Komáromi Lapok, 1927. január-június (48. évfolyam, 2-78. szám)
1927-04-23 / 49. szám
1927. április 23. Komáromi Lapok 3. oldal. Csallóköz egyik legjelentősebb nagyközségévé fejlődhetne ki Nagymegyer. H?gymegyernek járási hivatalt kellene adni a szomszédos Csilizkö'i falvak részére. — Községi épület és polgári iskola felépítése a legszükségesebb közép ítbezés Nagymegyeren. — A nagy megyeri katonatemetöben 5778 olasz és jugoszláv fogoly teteme porladozik. — Saját tudósítónktól. — Komárom, — április 21. Nagymegyer nagyközség és a Pozsony- Komárom közti csallóközi vasútvonalba esik. Komáromtól a hatodik állomás, a csallóközi falvak körűi fontos kereskedelmi gócpont. Közigazgatásilag Pozsony megyéhez tartozik, az államfordulat előtt Komárom megyéhez tartozott. Nagymagyer egyébként a Pozsony- Komárom közli személyvonattal érhető el. Állomása a nagyobb forgalmú állomások közé tartozik, már csak azért is, mert az előbb említett falvaknak nircs közvetlen vasúti összeköttetésük és így a lakók kénytelenek Nsgymegyerre menni előbb, ha el akarnak valahova utazni. A község az alföldi magyar falu benyomását teszi az emberre. Nagy, széles területen fekszik, az utcákon járdák vannak, a házak higiénikus szempontból meglehetősen megfelelők, tiszták, nagy ablakuak, legtöbbjük pitvaros előrésszel. Az utcákat vastag porréteg lepi be, a kocsik nyomában valóságos porfelleg támad. A községben mégis a legfeltűnőbb az, hogy végig kijárdázott az utcák széle. Ez volt Nagymegyemek a legnagyobb haszna abból, hogy a háború idején a község határában helyezték el a régi Magyarország egyik legnagyobb fogolytáborát. A nagymegyeri baraktábcrban, amelyre a magyar kormány annak idején rengeteg összeget áldozott, eleinte a szerb hadifoglyokat helyezték el, későbben, 1917 után az olasz hadifoglyok is itt nyertek elhelyezést. A község járdáit a szerb hadifoglyok készítették, amint azt az ut elejéről le is olvashatjuk a járdáról: »Készíttetett méltóságos Wailner Ferenc ezredes rendeletére szerb hadifoglyok által.“ A község lakóssága szinmagyar, egyike a legtisztább magyarnyelvű falvaknak, amilyenek csak a nagy A földön vannak. A legutóbbi népszámlálás szerint Nagymegyemek 4012 lakosa volt, de azóta ez a szám már 5000 re is emelkedett. Vallás fekinteiében csaknem arányosan osztanak meg a reformátusok és katolikusok. A zsidóság a lakosság 10 százalékát teszi ki, a legutóbbi népszám lálás szerint 416 zsidó lakosa van és beszolgáltatását rendelte el. Dobokavármegye 1759 ben ezt a statútumot adta ki: minden faluszeriben lakó individuum Sarlósboldogasszony napig 50—50 verébfőt vagy verébtojást szerezzen ; aki be nem szolgáltatja, arra tizenkét pálcái ütnek. Mondanunk sem kell, hogy a megyék és a városok az ilyetén rendeleteket többször megújították. S ha olykor véletlenül megfeledkeztek róluk, a verebek nagy ölömére senki sem madarászott. Somogy megye például 1771- ben azt irta, amióta a verébfogást elmulasztották, a vetésekben okozott kár igen nagy. Ezután tehát minden dica (rovás) után tizenöt verébfejet kell beszolgáltatni. Ha a falu bírája — mondja a rendelet — nem szedi be a verébfőket, 25 botot verjenek rá. Ennyi botütést kap az is, aki a verébfogást elmulasztja. Komárom megyének 1774-ben kelt statútuma szerint a verebek iszonyúan szaporodnak. Ezért minden ülés (sessio) után 20 verébfejet kell beszolgáltatni. Mindenkire annyit ütnek, amennyivel kevesebb verébfejet hoz. A verébirtás még a kővetkező században is folyt. Csongrádmegye például 1807 ben és 1813-ban is elrendelte a verébirtást. A statútum szerint minden embernek minden forintnyi adó után két varjúfejet és négy verébfejet vagy ugyanannyi tojást kellett beszolgáltatni. Bár ez a szám a régihez képest már elég kicsiny volt, mégis például Hód mezővásárhelynek 59216 verebet és 29608 varjút kellett fognia 1 Szentesre nyilván nekik köszönhető, hogy Nagymegyeren virágzó kereskedelmi és ipari élet fejlődött ki. A vallások között teljes megértés van A község lakossága főként földműveléssel foglalkozik, továbbá kisiparral és kereskedelemmel. Nagymegyer egyik legjelentékenyebb kereskedelmi nagy. községgé küzdötte ki magát a Csallóközben. Van egy hengermalma és egy kisebb szabású szappangyárá is. Kereskedelmében csak a legutóbbi években állott be pangás, éppen a községnek rossz közigazgatási elrendezése következtében. Nagymegyer fejlődésének rengeteget használna, ha járási hivatalt kapna, amit egyszer már fel is ajánlottak a községnek, de akkoriban helységhiány mialt és talán a képviselőtestület kevés vállalkozási és kezdeményezési kedve miatt nem valósulhatott meg. A járási hivatal egyszerre és hirtelen sokat lendítene a községen, mert a szomszédos csilizközi községek forgalmát Nagymegyerre tereiné. Nagymegyer különben is ötven százaléknyira megtette már azt az uta*, hogy kisvárossá fij- Jődjék ki. Legközelebb a község elektrifikálása is megtörténik, amibe a község 60000 koronát fektetett be és a villamos világítás bevezetésével a község fejlődési lehetőségei is kiterjednek. A községre nézve hátrányos az, hogy a képviselőtestülete nem minden tekintetben tud megfelelni hivatásának. A képviselőtestület tagjai közül 19 keresztényszocialista és kisgazda, 8 kommunista, 3 zsidópárti és 1 kereskedő párti. A képviselőtestületi tagok a legritkább esetekben tudnak csak békésen működni, amit.a keresztényszocialisták indítványoznak, azt a kommunisták gáncsolják el és viszont megfordítva is. Nagy hiba az is, hogy a képviselőtestületi tagok kulturális ügyek iránt (Gúta esetével ellenkezőn) abszolúte nem mutatnak érzéket, úgy, hogy komolyabb ügyet ezzel a képviselőtestülettel alig lehet letárgyalni. A képviselőtestület legnagyobb problémája az tehát, hogy milyen tenyészbikákat vásároljanak. A község élén Juhász Miklósvezetőjegyző áll,aki három segítőtársával végzi a község ügyeit. A község fejlődésével szükségessé váit egy modernül berendezett községháza felépítése is. A községnek eddig nincs is tulajdonképen tárgyalási terme, ahol a képviselőtestületi gyűléseket megtarthatják, mert az a kis szoba, ahol eddig tartották egyáltalán nem alkalmas arra, hogy harminc embert befogadjon. A községben van három felekezeti iskola: római katolikus, református és zsidó felekezeti iskola. Szó volt már a községi iskola felépítéséről is, de ezt a képviselőtestület leszavazta, úgy, hogy a felekezeti iskolákat bővíti* ki mostan. Főként a református iskolát egé3zitik ki, mert ez volt eddig a legszoritottabb. A község nagyon érzi hiányát a polgári iskolának és noha már 1923. óta aktuális ez az ügy, még mindig nem tudta a képviselőtestület végrehajtani azt a rendeletet, amely a nagymegyeri polgári iskola építésére vonatkozik. A nagymegyeri gyerekek kénytelenek Komáromba járni polgári iskolába, ami a gyerekekre nézve fárasztó, mert reggel 5 órakor kell feikelniök és az ut is naponta 2 órát tesz ki a vonaton oda és vissza. A polgári iskola felépítése Nagymegyer egyik legfontosabb kérdése, ami sürgősen megoldásra vár, hiszen még a régi magyar törvény értelmében minden község köteles polgári iskolát felállítani, ha a lakosság száma meghaladja a 4000-et Nagymegyer iskola ügyeivel kapcsolatban meg kell említeni még az állami ovoda ügyét. A község közepén szép modern épület van, amelynek vakolatáról látni, hogy nemrégiben épült csak. Homlokzatáról vastag belük kiáltanak : Állami ovoda. A községnek van tehát óvodája — de csak épülete. Az ovoda már vagy hat év óta nem működik, azért, mert nincs óvónő. A lakosság körében altalános az óhaj, hogy a községnek az ovodát feltétlenül át kell adni rendeltetésének. A szülők annyira nélkülözik az ovoda szükségét, hogyha a község nem állítja fel az ovodát, illetve nem gondoskodik óvónőről, úgy a szülők maguk állnak össze és egy óvónőt alkalmaznak az óvodában saját költségükön. Mindenesetre, az óvodáról a községnek kötelessége gondoskodni és egy kis jóakarattal ezt meg is teheti, annál is inkább, ha már ilyen szép épülete van erre a célra. Az intelligencia itt is, mint a legtöbb magyar faluban, nem él társadalmi életet. Ezenkívül van önkéntes tüzoltótesiülefe, amely 44 éves már, iparoskör és a legagilisabb fiatal egyesület a Keresztény Ifijak köre, amely most is műkedvelői előadásra készül. A családok meglehetősen széthúznak, elkülönülnek. A községnek van három orvosa és egy ügyvédje is. A község különösen vasárnapon mutalja meg kisvárosi látszatát, mikor a fiatalság korzózik. A legények mind városiasán öltöz-; ködnek, pantallonban járnak és a leányok is a városiakat utánozzák öltözködésükben. Csizma, ezüstgombos dolmány már csak az öregeknél szokásos. Nagymegyemek tehát volna fejlődési lehetősége, legalább is sok körülmény erre predesztinálja. Csak a község ügyeinek vezetéséhez megfelelő elöljáróság szükséges. De fegföként azt érezné meg a község legjótékonyabban, ha járási hivatalt kapna. Továbbá az is szükséges lenne, ha Nagymegyer, Izaap, Csilizradvány, Balony, Szap, Csiliznyárasd, Csilizpatas és Medve közt országutat építenének, ami a falvak lakosságának közlekedését megkönnyítené. Ez a két körülmény roppantul sokat lendítene Nagymegyeren, de Komáromra is jótékonyan hatna. A község határában Kálnoky grófnak van nagyobb erdeje mintegy ötszáz hold területnyi, amelyet a lakosság sétánynak használt eddig, de legutóbb az erdőben hatalmas fadöntéseket és pusztításokat vegeznek, amely csaknem vandalizmus számba megy már. A lakosság a fürdő hiányát is érzi nyáron, ha fürödni akarnak, öínegyed órát kell meuniök, hogy a Csilizpalakban megfürödhessenek, pedig a községben is lehelne könnyűszerrel egy nyári fürdőt berendezni, mert viz van bőven. Nagymegyer község határában van a hadifoglyok temetője. Már csak ez a temető jelzi azt, hogy a háború alatt Nagymegyer községnek milyen szerepe jutott. A baraktábort, amelyben csaknem százezer fogoly volt elhelyezve, csupán egy-két megmaradt barak őrzi, amelyben most disznókat hizlalnak. A temetőkben szerb és olasz hadifoglyok vannak eltemetve és a sírok nagyon síép karban vannak tartva. Összesen 5778 hadifogoly nyugszik Nagymegyer temetőiben. A halottak közül 210 olasz, a többi szerb és monfenegró katona volt. A sírok között több iömegsir, egyesekben 50—60—70 katona is nyugszik, akik tífuszjárvány áldozatai lettek. Mondják, hogy minden évben meglátcgaíja a sírokat egy jugoszláv küldöttség és évenként szerb pópa is jön a temetőbe imát mondani a katonák lelkiüdvéért... Amíg egy alapítvány eljut odáig! (A kolozsnémai szegény asszony szomorú esete, aki a pénz elértéktelenedése miatt nyomorog. — Pápától Kolozsnémáig! — Mit irt Pápa város Kolozsnémáral — Több a postaköltség, mintáz egész összeg! — A szegény asszony nyomorúsága. — Éhezik, fázik!) Komárom, 1927. ápril. 22. A legnagyobb nyomor talán nem is oltván, ahol a nyomorgók nyíltan kiállhalnak a könyörületes embetek elé és azt mondhatják, éhezünk, fázunk, segítsetek rajtunk, mert elpusztulunk! Az igazi nyomor sokkal nagyobb ott, ahol a szerencsétlen sorsba jutott szégyenli a nyilvánosságra hozni rettenetes nehéz helyzetét és inkább éhen hal, semhogy a világ elé tárná, hogy már napok óta koplal, az éhségtől alig áll a iábán! Ilyen szomorú esettel állunk szemben amelyet az újságírói leleményesség tudott csak felfedni és a könyörületes sziveket felkérjük, hogy segítsetek, mert itt egy igazi nagy, nagy nyomorral állunk szemben. Emberbaráti kötelességünk, hogy amit a nyomorgó nem mert megtenni, azt megtegyük mi helyette és sürgős segítséget kérjünk számára. Egy csendes csallóközi, Dunamenti faluban, Kolozsnémán volt valamikor református tanító Sáray Géza, akinek a nővére vezette a háztartását, özv. Kiss Zsigmondné, született Sáray Janka. Fivére később elhunyt és Janka nővére egyedül maradt és mind jobban elszegényedett, mert a holmija, amiből pénzt tudott teremteni, mindegyre fogyott. Végül az utolsó menedéke, egy kis viskója is elment a többi után, de itt is nagy csapás érte, mert a vételár jórészét elvitte az értékemelkedési adó. Bár arra a kis viskóra nehezen lehetett ráfogni azt a fényűzést, hogy az értéke emelkedett, de hát hiába, a törvény az törvény és az értékemelkedési adó levonása után alig maradt valamicskéje a szegény özvegynek. De minden szenvedést, mellőzést, nyomort és nélkülözést tűrő lélekkel elviselt, mert volt egy reménysugara, amely a nyomor sötétségébe belevilágított. Emlékezett ugyanis arra, hogy a múlt század negyvenes éveiben egy gazdag rokonuk, valami Káldy nevű Pápa városában nagy alapítványt tett az esetleges elszegényedett rokonok számára. Ezzel szokta magát vigasztalni a szegény asszony és ezt szokta elmondogatni az ismerőseinek és talán ez volt a veszte, mert a falusi nép nem akart részvétet érezni a szegény asszony nagy nyomorúsága iránt, mert a falusiak azt szokták mondogatni, hogy van annak elég pénze Pápa városában, mért nem megy utána, mit nyomorog itt. Mintha bizony a mostani utleveles és Illetőségi bizonyítványos világban olyan nagyon lehetne egy szegény penztelen asszonynak Kolozsnémáról Pápa városába utazgatni. 30660 verebet és 15330 varjút, Csongrádra 23916 verebet és 11958 varjút, Mindszentre 10236 verebet és 5118 varjút vetettek ki. Ezenkívül a kertészeknek még külön 8724 verebet és 4362 varjút kellett beszolgáitatniok. Csongrád megyében tehát 1813-ban csupán kilenc községnek százötvenezernyolcszázhatvanhárom verebet és ötvenkllencezerháromszázkilencvennyolc varjút kellett beszolgáltatni. „Minthogy ezen kártevő madarak — Írja a megye — ebben az időben költenek, ezen intézetek azonnal munkába vétetni és folyamatba eresztetni rendeltetnek, egyszersmind pedig a szomszéd vármegyéknek, úgy nemes szabad kir. Szeged városának tudtokra adatnak az közegyetértés végett és hasonló intézetek megtevéseért'“ Szám szerint nem tudjuk, hogy mennyi verebet és varjút irtottak ki nálunk egy század alatt. Sok nem igen lehetett; mert a megyék folytonosan emlegetik a verebek és a varjak mód nélkül való elszaporodását. A legérdekesebb a dologban, hogy a verebek irtásával mód nélkül elszaporodtak a kártékony rovarak. Amit tehát a mieink a réven megnyertek, azt elvesztették a rovaron. A verebek ugyanis — amint tudjuk — költéskor rengetek férget elpusztítanak. Innét van, hogy míg nálunk irtóharcot indították ellenük, addig ez idő alatt olyan gyarmati országokban is megtelepítették őket, ahol eddig hírüket is alig hallották.
