Komáromi Lapok, 1927. január-június (48. évfolyam, 2-78. szám)
1927-04-16 / 46. szám
12. oldal. Komáromi Lapok 1927. április 16. sem kerülhette ei az Eszme ■agyon sokszor azt, hogy ismételten keresztre íeszitsék és kivégezzék az életet, hogy aztán a hol tak közé temessék el. A holnapi husvétvasárnap bizonyítja, hogy közei tizenkilenc száz év minden halála nem volt elegendő ahhoz, hogy az Eszmét legyőzze bármilyen hatalmasnak ismert erőszak. A lélek abszolút győ elmét hirdeti ez az ünnep a múló testiség lelett és a halhatatlan ige diadalat milliónyi mártirsorson keresztül is, az Igét elnémítani akarók felett. V. A természet újjáéledésének idején, virágzásba nyíló április hónapban gyönyörű tanulsággal bfetat a husvétvasárnap ünnepe: az Eszmét ideigóráig legyőzheti az Erőszak, de végre is feltámad és megerősödve folytatja örök életét. Tanuljunk ebből az igazságból mi is, szlovenszkói magyarok, akik néha-Déha már elcsüggedten és kétségbeesetten járjuk Golgota utunkat és fokozzák meg bennünk a feltámadásunkba vetett hitet az elmúlt ezernyolcszázkilencvennégy és példái, amelyek kiáltó bizonyságai voltak Mária szőke szép fia csodás, megszünhetetlen életének. Az Eszme végre is győzelmet arat az Erőszakon, a Gondolat útját végre sem tartóztathatja fel semmiféle Cenzor és az élet megsemmisíti a Halált — ezt allelujázzák husvétvasárnapon az ujjongó harangzúgások és ez a tudat frissítse meg majd uj kedvvel, örömmel, kitartással a küzdelemben már el-ellankadt szlovenszkói magyarságot is. Mint ahogyan ez legyen a mementójuk azoknak, akik most nem hiszik el a husvétvasárnap szimboliumát és nem bíznak a tanulságában. Tudás és akarat. Irta: Sziklay Ferenc. ,A modern ideálhoz, a közakaraton alapuló kooperativ államhoz az utat a szolgaságból és a zűrzavarból nem azzal nyhjuk meg, hogy szavazó urnákat állnunk föl, hanem azzal, hogy iskolákat építünk .Az ideális emberközösség, amely felé haladunk, nem csupán az akaratközö^ség, hanem a tudáson és akaraton felépült emberközösség, amely a hiten és engedelmességen alapuló közösség helyet foglalja el. (Wells: „A világtörténet alapvonalai.“ 422 l.f Soha még mélyértelmü megállapítások nem jellemezték annyira — negative! — a Csehszlovák állam egész struktúráját, mint Wells fentidézett szavai, pedig nem is rája, hanem az ókori és középkori áliám szervezetekre vonatkoznak. De abból, hogy az egész politikai és pedagógiai rendszerünk homlokegyenest ellenkezik azzal, amit a modern államrend követelményei gyanánt Wells meghatároz, önként következik, hogy teljesen labilis, fejlődésre képtelen alapra épit a republika, ha nem oldja meg nevelésügyét úgy, hogy az a köztársaság minden polgárát, minden aemzetiségét a „tudáson és akaraton felépülő emberközösség“ gondolatkörébe irányítsa. A Csehszlovák állam — az u. n. „államalkotó“ elemet tekintve — lehet akaraton felépült emberközősség, de a tudás, a józan belátás helyén még itt is elvakult, imperialisztikus gőgöt találunk, mely különbséget tesz állampolgár és állampolgár közt — nemzetiségi szempontból — s ebből következik, kizárólag ez az oka annak, hogy a kisebbségek részéről az állammal való együttérzés csak „engedelmességen* alapuló, (hit nélkül !). A mai kormányzati rendszer tényleg azzal hiszi, hogy teljesítette mmden kötelességét a modern, demokratikus állameszmével szemben, hogy szavazó urnákat állít föl, a tudá3 forrását, az iskolát, a kisebbségek iskoláját pedig elnyomja mindenütt és minden eszközzel, ahol és ahogyan szerét ejtheti. Lehetetlen, hogy igy a kisebbségek ■e érezzék magukat megalázásban s innen származik az a zűrzavar, melyet nem lehet megszüntetni azzal, hogy a konszolidáció haladásáról mondunk meséket. Azt hiszik az állam mai vezetői, hogy azzal, ha nem adják meg a kisebbségeknek, különösképen a magyar kisebbségeknek a megfelelő számú, minden íoku és minden szaku iskolákat, hogy a magyar gyermekeket szlovák iskolákba kényszerítik, hogy nem gondoskodnak a tanítók utánpótlásáról, el tudják törülni a magyar nemzetet a föld színéről s megvalósítják hazug, nagyképű álmukat, a nemzeti államot. Óriási tévedés, melynek következményei végzetesek lehetnek a Csehsztovák államra, mert a retrográd, középkori felfogásnál is sötétebb politikai rendszer következménye legföljebb egy műveltségben elmaradó, elszegényedő, elégedetlen s igy forradalmasításra predesztinált milliós embertömeg lesz, melyet hatalmi szóval elcsendesiteni, állandóan féken tartani, vagy pláne föiszivni sohasem log sikerülni. Ez annyira egyszerű tény, hogy szinte nevetséges érveket felhozni mellette s ha mégis újra és újra le kell szögeznünk, annak oka kizárólag a mai kormányrendszerben van, amely azt hiszi, hogy ha lecsukja megátalkodottan a szemét az igazság előtt, azzal megszűnik maga az igazság! A kormány kisebbségellenes iskolai politikájának többféle módszere volt és van. Az első a forradalmi hangulattól fütött erőszak, mely százával szüntette meg az iskolákat, bocsátotta el a tanerőket, kényszeritette a szülőket nemzetiségük megtagadására s egyszerűen hatalmi szóval terelte be a magyar gyerekek ezreit a csehszlovák iskolába. A forradalmi láz csillapultával enyhült a nyers erőszak, hogy simább, de lényegében talán veszedelmesebb eszközöknek adjon helyet. Ilyen eszközök a „jóakaratú figyelmeztetés“, hogy állami alkalmazást csak csehszlovák képesítés alapján lehet kapni, hogy a csehszlovák államban könnyebben boldogul az, még a magánéletben is, aki tökéletesen bírja az államnyelvet stb. Állami alkalmazottakkal szemben a presszió: fenyegetés áthelyezéssel, előléptetésben mellőzéssel, rábeszélés, előnyök, kedvezmények ígérete. Jutalmak, ösztöndíjak, ingyen vasúti utazás, ingyen ellátás állami internátusokban, ingyen könyv és ruha segély, szóval a tudatlanságra bazirozott megfélemlítéstől a csokoládéig minden eszköz alkalmas arra, hogy a szlovák iskolák növendékeinek száma nöjjőn, a magyar iskolák növendékhiány következtében elsorvadjanak s igy álljon elő az ok, helyesebben ürügy a még meghagyott magyar iskoláknak is a likvidálására. Amint a nyers erőszak nem vezetett teljesen célhoz, úgy ez az alattomos, kigyómódszer is eredménytelen marad, — ha a magyar kisebbség maga nem dől be a szófisztikus érveknek, a fenyegetésnek és látszólagos kedvezményeknek. Itt és csakis itt lappang a veszedelem. A magyar szülőkön nyugszik a jövő magyar generáció | megmaradásának felelőssége. Hiszékenység, felületes gondolkodás, hitvány megalkuvás és alaptalan félelem, ezek azok a veszedelmek, i melyek kockára tehetik a magyar jövendőt. Ha azonban egy kis gerincesség, egy kis józan belátás és egy kis önmegtartóztatás van a szülőkben, úgy az elnyomásunkra szánt minden eszköznek és minden mód- , szernek csütörtököt kell mondania. Nézzük csak az általánosságban odavetett pár eljárásmód és érv ellenszereit és ellenargumentumait. Amely iskolaigazgató, tanitó vagy hivatal főnök azzal igyekszik rábeszélni a szülőt, — még ha állami alkalmazott is az illető, — hogy írassa fiát, leányát szlovák iskolába, mert különben állami alkalmazást nem nyerhet, vagy a szülő vallja kárát a gyermeke magyar oktatásának, annak vágjuk a szemébe az alkotmánytörvény (121. 1920.) 128. § 2. pontját, amely Szerint: „A vallási, hitbeli, felekezeti és nyelvi különbség egyik csehszlovák állampolgárnak sincs akadályára az általános törvények korlátái közt, nevezetesen a közszolgálatba, hivatalokba és tisztségekbe való lépés tekintetében, vagy valamely mesterség vagy hivatás gyakorlása tekintetében.“ Amely állami hivatalnoknak nincs más oka arra, hogy fölötteseinek retorziójá; tói féljen, az nyugodtan alhatik, ha gyermeke magyar iskolába jár is, mert a törvény erejét nem ronthatja le egy-két alantas közeg. A másik jóakaratu intelemre mindenki magában is talál cáfolatot, ha egy kissé gondolkozik. Az életben való boldoguláshoz mindenekelőtt általános műveltség és szaktudás kell s csak másodsorban nyelvtudás. Az általános műveltséget és szaktudást a gyermek csakis az anyanyelvén sajátíthatja el (ezt éppen a cseh Comenius szögezte lejó pár száz éve) s ahhoz, hogy egy nyelvet megtanuljunk tökéletesen, nem szükséges, hogy az egész tudásanyagot azon a nyelven tanújuk. Sőt! Határozottan káros a tudás elsajátítására az idegen nyelven való tanulás, mert a nyelvi nehézség maga fékezi a haladást. Egy nyelv megtanulására elég egy év, — ezt legjobban tudják azok az állami tisztviselők, akik ősz fejjel kezdték el magolni, szlovákul az abéabot, — a kötelező államnyelv oktatás mellett minden diák föltétlenül meg kell, hogy tanulja a M szlovák, vagy cseh nyelvet a magyar iskolákban is (ha az illető tanár didaktikai képességében nincs hiány) és igy az, aki anyanyelvén végzi az iskolát, föltétlenül előnyben van az életrevalóság szempontjából, mint az, aki odadobta egy fiktiv előnyért a magyarságát. Ezt bizonyítják különben százszámra az egyetemi hallgatók is, akik a csehszlovák egyetemeken sokkal jobban beválnak a magyar középiskola elvégzése után, mint szlovák iskolákban kínlódó társaik, sőt, mint maguk a szlovák anyanyelvű hallgatók is. Ami a többit illeti, — a csokoládétól a jobb ruháig — itt csak a magyar büszkeségre lehet hivatkozni. Sokkal nemesebb, önbizalmat keltőbb áldozatok, lemondás árán megszerezni az élethez való jogot és képességet, mint eladni egy magasztos eszmét apró-cseprő jutalmakon, kényeztetésen, más efféle kicsinyességeken. Azt hiszem, a magyarságot az ezeréves múltjában nagyobb csapások is érték, mint az, hogy ne legyen egy pár törvény ellen dolgozó, túlzó soviniszta cseh kishivatalnok gráciájában s ha az a vér és gyász nem tudta kiirtani a magyar nemzetet, most a meghuny ászkodás szí vja el az életerejét? Magyar szülők! Közeledik az év vége, uj év, uj fordulópont gyermekeitek életében. Nézzetek azok tiszta, ma még örülni is tudó szemébe. Hallgassátok, de gondolkodva apáitok nyelvét rózsás ajkukon. Olvassátok ákom-bákom betűiket, melyekben tudásuk kérezkeeik szóba. Mit akartok? Hogy az a szem busán, révetegen keressen helyet az életben, mert a magyarság köj réből ti magatok száműzitek és a csehszlovákság úgy sem veszi be ? Azt akarjátok, hogy némuljon el, vagy legalább is romoljon meg ajkukon az édes anyanyelv s hamisan, madarnak vesse papírra a büszke magyar nev^t? Azt akarjátok, hogy szűnjék meg a magyar élet ezen a tájon, ahol több mint ezer éve sajog és szenved, de éppen ez a fájdalom és szenvedés kovácsolta össze a föld gyermekét a földanyával? Ugye nem akarjátok! A magyar gyermek magyar iskolába való: Ha nincs magyar iskola, követeljétek, ha van, ne hagyjátok elsikkadni azzal, hogy gyermekeiteket kínszenvedésre, a magyarságukat kinhalálra Ítélitek. Mienk a jog és az igazság s ha ezt nem akarják odafent megérteni, az ő bajuk. Ha ez a tudatlanságban és rövidlátásban szenvedő politikusai által futóhomokra: az elégedettéit engedelmességre épülő állam nem épül újra a „tudáson és akaraton“, mégpedig minden beléjesorozott nemzet egyforma tudásán és önkéntes akaratán, elrohan fölötte az idő, mely nem áll m jg egy pár homokba fúrt fejű struccpolitikus kedvéért! “ss a uni • • •• A három kötet fűzve 320 Kő Részletfizetésre is megrendelhető: SPITZER SÁNDOR könyvkereskedésében Komárom.
