Komáromi Lapok, 1927. január-június (48. évfolyam, 2-78. szám)
1927-04-16 / 46. szám
18 oldal. Komáromi Lapok igen nyílóban volt. Majd kimegyek és megnézem. Es Antal kiment a kertbe a komoly fák közé, a könnyelmű, hevesvérű mandula felé. A fák alatt dér csillogott s az ösvény gyüremléseiben jéggé íagyott a harmat. Antal behúzta nyakát a kabátjába s szaporán haladt a hideg bakonyi szélben. — Na ez se kellemes tavasz, mondhatom. — Gondolta magában s a manduládhoz lépett, mely csakugyan kivirágzott az éjjel, de reggelre minden virágja elfagyott. A szép, illatos szirmok lehulottak és ott feküdtek feketén, megfagyva Antal lábai előtt. Antal némán állt a fa alatt és feleségére gondolt. — Most mit mondjon néki ? Ha azt mondja, hogy minden virág elfagyott, hátha az asszony erről majd halálra gondol és azt feleli: — Engem is a napsugár tett bolonddá, nem úgy járok-e én is, mint a mandulafafavirág, melyet kicsalt a hazug fény s aztán elpusztult, megfagyott ? — Nem, nem, az asszonynak ' nem szabad a halálra gondolni. Majd azt mondom néki, hogy a fa még nem virágzott ki Azzal be is ment Antal a beteg feleségéhez és tovább borogatta. — Hideg van odakint ? — Kérdezte a beteg. — De még milyen ! — Felelt Antak — Még a viz is befagyott! — No akkor szegény mandulafavirágok is elfagytak. — Mondta a beteg. — Nem fagytak biz el, mert még ki sem virágoztak. — Felelt Antal és félre nézett, mert hazudott s nem akarta, hogy a felesége észrevegye az arcáról, hogy hazudik. — Hozzál he egy bimbós ágat és tedd meleg vizbe, majd itt az ablakban kinyílik. — No most mi tévő legyek — gondolta Antal — hogyan hozzak be bimbós ágat, mikor a bimbó is elfagyott? Kiment és körülnézett. A márciusi ég ott ragyogott felette, de egy csepp meleg sem áradt Antalra. Az egész világ hideg és vigasztalan volt. A kerítésen túl azonban megvillant valami. Egy szoknya. Ide-oda libegett a szélben s Antal kíváncsian tekintett ki az útra. — Ki lehet? A szoknya tulajdonosa azonban bekiáltott. — Jó reggelt Antal! Antal megismerte a lányt és a kerítéshez ment. •— Hol voltál Magda? — A faluban. Lakodalom lesz a szomszédunkban s a koszorúslányoknak csinálok virágot a fejükre, mert élő nem nyílik, hogy az ördög vinné már az ilyen hideg tavaszt! Aztán milyen virágot csináltál? — Kérdezte Antal — Mirtuszt, meg mandulavirágot. — Felelt a lány. — Mutasd! A leány előhúzott egy kis csomagot a kendője alól. — Na, nem valami szépek. — Mondotta szerényen. Antal azonban csak elbámult — De hiszen ezek valóságos élő mandulavirágok! — Dehogy élők, csak csináltak! — Add nekem őket, az Isten is megáld! — Kérte Antal. — Minek ez magának, hiszen maga szerezhet élőt is. — El fagyott. — Ebből pedig mégsem lesz mandula, mert ez csak vattából meg rongyból van. — Nem is azért kell! — Hát ugyan minek? Nem lesz maga koszorúslány! — A beteg feleségemnek kellene. Egyre mandulavirágot emleget. — Kölcsön odaadom, — felelt a lány, — de örökbe nem, mert kell a lakodalomra. — Jó, add kölcsön — felelt Antal. — Pár nap múlva visszaadom. — Szívesen, — felelt a lány, átnyújtotta a virágot és elment. Antal most mandulafaágakat tört és a csinált virágokat vékony dróttal ráerősitette, hogy éppen olyan volt, mint a valódi. Aztán vizet öntött egy pohárba és beleállitotta s bevitte a szobába. Az ággyal szemben, kissé a félhomályban a fiókos szekrényre tette Az asszony lehunyt szemmel feküdt, de a halk lépésekre fölnyitotta a szemét. — Te vagy, Antal? • — En vagyok, hoztam neked manduiavirágot. Az asszonynak piros mosolygás öntötte el az arcát. — Tudtam, hogy kivirágzik! — mondta, aztán elhallgatott és merően nézte a virágot. Antal odaült melléje s vigyázott, mert az orvos megmondta, hogy vigyázzon A szobára nagy, néma csend borult s Antal a beteg mellett elszunditott. Lehet, hogy ez volt a baj, mert mikor felriadt, az asszony ámbár a szeme még mindig a virágra voT irányozva — mégsem azt nézte, hanem mintha ismeretlen messzeségbe merült volna el a tekintete, úgy meredt bele a semmiségbe... Aztán nagy sirás-rivás támadt, s eljöttek az ismerősök a ravatalhoz. A csinált mandulavirágok akkor is pompáztak a fiókos szekrényen. Csak mikor Magda is eljött a halottat nézni, akkor jutott eszébe Antalnak a mandulavirág. Odalépett a szekrényhez, kivette a pohárból és a leány felé nyújtotta. — Köszönöm — mondta, — amint Ígértem, visszaadom. Magda átvette, aztán odalépett vele a koporsóhoz — julőnek szántam, halotté legyen! Hát csak nem vihetek halottas házból virágot a lakodalomba? Azzal a szemfedő alá csúsztatta a csokrot és megfordult. — Hol van a fia, Antal? — A szomszédban — felelt An- i tál s csodálkozva nézett a lányra. — Elviszem velem s addig is az anyja leszek, mig . . . — Mig? — Amig jobb nem akad . . . j Kifordult az ajtón s nemsokára I vitte is karján a gyermeket s behallatszott boldog gügyögése a nyitott ajtón . . . Tavasz őnagysága végre is meg- I sokalta Tél apó hosszantartó itt időzését és küldött a nyakába olyan meleg déli szelet, hogy a vén dermesztő minden pereputtyával együtt világgá szaladt s meg sem állt az északi pólusig Most aztán a higgadtvérü, megfontolt almafák is kibontották vi- 1 rágkeblüket s valóságos virágerdőbe f burkolódzott a cseresznyefa koronája. Majd a szilvák, körték és utoljára az ulak melletti illatos ákác is virágdíszt öltött a szép tavasz érkezésének tiszteletére. Csak a mandula állott szomorúan és sötéten, mert könnyelmű volt és minden virágja elfagyott. Ősszel azonban, mikor már az izes gyümölcsöket szedegette Antal egy nagy füzfavékába, a kisfiával a karján belépett Magda a kertbe s vidáman, nevetve mondta: — De szép ősz van, Antal! Valóságos vénasszonyok nyara. Nini, az ákác másodszor virágzik! Antal odalépett a lányhoz, megfogta a kezét és a mandulafához vezette. — Nézd, ez az, amelyik tavaszszal elfagyott Magda vidáman fölkiáltott. — Nini, hiszen ez újra kivirágzott ! Antal leszakított egy illatos virágot és a leány keblére tűzte. — A mi lakodalmunkra nem kell a virágot csinálnod. Magda elpirult és ő is leszakított egy virágot. — Terem-e még ez mandulát? — Jövő esztendőre bizonyára — felelt Antal és átölelte egyik kezével a lány derekát, a másikkal a kisfiát s úgy mentek be hárman a házba, kacagva. A terebélyes, nagy diófák, almafák, cseresznyefák megértőn, helybenhagyólag bólogattak utánuk. ■nrnrrnr-arrrrirTr - n nrmwnmnr 1927. április 1&. ISPITZER SÁNDOR könyvesbcJtja, könyv- és papirkereskedése, kömyvkiadóvállalat sa. Komárom, Mad or utca 29. szám. Telefon so. *z Népszerű egészségtani könyvek: Albrecht J.: Az ember és neme 1D70 — Női titok és betegségek (leányok és anyák számára) 1D70 Bauer B.: A nő. Tanulmányok a nő testéről, leikéről, nemi életéről és erotikájáról 120’—■ Bosányi B.: A köszvény gyógykezelése 750 Bucsányi: Az egészség enciklopédiája nagy lexikon alak 140' — — A napfény gyógyhatása ! 6'90 — A természetes élet- és gyógymód1 23'— — A természetes testápolás Coué Emii: Egészség és önfegyelmezés (Couéizmus) 22-10 Décsi J.: Az egészséges élet (kötve) 17-20 Feldmann S . A nő ösztönélete 52 — Forel: Az idegek és szellem egészségtana (kötve) 28-60 — Az idegrendszer betegségei (kötve) 17 "20 Garai: Hasznos tanácsadó minden férfi és női nemi betegségekben. V. kiadás 15-60 Gerhárd R.: Mindennapi tízperces testedzés 2 60 Grawitz: A mindennapi élet egészségtana (kötve) 14-30 Hollós: Az alkoholizmus okairól 6"— Katona: Szeszes italok és az egészség 20'80 Kovácsics: Tuberkulózis és lakás 10’50 Lichem: A szem egészségtana ép és beteg állapotban 14‘30 Dr Marberger: A tüdőbaj, a tuberkulosis 22T0 Müller: Az én módszerem 16 30 Orth: Alkoholizmus és felvilágosítás 6-50 Port: A fogak és a száj egészségtana 14'30 Riecke: A bőr, a hajak és körmök egészségtana 16" — Sugár: Szivbetegség 5-20 Stopes: Boldog anyaság 32'60 — Okos szülők 17'20 — Szerelmi élet a házasságban 26'— Walte: A vér egészségtana 14*30 Műkedvelő előadásra alkalmas népssinmOvek. j Tóth K.: Az ördög párnája, énekes népsz. 3 f. 10.40 j Bercik Á.: A harctérről, eredeti bohózat dallal, tánccal 4 felv. 10.40 Pacséri Odry L.: Piros Panna, ének. népsz. 3 felv. 10.40 Lukácsy S.: Vereshaju, népsz. dalokkal 3 felv. 10.40 I Clairville, Grange Delacour: Kokó, bob. 5 felv. 10 40 Lukácsy S.: Ágnes asszony, népsz. dalokkal 3 felv. 10.40 Lukácsy S.: Kósza Jutka, er. nép^z dalokkal 3 felv. 10.40 Csepreghy F.: Sárga csikó, er. népsz. dal. 3 felv. 10.40 Csepreghy F.: Piros bugyelláris er. népsz. dal. 3 felv. 10,40 Vidor Pál: Nótás Kata, er. népsz. 3 felv. 10.40 Vidor P.: Vörös sapka er. népsz. 3 felv. 10.40 Almássy T.: A tót leány, ér. népsz. 3 felv. 10.40 Almássy T.: A milimári er. népsz. 3 felv. 10.40 Győry V.: Az öreg béres er. népsz. 3 f. 5 szak. 10.40 Kórody P : A legény bolondja, er. népsz. 3 felv 10.40 Lukácsy S.: Az isten keze, népsz. dal. 3 felv. 10.40 Gerő Károly: Vadgalamb, er. népsz. 3 felv. 10.40 Rátkay László: Felhő Klári, er. népsz. 3 felv. 10.40 Bérezik Á.: A parasztkisaszszony népsz. dal. 3 felv. 10.40 Bartók Lajos: Haluska Benedek, er. boh. 3 felv. 10.40 Rátkay L.: Árvalányhaj, er. népsz. dal. 3 felv. 10.40 Gerő K.: Kis madaram, er. népsz. dal. 3 felv. 10.40 Géczy I.: Gyimesi vadvirág, er népsz. 3 felv. 10.40 Zachariásné Kallós I.: A titok, er. népsz. 3 felv. 10.40 Dankó Pista: Cigányszerelem, életkép 3 felv. 10.40 Dankó Pista: A halász szeretője, népszínmű 10.40 Géczy István : Amit az erdő mesél, 3 felvonás. 10.40
