Komáromi Lapok, 1927. január-június (48. évfolyam, 2-78. szám)

1927-04-30 / 52. szám

^egyrennyoloadik évfolyam. 52. szám Szombat, 1987. április 30, POLITIKAI-LAP. Btffiietéai ár czehizlorák értékben: Melyben éi vidékre poitai sxétkflldéisel: Ifén évre 80 K, félévre 40 K, negyedévre 20 K. - Külföldön 150 Ki. gye« szám ára t 80 fillér. ALAPÍTOTTA: TUBA JANOS. Felelős főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. Szerkeixtöiég ée kiadóhivatal: Nádor-o. 89., Megjelenik hetenkint háromszor I kedden, csütörtökön és szombaton. | Darányi Ignác. | Komárom, — ápril. 30. Ma temetik a legnagyobb magyar földmivelésügyi minisztert: Darányi Ignácot. Álljunk meg ravatala mel­lett és pillantsunk még egyszer végig ezen a pályán, melyet a férfiúi akarat diadalának tekint­hetünk. A magyar földmivelésügy­­nek e nagy és modern apostola konstruktiv lélek volt és mindenek fölött az volt a végcélja, hogy a magára hagyott magyar földmivest erőhöz juttassa, erejének tudatára ébressze. Ezért minden eszközt a rendelkezésére bocsátott: szelle­miekben, anyagiakban egyaránt. Másodszor megszervezte ezt a fontos társadalmi osztályt és a gazdakörök ezreit hozta létre, olvasóköröket létesített, az elő­adások ezreit rendeztette, amelyek­ben a magyar földmives öntudatát erősítette és szakismereteit fejlesz­tette, hogy ezekkel megerősitse és felvértezze a nagy küzdelemre. Ha csak ez lett volna az érdeme, ezzel is előre vitte Magyarországot, Széchenyi nagy parlagját. Ámde Darányit hasztalan vádolták meg osztályérdekek támogatásával és hasztalan lobbantották szemére az autonom vámtarifa megteremtésé­ben az agrár érdekek messzemenő védelmét. Akik csak a látszatok­ból Ítélnek, azok felszínes Ítélete­ket alkotnak. Darányi belátta azt, hogy Európa közgazdaságában és a monarchia kereteiben Magyar­­országnak földmivelése lehet egyedül az az emeiő erő, amely kiemeli százados elmaradottságából és a nyugati államok sorában fogja egyengetni az útját. Ezért alkotott mintaszerű földmivelésügyi intéz­ményeket, amelyeknek csodájára járt az egész művelt vi’ág: Ang­liától Japánig, hogy csak egy ága­zatára hivatkozzunk a földmivelés­gynek, a modern lótenyésztésre. Hogy nem csak rideg osztály­politika volt az ő nagyvonalú mezőgazdasági programjának a tengelye, azt igazolják a szociális reformok egész sorozatai, amelye­ket a kis emberek véde'mére al­kotott. A gazdasági munkások és cselédek az ő minisztersége alatt emelkedtek ki szánandó sorsukból és kerültek embersorba, mert gon­doskodott a lakásviszonyok sza­bályozásától kezdve munkabérük feljavításáig, betegsegélyzésük és kiképzésükről igazán atyai módon és nem hiába nevezték a magyar nép atyjának ezt a minisztert, aki elsőnek látta meg a kisember ne­héz és sokszor tarthatatlan hely­zetét és annak segítségére sietett. Hogy ez igy van, annak igazolá­sát szolgáltatja az a tény, hogy az agrárszocializmus nem tudott talajhoz jutni a nagy magyar Al­íöldön az ő működése alatt, sőt az ilyen mozgalmak egymás után szerelődtek le az ő szociális irányú tevékenysége és a népjólét emelé­sére irányuló intézkedései folytán. Darányi Ignác működése alatt terjedtek el a szövetkezetek az or­szág minden részében, amelyek nemcsak a kereskedés terén, de a tenyészállat anyag beszerzésén és igy a gazdasági helyzet javításán is fáradoztak, gabonaértékesitőcélokat és olcsó hitelnyújtást szolgáltak s a népet a takarékos életmódra és a vagyongyűjtésre szoktatták. A világháború végigsepert eze­ken és a nagy összeomlás is so­kat magával sodort, de mindent elseperni mégsem tudóit. Sok ér­ték maradt meg ezekből, amely tovább is közkinese maradt a föld­mives népnek. Az európai színvonalra emelt mezőgazdaságot csak színvonalon kellett volna tartani, még igy is kiváló eredményeket mutathatott volna fel. De a magyar földmive­­lés az államváltozás után elveszí­tette mindannak nagy részét, amelyet Darányi céltudatos muü­­kája annak védelmére megalkotott. Kapkodás, fejetlenség, a szakérte­lem hiánya lett úrrá a földmivelés­­ügy terén és megszűnt minden tá­mogatás az uj állam részéről, amely talpra állíthatta volna a közgazda­­sági termelésnek legfontosabb fak­torát. t)arányi Ignác nemzetének élt és dolgozott. Koncepciókat alko­tott, amelyekből utódai is megél­hetnek és csak programját kell pontosan megvalósitaniok, hogy a földmives nép eiérje boldogulását. A nemes altruizmus volt műkö­désében vezérfonala, de éles szeme felfedezte azokat a nagy kincseket és értékes tulajdonokat is, amelyek a magyar néplélek mélyén szuny­­nyadoznak. Igyekezett ezeket a kincseket onnan felhozni és meg­értetni vele, hogy ezekkel élnie kell. Felébrtsztette az öntudatot a földmivesben, aki addig fejőste­hene volt mindenkinek. Millió és millió szem tekint ma egy ravatal felé, amelyben a leg­jobb magyar emberek egyike pi­hen, aki nemzetének hűséges fia, a kötelességek pontos teljesítője, boldogulásának előmozdítója,anyagi helyzetének egyik megerősitője volt. Hálatelt szívvel tekint e ra­vatal felé Komárom városa is, amelynek első és egyetlen igazi jóltevője volt. Felismerte ennek a szegény városnak földrajzi helyze­tét és a Dunát állította szolgála­tára, amelyen kikötőt létesített. Hogy ez a kikötő nem fejlődött, az nem Darányin múlott, hanem a következő kormányok áldozat­­készségének hiányán. Komárom helyzetének javítására és emelé­sére mindent elkövetett. Az intéz­mények és hivatalok egész soro­zatát telepítette Komáromba, mely ennek a városnak fejlődésében hathatós eszközöknek bizonyultak. Mindezeket az államváltozás el­seperte, az uj helyzetben elvesz­tettük hivatalaink legnagyobb ré­szét és Komárom a halódó váro­sok sorsára jutott. De mindezek­ben a körülményekben, amelyek­nek sanyaruságát valamennyien érezzük különösen közgazdasági téreD, élénken él bennünk a tudat, hogy ezt a várost elhagyottságából Darányi Ignác emelte ki és juttatta kedvezőbb helyzetbe. A ravatal mellett tehát ott állunk mi is és gyászoljuk az elköltözött nagy ma­gyart, de gyászoljuk azoknak az értékeknek fájdalmas pusztulását is, amelyeket az ő teremtő szavára a magyar munka és akarat hozott létre hosszú évtizedek alatt.» Búcsúzunk a nagy halottól, akinek tiszteletreméltó, ősz alakja oly kedves vendége volt minden­kor ennek a városnak, akit szíve­sen látott lakosságának apraja­­nagyja. Búcsúzunk a magyar akarattól és a magyar tehetségtől, akit a Gondviselés kegyelme kül­dött nemzetének, hogy azt előbbre vigye küzdelmes életének egy szebb korszakában. POLITIKAI SZEMLE Komárom, — április 29. Az erélyes Svehla szavára Masa­­ryk újra megválasztása bizonyos. Tudvalevő, hogy Masaryk ellen a pártok egy részében nagy agitáció in­dult meg a május hó végén tartandó el­­nökválasztásokkakai pcsolatban. A meg­indult kampány azonban azonnal el­némult, amikor Svehla miniszterelnök kategórikusan kijelentette, hogy amely kormánykoaliciós párt állást foglal Masaryk újra megválasztása ellen, nem lehet tagja a kormánykoalíciónak. Ez az erélyes föllépés egy csapásra lecsendesitette a háborgó elemeket, még a szlovák néppárt is «elhallgatott, sőt a „Slovák“ is megszüntette táma­dásait Masaryk ellen. Micsoda varázsa van a hatalomnak, ez az eset is fényesen dokumentálja. S a szlovák néppárt mégis azt meri hangoztatni, hogy nem a hatalomért lépett a kor­mányba! — Hát ugyan miéit? Talán bizony az autonómiáért, amelyet szé­pen szegreakasztott akkor, amikor Gazik és Tiso belépett a kormányba ?.. Kormánypárt a miniszterelnök ellen. A polgári koalíció egységes voltát sok jelenség ugyancsak kétségessé teszi. A nagy nehézségek között, hosszas tár­gyalások után összehozott polgári több­ség pártjai egyes kérdésekben annyira ellentétes álláspontot foglalnak el, hogy sokszor csak nagy erőfeszítésbe kerül a többség együttartása és valóban Svehla nagy diplomáciai ügyességének köszön­hető, hogy a kormánytámogató pártok, úgy ahogy, egységesen tartják a több séget. A legkirívóbb módon szokott ellentétes álláspontjáért sikra szállani a szlovák néppárt, a kormánykoalíció legtemperámenlumosabb pártja, amely­nek hivatalos lapja, az agresszív termé­szetű Slovák, kíméletlenül veszi kritika alá a kormány ténykedését és azokat a vezetőket, akik a pártnak nem tet­szenek. Csak a napokban vezetett erős kampányt Masaryk elnök ellen, akinek újra való jelöltetése ellen tiltakozott erélyesen a szlovák néppárti lap, — most azonban Svehla miniszterelnököt kezdi ki, aki szintén egyike azoknak, akiket a néppárt nem kedvel. A tárgyi­lagos szemlélő előtt legalább is furcsá­nak tűnhetik föl, hogy a kormányban résztvevő párt sajtója milyen vehemen­sen támadja a kormányelnököt, holott azt kellene hinni, hogy a kormány többségi pártjai mégis csak azért tömö­rültek koalícióba, hogy lehetővé tegyék a miniszterelnök által alakított kormány zavartalan működését. Csehszlovákiá­ban azonban nincsen igy, aminthogy a köztársaság politikájában sok minden másként történik, mint Európa egyéb államaiban. A szlovák néppártnak az autonómia feladásával sikerült a kor­mányba bejutnia és sajtójának agresz­­sziv modora azt a látszatot kelti, mintha a Slovák kirohanásai azért történnének, hogy ezzel kifelé, a szlovák nép előtt, a párt megmaradt ellenzéki magatartá­sát erÖBitgesse. Csakhogy a jó szlová­kok nem olyan balgák ám, mint a Slovák szerkesztői hiszik, mert azok is tudják, hogy akik egyszer hozzájutot­tak a nusosfazékhoz, azok azt nagyon nehezen hagyják el és ha az újságban tüzesen opponálnak is, oda fönt az aranyos Prágában hét rét kell görbül­niük a miniszterelnök előtt. Azért tehát a szlovák nép nem igen ül föl a mü­­felhiborodásnak. Tárgyalások a prágai kormány és a Vatikán között. A Vatikán és a prágai kormány kö­zött két év óta tartó feszült viszony nagyon kis mértékben mutat valami enyhülést. Bár a csehszlovák kormány tárgyalásokat folytat a Vatikánnal, azonban ezeknek eddig vajmi csekély eredménye volt. E tárgyalások a Ná­­rodní Listy jó forrásból nyert értesü­lése szerint a Vatikánnal csak a Husz­­nap kérdéséről folynak, másról még eddig egyáltalában nem tárgyaltak. Ami az egyházi birtokok ügyét illeti, erről annyiban lehet szó, hogy Cser­­noch esztergomi hercegprímásnak an­nak idején a szlovenszkói birtokainak kényszerkezeléséből származó bevételek egy részét kifizették, amelyre a herceg­prímás igényt tartott. Azok a feltűnést keltő hírek tehát, amelyeket a Centro­­press levelezője közöl, hogy a cseh­szlovák kormány elsősorban az egy­házi méltóságok kinevezésére akar erősebb befolyást gyakorolni, hogy a kormány hajlandó volna megszüntetni a kultúrharcot s visszaadná legalább részben a lefoglalt birtokokat s ezzel szemben a Vatikán talán hajlandó volna a katolikus papok nősülését megen­gedni (!) — minden alapot nélkülöznek. A koalíciós nyolcas bizottság elnökjelölése. Bár a csehszlovák sajtó hetek óta foglalkozik a köztársasági elnök vá­lasztás eshetőségeivel és a különböző pártoknak ez ügyben elfoglalt állás­pontjával, mégis meg lehet állapítani, hogy a polgári többséghez tartozó pártok eddig még semmiféle hivatalos tanácskozást nem tartottak a küszöbön

Next

/
Thumbnails
Contents