Komáromi Lapok, 1927. január-június (48. évfolyam, 2-78. szám)
1927-01-22 / 10. szám
ia&7. jauo&r 22. Kom áromi Lapok 3. oldal. Farsangi njdonságok megérkeztek Svájc selyem ingnsdrágok, batiszt fehérneműik, selyem és arany ezüst csipkék, selyem rojtok, fám és sirassa: csattok, hajdisiek, koszorúk, fátylak, selyem sálok, Trama selyem haris« nyák, legyezők, nyak gyöngyök, lárvák, „Charleston** smoking ('s frakk ingek (végig gombolható), nyakkendő különlegességek, gbxé keztyűk, selyem és selyemflór soknik stb., dús választékban. Ezenkívül hócipőkben, szőrmeboákban, bőrritíkUiőkben és bőröndökben gazdag választék. Angliának kötelessége, hogy a Kínéban élő angol alattvalók életét és vagyonát megvédje. A január 19 én elindult I. számú angol flotta u!iránya Sanghai. A flottát két nap múlva a Maire kórházhajó követi. A kormány Southampíonban az Union Castle hajóstársaság két tizezertonnás hajóját csapatszáliitásokra lefoglalta, Az admiralitás parancsa szerint a hajók január huszonhatodikén indulnak Sanghajba, fedélzetükön angol csapatokkal. Hogg főállamügyész Londonban be szédei mondott, amelyben annak a reménynek adott kifejezést, hogy a kínai hatóságokhoz eljuttatott megkeresést, vájjon az angol memoramdum kielégítő megállapodás elérésére megfelelő alapot nyújt-e, el fogják fogadni és hogy a hanbani eseményeket úgy fogják fel, amelyeket a kínai hatóságok sem helyeselnek. Ha az angoloknak ezt a kérelmét elfogadják, Hogg főállamügyész szerint, akkor a kínaiak nem fogják a követeléseket szükkeblüeknek és oktalannak tartani. A kormány legfőbb kötelességének tartja az angol állampolgárok szabadságát és hivatásul: szabad gyakorlását azokban az országokban megvédeni, amelyekben törvény szerint telepedtek le, ha a kínaiak szerencsétlenségükre arra vetemednének Hankauban tanúsított türelmük folytán, hogy az ottani eseményeket Kina egész területén megismételjék, vagy megkíséreljék a konceszsziókat, amelyeket tárgyalásokkal is visszakaphatnak, erőszakkal visszaszerezni, vagy pedig ha képtelenek volnának, esetleg nem akarnák az angol állampolgárok életét és vagyonát megvédelmezni. Egyedül Sanghajban tizenhatezer angol alattvaló él, akiknek vagyona többmilliót tesz ki. hajjal dobják félre a gonosztevők a koporsó felfeszitett fedelét s megpillentják a benne fekvő gyönyörű leányzót. Még ezekre az elvadult telkekre is megdöbbentően hat a halott leány szépsége az ezüstcsipkés szemfödél alatt. Úgy pihen ott, mint egy letört halvány rózsa. Hófehér kezeiben kis ezüstfeszület, ruháján, hajában gyémántok, ékkövek csillogó sokasága. Mintegy elbűvölve néz a négy férfi reá, mig a fegfiatalabb, kitt a többi Pirinkónak nevezett, erőltetett érdes hangon mondja : — No, mit bámulunk itt? Még ránk virrad. Szedjétek már a kincseket. Hozzá is látnak. Nyolc fekete kapzsi kéz, mint sötét varjuszárnyak csapkodnak ide-oda a halott felett, tépik a gyémántokat, násfákat, aranyláncokat és sietve hajigáiják az egyiknek zsíros kalapjába. Diaztelen már a fehér selyem halottasköntös. Nem maradt már semmi ékszer. csakis a hires gyöngysor a leány merev nyakán. — Ez az enyém lesz, — mondja Pirinké, — hiszen én javasoltam mit tegyünk. — Csak vigyáz, el ne tépd, mert akkor szétszalad a gyöngy. — Hiszen csak van valami zárója? Meg is leli a smaragdos csattot. Kissé felemeli a leány fejét. Megborzong a hulla hideg érintésétől, de csak újra próbálja a csatt nyitját. Az nem enged annál kevésbé, mert a hulla mindig visszahanyatlik, ahogy felültetné. Vagy oldalra esik. Végre a legény türelmét veszti, fel<eti a halottat s öklével nagyot üt nyakára. Ha a kínai hatóságok vonakodnának az angol állampolgárok éleiét és vágyó- i nát védeni, okkor a kormány kötelessége f tesz gondoskodni erről, amely köteles- \ ségét az angol kormány minden áron \ teljesíteni fogja, ami igen súlyos követ- j' kezményekkel jáihat. Honnau tartományból érkező legújabb \ jelentések szerint a helyzet ott napról | napra rosszabbodik. Az angolok benn- * szülött alkalmazódéi elhagyták szolgálat- í adóikat, aminek következtében az angol ■ vállalatok kénytelenek most szünetelni. Sanse városban az angolok ellen terjed j a bojkott, ezzel szemben a németek, j akik karszalagot viselnek, szabadon ' járnak kelnek és semmi bántódásuk > nem történik. Legveszedelmesebb a helyzet Fuschauban, ahol a kínai parancsnokság számos fosztogatót kivégezteteít. Ennek ellenére megállapítható, hogy a kínai hatóságok nem urai többé a helyzetnek. A kínai csőcselék az öszszes keresztény missziókat és templomokat szétrombolta, egy spanyol árvaházból pedig a bennszülöttek 300 keresztény gyermekei raboltak el, akiknek sorsa ismeretlen. A fuíschaui protestáns misz- j szió tagjait, akik a kínai csőcselék eiől menekülni akartak, a kínai csőcselék j meztelenre vetkőztetie és embertelenül megkinczia. A pekingi diplomáciai kar elhatározta, hogy Fukien tartományból elszállítja az összes angolokat, illetve európaiakat Sanghajba. Felszólították a tartomány egész európai iakósságát, hogy saját életük érdekében gyülekezzenek Futschauban, ahonnan egy amerikai hadihajó Sanghaiba szállítja őket. Kínában tehát egyre kínosabb lesz a helyzet és minden valószínűség szerint a forrongó Kina kirobbanását már nehezen és óriási erőfeszítésekkel sem lehet békésen megakadályozni. — Maradj mán te, — egy csúnya l káromló szóval. j De most már csakugyan kővé mered a négy rabló. A halott leány felül, tágranyitja lecsukott szemeitt s kezeit felemeli. Csak egy pillanat s vad futásnak ered a négy gonosztevő. — Devla 1 Devla! — kiabálják. Már nem bánják, hailja-e valaki őket vagy sem. Hanyathomlok menekülnek, otthagyva lámpát kalapácsot, feszitővasat. A halálos álmából felébredt leányzó csodálkozva nézett széjjel: mi volt ez az elillanó rémos tünemény? Mi ez a nyirkos üreg, hogy jött ő ide ? Aztán kezdett elméjében derengeni: hiszen ő mindent hallott, hogy siratják, hogy most fogják temetni. Inteni akart, megmozdulni, lehetetlen volt. Aztán a rémülettől ismét mélységes ájulás vette elő, melyből itten ébredt fel a hatalmas ütésre. Most ugyanazon borzalom fogta el, mint ott a térítőn. Huh! itt a halottak közt! Az Istenért csak el. De hátha a sírbolt ajtó le lesz zárva? Az ijedtség emberfeletti erőt adott a hajadonnak. Kiszállt a koporsóból, reszkető kezébe vette a lámpást s ment a kijárat felé. Már a rozoga garádicson éltető, hűvös levegő csapott arcába. Erről tudta, hogy a sirbolt ajtaja nyitva maradt. Ez a tudat szárnyakat kölcsönzött a gyönge leányzónak. Halottas köntösét összefogva, sietett fel a lépcsőkön, ki a szabadba. A park felé fordult. Ennek le- L taposott, havas talaján kis selyemcipel- I lőben tette meg azt az utat, melyen I csak ma hozták le őt nagy pompával I A városi pótadó emelése előtt. Nyolc esztendei hallogatás után nem lehet elkerülni, — A városi alkalmazottak és nyugdíjasok fizetésrendezése. — Beruházások. — Saját tudósítónktól. — Komárom, — január 21 Komárom város képviselőtestülete korábban — 1920 évben — e határozta, hogy a városi alkalmazottak fizetését az államiakéval egyenlően állapítja meg. Időközben az állami alkalmazottak fize íését újból rendezték és a képviselőtss ü!et csak következetes volt, amidőn a városi alkalmazónak íizeiésrendezését I ennek megfelelően ismét elhatározta, j Egészen bizonyosan több százezer koronát vesz ez idénybe, ha egyban a nyugdíjasok illetményeit is rendezi, ami elől i ki.érni igen bajos volna. Mindebből az következik, hogy a város ; képviselői?stülete a legközelebbi jövőben ! uj költségvetést tárgya! az 1927, évre ! vonatkozólag, amelyben a fizetésrendezési belefoglalva, egyúttal annak fedezeiéiől is gondoskodik. Magyarul mond- i va ez nem jelenthet egyebet póladó , emelésnél, mert a városnak — sajnos — semmi o!ysn bevételi forrás nem áll rendelkezésére, amelyből ezeket az újabb I kiadásait fedezni tudná. Ez a dolog első rés<e. A második feladat a város újabb kölcsönének a j megszerzése, mert mindenkinek be kell j látni azt, hogy a mai helyzet egysze- j rüen tarthatatlan. Egyes u?cák teljesen 1 járhaíatianok, és a közlekedés egyenesen j közveszélyes azokon. Igaz ugyan az is, [ hogy ezeket az utcákat ki.mutathatólag \ a katonaságnak járómüvei tették ilye- j nekké, de a mai viszonyok közt az államtól ebben az irányban támogatást * várni egyszerűen lehetetlenség. A mindig leőcsároit régi rezsimben j a városi alkalmazottak illetményrende- > zése nem okozott nagyobb gondot, mert j az állam a törvényhatóságu és rendezett tanácsú városokat államsegélyben részesítette, amelyből a fizetési töbleteket könnyen utalványozhatta a kéviselőtestület. i A békeidők sokszázezer koronás államsegélyei egy szép napon, 1921, évben elmaradtak és ma az állam Komárom város támogatására 135000 korona segélyt folyósít, ami megfelel 21000 bése koronának. A közigazgatásnak demokratikus alapokra helyezése, amin a pártoknak a községi életbe való elhelyezését kell érteni, laikus városi tanácsokat eredményezett, melyeken keresztül a mai rezsim közigazgatási szakemberei szerint a polgárok akarata érvényesül. A közigazgalási reform egyik nagyhangú szólama azt is hangoztatja, hogy a me-és nagy szánakozással. A kastély előtt megáll. Itt minden csendes és sötét. Vasajtaja bezárva, ablakai lefüggönyözve. Semmi nesz, csak a lassú, lecsendesülő szél sivit a tető felett. Itt, a bejárat mellett, két ablak. Ez a kis ebédlő, hol téli estéken a kandalló mellett ülni szoktak. De hiszen most éjfél van, most biztosan nincs itt senki. Azonban mégis, mintha egy egész halvány fénysugár lopódzna ki a nehéz bársony függönyök között. Csakugyan Szentandrásy és neje a késői óra dacára még ottbent ültek a nagy hasábokkal lángoló kandalló mellett két nagy karosszékbnn. Tudták ők egymásról, hogy a nagy bánat nem hagyja elaludni őket, azért mondta József ur nejének: — Maradj itt még lelkem, legalább beszélgessünk egy kicsit róla — [s Klementina bólintott nagy, fekete bóbitás fehér hajporos fejével s a másik hajporos fej, a férfié, szintén csak bólintott, úgy néztek soká, soká a kandalló tüzébe. — Hallod? — mondta Klementina. — Igen, — felelte József — a szél dudál a kéményben. Kis vártatva mondta az asszony: — Mintha a szavát hallanám, hí minket. József ur szomorúan legyintett kezével : — Soha, soha többéi — Én csak ujia hallom. — A szél sivit a kürtőkben, vagy pedig a Freila kint felejtette a Fidéle ebet, az vonit. De most határozottan lehetett hallani: — Anyám, jó anyám, apám aram, gyéknek, járásoknak, községeknek a szükséges pénzügyi eszközöket biztosítja és gazdasági vizsonyaikat rendezi. Hogy ez mennyiben sikerült, annak illusztrálására nem szükséges mást felemlítenünk mint azt, hogy a nagymegye 110%-os, a járás 10% os uj pótüdőkkal fizetteti meg a közigazgatás reformját. s a községeknek szükséges pénzügyi eszközöket is olyan szépen biztosítja a közigazgatás reformja, hogy azoktól minden államsegélyt megvont és a külföldi olcsóbb kölcsönök felvételét megakadályozza és a belföldi méregdrága kölcsönök felvételére kényszeríti. Ez a gondoskodás most körülbelül 40—50% újabb községi pőiadónkba fog kerülni. Szomorúan keli szemlélnünk, hogy a szomszédos városok, Pozsony, Érsekújvár, Léva, mind leszállítják községi lei hűket, nekünk pedig emeini kell azokat. Holott Komáromban a legjelentékenyebb adóalap: a házjövedelem, igazán nem bír el újabb megterheléseket. Azonban nem látunk kiutat és menekvést, bele kell nyugodnunk ebbe a kikerülhetlen sorsba is, amelyet nyolc esztendeig a városházán működő politikai pártok kerülgettek, de megváltoztatni nem tudiak. Most szembe kell názniök a pótadóemelés népszerűtlen feladatává?. Ezzel szemben az adózó lakosságnak csak egyetlen kikötése van: rendezzék az alkalmazottak fizetéseit, de újabb fölösleges állásokat ne kreáljanak s ha ilyenek vannak, azokat szüntessék be. Mert óriási különbség van, ha Pozsonyban, vagy Érsekújvárod vagy Zsolnán emelik a pótadót, amely városok a fejlődés nagy lendületében élnek. De Komárom, ahol évek múlnak el, mig egy uj ház épül, keservesen izzadja ki a szükséges adótöbbletet. Komárom egy szerencsétlen sorsra jutott határváros, mely fejlődésétől és annak lehetőségeitől meg van fosztva. Itt tehát meg kell gondolni minden újabb kiadást, amely uj terheket ró reánk. Ennek a városnak a polgárs- ga újabb terheket viselni úgyszólván teljesen képtelen, mert ipara, kereskedelme pang, idegenforgalma, mióta innen az összes állami hivatalokat elvitték és azokból csak /rírmondókat hagytak meg, annyira lecsappan!, hogy ns hagyjanak itt megfagyni! Ők mégis képzeldésnek vették. — Hogy rá gondolunk, hát a szavát is véljük hallani. Ismét hangosabban, határozottabban, kétségbeesetten hallatszott: — Istenem, nyissanak már kil — s valami kavics vagy hótőmeg megzörgette az ablakot. Szentandrásy József felállt. — Asszony, ez az Isten szava, valami szegény vándordiáién, akin segítenünk kell. Óvatosan felhúzta a nehéz bársonyfüggönyöket s kissé kinyitotta az ablakot, de visszatántorodolt, mert a lámpástól megvilágítva előtte állt hófehéren, halványan halott leánya. Hangosan jött most kérő szava. József alig birta kinyitni a legmélyebb felindulástól reszkető kezével a nagy vasajtó előretolt reteszét s Klementina jobban és hevesebben zokogott, mint reggel a temetésnél, mig leánya dermedt kezét szorongatta, melengette. Évek múltak. Európán másféle vihar zúgott keresztül. Napoleon vivta világrenditő csatáit. A Szentandrásy házaspár már régen ott nyugodott ugyanazon kriptában, melyből Rozália vagy tizenkét év előtt hazajött. Rozália maga férjnél volt, boldog feleség, jó anya vált belőle. Férje Sönyörködve nézett reá, úgyszintén itett arcképére, melyen, a gyöngysorra mutatva, meghatoftan mondta: — Ez mentette meg Rózám életét, ez a mi százszorosán legértékesebb családi kincsünk 1
