Komáromi Lapok, 1927. január-június (48. évfolyam, 2-78. szám)

1927-05-17 / 59. szám

Komáromi Lapok 5. oldal. Farkas István: „Sári te“ c. 3 felvonásos magyaros népszínművét. A tréfás mó­­kaságokban, magyaros, néha kissé erős kiszólásokban gazdag, de események­ben 8 felépítésében szegény darabban kezdő szereplőkhöz mérten erejüket múlták felül s jóakaratuknak adták élénk jelét majdnem kivétel nélkül az Összes szereplők. A nagyszámú közönség ehhez mérten szeretettel karolta fel a lelkes fiatalságot s forró, sokszor nyilt tapssal jutalmazta őket. Külö­nösen tetszett Manigatti Klári kedves játéka s szolid hangja, Takács Juszti a temperamentumos, S?micsek Mariska szelíd, Labner Tercsi, Ürge Rózsi ked­ves alakítása. Sághy Ferenc, Orosz István, Simon István s a többiek jóaka­­ratu játéka, valamint Tálamon Sándor groteszk alakja s a többiek jószándéka, [ülőn meg kell említenünk a Rigó test­vérek bájos cimbalom és hegedű játékát, mely nagvban emelte az est sikerét B megnyerte teljes mértékben a komá­romi közönség forró elismerését. A ki­rándulás szervezési s a szinielőadás rendezési munkáját Regécsy Aladár tanitó-elnök látta el nagy hozzáértéssel. Az előadás után a legényegylet vendé­gelte meg az ifjúságot otthonában, hol Király József ügyv. elnök köszöntötte az időközben megérkezett Makkay István elnököt, a kísérőket, tolmácsolta a legényegylet s a közönség szeretetét s buzdította az ifjúságot további kitar­tásra. A ifjúság hajnalig megőrizve jó­kedvét bizonyára szép emlékekkel s a komáromiak szeretetével vett búcsút városunktól. 1927. májqs 17. Irodalom. Vajda János. (1827 május 7 — 1897 január 17) „Cigányok, Cigányok, Meghalt a Vajdátok!“ A költőfilozófus születésének századik évfordulóját ünnepelték meg a napokban. Csendesen, eseménytelenül, olyan csen­desen és eseménytelenül, mint a költő élete volt. Nem tartottak nagy nemzeti örömünne­­pet, nem hangzottak el hangzatos gyász beszédek, a rádiók sem kürtöltés viággá halhatatlanságát, talán szál virág sem került sírjára. Vajda Jánost gyönyörűen elfelejtették életében s elfelejtették ha­lála ulán is. Ünnep volt? Nehány igazán magyarul érző magyarnak az volt. Nehány igazi magyarban ke!!, hogy kigyuljon az emlékezés fáklyája. Mert hiába, a nagy többségnek mégis csak kellemetlen ember volt apofasza kállas öreg ur, aki fiatalabb éveiben kegyetlen nyíltsággal vágta kora arcába a magyar ferdeségeket. Aki a „dicső­séges“ kiegyezés korában, amikor má­morban úszott a halálra kinzott, kopor­sóból előrángatott magyarság és ujjon­gott a szép jövőért, meg merte írni, hogy hamis e mámor és saját lelke hamis napsütésében csillogó szappan­­buborékot mutattak komoly, életes jövő helyett a magyarságnak. Kellemetlen volt, hogy akad válási, aki az öröm­mámorban gondolkozni kezd, aki éppen ilyenkor bogarászik elő leikéből fagyos valóságokat. Kellemetlen volt, tehát nem olvasták. Szálka lett a mellüket hango­san verő magyarok, osztrák-magyarok szemében. És a régi harcos negyven­­nyolcas forradalmárból a keserűség kü lönös egyéniséget formált. Vajda, mint ember kiesett az életből, a magyar élet­ből, elzárkózott mindentől, meghasonlott mindennel, mindenkivel. Magasabbra emelkedett. Rettenetes egyedüllétében az örökké mozgó kozmoszba kapcsoló­dott, abba a rettenetes forgó valamibe, ahol soha sincs megnyugvás. Örökké mozgó erők, egymásbaalakuló energiák pompás, őrüleíes játékát szemlélheti a tisztánlátó. Születés, halál csak pilla­natnyi átváltozások. Nem tudjuk, hogy mi a valóság, az élet, vagy a halál. Schopenhaueron és a hindu világszem­léleten át ide tévedt Vajda, de meg­nyugvást itt sem talált. Néha, néha visszatértek az élet egészen apró, a kozmoszban teljesen jelentéktelen, de az egyedre kínzó bajok. Vajda szerel­mes volt valamikor s Gina emléke végigkinozta egész életén. Vissza-vissza­­zökkent egyéni, kicsi bajaiba s izzó, keserű panasszal dalolt maga magáról. Hasztalan, senkit sem érdekelte. Benne már csak a különös, bogaras öreg urat látták aki furcsa dolgokat irt, akit nem érdemes olvasni. Felette is beteljesedett a Csokonaik, Petőfik és Adyk tragédiája a rettenetes magyar tragédia: az örökös mellőzés és meg nem értés tragédiája. A kormány által koncként odadobott kegydijból nyomorogta életét és a cél­talan élet kínzó tudatával hajtotta e^y ködös téli napon örök álomra fejét. És akkor teljesedett be rajta a második tragédija, mely kegyetlenebb ás szomo­rúbb a Csokonaik, Petőfik és Adyk tragédiájánál. Amíg Petőfit, Csokonait és Adyt haláluk után a hálás utókor a csilllagokig emeite, addig a kellemetlen öregur továbbra is megmaradt annak, ami volt: névtelen senkinek. Néhány sor az irodalomtörténetekben az összes elismerés, amit.keserves, nagyon magyar életéért, nagyon magyar, munkás életé­ért kapott. . DT . DISINFECTION SQ4P SCHWEI SS-v'gz. pp.° fiEŰEN _ HAUTJUCKEN. General-depot :Dunájjka-donau - DROGÉRIA, BRATíStAVA-líRl'ZOVA 35. i import, két szomorúan felénknéző eredmény­szám, kabalisztikus KFC. vereség jelző. A győri ETO. csapatának kellett Ko­máromba jönni, hogy ötször repüljön a KFC hálójába a gömbölyű football labda. Ezelőtt talán épen egy hónapja a KFC. járt Győrben és ott a győriek ! honi pályáján három góllal késztette megadásra az ETO. csapatát. A mult­­hónapi ETO. annyira megjavult, meg­erősödött és majdnem a régi „nagy“ ETO, lett, hogy a részben rokkant komáromi gyerekek egy kis góljával szemben öttel rrparáiták helyre a múltkor esett csorbát. De ez még nem volt elég, a KFC. kombinált csapata is öt gólt hozott haza, az ő egy góljával szemben ma­gyar Komáromból. Vasárnap fekete napja volt a lila­fehér lobogónak. 10:2 arányú szégyen­letes statisztika szám sorakozik ennek az évadnak a diadalmasnak indult eredmény mutató táblázatára. A vereség igazi okát nem a játéko­sokban kell keresnünk, bár igaz, hogy a játékosok legnagyobb része formán kivü! van, hanem a vezetőségben. Vasárnap ugyanis ahelyett, hogy egy teljes és lehető legjobb feláüitású csapat szerepelt volna a jóképességü ETO. ellen, a KFC intézőbizottsága két csa­patot játszatott, de mindkettőt olyan lehetetlen összeválogatásban, hogy a vereség várható volt. Kár erőlködni és lehetetlent akarni, meg győzelmet várni két csapattól akkor, mikor úgy áll a helyzet, hogy igazán egészséges és játékerős tizenegyest egyet is nehéz előállítani. A mérkőzések lefolyásáról unalmas és szánalmas munka beszámolót Írni, különösen akkor, mikor még a néző közönség is csalódással távozik már a mérkőzés befejezése előtt negyedórával. Ez pedig megtörtént vasárnap. Sokan nem tudták nézni a szánalmasan ijesztő vergődést, mikor hosszú tiz perceken át tartó ETO. fölény alatt még csak egy egészséges felszabadító rúgást sem lehetett látni. Sokan beszélnek a kapufákról, min­denki a másik hibájáról, sokan a bíró­ról, a játékosok szerencsétlen napjáról — ez mind hiábavaló beszéd — a tu­lajdonképpeni hiba nem itt, sem ott keresendő, hanem a csapatösszeállitó bizottságban, akik vagy nem értenek hozzá, vagy talán éppen nagyon is ér­tenek és jóhiszeműen jártak el most is, mikor kiállították a csapatot, majd mi­kor félidőben visszaforgatták és össze­keverték őket. Talán egészen egyedülálló football klub a Komáromi FC. abban, hogy két egymásután, vagy akár nem egymásután következő mérkőzésen láttunk volna egy összeszokott, standard csapatot. Mert mindig próbálgatnak és kísérle­teznek, annak ellenére, hogy az eddig megtörtént minden ilyen igyekezet csődöt mondott. Annyi igaz, hogy nehéz kivezető egységes megoldást találni, mert a KFC. ben megneveini és összeszoktatni csak tizenegy embert is lehetetlenség­nek látszik, már csak azért is, mert a játékosok most a legszebb idők máju­sában sem járnak trénirozni. Ez persze már a játékosok terhére írandó. Most csak krónikást hűséggel írjuk ide a következőket: ETO—KFC. nemzet­közi 5:1 (2:0). A győri csapat le­lépte a komáromiakat. A KFC.-nél csak Czirók volt elfogadható. Krausz egyéni játékával nem tudott érvénye­sülni, de másra nem gondolhatott, mert nem voltak partneri«. Lengyel csak a jobbszélen jó, a k ilfsor idege­sen és tervszerütlenül já szőtt, Beck nem való az első csap atb i, Szigethy II. a kapuban bizonytalan volt. Az ETO. csapatában különösen a két Kovács összekötő testvérpár és a kapus adtak kiváló és eredményes teljesítményt. Schwartz (Komárom) a mérkőzést, pár hibájától eltekintve, elfogadhatóan ve­zette. (o) Magyar KFC — KFC. komb, 5:1 (2 : 1) A KFC.-nél csak a hátvé­dek játéka volt elfogadható, a többiek különösen a csatársor,jnagyen gyengén szerepelt. (r. j ) jSBBjääSSBffMBlirMaaHHBSMWSBBBMBBBMMWBHSBMBHBMBHi T örvénykezes, „Kivilágítom a lakodalmas házat" — kiáltotta egy kisszegi cipészlegény, akit két évi fegyházbünte­tésre ítéltek el két évvel ezelőtt történt gyújtogatás miatt a tegnapi esküdtszéki tárgyalás folyamán. A komáromi törvényszéknél május 16 án, hétfőn kezdődtek meg a tavaszi esküdtszék tárgyalások. Első napon Kenyeres István kisszegi cipéBzlegény gyujjogatási ügyét tárgyalta a bíróság, Vincze Aurél fáblabiró elnökletével. A vádat Molnár Jenő államügyész képvi­selte, a védelmet Soós Károiy ügy­véd iátía el. A vádirat Kenyeres Istvánt egyrend­beli gyújtogatás kísérlete miatt vádolja, mert 1924 ben Pickier Mihály háza melletti kis szalmaboglyát felgyújtotta, abban a reményben, hogy a ház is tüzet fog, továbbá egy rendbeli gyújtogatás büntette miatt állott a vádlott a biróság előtt, mert a Jobbágy János kénjében lévő 40 métermázsa gabonát és árpaszal­mát meggyujtotta. A vádlott tettét még 1924 ben követte el, a csendőrségnek azonban a tettest nem sikerült kinyomoznia. Időközben Kenyeres István bevonult katonának, majd mikor visszajött, a gyújtogatás elkövetése után két évvel későbben ré­szég fejjel többször kifecsegte a faluban, mintegy dicsekedő hangon, hogy ő követte el akkoriban a gyújtogatást bosszúból. A vádlott, aki tagbaszakadt, erős ter­metű parasztlegény, a biróság elölt beismerő vallomást tett, de azzal véde­kezett, hogy beszámíthatatlan állapotban, részegen követte el tettét, amire őt fel­bujtották. Mtjd a tanuk kihallgatása következett. Stauber Benő kereskedő tanúvallo­másában elmondja, hogy a vádlott el­beszélte neki, hogy Pickier háza mellett, amelyben ugyanakkor lakodalmat tar­tottak, ő gyújtotta meg a szalma­boglyát. Gyetvdn Nándor kocsis azt vallja, hogy a vádlott neki beismerte azt, hogy Jobbágy kertjében azért gyújtotta fel a gabonát és az árpaszalmát, mert Jobbágy 70 koronával tartozott a vádlottnak. Verbók Lajos községi biró a követ­kező tanú, aki elmondja, hogy a vád­lott először nála jelentkezett önként vallomástételre, ő pedig a csendőröknek adta át. A vádlott előtte úgy nyilatko­zott, hogy Gyetván és Fekete is tudnak a gyújtogatásról. Pickier Mihály, a kárvallott gazda elmondja, hogy a házában éppen lako­dalom volt akkor, mikor Kenyeres a háztól mintegy 40 lépésnyire levő szal­maboglyát meggyujtotta. A kár megté­rítését nem kivánja. Pickier veje, Fazekas Béla azt vallja, hogy a lakodalom előestélyén Kenyeres azt kiáltotta az udvarban: „Kivilágítom a lakodalmas házat“. A tüzet a lako­dalmas nép a fináncok segítségével kö­zösen oltotta el. Fazekas vallomására a vádlott meg­jegyzi, hogy a tanú már kiskora óta gyűlöli őt és a cipész iparban is kon­­kurrens viszonyban vannak. Fazekas tagadja, hogy gyűlöli Kenyerest. Jobbágy János gazda előadja, hogy 40 métermázsa szemesgabona és rozs égett ei. Kártérítést nem követel. Soós Károly védő uj tanukat je­lent be, akikkel igazolni kivánja, hogy a vádlott tettét beszámíthatatlan álla­potban. részegen követte el és azt is, hogy Gyetvánnal és Feketével együtt gyújtogatott, akik őt felbujtották. Az — május 16. ügyész ellenzi a védő indítványát, amit a biróság is elutasít. Ezután a vád és védbeszédeket tar­tották meg, majd pedig feladták az esküdteknek a kérdéseket. Az esküdtek rövid visszavonulás után meghozták a verdiktet, a gyújtogatás kísérlete és a gyújtogatás büntette fenforgásának kér­déseire igennel feleltek, egyúttal arra is, hogy a vádlott a tettét aljas indiíóokból követte el. A verdikt aiapján a biróság a vádlottat bűnösnek mondotta ki és az enyhitöszakasz figyelembevételével a vádlottat két évi fegyházbünte­tésre és politikai Jogainak 3 évre való felfüggesztésre ítélte el. Az ügyész megnyugodott az ítéletben és kérte a vádlott azonnali letartózta­tását, amit a biróság védő kérésére, arra való tekintettel, hogy a vádlott önként jelentkezett, elutasmatott és meg­engedte, hogy a vádlott az aratási munka után kezdje meg büntetésének kitöltését. A vádlott és a védő az Ítélet ellen egyébként semmiségi panaszt jelenteti be (§) Kétrendbeli lopás büntette miatt került ezen a héten a komáromi törvény, szék vádlottak padjára Tóth János moí­­nársegéd és Kronk János cipészsegéd ipolyságí lakosok, mert 1927 január havában Barkó István Ipolysági lakos borházának zsindelyét kibontották és onnét 12 üveg bort vittek el, majd pedig Ungár Miksa üzletének ajtaját Tóth János kifeszitette és az üzletbe hatolt, Krank pedig őrt állt és onnét 6 cseh és 11000 magyar koronát eltulajdoní­tottak. A vádlottak beismerték tettüket és azzal védekezlek, hogy reá voltak utalva, mert munkanélkül voltak. A bi­róság rövid tanácskozás után bűnösnek mondotta ki őket és mivel mindketten már rovott multuak, Tóth Jánost 6 hó­napi és 15 napi börtönre, Kronk Jánost pádig 3 hónapi fogházra ítélte el. Az aliamügyész három napi meggondolási időt kért. (§) Felmenteti kóborcigány, akit lopás bűntettével vádoltak. A komáromi állam­­ügyészség vádat emelt lopás büntette miatt Gólya Ferenc kóborcigány ellen, mert Cselovcen 1925 szeptember 29-én Bartók Pál ottani gazdálkodótól egy pár lovat szerszámmal együtt és egy kocsit, mindössze 11000 K értékben ellopott. A vádlott tagadta a terhére rótt bűn­cselekmény elismerését és tanukkal tudja igazolni, hogy abban az időben nem is volt azon a vidéken. A kihallgatott sértett nem tud bizonyítékot szolgáltatni, a tanuk pedig igazolták a vádlott kije­lentését, miért is a biróság felmentette a vádlottat a vád következményei alól. Az államügyész három napi meggon­dolási időt kért. (§) Súlyos testi sértés büntette miatt vonta felelősségre a napokban a komá­romi törvényszék Hugyecz István 70 éves egegi földművest, mert tavaly augusztus 4-én vejét, Simko Vincét zsebkéssel mellbeszurta, miáltal rajta 20 napon tűi gyógyuló testi sértést okozott. A vádlott nem jelent meg a tárgyaláson, de a nyomozás során tör­tént kihallgatása alkalmával előadta, hogy a vejével együtt dolgozott a ha­tárban, mikor munkaközben összeszó­lalkoztak, a veje ellen védekezett a

Next

/
Thumbnails
Contents