Komáromi Lapok, 1927. január-június (48. évfolyam, 2-78. szám)
1927-01-29 / 13. szám
]S27 január 29. Komáromi Lapok Farsangi újdonságok megérkeztek MÉöaiüHt Svájc selyem ingrndrágok, batiszt fehérneműek, selyem és arany ezüst csipkék, selyem rojtok, fém és strassz csattok, hajdiszek, koszorúk, fátylak, selyem sálok, Trama selyem harisnyák, legyezők, nyafegyöngyök, lárvák, „Charleston“ smoking és frakk ingek (végig gombolható), nyakkendő különlegességek, glacé keztyűk, selyem és telyemflór soknik stb., dús választékban. Ezen ki vü! hócipőkben, szőrmeboákban, bőrritik&lSkben és bőröndökben gazdag választék. Magyar Komárom összes utcáit csatornázzák. A város most vette fel a Speyer kölcsön első részletét. — Saját tudósítónktól. — Komárom, — jan. 28. Komárom Újváros nagy beruházásokat fog ebben az esztendőben végezni. Ezek közt el§ő helyen áll a város csatornázása, melynek céljaira most vette fel az amerikai kölcsönből a váró" számára kiutalt 100000 pengőt. Ez a pénzösszeg a város csatornázásának eddig megoldatlan részeit csatornával fogja ellátni. Csatornákat létesítenek a Belváros területén az Országút hátralevő szakaszán az uj polgári iskola kör* nyékén, a Temető-utcában és a Győri-utcában úgy, hogy az egy Gyár utca kivételével az egész váíros belterülete csatornázva lesz. A városok kivétel nélkül részesedtek a Speyer-féle kölcsönből, melyet hasznos beruházásokra és meliorációkra tartoznak felhasználni. A farsangnak kellett bekövetkeznie, hogy megtudjam: milyen tiszteletreméltó személyiség is vagyok én Komáromban I A báli meghívók özöne áraszt el s valamennyi meghívó mellé névjegyalaku kartonlapot mellékelnek, amelyen szép tiszta nyomással ékeskedik a mély megilleiődést kiváltó szó: Tiszteletjegy. Rendesen a pósta hozza, de sokszor megtörténik az is, hogy ünnepi díszbe öltözött küldöttség jelenik meg és szivreható meleg szavak kíséretében nyújtja át a »jótékonycélra“ rendezett műsoros, tárgysorsjátéko3, táncos és jelmezes, „szigorúan zártkörű“ estélyre szóló jegyet. De nehogy félreértsem a megtiszteltetést, nyomóin az aláírási ivet is tisztelettel asztalomra helyezi és dicséretes illemtudással vár türelemmel, ami ? a megtiszteltetést egy vör »shasu húsz Kcs. diszkrét odacsusztatásávai annak rendje és módja szerint viszonzom. Soha nem hallott egyletek és társa Ságok keresnek föl farsangban, soha nem látott báli rendezőség hajlmg előttem, — valóban oiy in rí ka nagy szerencse ez, amilyenben csak a kiválasztottaknak lehet e földön részük. Meg is bec-ülöm e kitüntető szerencsét és minden alkalommal, — a nyájas olvasó által is könnyen elképzelhető örömmel rovom le a megtiszteltetésnek vaitság diját Az estélyre rendszerint nem me hetek el, sok minden égvén ok miatt azért sem, mert sem a charlestont, sem a simmit, sem a trudát es az ezekhez hasonló egyébb testhez álló modern láncokat nem udom prdg hát érzem, ezt nem vaamt böc*en cselekszem, mert az estélyen bizonyára újabb meg tisztelietésben részesülhetnek, sőt tálán mint jelenlevő „eiőkeőségnek“ becse* nevem a helyi sajtóba is b< lekerülne, ami pedig nem épen megvetendő dolog ebben a demokratikus világban .. . Ha pedig valaki ezek után azt gondolná, hogy én a tiszteletjegyek jőve delmező intézménye ellen vagyok, az igen nagyon csalódik Nem uj ez a szokás, a régi szép időkben is megvolt már, amikor az igazán köztiszteletben álló személyiségeket tüntették ki ve! , De bölcs mérséklettel csak szoiai, akiket tényleg megaKartak tisz’elni. Aminthogy tiszteletjeggyel tüntették ki Ez a kölcsön igen előnyös és 7®^kal törlesztődik. A pénzügyminisztérium vette fel a magyar városok részére. Csehszlovákia tudvalevőleg nem engedi, hogy városai külföldi kölcsönöket vegyenek fel és azok a drága belföldi kölcsönökre vannak uta va. Komárom városnak ez a most folyósított kölcsöne a város csatornázását teljesen befejezi, ami a közegészségügynek szinte előfeltételét alkotja. Ezt követi nyomon az önálló vizvezeték létesítése, ha arra a pénzügyi eszközöket sikerül biztosítania. A város tudvalevőleg kétmilliárdot kapott már városháza létesítésére, ami igen valószínűen még az idén szintén meg fog épülni. Odaát van közmunka elég. a hetedik nagyhatalmat, a sajtót is annak idején, amelybe nem a rendezőség émelyítő dicsériádákkal telített ttommüni - kéje jelent meg akkor a mulatságról, hanem a sajtó elfogulatlan kiküldött saját tudósítása számolt be róla hangulatosan, színes referádában. A most divatba jött az a szokás, hogy a bálák rendezősége boldog-boldogtalant eláraszt tiszteletjegyekkel, sokat levon azoknak erkölcsi értékéből s legfetj- bb csak arra alkalmas, hogy parvenüket termeljen ki a mai idők amúgy is laza társadalmi talajából. Igenis, a tiszteletjegyek szokását továbbra is fenn kell tartani, de a régi módon kell azt gyakorolni. Mert az, amit ma azokkal űznek, valós igos házalás és sem annak nem szereznek igazán megtiszteltetést vele, akinek viszik, vagy küldik, sem annak örömet, akit megbíznak, hogy kézbesítse a kijelölt személyeknek. De mivei ma a szertelenségek és túlzások korát éljük, ez a szép szokás is túlzásba ment s a szürke mindennapiság nívójára süllyedt. Azért van, hogy a tiszteletjegyekkel kitüntetett emberek a legtöbbször igen vegyes érzelmekkel és kevésbé barátságos arccal fogadják a „megtiszteltetést“. Pedig ha úgy járnának el a rendezőségek, ahogyan a múl ban, erkölcsileg is, anyagilag szebb eredményt érhetnének el. Tartanak ma is még olyan mulatságokat, amelyeknek rendezősége nem molesztálja az embereket tiszteletjegyekkel és rendszerint jobban sikerülnek, mint azok, amelyek házalással erkölcsi kényszer elé áliitj >k felebarátaikat, hogy kedve és sokszor zsebe ellenére áldozatot hozzon. A rendezők azzal érvelnek, hogy a renget' g kiadás nem térül meg másként. T ssek azt azokon bevasalni, akik mulatni akarnak, nem p dig azokon, amket százféle egyébb társadalmi kötelezctség terhel Bizony ma u>y van, h<gv a tiszteletjegyek nem sok erkölcsi értékkel bírnak és a leg'öbb ember nem tekinti másnak, nint kényszerű tarsidi mt adónak s legkevésbé meg'iuieiteiesnek. így azu'án nem vehnik a rendező urak sem tiszleletiensígnek h>?y tn ezek a tiszteletié yesek tavo m nd >ak az estélyekről. Vi y ez nen fon os? Akkor meg iga z.an kár mole< iá ni az embere * et 1 Dárdás. Antal Géza Komárom Újváros képviselífj8lültje. — Saját tudósítónktól. — Komárom, 1927 jan. 28. Most már befejezett tény, hogy Klebelsberg Kunó gróf vallás és közoktatásügyi miniszter a szegedi mandátumot tartja meg és igy a komáromi mandátumról le fog mondani. Mint tudjuk, a komáromi mandátumra a számos komolyan számba nem vehető önjelölten kívül a komárom újvárosi polgárság két jelölt körül cso- I portosul!: az egyik dr. Zsindely Ferenc I pénzügyminiszteri osztálytanácsos, akit Búd János pénzügyminiszter látna igen szívesen, mint kiváló szakembert a parlamentben, s akinek a kerületben, mint komáromi volt lakosnak mély gyökere is van; a másik jelölt dr. Denhoj Antal kul uszminiszferi osztálytanácsos, akit viszont minisztere szeretett volna mandátumhoz juttatni, ügy tudjuk, hogy Bethlen István gróf Dédapáink fűtési gondjai. Üj mellém a kanddióhoz: fel van szítva melege! Kisfaludy Sándor invi; táiása azokhoz, asik megakarják halí lani a költő édes-kedves agg regéjét. ; Talán nem is Rózájához, sem nem valamelyik meghitt katcnapaj ásához inj tézi ezt a felszólítást, h^ne n mindazokhoz, akik akár az ő, akár a más ; könyvével kezükben az olvasás és el| ábrándozgatás téli sportjának hódolnak. Mert szép dolog megküzdeni jéggel ; hóval, de nem utolsó foglalkozás bele | illeszkedni a tél igazi s’iíusaba: a pihenésbe. Férfias dolog fittyet hányni a hidegnek, de jobb dolog: melegedni! A meleghez azonban kell egy prózai I dolog is: a fűtőanyag. Ne higyjük, : hogy csak minékünk a világháború : túlélőinek vannak fűtési gondjaink: ' ismerték ezt az érzést dédapáink is. Egy dologban mégis különbek voltak | nálunk. Nem sokat aggságoskodtak : azon, hogy nincsen szenük. Kevesebb ; volt a gondjuk, de kevesebb a kalóri| ójuk is. Ahogy abban a latinos világban ! mondták: ignoíi nulla Cupido: nem i vágyódunk az után amit nem ismerünk. Ön nem ismerték a szeret, legalább nem, mint közkeletű házi tüzelőszerszá: mot, tehát nem is törték magukat utána. I Mária Terézia királyné azonban — i nemhiába jó gazdasszony volt, —figyel | mes lett a szénre, annál is inkább, mert ; nagy ellenfele a porosz, az időtájt tudta ; mir, hegy mit is jelent számára a porosz szén. Egy kezembe került Brünnben 1769 b;n megjelent füzet — Unterricht den Gebrauch deren Stein Kohlen : betreffend — hálásan emlékezik meg ■ az uralkodóról, akinek tekintetét az úgynevezett kőszén nem kerülte el. Ajánlja is mindenkinek az úgynevezett kőszenet, még pedig annyi lelkesedéssel : hogy szinte gyanút fogunk, h itha svindli az egész. Elmondja, hogy kőszénnel a szabad ég alatt is, kemencékben is lehet téglát és meszet égetni, sört és ; pálinkát főzni, üstbe vizet forralni, I szobakályhát befűteni, sőt még kenye; rét is sütni. Uram, teremtőm, elhigyjük-e m ndezt 1 Aki ezt a füzetet irta, bizonyára tudós ember volt, mert nagyszerű fü'.őhaz és kemenceterveket is mellékelt müvéiez, de vol ak kétségei, hogy hitelt adnak-e neki honfi áraai: — Ne kételkedjék ebben senki sem, mert minden hajszálnyira ki van próbáivá, jelenti ki a végen. A mi pesti dédapáink azonban nem nagyon siettek a kőszén kipróbálásával. Fával fü Ott mindenki. Hoztak is fát rengeteget a közeli hegyekből kocsin, még többet úsztattak le a tót atyafiak a Dunán Ehhez még csak ladik sem kelle t, lévén a lutaj semmi egyéb, mint összekötözött szálfák baráti szövetsége. A kandallóhoz azonban nem volt szivük a pestieknek. S:m Kisfaludy nem tudta velük megsedveltetni, sem az a néhány angol, aki Széchenyi idejében került hozzánk. Pedig az angolnak csak akkot vára az ö háza, ha a kandallóban lobog a tűz. Hji az angol öreg kalmár, a pesti ember meg fiatal kalmár volt: még takarékosan igyekezett bánni a tüzelővel, ha nem is nagyon értette a módját. Eleimén kívülről fü ős nagy kályhákat építettek, még pedig olyan ravaszul, hogy egyszerre két szobát is minisztereinek Dennhof jelöltségét nem volt hajlandó támogatni és igy ismét más kombinációk nyomultak előtérbe, A legmegbizha'őbb forrásból értesülünk, hogy a város képviselőjelöltje Antal Géza dunántúli református püspök akinek jelöltségét Klebelsberg miniszter is támogatja. Antal Gaza dr. ez elhatározását már közölte is a komáromi mértékadó tényezőkkel és ez a jelöltség ma igen komoly. Antal Gézát most Veszprémmegye felsőházi taggá választotta és igy megválasztása esetén erről a tisztségéről természetesen le kell mondania. A kormányelnök még a komáromi mandátum ügyében nem nyilatkozott, pedig ily ügyben övé a döntő szó. bemelegítsen. Később már minden szobába beállítottak egy egy cserépkályhát. Csakhogy ezekkel az volt a baj, hogy nem adták a meleget, vagy az, hogy szinte a Bakonyt készültek felfalni. A tudós Bent Ferenc rendes orvostanár a pesti egyetemen, 1807 ben megjelent Orvosi Rendészet Elemei cimü könyvében nyíltan meg is mondja, hogy résen keil lenni. „Nehogy a fának fogyatékossága támadjon, írja, a természelvizsgilgalók examináljanak meg egyéb melegség fejlesztésére alkalmatos mátériákat is, amelyek használatának a polgárok számára leendő megmagyará- I zasa légyen kötelességük. így a szalma, nád, és a szárított ganéj Magyarországon déli részeiben máris fü'ésre h sznál. tatnak. Hasonlóképpen bőségesen találtatnak Magyarországon kő és barna szenek, de ezek eleddig még alig tárattak fel.“ A következő évtizedekben kezdett már a vaskályha is divatba jönni, a kőszén azonban még nem talált utat a dunaparti testvér-városokban. Jankovich Antal dr., József nádor udvari orvosa meg is írja 1883-ban megjelent müvében:» kőszén nálunk nincs használatban." V.lágos beszéd. Az egyetlen szénLjta, de egyszersmind a legdrágább is, amit vásároltak, a faszén volt, kétségtelenül a legfinomabb és legkellemesebb szénfajta, de egyszersmind a legdrágább is. Tudjuk is, hogy Kohlmarkt van Bícsben, de meg minden olyan városban, ahol németnyelvű a polgárság. A történelem avval vádolja meg a pestieket is, hogy valamikor ők is, ha nem is egészen, de jórészben effaék voltak. Sziklaszilátdan mégsem állhatott a németségük, mert a pesti Kohlmarktnak igen furcsa lett a magyar neve. Tudvalevő u. i., hogy der Kohl annyi, mint káposzta, kelkáposzta: die Kohle pedig annyi, mint szén. — Akármit is mond a szótár: 1810 kőiül a Kohlmarktból nem K*posztás-piac lett, hanem Széntér. Hogy miért lett ez igy, azért-e, mert nagyon sok faszenet raktak oda, avagy azért-e, mert dédapáink nem tudtak jól németüi: nem tudom. A valószínű, hogy valamelyik kalendáriumcsináló csakugyan nem tudott jól németül és néhány éviizedre meggyökereztette a Szén-tér elnevezést. Általában véve a pesti embernek edzettnek kellett lennie. Annak mindenkor aktuális u cai versikéneb, amely szerint „télen nagyon hideg van, nyáron nagyon meleg van, mindig esik az eső, soha sincsen jó idő“ kétségtelenül kimutathatók az ősi csirái a pesti klímában. Rettentő eugos város volt a régi Pest. Nyáron számum szerű szelek söpörték végig, s akkor épugy be kellett c unni az ablakokat, mint teien, amely jószokását az alföldi paraszttól örökölte a pesti polgár. Még jó, hogy be nem tapasztották az ablakokat Annyi szent hogy féltékenyen őrködtek az egyszer kitenyésztett melegre, nehogy elillanjon. Az egykorú egészségügyi irodalom nem győzi figyelmeztetni a lakosságot, hogy nem a magasabb hőfok a fontos, hanem a jó levegő. Mások viszont dacoltak a pesti hideggel: majd csak eirnu >k egyszer! Senni sí vegyen füfőat got s akkor majd le megy az ára 1 Ezek közé tartozott a régi Pestnek egy ismert alakja, f Chappon, a hires vivómsster. Néha*
