Komáromi Lapok, 1927. január-június (48. évfolyam, 2-78. szám)
1927-01-22 / 10. szám
1927. január 22. Komáromi Lapok 5. oldal. Nem igaz, hogy vérszomjas kéifejü sárkányok is lesznek a JESzO. álarcosbálján a Meseországban 1 A mesevilágnak csak a szalonképes és nem közveszélyes alakját engedi be a gondos rendezőség a bálterembe. Így tehát aggodalomra nincsen ok 1 A testi épséget nem is a hétfejti sárkányok fogják veszélyeztetni, hanem a nagy tolongás és túlzsúfoltság, mely előreláthatólag bekövetkezik. Legalább is erre enged következtetni az az óriási érdeklődés, mely a közönség körében a bál iránt megnyilvánul. A bál napja, február 5 ike, rohamosan közeledik s ehhez képest a rendezés munkája lázasan halad előre. Harmos mester már megrajzolta a meghivő címlapját, mely olyan szép lesz, hogy azt bizonyára mindenki kedves emléke gyanánt fogja megőrizni. A kuliurpaloíai műterem titokzatos alvilági műhellyé alakult át, hol Berecz Gyula, mint egy modern Hephaistos üllőn kalapálja ki a dombornyomásu báli jelvényeket, melyeknek viselése a résztvevőkre kötelező lesz. Ezek segítségével akarja a rendezőség megkönnyíteni és egyszerűvé tenni az érkező vendégek igazoltatását, ami különben egy álarcos bálon igen kényes munka és rendszerint csak úgy történhetik, ha a jelmezesek az álarc levételével inkognitójukat elárulják A jelvények segítségével mindez elkerülhető lesz. Ugyanis a jelvényeket a belépőjegyekkel együtt a rendezőség elővételben fogja árusítani s igy aki a belépéskor a jelvényt viseli, azt egyáltalán nem fogják igazoltatni. A meghívók szétküldése rövidesen megtörténik s ezzel egyidőben kezdetét veszi a jegyek és jelvények elővételben való kiadása is. Hogy ez hol és mikor lesz, rövidesen tudatni fogjuk. Kirgizek. Irta : U. Ssafoő János. Két kirgiz jön egymással szemközt teveháton. Ménkű nagy sapka a fejükön, vattás köpeny a testükön, pedig nyár van, hát meleg van. A tevék is gőzölögve lépkednek a Z3idó-veséken. (Taskend utcái a Szirdarjábő! kiszedett hatalmas kavicsokkal' vannak kikövezve, ezeket hivják zsidóveséknek), A külvárost patakok szelik át, melyeken keskeny hidak vannak épitve. Nagyon jó barátságban legyen az a két teve gazdástul együtt, amelyik békességben elkerülhesse egymást. Integetnek is a hid végeken egymásnak : — Sztoj. Várjl Azért is rálépett a hidra mind a kettő. A tevék már prüszkölnek jó előre, érzik a gazdájuk dühét, mérgét. Ingatják lomha testüket, nyakú «at sunyin lekapják, farkukat meg fel 3 egyenesen egymásnak. — Térj ki! — nyomja meg a szót az idősebb, bozontos szakállu kirgiz. — A számból ve led ki a szót — veti oda helykén a fiatal, pörge bajuszu, pelyhedző szakállu ember. — Hát nem engedsz? — Nem, amig élek. Az öreg megköpte a markát és ökölbe kapta a kancsukát. A fiatal is, de bevárta tisztességgel, hogy az őre* kezdje. Az öreg bevezetéskép rágyújtott egy visszamiatyánkra, — Azt a süvölvány üdvösségét a nyáíadék apádn k, pusztulj az utbél! — káromkodik szűz-tiszta, hamisítatlan magyar nyelven. Az ifjabb hátrakapta a tcyéjét, — Hát kend magyar ? — kérdi meglepődöíten, szinte magyarul Az más Az öreg is leeresztette a kancsukái, meg az állát ámulatában. — Magyar vagy öcsém? ... Az Isten áldjon meg. — Az hát. Tiszavidéki. — Én meg dunamenti. Akkor ne bántsuk egymást szép öcsém, hanem... — No? — Szerencsés találkozásunk emlékére jer öcsém, üri’sílnk egypár poharat. Ráállsz öcsém? — Szivesen bátyámuram, úgyis befelé igyekeztem. Az öreg megfordult, a fiatal utána, a legszívesebb örömmel értek a csajnájába, melynek hátsó részében nem éppen csak ártatlan csáját mérnek, Estefelé, hogy hazaballagának, a tevék úgy vették észre, hogy a gazdáik nagyon is keresik az egyensúlyt. Lerakat Komáromban: w Bárdos Jenő, Kováéit Tihamér gyógyszertára, Kubányi Testvérek és Riszdorfer Károly drogériában. Van-e tudomásod kedves magyar testvérem, arról, hogy soraid között emberek bujkálnak, a te magyar fajtádból valók, akik azzal foglalkoznak, hogy feljelentéseket tesznek saját véreik ellen, akik beállanak a besúgók, az alattomos denunciánsok kopófalkájába, a hajtásba került magyarságra vadászók Nimród társaságába. Nem példátlan esetek ezek abban az igen sok százados történelemben, amelyet a magyarság megélt. Mikor a magyarnak küzdése volt hol vallási, hol alkotmányos szabadságáért, mindig akadtak poltron lelkek, akik hiúságból, vagy jónak ígérkező üzleti érdekből fordítottak egyet a lelkűk köpönyegén, s odaállottak a biztosabbnak látszó hatalom birtokosainak hátamögé, hazug hitekre megtért hiivaüóknak. Ez még a jobbik fajta volt, ezekről mindenki tudta, hogy hova tartoznak, ezek ellen óvakodhattál, mert az arcukon ott volt a nyilt árulás stigmája De mit ‘.ész azokkal, akik a te soraidban járnak, veled együtt eszik a te kenyeredet, isszák a te borodat, kurjantják — jó fedezet alatt — az elkeseredettek, az elnyomottak nótába fojtott keserveit, veled együtt hullatnak könnyet elszállt századok dicsősége emlékezésén, s veled együtt mutatja a szenvedést, a méltánytalanságokért veled együtt adja búnak fejét, s leghangosabban perorál az önkény tobzódása miatt. Aztán holnap, vagy még az nap alázatosan, héírétgörnyedve áll meg titkos ajtók előtt s a lelkében dúló aljasság meggörbítette háttal fuvolázza el ott, ahol az ily közléseket szivesen fogadják, ki mit mondott, ki mit kiván, kit mi bánt, a magyar nyíltság kulcsával kinyitott lelkek minden gondolatát odaviszi a cabinet noir asztalára és vigyorgó képpel, a vadat hajszoló ainkoránok, a bikát megfékező szelindek aviditásával lesi, micsoda koncot dobnak oda neki jutalmul. Mert koncért megy ez a piszkos játék, valami kis előnyért, érdemszerzésért, amelyet aztán egy jó üzlet, vagy más hivatali avancement keretén belül aztán csengő pénzre lehet felváltani. Mert az árulót mindig megfizetik, bankóyal, arannyal, miegyébbel, bársony székbe ültetik, bejáráshoz való jogot nyernek mások előtt bezárt termekbe, a besúgott adatokat bizalmasan csiklandozzák fii titkokká, s az igy szerzett érdemet megdicsérik, csak egyet nem adnak az ilyen moral insaniíyben szenvedőnek, csak eggyel nem jutalmazzák az ily aljas korcsot: kezet nem fognak vele 1 És apránkint mindenki kezdi tudni ki ez, apránkint megérzi mindenki, aki vele érintkezik, csodálatos telepátiával, hogy a barátságos maszk mögött Görgő főből kancsalit ki egy áruló szeme, amely csak azért néz, hogy mindent, amit lát, talán a bosszúja, taián a pénzvágya, talán a nagyobbravágyása ki elégitésére futva fusson besúgni, bizalmasan közölni ott, ahol erre a munkára jobb érzésű hivatalos személy sem vállalkozik. És ne gondolják ezek az — egy szerencsétlen nemzet sorsát is a maguk egyéni önzö érdekére felhasználó sötétlelkü besúgók, hogy nem fogják hamarosan megismerni őket ott, ahol a hivatalos személyekben a nor máli8 erkölcs és tisztességérzet ki nem veszett és tudjuk, hogy ilyenek vannak, ott az ilyen besúgók számára fel van állítva a pellengér is, s hogy az idesülyedtekről tudomást szerezzen mindenki s tudomásra jusson mindenhová, a mi hangunk, a mi óvó, intő, figyel meztető szavunk fog mindig gondoskodni. Komáromi levelek. A rövid szoknya hívei ugyancsak nekem rontottak. Egyik védője a mai női divatnak azt mondja levelében, hogy inkább azok ellen a férfiak ellen írjak, akik férfi létükre pletykáznak, rágalmaznak és a védtelen nőkről a hátuk mögött rosszakat mondanak. Hát bizony elég csúnya dolog, hogy egyes férfiak annyira elfeledkeznek a r férfi mivoltukról, hogy a pletykától se I irtóznak. Ennek a rossz szokásnak jórészt a háború az oka, amely az egész vonalon megrontotta az erkölcsöket. A másik oka azonban a nőemancipáció. Igen, főképpen maguk a nők okozták, hogy a férfiak is belekontárkodtak a pletykázásba. A nők kimondták, hogy felszabadítják, magukat a férfijárom alól, szerepet cserélnek, á nők végzik ezentúl az eddigi férfiak foglalkozásait, szórakozásait, kedvteléseit. A nők sportolnak, vadásznak, eveznek, úsznak, gyűlésekre járnak, jogot követelnek, bejutnak a közgyűlésekbe, parlamentekbe. A háztartás gondjait, a gyermeknevelést lássák el a férfiak, ők vesződjenek a cseléd mizériával, a bevásárlásokkal, a nagymosással. A férfinemnek a gerinctelen része aztán, amikor látta, hogy már csaknem minden női dolgot a nyakába sóztak, hát azt hitte, hogy az eddig jórészt a női reszortba tartozó pletykázás gyönyörűségét is át kell vennie. Ha a női dolgoban nyakig úszom, hát akkor a pletykázást is vállalom, okoskodott legtöbb gerinctelen férfi. A férfiakat maguk a nők nevelik pletykássá. Legtöbb asszony unalmasnak, utálatosnak találja a férjét, ha az nem hoz neki a kaszinóból, vagy a kávéházből, vendéglőből valami pletykát. Ha későn jön haza a férfi és a patáliázó feleség villogó szemei még nagyobb vihart jósolnak, mit cselekedhet a tőrbe esett és papucs alatt görnyedő férj ? Mivel fogja be a drága, édes aszszony száját? Mindig nem ígérheti, hogy megveszi az óhajtott bundát, boát, kalapot vagy ékszert, mert hiszen akkor csődbe jutna. Elmond tehát valami friss pletykát. Ez feltétlenül leszereli az asszonyt. Igen ám, de sokkal többször kimarad a férj, mint ahányszor friss pletyka terem a kaszinóban, a kávéházban, Mit tehet tehát szegény, jobb sorsra érdemes férj ilyenkor? Csinál üj, szenzációs pletykákat vagy mond velami kitalált nagy szenzációt. Ez utóbbi esetet követte el egy néhai komáromi öreg kollégánk. A - kaszinóban tovább tartott az érdekes alsós parti. Már régen elmúlt az az idő, amikor öreg kollegánk veszedelem nélkül tudott hazamenni. Otthon már az asszony majd szét pattant a méregtől. A méreg kétszeres volt, mert vacsorára meghívott vendégek is voltak ott, amiről a férjuram bölcsen tudott és mégis elmaradt. A jó ismerősei szinte helyette aggódtak, mi Iessz otthon? A vacsora már agyon romlott a sok várásban, a vendégek is türelmetlenkedtek, az aszszony lelkiállapotát pedig nem is lehetne hűen lefesteni. Az egyik aggódó barát szintén hivatalos volt erre a vacsorára. Végre úgy. tizóra körül hazafelé ballígtak. A férj uram nem volt nagyan megszeppenve, úgy látszik, valami ügyes trükk járt az eszében a védelmére. De annál jobban aggódott a barát és mindenféle étvágytalansággal, elrontott gyomorral huzakodott elő, csak hogy ne kelljen a veszedelembe belerohanni. Biztosra vette, hogy a viharból neki is kijut a megfelelő rész, hogy mért nem nógatta a férjet már előbb a hazajövetelre. — Hát ez a barátság? Egyedül engedsz a veszedelembe? — szólt a férj és szépen betuszkolta a halálsáppadt barátot az ebédlőbe. Utána ment ő is. A végső fokig mérges aszszony szemei vérben forogtak, de mielőtt az első szót kiejtette volna a száján, a férj elkiáltotta magát: — Vilmos császárt orozva meggyilkolták 1 Ez az ügyes szenzációs hazugság, ilielve hazug szenzáció a torkára forrasztotta a szót az asszonynak. Úgy ő, mint a vendégek elképedtek, mire szóhoz jutottak, mindenki erről a nagy szenzációról beszélt [Elfeledték a későn jövő férjet, a tönkrement vacsora is pompásan ízlett, hiszen mindenki ezzel s borzalmas szenzációval foglalkozott. A főlénybe kerüit férj valóságos előadást tartott e borzalmas tett következményeiről. Elővette a térképet és úgy húzogatta az uj határokat, mint Trianonban a békét szerző urak. Országokat adományozott, elvett, kicserélt, mért az a borzalmas tett nagy következményekkel jár, mondotta a helyzet urává lett férj. Másnap azután délben boszusan mondotta a feleségének, hogy téves volt a híradás, csak kacsa volt az egész szenzáció, valami ostoba fráter követte el velünk ezt a rossz tréfát. Vilmos császárnak semmi baja. Az asszony aztán még segítette szidni azt a rosszvicceket csináló ismeretlen frátert. Szóval a vihar, bár egy nagy hazugság árán, de elmúlt. De hány asszony van, kinek pletyka kell és nem világszenzáció és azt különben se lehet mindig hazudni, ellenben pletyka hazugság nélkül is terem bőven. Hány nőnek a sok udvarlója közül az tetszik a jobban, aki őt friss pletykákkal látja el és különösen a barátnőiről tud meg egy és más kuliszatitkot a pletykázó udvarlő révén. A lányok is különösen azokat a fiatalembereket szeretik, akik pletykáznak. Elég sajnos, hogy a zsörtöiődző feleség lecsillapításáért vagy az imádott asszony vagy leány kedves mosolyáért igen sok férfi a pletykázáson túltesz a közmondásos kávétraccsokon résztvevő néniken. íme, hölgyeim, önök a főbünösök abban, hogy pletykázó férfiak is vannak. Az indiszkret és a nők rovására hazudozó férfi típusról majd máskor. Faun. Az eső sürü cseppekben hull a fekete szegényes komáromi éjszakában. Süvít a szél, az utálatos idő megborzongatja az embert. Mégsem tudok hazamenni. Lementem a bárba, vagy ahogy mondják a pincébe. Már a bejárat előtt zűrzavaros zongora hangok ütötték meg a fülemet. Bent táncolnak, duhajkodnak.. .(Egyik mulat — másik éhezik.) Beléptem, körülnéztem; köröskörül tele az asztalok ismert fiatal és öreg arcokkal, a középen a orfeum táncosnő ép abban a pillanatban dobta el fekete tuti sá ját és igyekezett a zene ütemeire hihetetlen mozdulatokat csinálni. Ruhatárba küldtek, onnan ijedt arcú pincér tessékelt le a baloldali szélső páholyba. Szerényen behúzódva feketét kérek, rágyújtok és várok. Nem sokáig kellett várnom. A zongorista merészen belevág a billentyűkbe és belejt egy trió; két nő és egy férfi. Oroszok. Jókor jöttem, ezeket akartam megnézni. Orosz nemzeti viseletben szebbnél-szebb figuráit lejtik a kozák táncnak és különösen a férfi határozottan nagyon szép mutatványokkal tapsoltatja meg a közönséget. Befejeződött a számuk. Egyik orosz leány elém lép egy levelezőlapot tesz a csészém mellé — a trió fényképe — ijedten dobok dobjába öt koronát. Szerettem volna megszólítani, de nem mertem, mert nem tudok oroszul. Tovább ment, sorba járta az asztalokat, én mindig csak őt néztem... Gondolkoztam ... Miért jött az a szép lány legelőre énhozzám, tatán tetszem neki, vagy palinak néz? Igaz, hogy a legszélső helyen ültem, de a baloldalon, miért nem kezdte a jobboldalon. — Aztán még sok minden történt; a szép leányból mégszebb modern selyemruhás dáma lett... A fiatalság táncolni kezdett, mindenféléi össze-vissza. Szereltem volna én is, de nem mertem, mert én nem tudok annyira össze-vissza. — Fizettem és kíosontam a páholyból, hazaszaladtam az esős éjszakában. Hazamenet elhatároztam, hogy holnap ismét elmegyek, ne nem a bal, hanem a jobb oldali szélső helyre ülök. Kiváncsi vagyok, hogy a szép orosz leány vájjon akkor hol kezdi meg a dobbal való tányérozást Ha ismét nálam kezdi, akkor kedves hölgyeim és uraim nem tudom mi lesz ... Gasda-u, 35|a számú ELADÓ.
