ellenőrzés alól fej ' akarják szabadítani. A kisantant államat I azonnal idegesen tiltakoznak a terv ellen és amint a csehszlovák hivatalos sajtó, úgy a szerb hivatalos sajtó is megszólal. A belgrádi Vreme legújabb ! száma vezető helyen foglalkozik a kérí déssel és kijelenti, hogy a magyarországi katonai ellenőrzőbizottság meg| szüntetése ellen a kisantant államok a , legenergikusabb ellenállásra határozták el magukat. A lap szerint a kampány aligha volna Magyarország érdekében, csak növeli az általános feszültséget. A nagyköved konferencia elhatározta, hogy előzőén kikéri a kisantant államok véleményét, amelyet azonban azok eddig nem adtak meg. Kevés a valószínűsége annak, hogy a kisantant államok e pillanatban támogathatnák Magyarország törekvését, miután arról, hogy Magyarország teljesítette-e a szerzőáések összes katonai követelményeit, vagy hogy Magyarország belső- és külső politikája most már megengedné-e az
