Komáromi Lapok, 1927. január-június (48. évfolyam, 2-78. szám)
1927-05-03 / 53. szám
1927. május 3. Komáromi Lapok 5. oldal Művészet □ Kodén Jaroslav hegedűvirtuóz hangversenye. A csehszlovák tiszti egyesület helyi csoportja, a szlovák Hviezdosláv kulturejryesület, a szlovák liga 56. sz. h. csoportja, a Jókai Egyesület és a komáromi Katolikus Legényegy let támogatásával 1927 május 7-én a komáromi tisztipavillon nagytermében Kocián Jaroslav hegedüvirtuóz Hasa Ottó zongoraművész felléptével hangversenyt rendez, melyre a zeneművészet minden igaz barátját tisztelettel meghívja a rendezőség. Kezdete este 8 órakor. A későbben érkező közönség csak a szünetben lesz bebocsájtva. Helyárak: I, hely 12 K. II, hely 10 K. III, 8 K állóhely 5 K. Jegyelővétel a Mahdalik-féle trafikban és a Jókai könyvkereskedésben. Itt jegyezzük meg, hogy Kocián Jaroslav Vasa Prihoda mellett a cseh nemzet egyik legkiválóbb hegedű virtuóza, aki művészetéről nemcsak egész Európában ismeretes, de az amerikai sajtó is a legmelegebb elragadtatással irt róla turnéja alkalmával. A legtöbb külföldi újság, mint a jelenkor egyik ^legnagyobb hegedűvirtuózáról emlékezett meg, aki abszolút tökéletes technikájával és átérzett játé kával mindig meg tudta szerezni a közönség sikerét. Közgazdaság. Világgazdasági konferencia. Irta: faross Andor. Május 4-én Genfben a Népszövetség székhelyén s annak patronálusa alatt nagyfonlosságu konferencia fog lefolyni s a világ közfigyelme — mint már sokszor — ismét a Lac Lecman partján tanácskozó politikusok felé lesz irányítva. Csakhogy most nem a sima modorú, örökké kedves s oly sok szóval oly keveset mondó politika: primadonnák, a külügyminiszlerek fényes kisérő társaságától lesz hangos Genf, hanem a gazdasági élet ma temalikusainak sokszor gondteljes s gyakran barázdás homlokáról kell ellesniök a fürge riportereknek a különböző diagnózisokat, melyeket a világ beteg gazdasági viszonyairól fognak hozni s a recepteket, melyeket a gyógyuláshoz szükséges orvosság előállítására gondolnak ki. A világszolidaritás kétségtelen hatalmas jele ez a konferencia, amikor Oroszország kivételével majd valamennyi állam elküldi legkiválóbb elméleti és gyakorlati közgazdászát s közös tanácskozás révén igyekeznek megállapítani azon mód szereket, melyek a valutapolitika, vám és kereskedelempolitika, tér melés és fogyasztás nagy súlyú kérdésénél alkalmazandók, hogy biztosítsák a különböző államok lakosainak a közös megélhetést biztosító együttműködését. A modern fejlődés, mely a termelési viszonyokat a technika hallatlan fejlődése révén úgyszólván forradalmositlatva bizonyos tekintetben lehetetlenné teszi az államok abszolút szuverénitását s gazdasági értelemben véve alig van a világnak állama, mely ne volna egy vagy más rá nézve nélkülözhetetlen cikk beszerzése végeit ráutalva egy másik állam exportjára, viszont más államok meg ellenkezőleg rá vannak utalva szomszédjaik importjára. Az emberi létszám állandó emelkedése kapcsolatban az egyes világ és országrészek speciális természeti adottságával egy olyan folyamatot idézett elő, mely mai eredményei mellett lehetetlenné teszi, hogy egy állam hermetice elzárkózása a világ elöl önmaga termelje és fogyassza el azt, amire lakosai megélhetése végett szüksége van. A differenciálódás pedig, mely ipari és agrár jellegű államok specialis típusait fejlesztene ki, egyenesen abszurdummá teszi azt a sok államban lábrakapó tendenciái, hogy mindent a belföld állítson elő. Aki a mai vámpolitikai és kereskedelempolitikai viszonyokat látja s nem néz a múltba, könnyen úgy foghatná fel eme világgazdasági konferenciának a jelentőségét, mintegy hatalmas eredményét az emberi haladásnak, a modern fejlődésnek. Aki azonban visszamegy csak 15—20 évvel, csodálkozva fogja látni, hogy a genfi világgazdasági konferencia csak relativ emelkedés, csak relativ fejlődés. Fejlődés abból a hihetetlen visszaesésből, amely a világháború nyomán borította középkori sötétségbe a világ egy nagy részét; fejlődés, útkeresés ama egészségtelen viszonyokkal szemben, melyek a békeszerződések alkotta örvényekben melegágyakra találva, megbénították országok és népek termelő munkáját és éhhalálra ítélték a fogyasztók tömegeit. Ha összehasonliljuk az 1914. év előtti termelési viszonyokat a maival, ha összehasonlítjuk 1914. vám- és kereskedelempolitikai szerződéseit, melyek az egyes államok közt köttettek, a maiakkal, ha végül egymás mellé'állítjuk egyszerűen az akkori vámtételeket, mondjuk a mai középeurópai vámtételekkel, úgy rezignáltan állapíthatjuk meg, hogy 1914 előtt egy egészséges fejlődés indult meg a szabad világkereskedelem irányába s ami azóta, de különösen 1918 óla történt, az zuhanás vissza — az emberi sötétség felé. Keresni kellett tehát az utal, mely kiment a sötétségből s megkezdődtek az egyes államok kereskedelmi tárgyalásai egymással, hogy elviselhetővé tegyék a barátságból felállított vámsorompók meredélyeit; ezek azonban csupán sporadikus jelenségek voltak, amelyek nem tudtak megküzdeni a világháború után s a békeszerződések szellemében feltámadt uj jelenségekkel; a munkanélküliek számának ijesztő emelkedése, ipari vállalatok csődje, a világpiac általános drágulása, valuták romlása, a termelés megnehezedése, a felverő piac elszegényedése s végül az emberi életnívó’ csökkenése. Államok és gazdasági szervezetek sziszifuszi munkával küzdöttek, hogy helyreállítsák valutájuk értékét, hogy biztosítsák mezőgazdaságuk termelési rendjét, iparuk prosperitását, külkereskedelmi mérlegük egyensúlyát és lakosságuk mindennapi kenyerét. A küzdelemnek voltak is itt-ott eredményei, devalvált valutákat újakkal cseréltek fel, amennyire a világpolitikai viszonyok engedték, a külkereskedelem is megindult, a termelés rendje is annyira amennyire biztosittatott; azonban a minden országban érezhető s a világpiacra állandóan befolyást gyakorló lélektani bizonytalanság s megzavart világgazdasági egyensúly csak nem akarnak eltűnni. Nincsen stabil nemzetközi komenció, nincsen stabil nemzetközi kereskedelmi forgalom, a vámháboruk úgyszólván állandóan kísértenek, hol egyik, hol másik államban, valahogy kiegyenlítetlen a nemzetközi élet s a nemzetközi életnek ez a kiegyenlithetetlensége aláássa a gazdasági kapcsolatokat, az üzleti szellemet is inficiálja a győzök és legyőzöttek tovább élő pszichózisa. Valami nincsen rendben egészen alul, ahol az államok talpköveit rakták le a békeszerződések diktandója szerint. Kiérezni ezt mindig s mikor Wirth német exkancellárt megkérdik mi a véleménye a világgazdasági konferenciáról: először udvarias, néhány szóval általános érvényű megállapításokat mond, majd sajnálkozik azon, hogy a világgazdasági konferencia nem fog foglalkozni néhány olyan fontos kérdéssel mint amilyen a tulnépes területek munkanélkülisége és expanzív terjeszkedési gravitációja. A német politikus itt tulajdonképen arra utal, hogy az európai gazdasági életnek egyik I megszüntetendő tehertétele a munkanélküliség, melyen Németország könnyen tudna segíteni, ha meglennének gyarmatai. Avagy itt van a darabokra szaggatott Középeurópa a maga beskatulyázott államaival, hol az egészséges gazdasági vérkeringés a szuverenitásukban kéjelgö uj államocskák martaléka. Ilyen körülmények között hivták egybe a világgazdasági konferenciát Genfbe. A cél mely május 4-ikére a világ minden tájáról összehozza a hidegen, számokkal argumentáló gazdasági szakembereket kétségtelenül szép s a szándék, mely a célt elérni óhajtja, nemes. A világ nemzetközi gazdasági élete beteg, tanácskozni kell a rendszabályok felett, melyek a beteget megóvják a betegség elharapozásától; a világ legelső gazdasági tudósai készen is lesznek az eszmékkel, melyek alkalmazása a beteg életét meghosszabbítja. Komoly szakszerű vélemények, mély tudást jelentő beszédek fognak Genfben elhangzani, melyeket percek alatt a világ minden kis zugába fognak továbbítani a lapok kiküldött tudósítói, gyors fantáziájú újságírók már a jövendő nagy világtestvériség eljövetelét fogják zengeni. Minden szép lesz Genfben, csak még mindig ott lesz az az árnyék, egy sötéí árnyék, mely 1918 Párisa óta minden világkonferencián ott van lálhalatlan módon. Amit 1918-ban Párisban vétkeztek a világpolitikusok, azt 1927-ben nem tudják jóvátenni Genfben a közgazdászok. Eredményes és öntudatos munkáról számol be a Komáromi Kereskedők Testületének elnöki jelentése. — május 2. A Komáromi Kereskedők Testületé május 8-án, vasárnap délelőtt 11 órakor tartja meg ez évi rendes közgyűlését, amely a testület fennállásának 23 ik és ujjaallakuíásának második esztendejéről fog beszámolni. A közgyűlésre a napokban küldték szét a tartalmas meghívót, amely dióhéjban beszámol a testület eddigi eredményes munkájáról. A május 8 iki közgyűlés tárgysorozata a következő: 1. Az elnök évi jelentése. 2. Az évi zárszámadás tárgyalása, a mérleg megállapítása és a felmenlvény megadása. 3. Az 1927. évi költségvetés megáilapisasa, 4. A választmányból kilépett tagok helyett új választmányi tagok választása. 5. Indítványok. A közgyűlési jegyzőkönyv hitelesítése három tag kiküldése. Fried Jenő elnök és Gaál Gyula dr. jogtanácsos jelentéséből megállapítható, iiogy a testület eddig is mennyire eredményes és a kereskedői osztáiy érdekeire nézve jelentős munkát fejtett ki a közelmúltban. A rendkívül tartalmasán megszerkesztett jelentésből elsősorban kiemelendő a testületnek az a törekvése, amellyel a gazdasági vámsorompók megszümetése és a gazdasági egységgel felérő vámterület megteremtésére törekedett. A testület erre a nehéz problémára azáltal akart megoldást keresni, hogy a szűkebb határforgalomban a Dunától jobb és balfdé 40 km-es körzetben igyekezett szabaddá tétetni a közszükségleti cikkeknek engedély nélküli és vámmentes ki és bevitelét. A testület célul tűzte ki a kereskedelem szabadabb mozgásának biztosítékát, a hidforgalomnak a békeidőben volt állandó szabadságát, a távbeszélőnek különösen az imerurbánnak teljes visszaállítását, az útlevél használat és főleg a vízumkényszer megszüntetését. A testület eljárt az adók becsületes elosztása ügyében és a kereskedelmi tanoncképzés színvonalon tartásáért és a kereskedők szakképzettségének és művelődésének emeléséért is megtette a szükséges lépéseket. A testület vezetősége küldöttségig adta elő a vezérpénzügyigazgatóságnak az adótargyalásoknál az adózókat éri sérelmeket. A testület feliratban fordult a pénzügyminisztériumhoz a forgalmi adó megszüntetése tárgyában, amelynek igazságtalanságát mi sem bizonyltja joboan, minthogy egyenlőtlen terhet ró a különböző foglalkozású ágakra. Ugyancsak kérte a testület a kereskedelmi kamatoknak, büntetés pénzeknek amnesztia utján leéndö elengedését. 1925 karácsonyán a testület állandó közbenjárására a teljhatalmú minisztérium a nap 17 óráján szabaddá tette a dunahidi forgalmat, amelynek hatása azonnal nyilvánvaló lelt a komáromi kereskedői világban. Ezúttal már ott fekszik a kereskedők testületének kérvénye a teljhatalmú minisztérium előtt elintézés végett, mely a Dunahidnak egyfolytában való szabaddátételét kéri. A testület forszírozta az interurbánnal kapcsolatosan este 9 óráig terjedő telefon és távírda szolgálat állandósítását. A vízumkényszer kölcsönös megszüntetésére a testület vezetősége kérte a minisztériumnál a tárgyalások kezdeményezését. A vezérigazgatósághoz két beadvánnyal fordult a testület, az egyikben a helybeli postára érkezett áruküldeményeK- nek a komáromi vámhivatal által leendő elvámolása iránt kért rendelkezést, a másik beadványba pedig a testülethez tartozó kis dohánytőzsdósek és füszernagykereskedők panaszának adott kifejezést a Korona Bank összeomlásával előállott károsodások miatt. Az ifjabb kereskedő nemzedéknek a tanonciskola igazgatósága által rendezett tanulmányi kiáltását 200 koronával, a járási ipartársulat tanonckiállitását 100 koronával támogatta a testület.Tavaly május elsején a testület 18 cég 24 segédje közreműködésével kirakatversenyt rendezett Komáromban több dijjal kitüntetve a legszebb kirakat rendezőket, mig a főgimnáziumi 7. és 8. osztáiy tanulói részére üzleti élettel vonatkozású páiyatételt adtak fel. A testület többször szóvátetie és állandóan napirenden tartotta az utcák elhanyagolt kövezésének sürgős rendbehozását és lépéseket tett abban az irányban is, hogy a Kossuth-téren tartott országosvásárokat a varoson kívül eső temetők melletti térségről megint a Kossuthtérre helyezzék vissza. A jelentés ezután kegyeietes szavakkal parentálja el a testület multjévben elhunyt tagjait, Braun Arnold és Adler Izidor kereskedőket. A testület életében nem változtatott az a körülmény, hogy a törvény értelmében a kereskedői testület tagjainak egyszersmind a járási ipartársutat tagjainak kell lenniök.ez azonban korántsem jelenti azt, hogy a testület, mint önálló szerv, megszűnt létezni. A testület nemsokára a 25 ik évébe lép be és negyedszázados múltra * tesinthet vissza a kereskedői kar jobb jövőjének érdekében folytatott munkájában. A jelentés végül szeretettel buzdítja és figyelmezteti a fiatalabb nemzedéket egyesületükkel szemben tartozó kötelességükre. — A kötelességérzet mellett tudják meg azt — igy záródik be a nivós munkáról beszámoló jelentés — hogy általános érdekekért, közügyért, embertársaik boldogulásáért küzdeni — ebben a küzdelemben ki is tartani — minden elismerés nélkül, minden gáncsoskodás ellenére, felemelő érzés s hogy a nagy kötelességek teljesítésének egyedüli jutalma az öntudat s a lelkiikmeret nyugalma. A komáromi kereskedők testületének | közgyűlése — amely, mint már emli| tettük május 8 án vasárnap délelőtt 11 órakor lesz a kultúrpalota első emeleti helységében — a komáromi kereskedőtársadalom nagy részvétele és érdeklődése mellett fog lefolyni. CDUflRD fUCHS: A három kötet fűzve 320 Ke Részletfizetésre is megrendelhető: SPITZER 5ÄND0R könyvkereskedésében Komárom.
